Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. XI. 16. VASÁRNAP BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 46. SZÁM ÁRA 1 KORONA Eredményértékelés és célkitűzés - ez volt az általános jellemző vonása a CSKP KB 18. és az SZLKP KB legutóbbi ülésének. Pártunk felmérte az öt év alatt megtett utat, értékelte az eredményeket, de megkülönböztetett figyelmet fordított a fejlődésünket gátló tényezők megismerésére is, hogy a problémák megoldásával minél eredményesebbé tehessük a most kidolgozott 7. ötéves terv teljesítését. Nagyon sok szó esik az említett központi bizottsági ülésekkel kapcsolatban a beruházásokról. Aki csak felületesen tanulmányozta a tanácskozásokról kiadott anyagot, annak úgy tűnhet, hogy a legfelsőbb pártvezetés, ,a beruházások befagyasztását“ rendelte el. Ez téves felfogás, hiszen a valóságban arról van szó, hogy megálljt azoknak a beruházni kívánóknak kiáltunk, akik nem az ország, a társadalom érdekeiből és lehetőségeiből indulnak ki követelményeik megfogalmazásakor, hanem szőkébb területük, vállalatuk szemszögéből. Ez a szemlélet pedig - amint azt az utóbbi tíz év beruházási gyakorlatának eredményei is igazolják - már végképp elavult és érvényesítésének nincs reális alapja. Nincs reális alapja a „mindenáron“ új gyárat építeni akarók követelésének, hiszen országunkban a munkaerő- utánpótlás terén nincs kilátás döntő fordulatra, tehát az új gyárakban örökössé válna a munkaerőhiány. Az pedig még a laikus számára is nyilvánvaló, hogy a kihasználatlan gép, berendezés nem hoz hasznot. Mire irányul beruházáspolitikánk a 7. ötéves tervidőszakban? Mindenekelőtt arra, hogy csökkentsük a befejezetlen beruházások aránytalanul magas számát, lerövidítsük az indokolatlanul hosz- szúra nyúló kivitelezési határidőket, s hogy azoknak a beruházásoknak az előnybe helyezésére összpontosítsunk, amelyek megvalósítása réven hozzájárulunk a nagyobb exportképességü termékek gyártásának növeléséhez, az energetikai bázisunk erősítéséhez, a meglévő kapacitások jobb kihasználásához, a munkatermelékenv- ség növeléséhez és a munkaerő-megtakarításhoz. Ezek az elképzelések nem újak, hiszen már az 5. és a 6. ötéves tervek kidolgozásakor is fontos szerepet kaptak. Bekerültek a tervekbe, az országfejlesztő koncepciókba, de a gyakorlatban, az alacsonyabb irányítási és szervezési szinteken már nem mindenütt érvényesültek. Sok volt a kivétel, lényegesen több a megengedettnél. Beruházáspolitikánknak elsőrendű célja, hogy a leépített részlegekről felszabaduló munkaerők száma lényegesen magasabb legyen az új beruházások, építkezések eredményeképpen kialakult munkahelyekénél. Az arány ma ennek éppen a fordítottja. A mérleg nyelve csak abban az esetben billenhet át a másik oldalra, ha korszerűsítjük üzemeink, vállalataink gépparkját, technológiai felszereltségét, és a beruházásra fordítható eszközöket a műszaki fejlesztésnek e hatékony formájára költjük. A tudomány és a technika gyors fejlődése megköveteli, hogy hazánkban is alapelveinek megfelelően járjunk el minden téren, s elsősorban a beruházási eszközök felhasználásában. Vegyük szemügyre például az elektronikai iparunkat, amely a legfiatalabb, de a leggyorsabban fejlődő ágazatunk. Amennyiben továbbra is vonakodnánk ennek az ágazatnak a hatékony fejlesztésétől, és csak kisszerű toldozgatással-fol- dozgatással próbálnánk bővíteni a meglévő kapacitásokat, úgy aligha érhetnénk utói az e téren előttünk levő államokat. A színvonalkülönbség így sem csekély, s csökkentéséhez megfontolt, ésszerű beruházásra van szükség. Annál is inkább, mert ebben az ágazatban a gépek és berendezések erkölcsi kopása is sokkal gyorsabb, mint egyéb területeken. Olyan ágazatait kell tehát fejleszteni az elektronikának, amelyekről feltételezhető, hogy rövid időn belül képesek lesznek a világszínvonalú termékek gyártására és a termelési kapacitás lehető legmagasabb színvonalú kihasználására. A Mokrá u Brna-i Cementgyár hazánk egyetlen folyamatosan üzemelő ilyen vállalata, amely nagyon fontos építkezéseket lát el ezzel a nélkülözhetetlen építőipari anyaggal. Feladatait általában hiánytalanul teljesíti, ami nem utolsósorban a korszerű technológiai berendezéseinek köszönhető. A felvételen Jirí Dédek (balról) és Emil Divíáek a rotációs kemence karbantartása közben (Felvétel: ÓTK - R. Pavlíőek) Beruházáspolitikánk egyik fontos tétele - amint az a CSKP KB 18. ülésén is elhangzott - az, hogy a minisztériumokban és a termelési-gazdasági egységekben fel kell számolni a beruházási eszközök, felaprózódásának gyakorlatát, amelyet a „mindenkinek valamit“ jelszó jegyében valósítottak meg. A rendelkezésre álló beruházási eszközöket minden ágazatban és minden termelési-gazdasági egységben a döntő fontosságú részlegek, üzemek és vállalatok fokozatos komplex korszerűsítésére kell fordítanunk. A felaprózódás már csak azért sem hozhat eredményes fordulatot az egész népgazdaság szempontjából, mert szétforgácsolódnak a kivitelezésükhöz szükséges kapacitások is. Hiába várunk csodát egy-egy építőipari vállalattól, ha annak emberei, gépei a kívántnál és a tervezettnél lényegesen több helyen dolgoznak, s nem egy esetben olyan építkezésen, amely sem helyi sem társadalmi szempontból nem a legsürgősebb. A központi bizottságok legutóbbi ülései nagyon részletesen tárgyalták a népgazdaságfejlesztésnek ezt a kulcs- fontosságú területét, számos, a fentiekben nem említett egyéb vonatkozását, összefüggését. A beszámolókban rámutattak arra, hogy a csökkent ütemű beruházás (évente maximálisan 2 százalék a jelenlegi ötéves tervidőszak évenkénti 4,5 százalékával szemben) minden illetékes szervtől, szervezettől és vállalattól nagyobb körültekintést, az eddiginél reálisabb szemléletet és a központi elképzelések következetesebb érvényesítését követeli meg. PÁKOZDI GERTRÚD HHHHI mám m § - í y * ----S-
