Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
E zekben a napokban lesz tfz éve annak, hogy a CSKP KB Elnöksége határozatot fogadott el a káder- munkáról. A CSKP XIV. kongresszusának határozata hangsúlyozza: „A kongresszus nagy jelentőséget tulajdonit ' a CSKP KB Elnöksége 1970. november 6-án elfogadott, a kádermunkával kapcsolatos határozatának, és azt kötelező irányvonalának tartja a párt minden szerve, szervezete és tisztségviselője számára. A határozat szellemében kell törekedni a káderekkel szemben támasztott igények egységére. Mindenkit a munka eredményei szerint kell értékelni, a rendszeres kollektív és komplex értékelésből kell kiindulni s a kádermunkában alkalmazni kell a tervszerűséget és a rendszerességet.“ A CSKP megalakulása óta nagy figyelmet szentelt a káderek kiválasztásának, felkészítésének és elhelyezésének. A munkásosztály 1948-as győzelme után Csehszlovákia Kommunista Pártja társadalmunk vezető erejévé vált és magára vállalta Csehszlovákiában a szocializmus felépítését. A CSKP IX. kongresszusán a szocializmus felépítésének jóváhagyott programja, az új, bonyolult feladatok megkövetelték, hogy a párt nagy figyelmet fordítson a káderek kiválasztására, felkészítésére és kiemelésére — mindenekelőtt a munkásosztály soraiból. Ez a mi körülményeink között — nagyszámú politikai és szakszervezeti szervezettséggel rendelkező, tapasztalt munkásosztállyal, haladó gondolkodású értelmiséggel, a kispolgárság rétegeivel, valamint a politikailag és ideológiailag tapasztalt burzsoáziával — rendkívül bonyolult, nehéz, de létfontosságú feladat volt. A CSKP a győzelem első napjaitól kezdve mindezt tudatosította. A vezető tisztségekbe a munkásosztály azon tagjait emelte ki és készítette fel politikailag és szakmailag, akik nehéz osztály harcban edződtek meg. A munkáskáderek menet közben sajátították el az új társadalom vezetését és irányítását, és valósították meg a gyakorlatban az alapvető forradalmi változásokat. A szocializmus építése során szerzett forradalmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a párt csak akkor ért el sikereket, ha tevékenységében a marxista-leninista tanítás szerint járt el, ha a káderpolitika a lenini elvek alapján valósult meg, s ha ezeket a gyakorlatban is következetesen alkalmazták. A lenini elvek megsértése a hatvanas években a pártot és a társadalmat mély politikai és társadalmi válsághoz vezette. A káderpolitika problémáinak elméleti feldolgozatlansága, a kádermunkához való szubjektív hozzállás, annak nem komplex értelmezése és alkalmazása különösképpen az 1967 novemberében és 1968 januárjában a kádermunkát ért éles bírálat után azt eredményezte, hogy a pobboldali opportunisták a jogos bírálatot felnagyították és azt arra használták fel, hogy támadást intéztek a CSKP társadalomban betöltött vezető szerepe ellen, a párt káderpolitikája és kádermunkája ellen. A jobboldali opportunisták súlyosan megsértették a kádermunka lenini elveit, és ezzel ellenforradalmi puccsot készítettek elő. A jobboldal kihasználta azt Is, hogy a párt és a társadalom töndő többsége nem volt hajlandó visszatérni Antonín Novotny munkamódszereihez. Ezért hangulatkeltéssel „a konzervatívok“ veszélyességére hívták fel a figyelmet. Mindenkit konzervatívnak neveztek, aki védte a marxizmus—leninizmus elveit és a szocializmus építésének törvényszerűségeit. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai világosan bizonyítják, hogy a CSKP vezető szervei nem alkamazták a kádermunkában a demokratikus centralizmus elvét. Káderkérdésekről túlnyomó .többségben a jobboldal döntött, amely, hogy azt a Tanulságok is hangsúlyozza, kampányt szervezett a tömegtájékoztató és hírközlő eszközökben, amelynek során minden ellenfelüket „konzervatívnak“ és a januári ülés ellenzőjének minősített, s fokozta a megfélemlítés légkörét. Az „új politikát csak új emberekkel lehet csinálni“ jelszóval becsületes és tapasztalt tisztségviselőket távolítottak el, s helyükre olyan embereket ültettek, akik nem vettek részt a szocializmus építésében. Néhány tisztség- viselő nem volt képes megbirkózni a feladatokkal, s joggal kellett volna őket kicserélni, de a jobboldal nyomására egyre gyakrabban csak azért küldtek el . funkcionáriusokat, mert a párt és a szocializmus védelmére keltek. I. Sviták, a jobboldali opportunisták és antiszocialista erők egyik fő képviselője a sajtóban olyan követelést hangoztatott, hogy százezer tisztségviselőt váltsanak le. Az emlékezetes 2000 szó című dokumentum nyílt felhívás volt a leváltások végrehajtására, az egész kádermunka felforgatására, az egész káderrendszer szétverésére. Az ellenforradalmi veszély elhárítása után a CSKP Központi Bizottsága, élén Gustáv Husák elvtárssal, levonta a helyes következtetéseket. Az egyik alapvető tanulság és következtetés, amelyet a Központi Bizottság a nehéz helyzetből levont, hogy mielőbb érvényt kell szerezni a CSKP .káderpolitikájában a marxizmus—leninizmus elveinek. A felgyülemlett tapasztalatok és ismeretek, valamint á kollektív felismerés lehetővé tette, hogy a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége 1970. novemberében határozatot fogadott el a kádermunkáról. E határozat helyes alkalmazása jelentős mértékben hozzájárult a CSKP XIV. és XV. kongresszusa irányvonalának megvalósításához. A CSKP az említett dokumentumban meghatározza káderpolitikájának elveit. Fölvázolja a kritériumokat, és meghatározza a káderképzés tartalmát. Egyértelműen kijelenti: ,.A szak- képzettséget a politikai fejlettség, az osztály öntudat, az elméleti ismeretek, az élet- de főleg a munkatapasztalatok, az ügyesség és a szokások, az általános áttekintés, az erkölcsi tulajdonságok és a személyes képességek egy bizonyos foka alkotja. A képzettség jelentős része a politikai álláspont, a szocializmushoz, a CSKP és a szocialista állam marxista—leninista politikájához való hűség, valamint a Szovjetunióhoz fűződő barátság.“ A határozat hangsúlyozza, hogy a kádermunkában szükséges a tervszerűség. Meghatározza a káderek értékelésének elveit, valamint a pártszervek és -szervezetek, az állami és gazdasági szervek feladatait. Az említett határozat tő célja és feladata az volt, hogy emelkedjen a kádermunka színvonala a pártszervekben, és -szervezetekben, valamint a társadalmi élet többi szakaszán, a pártszervek és -szervezetek vezetésével megvalósuljon a káderek kiválasztásának, felkészítésének, nevelésének és elhelyezésének rendszere a párt és a társadalom szükségletei szerint, a kádermunkában felújuljanak az osztálypolitikai és szakmai kritériumok, beleértve azt is, hogy fokozzuk az igényeket az ember erkölcsi tulajdonságaival és jellemével szemben. A határozat rámutat, hogy az irányításban nem dolgozhatnak apolitikus emberek. A határozat az egész pártot arra irányítja, hogy közvetlenül a termelésből válasszon ki öntudatos, tehetséges munkásokat a felelős tisztségek betöltésére, s azokat céltudatosan készítse fel. A párt- állami és társadalmi szervezetekbe egyre nagyobb mértékben kell a munkásosztály odaadó tagjait, valamint a más szociális rétegek szocializmus hű tagjait kiválasztani. Mindenekelőtt a fiatalabb, tehetséges káderekre gondolunk. A határozat aláhúzza, hogy nagy figyelmet kell szentelni a főiskolai és középiskolai végzettségű káderekre, mindenekelőtt a műszaki értelmiségre és az értelmiség azon tagjaira, akik a marxizmus—leninizmus alapján állnak, akik vezetői, valamint politikai és közéleti tapasztalatokkal rendelkeznek. A mindennapi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az említett célok és feladatok megvalósításában jó eredményeket értünk el. Ha átgondoljuk', hogy milyen változásokra került sor a káderek terén a válságos időszak után, majd a XIV. kongresszus óta, az elért eredmények arról tanúskodnak, hogy ezen a téren jó munkát végeztünk. A párt számos új embert bízott meg vezetéssel, s döntő többségük bevált. Javult a párt-, állami és gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek politikai, szociális, osztály- és korösszetétele. Emelkedett a káderek politikai és szakmai színvonala — hangsúlyozták a CSKP XV. kongresz- szusán. A pártszervek és szervezetek komplex módon láttak hozzá a káderpolitika teljesítéséhez. Nemcsak a nómenklaturás káderekről gondoskodtak, hanem az egész párt, a pártszervek, a pártapparátus, a funkcionáriusok minőségéről, a vezető dolgozók és munkakollektívák színvonalának emeléséről. A párt a jövő káderszükségleteinek érdekében szüntelen figyelmet fordít a párt tagsági összetétele minőségének javítására. Megerősödött a párt munkásmagva. Az eddig nem tapasztalt szintre emelkedett a párttagok .műveltsége. A CSKP-nak 1980. január 1-én egymillió 532 ezer tagja és tagjelöltje volt. Ezeknek 45 százaléka munkás és több mint 67 százaléka korábban a termelésben dolgozott. A XV. kongresszus óta felvett 300 000 tagjelölt több mint 60 százaléka munkás és több mint 90 százaléka 35 évnél fiatalabb. Mindez lehetővé teszi, hogy egyre jobban eleget tegyünk a lenini káderpolitika követelményeinek. Szüntelenül javul a választott tisztségviselőkkel végzet munka. Javul osztály-, szociális és korösszetételük. Szlovákiában például 1975 végén és 1976 elején az évzáró taggyűléseken az alapszervezetek bizottságaiba megválasztottak 25,2 százaléka munkás, 58,4 százaléka pedig korábban a termelésben dolgozott. Az említett időszakban a konferenciákon a járási pártbizottságokba megválasztottak 32,2 százaléka munkás, 13,5 százaléka szövetkezeti paraszt, 65,7 százaléka pedig eredetileg munkás volt. A kerületi pártbizottságokba a megválasztottak 30,2 százaléka munkás, 63,2 százaléka pedig korábban a termelésben dolgozott. 1976-ban a képviseleti szervekbe való választások során a Szövetségi Gyűlésbe a megválasztottak 54 százaléka munkás származású, 12,1 százaléka parasztszármazású volt. Jelenleg a nemzeti bizottságokban több mint 200 000 képviselő dolgozik. 41 százalékuk munkás, 19 százalékuk eísz-tag, vagy a mezőgazdaságban dolgozik, 23 százalékuk nő, 29 százalékuk pedig fiatal. Mindez bizonyítja, hogy a párt milyen figyelmet fordít a kádermunkára. A nyolcvanas évek bonyolult feladatainak céltudatos teljesítése mindenekelőtt a vezető káderek politikai, szakmai és erkölcsi értékeitől függ majd. A szakképzett káderek felkészítésében alapvető jelentőség, hogy jelenleg a főiskolákon 190 000 fiatal tanul, ezek 62 százaléka munkás- és parasztszülők gyermeke. A sikerek a kommunistáktól függnek ■majd, azoktól, akik a pártszervekben fognak dolgozni. Az évzáró taggyűlések és értekezletek előkészítése során olyanokat kell a bizottságokba javasolnunk, akik népszerűek a kommunisták és a pártonkívüliek közt is, akik megtudják az embereket nyerni a párt politikai irányvonalának teljesítésére, akik kompromisszum nélkül juttatják érvényre a társadalmi érdekeket. A CSKP KB Elnökségének az évzáró taggyűlések és konferenciák előkészítésével kapcsolatos határozata hangsúlyozza: továbbra is érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a pártalapszervezetek bizottságaiba és a magasabb szintű pártszervekbe tapasztalt tisztségviselőket, a legaktívabb kommunista munkásokat, szövetkezeti parasztokat, az értelmiség képviselőit válasszuk, hogy a pártbizottságokban egyre több fiatal és nő dolgozzon. A határozat arra is figyelmet fordít, hogy a káderképzéssel párhuzamosan értékeli és kiválasztja a képviselőjelölteket. Az elkövetkező időszak nagyon fontos a káderek kiválasztása, felkészítése és elhelyezése szempontjából. Megköveteli, hogy az irányítás, a szervező munka, az eszmei nevelő- és tömegpolitikai munka magasabb szintre emelkedjen. Amint azt a CSKP KB 18. ülése is hangsúlyozta, a nyolcvanas évek elején a pártszervekre és -szervezetekre igényes feladatok várnak a népgazdaság további fejlesztésével kapcsolatban: dinamikusan fejleszteni kell gazdaságunkat, megtartani az elért színvonalat, ami azt jelenti, jiogy még nagyobb ütemben és gyorsabban meg kell valósítani a párt stratégiai irányvonalát a munka minőségének és hatékonyságának fokozására, tökéletesíteni kell az irányítást, ami mindenekelőtt a vezető káderekkel szemben támasztott magasabb követelményeket. A vezetőknek a bonyolult belső és külső gazdasági feltételek között mozgósítaniuk kell minden létező forrást, mozgósítaniuk kell az embereket, ösztönözni és tovább fejleszteni a dolgozók kezdeményezését. A CSKP KB 18. ülése kiemelte, hogy a növekvő követelményekkel összhangban kell kiválasztanunk, nevelnünk és elhelyeznünk a kádereket. A jövő szempontjából is kötelező elv, hogy minden vezetőt a valóban elért politikai és gazdasági eredmények alapján kell értékelni. Husák elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a problémák nemcsak az emberekhez — vezetőkhöz fűződő érzelmek alapján, hanem mindenekelőtt a társadalmi érdekekhez fűződő felelősség alapján kell megoldani. A kádermunkával kapcsolatos határozat elfogadása óta eltelt tíz év, a lenini elvek alkotó érvényesítése, a káderpolitika és a kádermunka kritériumainak és elveinek megvalósítása hozzásegített ahhoz, hogy nagy lépést tegyün/k előre. Az említett határozat szerepe, jelentősége és céltudatos teljesítése a nyolcvanas években még tovább fokozódik, s a szocialista társadalom minden szakaszán a jövőben még magasabb igényeket támasztunk majd a kádermunkával szemben. DR. JAV MACHYNIAK A KÁDERMUNKA TÍZ ÉVE A CSKP ARANYFEDEZETE V A bratislavai Pravda Sajtóközpont építkezési mnnkálatai a második és harmadik szakaszhoz érkeztek. Képünkön juraj Hrin, a brnói Ingstav hegesztője az acéloszlopok pléhbevonatát készíti (A CSTK felvétele)
