Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
E zekben az években a csehszlovák oktatási rendszer forradalmi változáson megy át. A legnagyobb átalakulás a középiskolákban következik be; ennek értelmében egyre demokratikusabbá válik iskolarendszerünk. Az eddigi iparitanulóiskolák középfokú szakmunkásképző intézetekké való átalakulása után az itt végzett tanulók közvetlenül folytathatják tanulmányaikat a műszaki főiskolákon, hiszen az elméleti tudást leginkább megkövetelő négyéves tanulmányi szakokon érettségi vizsgát tesznek. Jelentősen módosul a képzés tartalma a gimnáziumokban is. Végérvényesen szakítani kellett ugyanis a klasszikus gimnázium gyakorlatával, mely kizárólag az egyetemi, főiskolai tanulmányokra készítette ifel a tanulókat. Így állhatott elő az az áldatlan helyzet, hogy la gimnáziumban érettségizett és a felsőoktatási intézménybe fel nem vett tanuló a termelésben (csak szakképzetlen munkaerőként helyezkedhetett el, esetleg hivatalban találhatott valamilyen munkát. A gimnáziumi képzést tehát úgy kellett módosítani, hogy előtérbe kerüljön az oktatás politechnikai jellege. A gyakorlatban ez ^zt jelenti, hogy szélesedett a fakultatív tantárgyak sora, melyeknek többsége műszaki jellegű. A fakultáció az érettségizett tanuló számára lehetővé teszi, hogy közvetlenül a termelésben is elhelyezkedhessen. Természetes, hogy a* változások érdeklik a szülőket is; megkülönböztetett figyelemmel kísérik a gyermekeik elhelyezkedésében, továbbtanulási lehetőségeiben beállt változásokat. Ez az érdeklődés ebben az időszakban a legintenzívebb, hiszen közeledik a végleges döntés ideje. Az elmúlt évek tapasztalatai is igazolták, hogy a legnagyobb nehézségeket ismét az alapiskolák végzős tanulói és főleg azok szüleinek tájékozatlansága okozta, annak ellenére, hogy a -televízió, a rádió, a sajtó és különösen az Elektron című ifjúsági folyóirat különszáma konkrét tanácsokat és felvilágosításokat adott az érdekelteknek. Bár a pályairányításban fokozatos javulás tapasztal ható, továbbra is észlelhető -bizonyos ■— néhány esetben lényeges — -eltérés a tanulók és szüleik elképzelései és a társadalmi -szükségletek között. A szülők több esetben |nem -veszik figyelembe a társadalom igényeit, gyermekük képességeit és egyéni hajlamait és csak a saját elképzeléseiket igyekeznek érvényesíteni. Ezzel persze károsan befolyásolják laz iskolák munkájának hatékonyságát, aminek az a következménye, hogy néhány „attraktív“ szakma iránt nagy az érdeklődés és a túljelentkezés esetenként 4—5-szöröse a felvehető tanulők számának, más szakmák iránt viszont nincs kellő érdeklődés, olyannyira, hogy nincs -meg a -szükséges válogatás lehetősége. A tervek szerint az elmúlt iskolai év végzős tanulóinak 19—20 százalékát gimnáziumi, 22—23 százalékát szakközépiskolai továbbtanulásra és 57—59 százalékát pedig 2, 3, illetve 4 éves középfokú szakmunkásképző intézetekbe kellett irányítani. A gimnáziumokba, szakközépiskolákba és az érettségivel végződő szakmunkásképzőkbe való be jutás feltétele az eredményes felvételi vizsga, a tanulók ezekbe az iskolákba tehát bizonyos válogatás útján juthattak. így az alapiskola munkája csak akkor mondható eredményesnek, ha arányosan túlteljesítette az említett három iskolatípusba jelentkező tanulók tervszámát. N ehéz, vagy egyáltalán lehetetlen azonos feltételek között -szelektálni akkor, ha például a gimnáziumba a tervezett 100 helyre 96 tanuló jelentkezik (a fiúkból -csak 85), ám ugyanakkor 100 szakközépiskolai helyre általában 160 jelentkező jut. Még szembetűnőbb az érdeklődők aránytalan megoszlása, ha az egyes szakközépiskolákat külön vizsgáljuk, hiszen az óvónőképzőben a túljelentkezés csaknem 400 százalékos, a közgazda- sági szakközépiskolában 370 százalékos, az elektro technikai és építészeti szakközépiskolában pedig 250—300 százalékos. A gimnáziumokba és a szakközépiskolákba jelentkezők aránytalansága részben abból adódik, hogy a jelentkező íveken a tanulók az első helyen szakközépiskolát tüntetnek fel, -holott eleve -számolnak azzal, hogy végül gimnáziumban kötnek ki. Bizonyos mértékig a céltudatos pályaorientáció és józan megfontoltság hiányáról tanúskodik ez is. Ezek a megállapítások általánosan is érvényeseik, -különösen vonatkoznak pedig a nemzetiségi iskolákra. Az eddigi tapasztalatok is igazolják, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolák végzős tanulói a középiskolák egyes típusainak megválasztásakor döntő szerepet tulajdonítanak az iskola tanítási nyelvének. Ez természetesen indokolt és érthető, s összhangban van az oktatási szervek azon törekvéseivel is, hogy azokban az iskolákban, melyekben a tanulók érdeklődése, a szervezési, személyi és egyéb feltételek lehetővé teszik, magyar tanítási nyelvű osztályok is nyíljanak. Természetes, hogy! a társadalomnak nem -minden termelési és -más szakágazatban van szüksége azonos számú szakemberre. Vannak olyan területek, amelyeken a társadalom évente mindössze 90—100 vagy csak 50—60 középfokú végzettségű fiatal szakembert igényel. A lakosság nemzetiségi összetételét tekintve kívánatos lenne, hogy évente ezekben az ágazatokban is szerezzen középfokú szakmai -képesítést 9—10, illetve 5—6 magyar nemzetiségű fiatal. Bizonyára -mindenkinek világos, hogy ennyi tanuló számára -szervezési okokból lehetetlen magyar tanítási nyelvű osztály -nyitása A középiskola tanítási nyelvének viszonylagos túlértékelése esetenként korlátozza a magyar tanítási nyelvű alapiskolák végzőseinek továbbtanulási lehetőségeit. így fordulhat elő, hogy monotípusú szakközépiskolába egyáltalán nem vagy csak minimális tanuló jelentkezik magyar tanítási nyelvű alapiskolából, annak ellenére, hogy a társadalomnak és a (nemzetiségnek is érdeke, hogy ezeken a -területeiken is dolgozzanak magyar nemzetiségű állampolgáraink. A középiskola tanítási nyelvének -tulajdonított túlzott jelentőség következtében fordulhatott elő, hogy monotípusú szakközépiskolákba (melyeknek mindegyike az országban páratlan a maga nemében) a múlt tanévben az összes jelentkezőnek nem egész 1 százaléka -volt magyar nemzetiségű, és egyes iskolákba (például iparművészeti szakközépiskola Kremnica, bányászati szakközépiskola Banská Sti-avnica, textilipari szakközépiskola Ru- iíomberok, faipari szakközépiskola Zvolen) egyetlen magyar tanuló Sem jelentkezett, több iskolába csak egy tanuló adta be kérelmét (például kohászati szakközépiskola Kassa, grafikai szakközép- iskola Bratislava, élelmiszeripari szakközépiskola TrebiSov, mezőgazdasági-műszaki szakközépiskola Ivanka -pri Dunaji stb.j, annak ellenére, hogy az előző években jelentkezett és -felvett tanulők ezekben az iskolákban jól megállják helyüket. Természetes, hogy a Imonotlpusú szakközép- iskolákba való jelentkezés csak egyik lehetséges formája azon cél eléréséneik, hogy foikoza tosan emelkedjen a imagyar nemzetiségű tanulők részaránya a középiskolák egyes típusaiban. Az oktatási szervek a nemzeti bizottságokkal közösen továbbra Is azon munkálkodnak, hogy a tanulók érdeklődési körének és a társadalmi igényeknek megfelelően fejlődjön a középiskolák hálózata, beleértve a magyar -tanítási nyelvű osztályokat is. Érthető tehát a pedagógusok és a pályaválasztási felelősök igyekezete, hogy a jő előmenetelő tanulókat középiskolai (gimnáziumi, szakközépiskolai, érettségivel végződő szakmunkásképző) -továbbtanulásra buzdítják. Sajnos, ebben az igyekezetükben nem minden -esetiben találkoznak a szülők megértésével és támogatásával. Az elmúlt iskolai -évben a minisztérium az eddigi gyakorlattól eltérően bizonyos változtatásokat eszközölt e -felvételi vizsgák lebonyolításában. A leglényegesebb módosítás a vizsgakérdéseknek az egyes Iskolákba való eljuttatásának módjában következett be. A kérdések ugyanis nem postán, borítékban kerültek az iskolákba, hanem a rádió sugározta őket a felvéteti napján. A vizsgakérdések ilyen módszerrel -való közlése kiküszöbölte az esetleges visszaéléseket, a kérdések idő előtti nyilvánosságra hozását, és így -minden iskola egyidő- ben értesült a kérdéseikről. Fontos változtatást eszközölt a -minisztérium a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak középiskolai felvételijében is. Biztosította, hogy a pályázó matematikából anyianyelvén felvételizzen — akkor is, -ha szlovák tanítási nyelvű középiskolába jelentkezett — és szlovák nyelvből a vizsgakérdések összhangban voltak a magyar -tanítási nyelvű iskola követelményrendszerével. így elértük, hogy minden . tanuló valóban azonos feltételek között adhatott számot -tudásáról. A felvételi vizsgák eredményei ismét igazolták, hogy a nemzetiségi iskoláik tanulóinak tudásszintje azonos más iskolák tanulóinak tudásával, hiszen elenyészően -kevés volt azoknak a száma, akik nem tettek eleget a -követelményeknek. Az előfordult eredménytelenségek viszont az egyes iskolák munkájában sajnos még ma is meglevő különbségeiket tükrözik. A középiskolai továbbtanulásra jelentkezők arányszánta arról is -tanúskodik, -hogy a -jelentkezők száma még mindig nincs összhangban az elvárásokkal. ,Ha abból a tényből indulunk ki, hogy az alapiskolákban a magyar -nemzetiségű tanulók arányszáma 10 százalék körül mozog, jogosan elvárhatnánk, hogy a középiskolákba pályázók aránya fis megközelítőleg ennyi legyen. A valóság azonban az, hogy ez az arányszám a szakközép- iskolák esetében 8,7, az érettségivel végződő szakmunkásképző intézetekben mindössze 4,5 százalék. Az aránytalanság Bratislava kivételével -mindhárom kerületben, leginkább azonban a nyugat-szlovákiai- ban mutatkozik meg. Ezt a különbséget csak akkor sikerül -kiküszöbölni, ha az 1981/82-es iskolai évre jóváhagyott Itervszámokkal összhangban a 8. és 9. osztályok végzős tanulóinak mintegy 40 százaléka gimnáziumba és szakközépiskolába (gimnáziumba kb. 18, szakközépiskolába 22 százalék) jelentkezne. Kü-lön figyelmet -kell szentelni a -középfokú szakmunkásképzőkbe való jelentkezésnek is, mégpedig -úgy, hogy Inőjön az érdeklődés az érettségivel végződő szakmák iránt. Ezek a célok csak akkor válhatnak valóra, ha rendszeressé válik az iskola és a szülők kapcsolata, ha a kölcsönös bizalom légkörében történik a tanulók pályaorientációja. FODOR ZOLTÁN, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője ina. XI. 23. ► A fiatal művészek kiállítása ma már senkit sem lep meg. De a tíz évvel ezelőtt Jerevánban megnyílt gyermekképtár világszerte az egyetlen Ilyen intézmény volt. Mert ez nem ideiglenes, hanem állandó kiállítás. Tíz esztendő alatt több mint 100 000 rajz gyűlt össze állományában — pontosan ennyit küldtek be. A „felnőtt“ kiállításoktól eltérően ugyanis ez a képtár minden munkát elfogad, senkit sem utasít el. Csupán az állandó jellegű kiállítás számára válogatja ki a zsűri- a legjobb alkotásokat, a „mintaszerű“ műveket, ahogyan a képtár egyik megszervezője és jelenlegi igazgatója, Genrih lgl- tyan, az ismert művészettörténész mondja. Az ifjú művészekkel végzett tízéves munka tapasztalatai (a képtár mellett stúdió is van) arról győzték meg Igityant, hogy ideje létrehozni a művészettörténet új ágát, amely a gyermekművészettel foglalkozik, és mivel ez a maga saját törvényei szerint fejlődik. Ebben több a közvetlenség, a kifejezőerő — és kevesebb a modorosság, a konjunkturális jelleg. — A fiatal művészt nem lehet a mf felnőtt mércénkkel mérni — mondja Igítyan. — A felnőtt hivatott arra, hogy feltárja a gyermekben rejlő tehetséget, de ezt kioktatás, lec- kéztetés nélkül kell végeznie, nem szabad rákényszerítenie saját ízlését és — mint ez gyakran előfordul — saját sablonjait. Ennek az egyenlőek barátságának kell lennie — senki sem alkalmazkodik a másikhoz. Abból, amit Genrih Igityan mond és ahogyan mondja, már megérthető, hogy ez a képtár nem pusztán „közszemlére teszi“ — a nézőközönség meghatott örömére — a tehetséges gyermekek rajzait. Itt e művek szerzőivel és azokkal Is, akikben még nem fedeztek fel tehetséget, elmélyült -munka folyik, kidolgozzák az esztétikai nevelésnek és a gyermekművek bemutatásának elveit és módszereit. Mint tervezik, a gyermekképtár bázisán hozzák létre ezt az egyedülálló központot, de nemcsak az Ifjú művészeknek szánják. Elgondolásuk szerint a jelenlegi gyermekképtár mellett általános jellegű gyermekszínház és gyermek-filharmóniai zenekar Is működik (majd Itt. G. Gy. SABLONOK NÉLKÜL A JEREVÁNI GYERMEKKÉPTÁRRÖL 11 A PÁLYAVÁLASZTÁS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL