Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-02 / 44. szám

BULGÁRIAI TAPASZTALATOK

tűk, hogy néhány .agráripari komplexum ráfizetéssel dolgozik, mert a nagy gazdaságban nem tudták megoldani az irányítási, szervezési problémákat. A vezetőség messze került a termelőmunkát végző tagságtól. Az elnök figyelmesen hallgatja észrevételeinket, hosszan elgondolkodik, visszateknitve az eltelt küzdelmes időszakra mondja:

— Mi jó feltételeket teremtettünk az induláshoz. Régi munkahelyünkön sok tapasztalatot szereztünk a munka szervezéséhez. A vezető beosztású kádereknek megvolt a főiskolai végzettségük. Fiatal szakembereket is felelős helyre állítottunk. Az akarás, a szaktudás párosult a vállalkozó szellemmel. Mindig előre „kalkuláltunk“, hogy a befektetés mit hoz a közös kasszálja. Alaposan meghánytuk-vetettük, mit termeljünk a Marica mentén. Fokozatosan javult a munka szervezése és a gazdálkodás is.

Konkrét számadatokat kérünk, hogy az egyes ágazatok mennyi hasznot hoznak, és arra vonatkozólag is, hogy általában kifizetődő-e a termelés. Belelapoz az előtte lévő kimutatásokba és felvidultan közli:

— A 7. ötéves tervidőszakban évente tizennyolc— húsz százalékos nyereséggel dolgoztunk. Üzemgazdásszal végzett számítások szerint a 8. ötéves tervidőszakban — amely 1981-ben kezdődik — a nyereség előreláthatólag harminc-negyven százalékos lesz. Persze, vezetőnek és beosztottnak egyaránt meg kell fogni a dolog végét. Kihasználni minden lehetőséget a termelés növelésére. Hirtelen szinte meg sem tudom mondani, hány kutatóintézettel, intézménnyel, üzemmel működünk együtt. Szakembereik szívesen segítenek a termelési programok meghatározásában.

A határból jön meg Encso Eneu főagronómus. Arcán látszik a Trákiai-síkság pora. Nem sok ideje jut a beszélgetésre, mégis elbeszélget velünk a növényterBállá József riportsorozata

Szófiából egy ideig autósztrádán haladtunk, később rátértünk a Pazardzsik felé vezető első osztályú útra. Szemünk-szánk elállt, mert itt kezdődik az a végtelen síkság, ahol szinte minden megterem, tele lehet rakni azt a sokat emlegetett „bőség kosarát.“ Száz meg száz hektárnyi területen kínálják gyümölcsüket az almafák. A kertészetekben dolgos asszonyok, lányok rakják ládákba a vérpiros paradicsomot és paprikát. Tonnaszámra szállítják el az ananászízű sárgadinnyét. Konténerekkel, ládákkal, palettákkal teli teherautók kanyarodnak ki a főútra. Kísérőnk, Ruman Popov, az Ikonomicka Miszl szerkesztője hosszú magyarázatba kezd. Elmondja, hogy a Marica folyó völgyéből, főleg Plovdiv környékéről látják el friss zöldséggel és gyümölccsel a piacot. Innen exportálják á paradicsomot a külföldi országokba is. Bulgária éléskamrájában járunk. Emlékez tetve szófiai találkozásainkra még 'hozzáfűzi, hogy több zöldség és gyümölcs termelésére még mindig nincsenek kihasználva a lehetőségek. Kevés a munkaerő, és a beruházási eszközök is korlátozottak A ragyo'gó napsütésben most is bel- és külföldi főiskolások segítenek a bő termés betakarításában. Ha nem .jönnének ide dolgozni és egy kicsit nyaralni is, akkor bizony sok „vitamin“ maradna a határban.

Pár perc múlva megállunk a plovdivi Trákia Agráripari Komplexum irodája előtt, ahol Georgi Dasz- kalov elnök szívélyesen fogad. Egy kicsit elbeszélgetünk az itteni szokásokról, a vidék jellegzetességéről, aztán rövid tájékoztatást kapunk a komplexum fejlődéséről. Tíz évvel ezelőtt alakult a huszonhatezer hektáros nagy, gazdasági egység. Úgy gondolták, hogy közös összefogással könnyebben valósítják meg nagy feladataikat. Kedvezőbbek lesznek a lehetőségek az emberek és gépek teljesítményének

k.

íaio.

XI. 2.

kihasználására. Bevezették a szakágazati irányítást: A szakosításnak megfelelő speciális munkacsoportokat létesítettek. így alakult meg a meliorációs üzemegység is, amely a gazdaságban elvégzi az összes talajjavítási munkát, újabb öntözőberendezéseket helyez üzembe. A legnagyobb segítséget a munkákhoz az agrokémiai központ nyújtja. Korszerű betonozott repülőteréről öt-hat repülőgép és egy helikopter száll fel. Munkájuk szinte megfizethetetlen. A kétezerötszáz hektáros gyümölcsöst, a zöldségkertészetet, a gabonát ezekkel a könnyen mozgó gépekkel kell rendszeresen permetezni. A jól képzett pilóták már ismerik á határt, és .nagy teljesítményt nyújtanak gépeikkel.

Vajon miből származik a bevételük?

Az elnök nem sokáig gondolkozik, máris vála szol:

— Az összbevétel húsz százaléka az állattenyésztésből, hetven százaléka a növénytermesztésből és tíz százaléka a melléküzemi termelésből származik. A felsőbb szervek is egyetértenek az ilyen összetételű gazdálkodással, mert az éghajlati viszonyoknak ez felei meg a legjobban.

Aggályainkat sera titkoljuk. A bolgár kollégákkal folytatott beszélgetések alkalmával ugyanis hallót— Aratásra érett a rizs kalásza — állapítja meg Encso Enev főagronómus

mesztés összetételéről, eredményeiről, távlati terveiről. Elmondja, hogy ezen a vidéken a Bezosztaja és a SzuQova 1 búza bő termést ad. Hektáronként ötven halvan mázsát. Nagy területen termesztik az Al- pak árpát, amely sör gyártására alkalmas. Még külföldre is szállítanak belőle. Értékes devizát kanak érte. Cjabb fajtákkal is kísérleteznek.

Amint a Szadovo felé vezető úton haladunk, az egyik lucernatáblán hosszú oszlopsorokat látunk. Az agronómus elmagyarázza, hogy két és fél három méter magasak és a tetejükre szerelt szórófejekkel juttatják a vizet a növényekre. Ily módon a kukoricát vagy más magas növésű növényt is öntözhetnek. Ezen a parcellán főleg olyan növényeket termesztenek, amelyek ugyanarra a területre vetve több éven át bő termést adnak. Monokulturális módon termeszthetők.

Megtekintjük az agrokémiai központ repülőterét, ahová már hordják az érett kukoricát. Kicsi a ned vességtartalma, ezért csak a beton kifutón szárítják a napon. Az agronómus mosolyogva mondja, hogy kihasználják a napenergiát a szárításra.

Poros határúton haladunk az egyik kukoricatábla felé. A betakarítógépek lassan haladnak előre, a pótkocsik gyorsan felnek érett csövekkel. Az agronómus szakavatottan beszél a termesztési módszerekről és az egyes fajták, hibridek termőképességéről. A H-622-es hibrid idén májusi morzsolt állapotban hetven—száz mázsát terem hektáronként. Aridon A.ndo- nov, a csoport vezetője örül is meg nem is a bő tér mésnek:

— Olyan nagyra nőttek a csövek, hogy gyakran a gépek meghibásodását idézik elő. Gépgyárainknak nagyobb teljesítményű, erősebb gépeket kellene gyártaniuk, illetve külkereskedelmi szerveinknek behozniuk. Ideje lenne felfigyelniük arra, hogy minden évben újabb és nagyobb termőképességű hibrideket termesztünk. Változik a cső nagysága js.

A tábla végén az egyik gép javításával bajlódnak. A másik is leáll, ezért a helyszínre hívják a mozgó- javítót. A szerelők ügyesek, aránylag rövid idő alatt üzemképessé teszik mind a két gépet. Újra gyorsan telnek a (pótkocsik, a járművek szállítják a termést a tároióhelyre.

Örömmel járjuk a határt, mert mindenütt a jó munka eredményeit látjuk. Küldöttségünk néhány tagja a kíváncsiságtól hajtva biztatja az agronőmust:

— Nézzük meg a rizsbetakarító kombájnokat is, még sosem láttam lábon álló rizst.

Az agronómus még utasításokat ad a gépesített brigád vezetőinek, megígéri, hogy újabb alkatrészeket küld a gépek javításához, és kisvártatva elindulunk a poros határúton a kombájnok felé. Elénk tárul a viaszossárga rizstábla. Az agronómus simogatja az érett szemekkel teli kalászokat:

— Negyven-ötven mázsát takarítunk be hektáronként. Idén kedvezett az időjárás. Az érési időszakban sok volt a napsütés. Ezen a területen egyébként

1.

Encsev Alekszandar a tárulócsopurt vezetője még nem emlékszik ilyen hő kukoricatermésre. A kezében lévő Anjou hibrid átlagos hektárhozama kilencven- száztíz mázsa

is kedvezőek a feltételek az árasztásos rizsterinesztésre.

Emlegeti, hogy még a mezőgazdaság átszervezése előtt is foglalkoztak a kis- és középparasztok rizstermesztéssel. Akkoriban még kézzel nyütték, most már korszerű gépekkel takarítjuk be.

— Más haszon is származik erről a területről — egészíti ki .áz agronómus szavait az időközben odaérkező elnök. A betakarítás előtti időszakban halakat és békákat is tenyésztünk. Megvásárolják tőlünk, kínálnunk sem kell.

A kombájnok már a tábla közepe felé haladnak, mi pedig tovább indulunk. Elhaladva a gyümölcsös mellett, az agronómus újra magyarázatba kezd:

— A most termesztett fajták bő termést adnak. De a Jonathá.n és más almafajta ezen a meleg vidéken könnyen romlik. Tárolása sok energiát vesz igénybe. Ezért a kutatóintézetekkel együttműködve elhatároztuk, hogy visszatérünk egyes régebbi (fajták termesztéséhez. Nézetünk szerint a Karasztojanka, és a jaivanija almafajta bőven terem, minősége kiváló és kevésbé igényes a tárolásra. Értékesítésével nincsenek különösebb problémáink.

Amikor újra az irodába érünk, a vezetőség éppen gyűlésre készül, a másnapi munkabeosztást akarják megbeszélni. A határszemle után újra szóba hozzuk, hogy milyen nyereséggel gazdálkodnak.

r— Országszerte ismerik gazdaságunkat — mondja az elnök —, úgy gondolják, nekünk ezen a meleg vidéken könnyű gazdálkodni. iNem egészen ez a helyzet. Minden nap meg kell küzdenünk az eredményekért. Igaz, a hektárhozamok évről évre nagyobbak, az állattenyésztésben is növekedik a termelékenység, azonban a termeléshez szükséges eszközök is eléggé gyors ütemben drágulnak. A belüzemi szállítás is sok üzemanyagot igényel. Ugyancsak meg kell gondolnunk, milyen gépet veszünk, melyik szakaszba ruházunk be nagyobb összegeket. Takarékoskodunk ahol lehet. Szerencsére az egyik faluban meghagytuk a lóállományt. Máris tervbe vettük, hogy a jövőben több igavonó lovat tartunk. A kisebb szállításokat lovasfogatokkal bonyolítjuk le.

A vezetőségi ülésen csupa jó ötletek, javaslatok hangzanak el a gazdálkodás további javításához, a termelés szerkezetének a helyi feltételekhez való alakításához. Nem csoda, hogy ilyen emberek vezetésével évről évre több termést ad a Trákiai-síkság.

Nagy csöveket termett a H-822-es kukoricahibrid

(A szerző felvételei)