Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
VASÁRNAP 1980. november 16. A NAP kel — Kelol-Szlovákia: 0.44. nyugszik 15.53, Közép Szlovákia: li.52, nyugszik 16.01, NyugalSzlovákia: 7.00, nyugszik 16.00 órakor. A IIOI.I1 kel — 13.23, órakor. Névnapjukon szeretettel küszönljük ÖDÖN és AGNES A ncivíí kedves olvasóinkat 1895-ben született Paal HINDEMITH, a XX. század mo dern zenéiének kiemelkedő német egyénisége (+ 1963) £ 1900 ban született Nyiko laj Fjudorovics POGOGY1N szovjet - orosz drámaíró (+ 1962) £ 1910 ben szüle lett SAFARY László kárpát- ukrajnai költő. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A vonzódás oka Fülöp Imre írásé A várnai szőlőhegyen Bállá József riportsorozaténak IV. része Egy korsó sör mellett Gály Iván riportja Közösen örülünk az eredményeknek Németh János írása Összhangban a társadalmi érdekekkel Fodoz Zoltán írása Az udvarló Vaszilij Suksin elbeszélése HELYREIGAZÍTÁS Lapunk múlt Imii számának itt. oldalán (a példányszám egy részeljen) sajnálatos képcsőre tör lent: a Magyar áru és konyha hete című tudósításhoz a vásárló asszonyukat, A pihenést szolgálja című hírhez, a nyaralót ábrázoló' kép tartó zik. Kérjük a szerzők és olvasóink szíves elnézé sót Csaknem félmilliárd doboz gyufát szállítanak az idén az üzletekbe a su- sicei SOLO gyuíakészítő üzemének dolgozói. A képünkön látható H 317 típusú automata gép egy műszak alatt 300 000 doboz gyufát gyárt. Előtérben Charlotta Sperlová, a szocialista mumkabri- gád tagja, hibás dobozokat selejtez ki (J. Vlach felv. — CSTK) Útlevélbe Daló fényképre van szükségem. A fényképkészítés is szolgáltatás, egyszerű a képlet, gondolom én: készíttetek néhányat. Bemegyek a FOTOATELIER irodájába, és rendelek. — Szóval útlevélbe? — kérdi a kisasszony, és vizsgálódó tekintettel végigmér. — Így? Nem öltöztem ünneplőbe, igaz. Zavar a tekintet, meg a kérdés, de arra gondolok, hogy úgyA szolgáltatás modora is csak portrémra kíváncsiak a hivatalok, hát nyugodtan válaszolok: — Csak így. A kisasszony elteszi a pénzt, kiállítja a cédulát, s így szól: — Elteszi. Bemegy a mosdóba. Ott talál egy tükröt. Megfésülködik. Vár. Meghökkentenek a parancsoló szavak, de engedelmesen teljesítem minegyiket. Kiszól a műteremből egy másik kisasszony: — Tessék belépni! Es folytatja: — Oda leül. Belenéz a gépbe. Felemeli a fejét. Nem pislog. Nyugodtan ül. Arra már nem is gondolok, hogy milyen lesz a fénykép, meg se próbálok mosolyogni. A hivatalok úgysem kíváncsiak a mosolyra. Inkább azon tűnődöm, hogy ha majd véget ér a fényképezés, mielőtt elköszönnék, nem kellene-e szabályosan bejelenteni: — Kérek engedélyt a távozásra. A modor előírásait, de még íratlan szabályait is, megtanultam én annak idején, a kaszárnyában. Fo az egészség! Szilárdan elhatároztam, hogy ezentúl mindent megteszek egészségem érdekében. Mellőzök mindennemű káros hatású élvezeti cikket — nem iszom alkoholt, nem dohányzóm, nem kávézom, s kizárólag csipketeát fogyasztok. Fogyasztanék! Hónapok óta próbálok szerezni, de nincs az a bolt, amelyikben csipketeát vehetnék. Igaz, egy helyen azt mondták, hogy a múlt héten kedden délelőtt volt, de rögtön szétkapkodták. Irigylem a kedden délelőtt ebben a bizonyos élelmiszerboltban vásárló embereket. Ök már egészséges életmódot folytathatnak. Hacsak nem fogyott ki közben a készletük. Mert azóta aligha tudtak újabb adagot vásárolni. Itt az ősz, az embernek egyre inkább megvan rá az oka, hogy esténként csipketeát szürcsölgessen, de hát a jó szándékot mindig megakadályozza valami. Így volt ez a nyáron is, amikor hajlo'tam jó anyám szavára, hogy magam rakok el télire uborkát. Ö meglátogatott két tele táskával, én meg megígértem, hogy rögtön másnap elvégzem a teendőket ... Nem kaptam ecetet. Ígéretemet akkor sem váltottam be, amikor a szüleim megkértek, hogy szerezzek nekik gyertyát november elsejére, mondván: talán a fővárosban ... Csalódniuk kellett. Pedig ugyancsak lejártam a lábam. S most mit kezdjek csipketea néHül? Fütyüljek az egészségemre, essek a ló másik oldalára: kezdjek el dohányozni? Mert Spártát tudnék szerezni egy kis protekcióval, de csipketeát?!... 7híl/a n IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ha abból indulunk ki, hogy aránytalanul sok a megkezdett építkezés és figyelembe vesszük, hogy a 7. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem növekedésének üteme alacsonyabb lesz, ez is megköveteli, hogy az egész 7. ötéves tervidőszakban a megfelelő mértékben kell növelnünk a beruházásokat. Azzal számolunk, bogy a beruházások évente maximálisan 2 százalékkal növekednek. Ez nagy változást jelent, hiszen a 6. ötéves tervidőszakban ez a növekedés 4,5 százalék, az 5.-ben pedig több mint 6 százalék volt. E csökkentett ütem ellenére a 7. ötéves tervidőszakban a beruházások értéke több lenne mint 800 milliárd korona, ami mintegy 80 milliárdnál több, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Az egész összeg kétharmadát a termelési szférára fordítjuk. Az ipari beruházások csaknem egyhar- madát a tüzelőanyag és energiaforrások biztosítására kell irányítanunk. Előnyben részesülnek azok a beruházások is, amelyek lehetővé teszik a meglevő kapacitások jobb kihasználását és korszerűsítését, a munkatermelékenység növelését, a tüzelőanyag-, energia- és nyersanyagfogyasztás csökkentését, a munkerő-megtakarftáshoz vezetnek. El kell érnünk, hogy a felszámolt munkahelyek száma lényegesen nagyobb legyen, mint az új építkezések eredményeképpen kialakult új munkahelyek száma. Egyelőre a helyzet sajnos éppen fordított. E cél eléréséhez korszerűsíteniük kell a gépalapot és ki kell selejtezni az elavult gépeket. A nem termelési szférában a beruházásokat a komplex lakásépítésre és az infrastruktúra legfontosabb területeire összpontosítjuk, elsősorban az észak-csehországi kerület bányász járásaiban, valamint Prágában és Bratislavában. Ezek a szükséges változások megkövetelik, hogy újból felülbírálják a már jóváhagyott ágazati, minisztériumi és területi koncepciókat. Ezzel párhuzamosan újból értékelni kell az ezekből eredő beruházások hatékonyságát. Elvben az új akciók előtt előnyben kell részesíteni a már létező kapacitások korszerűsítését és rekonstrukcióját. Ezt nem minősíthetjük a termelésbe való részleges beavatkozásoknak. A minisztériumokban és a termelési-gazdasági egységekben fel kell számolni a beruházási eszközök szétaprózásának gyakorlatát, amelyet a „mindenkinek valamit“ jelszóval valósítottak meg. Az eszközöket a döntő fontosságú szakaszok, gépsorok, üzemrészlegek, üzemek és vállalatok fokozatos komplex korszerűsítésére kell összpontosítanunk. Ennek érdekében megköveteljük, hogy a gazdasági szervezetekben dolgozzák ki a konkrét korszerűsítési programokat, amelyeket a felettes szerveknek kell egybehangolni. (Lubomír Strougalnak, a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) Egy óriási üzemben a legjobbak közé tartozni nem csekélység. Pavel Kuöera pedig a iközel három és fél ezer dolgozót foglalkoztató senicai Slovensky hodváb selyemgyár kiváló dolgozóinak egyike. Az elismerés hangján beszélnek róla az üzemi pártbizottságon, a szakszervezet üzemi bizottságán egyaránt. Természetesen munkatársai körében is tekintélynek örvend. Tekintélyére több magyarázat is van. Egyebek közt az, hogy a gyár 65 szocialista munkabrigádja egyikének ő áll az élén. A vállalat dolgozóinak a 70 százaléka brigádtag. Aranyjelvénnyel mindössze két szocialista munkabrigád tagjai büszkélkedhetnek, s az egyiknek éppen Kucera elvtárs a vezetője. Ez a kollektíva 85 tagú, s műselymet gyárt. — Brigádunkban 21 dolgozónak van aranyjelvénye, tíznek ezüst, tizenhatnak bronz, a többiek egyelőre nem kaptak jelvényt — tájékoztat a gyár 54 éves, halk szavú törzsgárdatagja. Hogy milyen szálak fűzik a gyárhoz a műselyemgyár- tó brigád vezetőjét, az külön figyelmet érdemel. Erről így beszél: Pavel KuCera (a felső sorban jobbról az első) és szocialista munkabrigádja ELSZAKfTHATATUN SZÁLAK — Tizenhat éves korom óta dolgozom itt. Apámnak is ez volt a munkahelye. Családomból nem egyedül én dolgozom a gyárban, hanem a feleségem, a két lányom és a vejeim, a fiam és a menyem is. A fiam selyemkészítő. Amikor megkérem, mondjon valamit a gyárban eltöltött közel négy évtizedről, előbb nagyot sóhajt, aztán széles kézmozdulattal .körbemutatva így szól: — Itt minden megváltozott. Bármerre néz az ember, itt minden megváltozott. — Ha most hirtelen mégis azt mondanám, hogy idézze fel valamelyik élményét, mit említene meg? — Gyakran eszembe jut — emlékezik —, hogy az úgynevezett szlovák állam alatt az igazgató puskával lőtt utánunk, munkások után, mert abbahagytuk a munkát. Kucera elvtárs 1952-től tagja a kommunista pártnak. Ugyancsak tagja a munkásőrségnek és a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezetének. Nincs sok szabad ideje. Ha mégis akad egy kevés, szívesen megy gombázni, s hacsak teheti, az üzem labdarúgó-csapatának mérkőzésein is jelen van. ötvenéves korában jugoszláviai jutalomkiránduláson vett részt. Eddig teljesúletlen álma egy moszkvai út, de bízik benne, hogy az is megvalósul. Legtöbbet a munkahelyéről, a brigádról beszél. — A havi értékeléskor majdnem mindig mi vagyunk az elsők, esetleg a másodikok — jegyzi meg elégedetten mosolyogva. — A brigádok munkájának rendszeres értékelése serkenti az embereket. Üzemünkben erre igen nagy gondot fordítanak. A kollektívának elsőrendű érdeke a tervteljesítés, csakúgy, mint az egyéneknek, külön-külön. S hogy a nagyszámú kollektíva példát mutat nemcsak a tervteljesítésben, hanem sok más téren is, abban Pavel Kucerának is része van. FtlLÖP IMRE
