Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-16 / 46. szám

£ 0 ANNA STEINEROVÄ: Hosszan tartó és kimerítő volt az utazás. — Fáradt vagy, apa? — kér­dezte József, amikor Karlové Vary nagy fürdőépülete előtt megálltak. — Bizony, eléggé. Nem öreg­embernek való ez már — vá­laszolta az apja. — Itt, a pádon megpihen­hetsz, én megyek, bejelentlek. Letette a bőröndöt a pad mellé, szomorúan pillantott ap­jára, akim látszott a fáradtság, s az előcsarnok irányába in­dult. Ott kényelmesen sétál­gattak az emberek, vagy cso­portokban álldogáltak. Olvasni kezdte a feliratokat, a felvéte­li irodát kereste. Egy koros, görnyedt hátú, őszülő szakállú férfi került elébe, aki csehül kérdezte: — Keres valakit? — Szeretném elintézni... — Bocsánat, de valahonnan ismerem — vágott szavába az idős férfi. — Életemben először járok itt — mondta neki. — A termete ... és a sze­me ... megmondaná kérem a nevét? — Josef Marták. — Értem már — mondta a férfi, — így hívták a baráto­mat is ... Ugye, az édesapját is így hívják? Meglepődött, hiszen édesapja sohasem említette, hogy itt ba­rátja élne, de azért igent mon­dott. — Na látjal Igazam volt... Nagyon hasonlít az édesapjára. Ilyen korú lehetett akkor... Ugye, az édesapja is fogságba esett a felkelés idején? — kér­dezte, és Josef vállára tette a kezét. — El is vitték Németország­ba. Igen, ott volt valahol, kon­centrációs táborban —. mond­ta. — Ogy, és nem is tudja, hogy hol — állapította meg az öreg ingerülten. — Nem. Nem emlékszem, de azt hiszem, hogy nem is fon­tos ... Az öreg karja lehanyatlott, majd komoran nézett Josef ar­cába. — Nem is fontos most — mondta .— Mások a gondok, más a világ. És ha ők nem lettek volna? Űk, akik ... Josef indulni készült, hiszem mást akart, -nem ilyesmiről be­szélgetni. — Hol dolgozik? — kérdezte az öreg, és visszatartotta. — Az egyik üzemben ... — Mérnök, ugye? — Nem akartam én olyan sokat tanulni. Mesterként is jól keresek — vallotta Josef őszin­tén. — Ilyen beszédet — csodál­kozott az öreg. — Szóval az arcát, a termetét örökölte, de az akaratot, azt a szilárd aka­ratot, azt nem. — Ilyen jól ismeri az apá­mat? — kérdezte Josef elvörö­södve. — Barátok voltunk... — magyarázta az öreg. — Egy­szer, légitámadáskor, méhányan megszöktünk abból az átkozott táborból, de egyik társunkat a szilánkok megsebesítették. Ne­kem kellett elállítani a vér­zést. Orvos vágyóik. Nem fut­hattam el, mint a többiek. Csak a maga apja maradt ve­lem. Széttépte a saját ingét, hogy bekötözhessem a sebesül­tet. Azután ketten elvittük. Megmenekültünk, mert erős akaratunk volt. — Apám erről nem beszélt, talán nem is emlékszik erre — mentegetőzött Jósef. — Azt hiszem, hogy nem .is kérdezte — állapította meg az öreg. — Más gondok, más vi­lág ... És él még az édesapja? — Él bizoiny — mondta, és a pad irányába mutatott: — Itt vanl Amikor édesapja és az öreg­ember meglátták egymást, meg­feledkezve korukról szaladtak egymás felé ... — Tonííko .. .1 — Jozífku .. .1 — És szorongat­ták egymás kezét, könnyeztek. Josef még sohasem látta ilyennek az édesapját, és rá­döbbent, hogy valójában eddig nem is ismerte ... Fordította: MÉSZÁROS AMBRUS HOLNAP MÉG JOBBAN Természetes, hogy a per- betei (Pribeta) Klement Gottwald Pionírcsapat min­den raja rendszeresen tel­jesíti az egységes nevelé­si rendszer követelményeit. A szikrák és pionírok rendez­vényei pedig közkedveltek mind a gyerekek, mind a lakosok körében. A SZISZ járási bizott­ságától azért kapott vörös ván- dorzűszlót a csapat, mert a kötelezőnél többet tett. Sok találkozót, beszélgetést, vetélkedőt, műsort rendeztek, de a közhasznú társadalmi munkában is jeleskedtek a csa­pat tagjai: egyetlen pionírévben 6230 órát dolgoztak le, 2400 kg textilhulladékot, 3600 kg pa­pírt, 250 000 kg vashulladékot gyűjtöttek. A gyógynövények közül csak bodzából 712 kg-ot. Jól szerepeltek a pionírok a vers- és prózamondók, vala­mint a Puskin-emlékverseny körzeti, majd járási fordultjá­ban, akárcsak az „Ismerd meg a szlovák nyelvet!“ című járá­si vetélkedőn. Az ifjú matema­tikusok közül Nagy Péter a ke­rületi verseny döntőjébe is be­jutott. Mindkét tűzoltó csoport a járás legjobbjai közé tarto­zik, a „Pitypang“ nevet vise­lő tánccsoport pedig elismerő oklevelet kapott sikeres sze­repléséért. A már hagyományos „Nyílik a rózsa" népdalver­senyen 42 dalos szerepelt, azonkívül több képzőművésze­ti, meg könyvkiállítást is ren­dezett a csapat. Népszerűek a honvédelmi sportversenyek. A „Mindig kész“ és a „Partizán géppisz­tolyáért“ versenybe 80 pionír nevezett be. Tevékenyek a re­pülőmodellezők is, hiszen rend­szeres szereplői a járási és ke­rületi versenyeknek, Zsitvu Norbert pedig többszörös járá­si bajnok. A pionírsportolók sikerei: a sakkozók és labdarúgók a Pio­nírliga járási ranglistáján a negyedik helyezéssel dicseked­hetnek, a röplabdázó lányok járási bajnokok, a fiatalabb lá­nyok pedig már másodízben kerületi bajnokok. Mind az iskola igazgatósága és tantestülete, mind Szetei Ernő csapatvezető, és a rajve­zetők, instruktorok megérdem­lik szervező munkájukért az elismerést. A csapat pedig a vörös vándorzászlőt. Egyetér­tünk elhatározásukkal Is: Hol­nap még jobb munkával fog­ják bizonyítani, hogy érdeme­sek a kitüntetésre. Egyházi Ottó Az utekáci Műszaki Üveggyár hatalmas csar­nokában négy kemence körül dolgoznak az üveg­fúvók. Kezükben a hosszú fúvócső, a pipa. Benyúl­nak vele a kemencéből ki­vezető vályúcskába, ahol csillogó fehéren izzik a fo­lyékony üveg, s amikor valamicske belőle rára­gad a pipára, gyors moz­dulattal kifordulnak. Már fújják is a pipába a leve­gőt, s ahogy fújják, úgy alakul, formálódik gömb, vagy körte alakúvá az üveg. Néhányszor még megforgatják a pipát. Moz dulatiáii nyomán módosul az üveg alakja. Ferdén tartva a pipát, ahogyan a felvé­telen is látható, gyors pil­lantással szemügyre ve­szik az üveg alakját. Ha megfelelő, leteszik a pipát az állványra. A többi, vagyis a tisztítás, a levá­gás, már másnak a dolga. Az üvegfúvók között dolgozik Jozef Valent is, aki a Zenit alkotóverse­nyen megkapta „A szak­ma ifjú mestere“ címet. — Annyi bizonyos — mondja —, hogy akárki nem lehet üvegfúvó. ö már pionírként meg­kezdte. A gyár szakszer­vezeti üzemi bizottsága kü­lön épületben műhelyt rendezett be az ifjú tech­nikusok központja számá­HÍREINK A bélyi (Biel) alapisko­la pionírcsapata néphad­seregünk egyik alakulatá­nak kaszárnyájába látoga­tott, és ott a pionírok barátságot kötöttek a ka­tonákkal. Az alakulat ifjú­sági szervezetének vezető­sége nemsokára viszonoz­ta a látogatást, így a pio­nírok és a katonák kö­zött jó együttműködés ala­kult ki. Kun Bertalan Példásan tevékenyek a lévai (Levlce) járás ifjú sakkozói. A járás 15 csa­patának vezetősége szer­vezett köröket, klubokat számukra, és gyakoriak a sakkversenyek, vetélkedők. A járási verseny győzte­se a nagyölvedi (Verké Ludince) magyar tanítási nyelvű alapiskola sakkcsa­pata. Egyénileg Marcel MojtiS (Stary Tekov), An­ton Hajko (Cajkov), Berek Géza (Nagyölved) Helena Sebővá (Cajkov) a járás legjobb ifjú sakkozói. Margita Skrieéková Ml LEHETSZ? Üvegfúvó ra, és mivel tagja volt az egyik szakkörnek, ebben a műhelyben kezdte meg a mesterfogások tanulását. Azután befejezte az alap­Jozef Valent üvegfúvó, a szakma ifjú mestere A felvételt KONTÁR GYULA készítette iskolát, a gyár szaktan- intézetében tanult három évig, és másfél éve dol­gozik itt a kemence mel­lett. Jól ismeri az üveggyár­tás munkafolyamatait. A szaktanintézetben 34 féle munkahely számára képe­zik a szakmunkásokat. Az üvegfúvó, az öntő, a gé­pész és a szerelő szakmát csak fiúk tanulhatják, de a többit lányok is. — Két dolog fontos — magyarázza —, a rendsze­res szakmai továbbképzés. Mert semmi sem igaz ab­ból a téves elképzelésből, hogy csak jó tüdő kell, meg egy kis ügyesség, a másik pedig, hogy a mun­kabiztonsági szabályokat feltétlenül meg kell tar­tani, mert a munkaXköny- nyű ugyan, de az üveg is könnyen törik! Egyébként a pályavá­lasztás kérdésével foglal­kozó pioníroknak ezt üze­ni: — Ha tetszik nektek az üvegből, ebből a látszólag egyszerű anyagból készült szép üvegtárgyak megal­kotása, jöjjetek közénk. Sokféle szakmát tanulhat­tok nálunk. Sőt, ha ügye­sek vagytok, még üvegfú­vók is lehettek. HAIDÜ ANDRÁS A TIMURISTÁKRÓL Kedves barátaim voltaik a rozsnyói (Roznava) Bá­nyász téri alapiskola IX/A osztályának timuristái, akik évek óta rendszeresen látogattak. Közülük többnek a szüleit is tanítottam annak idején, amikor még nem voltam nyugdíjas. Csakhogy, felnőttek ezek a gyerekek is. Könnyes szemmel búcsúztam el tőlük, biztattam őket: Menjetek madárkáim, röpüljetek. Aztán eltelt né­hány hét, s nehezen bár, de próbálkoztam megbarát­kozni a magánnyal. Egy szép napon azonban vendégek érkeztek hozzám. Strausz Gizella tanítónő vezetésével a VII/B osztály néhány tanulója. Így mutatkoztak be: „Mi is timuristák vagyunk“. És azóta minden héten eljönnek hozzám, egy kis beszélgetésre, ház körüli se­gítségre. Napfényesebbnek érzem az életemet. VERSEGHY ERZSÉBET NAGY A KÁPOSZTÁNAK FEJE Nagy a káposztának feje, nem tudja, mit kezdjen vele. Bár gömbölyű, ész nincs benne, iskolába minek menne?! Ballag a kertből a házba, hol a gazdasszony már várja, jól megmossa, összevágja, húst rak bele, sót tesz rája, csupor tejfelt is önt bele — a nagyfazék színig tele. Mire megfő ízes leve — székelykáposzta a neve. TÖRD A FEJED! I. Betűk és számok, de persze a morseábécé sze­rint. Melyek ezek? Lukács Irén­A % II. Mi volt Lenin valódi neve, s mióta használta a Lenin nevet? III. Melyik könyvben vagy lexikonban néznél utá­na Kodály Zoltán életrajzi adatainak? A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. B. M. A november 2-án közölt rejtvény helyes meg­fejtése: I. Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk, II. Va- lentyina Tyereskova, III. múzeum és képtár — 84 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalom­ban részesülnek: Gubó Judit, 6. oszt. Zsltvabese- nyő (Bes-enoV'J, Szabó János, 3. oszt. Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), Deák Vilmos, 3. oszt. Érsekújvár (Nővé Zámky), Sztrecska László, 6. oszt. Rimaszombat (Rimavská Sobota), Szalay Ti­bor, 4. oszt. Kéménd (Kamenín). 1980. XI. 1>. N W

Next

/
Oldalképek
Tartalom