Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-02 / 44. szám
avagy költséges „játék" a türelemmel Bármily furcsán hangzik, Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda) nincs nagy kapacitású húsfeldolgozó üzem. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a járás évi hústermelése 1980-ban már 38 ezer tonna, akkor jobban tmegértjük, hogy miért várják oly nagyon a járás élelmiszeripari illetékesei az épülő húskombinát befejezését. Várják, és türelmetlenségük érthető. Hat évvel ezelőtt került sor az ünnepélyes alapkő-letételre. Az építkezés adatait hirdető táblán akkor — kicsit büszkén, —, az állt: befejezés 1978-ban. És még valami volt azon a táblán: kivitelező — a Stavoindustria bratisla- vai üzeme. 1980-at írunk, és a szerdahelyi húskombinát még mindig épül. Az eredeti határidő óta két év telt el, az újabb, a póthatáridő 1981. szeptembere. És minden jel azt mutatja, hogy az új átadási terminus is kérdőjeles. De vegyük sorjában a dolgokat. MIÉRT FONTOS a húskombinát a járási székvárosban? Dunai Sándor, az SZLKP Du- naszerdahelyi Járási Bizottságának politikai dolgozója az, aki az utóbbi Időben talán a legtöbbet foglalkozott a húskombinát ügyével. Intézkedik, sürget, magyaráz, futkos. Szívesen ül autónkba is, és indulunk a sok gondot okozó építkezésre. Közben választ kapunk a kérdésre: miért fontos? — járásunkban intenzív hústermelés folyik. A kitermelt húst járáson kívül, Bratislava, Módra, Nyitra és Zlaté Moravce vágóhíd- jain kell feldolgozni. Naponta 1000 darab sertést és 80 darab szarvasmarhát kell átlagosan 140 km távolságra szállítani. A szállítást egy gépkocsipark 42 alkalmazottja bonyolítja le, és fűzzük hozzá, körülményesen és meglehetősen drágán. Ha felépül a húskombinát, akkor lényegesen csökken nek a szállítási költségek, hiszen átlagosan csupán 40 km lesz egy- egy forduló. Tehát az üzemanyag megtakarítás jelentősnek ígérkezik, de ez a gazdaságosságnak csak az egyik szempontja. A másik sem hanyagolható el. A hosz- szú út ugyanis nagyon megviseli az állatokat, aránylag nagy a szállítás közbeni elhullás, évente így 140—150 ezer koronányi kár keletkezik. Ezek tehát az okok, amelyek indokolják türelmetlenségünket, ezért várjuk már oly nagyon a húskombinát átadását. Ennek napi teljesítménye 800—660 darab sertés és 70 —80 darab szarvasmarha feldolgozása lesz. Dunai elvtárs szavaihoz nem kívánkozik kommentár. Papír és ceruza, no meg egy kis matematika segítségével könnyen kiszámíthatjuk, mit jelent majd koronában kifejezve a kombinát átadása, mit jelent a kétéves „csúszás“, és mit jelent minden további nap késés az építkezésen. MIÉRT KÉSIK? A további miértre már az építkezésen keressük a választ. Végh Zsigmond, a beruházó kivitelezési csoportjának vezetője tényekkel szolgál: — Azt tehát már tudjuk, hogy 1978 október végéig az építkezést be kellett volna fejezni. Közben az építkezés gazdát cserélt. Az egykori főkivitelezö, a bratislavai Stavoindustria átadta az építkezést a Stavoindustria trnavai üzemének. A staféta váltás inkább csak késleltette az amúgy is döcögő építkezést. A váltás meglehetősen hosszúra nyúlt, és ami talán a legszomorúbb: az új kivitelező „beugrásával“ sem fordult jobbra az építkezés sorsa. Ami a legnagyobb gond, az a kőműveshiány. Volt úgy, hogy csak három kőműves dolgozott az építkezésen. A kivitelező, az eredeti és az új is eddig általában kapacitáshiányra hivatkozott. — Jelenleg hol tartanak a kivitelezésben? — A húskombinát 42 épületegységből tevődik össze, néhány épületegységben már folyamatban van a technológiai berendezés szerelése. Amint erre lehetőség nyílt, a ikolíni CKD hozzálátott a kazánok szereléséhez. A kolíniakat külön köszönet illeti, mert valóban nagyon nehéz körülmények között kezdték el a szerelést, sokszor bizony a félig kész épületekben hő hullott rájuk. Ugyanez mondhatb el a Hradec Králové-i Strojobal vállalatról. Az építkezés akadozása természetesen nehezíti a többi kivitelező vállalat munkáját. — Milyen volt a nyár, a kőművesmunkák elvégzéséhez talán a legkedvezőbb évszak? — Hát, sajnos, nem használták ki építőink. A Stavoindustria ugyan valamelyest feltötötötte a létszámot — jelenleg 8 kőműves és 34 segédmunkás dolgozik, jó lenne, ha a tél beállta előtt tető alá kerülnének az épületek, hogy a belső munkálatok zavartalanul folyhassanak. Ehhez azonban szerintem már most 150—200 emberre lenne szükség a jelenlegi 50 helyett. — Az új átadási határidő 1981 szeptembere. Az építkezés jelenlegi állása alapján Végh elvtárs pesszimista vagy optimista? — Ha józanul mérjük fel a helyzetet, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nagyon nehéz lesz ezt a határidőt — immár a másodikat — megtartani. A beruházás értéke 166 millió 100 ezer korona, az eddig beépített érték 55 millió korona. Ez viszont nagy lemaradás. A jövő szeptemberi határidőhöz mérten jelenleg 95 millió beépített korona lenne a reális. Ml A TEENDŐ? Csodákban aligha bízhatunk, és úgy látszik, az csoda lenne, ha a trnavai Stavoindustria belátható időn belül fel tudná tölteni legalább 200-ra a dolgozók létszámát. És nem hisz a csodákban Dunai elvtárs sem, legalábbis ez tűnik ki szavaiból. — A járási pártbizottság nem szemléli .tétlenül az ügyet. Úgy látszik, a szavak már nem segítenek, ezért cselekedni .kell. A Járási Mezőgazdasági Igazgatósággal karöltve felmértük, hogy a járás mezőgazdasági üzemei milyen segítséget nyújthatnának. Az egyes mezőgazdasági üzemeket arra kérjük, hogy a tél folyamán az esetleges szabad munkaerő kapacitásaikat bocsássák az építkezés rendelkezésére. Október 9- én találkoztunk a szövetkezetek vezetőivel az építkezésen, és javaslatunk megértésre talált. Megismerkedtek az építkezés legégetőbb problémáival, hogy aztán lehetőségeikhez mérten tudjanak segítséget nyújtani. Tennünk kell valamit, mert türelmünk már fogytán, és azt hiszem, az építkezés eddigi éveire visszatekintve ez indokolt — mondja végül Dunai elvtárs, és ami türelmük végességét illeti, azzal valóban egyet kell érteni. Ma már biztos, hogy a Dunaszerdahelyi Húskombinát a 6. ÖTÉVES TERVIDŐSZAK ADÓSSÁGA marad, és meglehetősen nyomasztólag hat ti tudat, hogy a második határidő megtartása sem biztos. A mezőgazdasági üzemek által felkínált segítség figyelemreméltó és érthető. A segítség ellenére továbbra is a kivitelezőn, a trnavai Stavoindustria vállalaton múlik a jövő szemptemberi határidő megtartása, jogos az elvárás, hogy az üzemben fontolóra veszik az építkezés rendkívüli nép- gazdasági fontosságát, és javítanak azon, ami részben elődjük és részben saját hibájuk miatt történt. A pillanatnyi helyzetben nem a bűnbak .keresése a fontos, hanem a teljes fordulat az építkezésen. És reméljük, hogy a szerdahelyiek által nyújtott segítő kéznek is köszönhetően, ez a legrö videbb időn belül bekövetkezik. polAk lAszló Fábrik Angéla (Felvétel: archív) A CSALLÓKÖZ VONZÁSÁBAN LÁTOGATÓBAN EGY TEXTILMÉRNÖKNÉL Alacsony, törékeny, energiával teli ember. Alig vallunk néhány szót a hangulatosan berendezett iro dnhelyiségben, s én úgy érzem, gyerekkorunk gyökerei valahol összefonódnak. Aztán kiderül, nem is vagyok messze az igazsátjtól, hiszen egyuzon tájon nőt lünk fel; sárga pity gangok, urunyszínü búzáját dck hozhattuk volna közelebb egymáshoz, de most, amikor egy asztalnál ülünk, rá kell jönnöm, hogy a csallóközi emberek között sosem volt távolság.- Igen, ezért jöttem haza, ezért döntöttem úgy. hi.gy lesz, ahogy lesz, én -csak «zen a tájon akarok dolgozni -- vallja Fábrik Angéla, a lányi (Tön) Len- és Londorf eldolgozó Üzem textilmérnöke. — Pedig volt más választásom is... nagyvárosban élhetnék, mert a legkorszerűbb gépekkel berendezett lihereci gyárban is dolgozhattam volna, csak éppen képtelen vagyok a kompromisszumra. Itt nőttem fel, ezen 1 tájon, s éreztem, nekem itt a helyem. Szerelem a Csallóközt, a nyár hódító szénaillatát, az embereket, akik ha nem is mondták volna, akkor is tud nám, hogy visszavártak. Nem kell mélyen a szemébe néznem, nem kell rákérdeznem a szavaira. Tekintete mázsás súlyokat agya! minden mondatára. — Madáron nőttem fel, a családom ma is ott él A gimnáziumot Párkányban végeztem, aztán egy évet a szlovák fővárosban töltöttem. Pon tosabban a Slov- naftban. És azért ott, mert vegyészeti főiskolára készültem. Érdekelt a munkám, le is kötött teljesen. Laboratóriumban, kémcsövek és lombikok között tellek a napjaim; a kőolaj vegyi összetételé vei foglalkoztam. Aztán eljött a felvételi vizsga ideje, de akkor már más elképzeléseim voltak. Ügy határoz tam, a libereci Gépészeti és textilmérnöki főiskolán folytatom a tanulmányaimat. Magyar gimnázium, cseh főiskola. Szerencsére egyre többen vannak, ukik ilyen elszántan lépnek tovább az úton. — Először az emberekkel barátkoztam ímeg, aztán a várossal. Nyugodtak, közvetlenek voltak a társaim és megéreztem, hogy szeretnék bennünket. Nyelvi nehézségek? Hát persze hogy voltak. Az első hónapokban. Szerencsére cseh lányokkal laktam a kollégium. szobában és így gyorsan gazdagodott a szókincsem. Emlékszem, az első előadásokon mindössze húsz-harminc sort tudtam jegyzetelni, később már oldalakat írtam. Megvallom, egyébkéni sem hiszek az ilyen akadályokban. Ha én nagyon akarok valamit. elérem úgy is, hogy megtanulok hozzá egy idegen nyelvet. Lenn a gépek között folytatjuk a beszélgetést. — Második éve dolgozom a vállalatnál, s boldogít hogy it: kötöttem ki, hiszen csupa megértő ember vesz körül. És azt sem tartom mellékesnek, hogy egészen új gépek állnak rendelkezésünkre. Ez itt például a farkasoló. Hogy miért nevezik így? A fogai hasonlítanak a farkaséhoz. Piros, kék, fehér vattaszerü anyaggal kitömött zsá kök mellett állunk meg. Angéla lelkesen magyaráz. — A farkasoló meglazítja a csomókat, egyengeti és kífésüli az anyagot, aztán egymás mellé rakja a szálakat. A kártoló dobjai és hengerei után a tű- nemezelőre kerül az anyag, amelyre 220 fokon színes mintákat visznek át a papírtekercsről. A vég termék bútorhuzat vagy elsötétítő függöny, más néven drapéria lesz. Nem tud közömbösen tovább menni a gépek mel lett. Az egyiken a beakadt szálat igazítja meg. a másikat csak azért kapcsolja be, hogy megmutathassa, hogyan működik. Olyan kedvvel, odaadással magyaráz, hogy már már azt hiszem, szabad ideié ben is csak szakkönyveket lapoz. — A hangulatomtól függ, mikor mit olvasok. Sok mindenre megtanítottak a főiskolán; olyan szakmai dolgokba is betekintést kaptunk, amelyekkel a gya korlatban sajnos, csak néhány évtized múlva találkozhatunk. Ezért inkább a szépirodalmi lemaradásomat szeretném pótolni. Komáromban lakom, egyelőre albérletben, de legalább ott ülhetek a MATESZ- bemutatókon, s olvasásra Is jut időm bőven. Most éppen Steinbeck regényeit veszem sorra, előtte pedig Sütő András hozott lázba. A vállalat udvarán furcsa, ismeretlen szag csapja meg az orromat. Találgatok, mi lehet? Hát persze, az ázott kender. A kévéket ugyanis langyos vízzel telt gödrökben áztatják, erjedés után pedig sátor formájában felállítva szárítják. Benn a Mólóban magasan száll a por. — Amint átjön a kender a törőhengereken, a szár belső részéből pozdorja lesz — mondja Angéla amelyből aztán deszkát préselnek. Az erős szálú rostot Pferovba szállítjuk, ahol zsákot, madzagot és kötelet készítenek belőle. Nem sok időt töltöttem Fábik Angélánál, talán egy és fél órát beszélgettünk, mégis úgy váltunk el, mini régi ismerősök. A táj, az emberek továbbra is összekötnek bennünket. G. SZABÓ LÁSZLÓ (CSTK felvétele)
