Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

a közös beruházások adta lehetősé­geket, előnyöket. — A Horny Ohaj-i városrészben el­készült a művelődési otthon — foly­tatja az új létesítmények felsorolását a titkár. — Rövidesen befejezzük a napköziotthon és az iskolai étterem építését, folytatjuk az előregyártott elemekből készülő tornaterem össze­szerelését, illetve a belső munkálato­kat. Átépítjük a ravatalozót. Nem ülünk ölbe tett kézzel, tudjuk, ha az említett építkezéseket befejezzük, to­vábbiak építését kezdhetjük meg. A felszabadulás óta, de főleg az utóbbi években a város több új üzlet­SZÉGYENKEZNIÜK autómosó felépült, eddig még nem üzemeltetik. Egy régi épületet rádió- és televízió javítóműhellyé alakítot­tak át. A járási szolgáltatóüzem a Győzelmes Február lakótelepen beve­zette a ruhajavítást, a női ruhák var­rását. A lakosok tudnák a legjobban megmondani, hogy a szolgáltatások terén az említett fejlődés ellenére Is van még mit javítani, főleg az minő­séget illetően. — A város területén folyik a víz­vezeték és a szennycsatorna-hálózat bővítése — tájékoztat az elnök. — Az utóbbi folytatása és a további la­kásépítés is attól függ, hogy elké­szül-e időben a szennyvízderítő állo­más, amelyet a tervek szerint a jövő év második felében kellene átadni. Csakis ennek átadása után folytatód­hat a város további fejlődése, így válhat valóra, hogy a ma 8000 lako­sú város — amelyhez közigazgatási­lag hozzátartozik Horny Óhaj és Dycka település is — a következő tervidőszakban további 436 lakással gyarapodjon. A város vezetői, lakosai a jövőben tovább szeretnék gyarapítani Vráblet. Elkészült már a honvédelmi létesít­mény és a lőtér tervrajza, hamarosan hozzáfognak a munkálatokhoz. Azt mondják, szabadtéri színpadra és strandfürdőre is nagy szükségük len­ne. Ezek a kérdések gyakran felme­rülnek a nyilvános gyűléseken, ame­lyeken a lakosok hangsúlyozzák, hogy ezek építését társadalmi munkával is szívesen segítik. A lakosok nem ide­genkednek szabad idejük egy részét a közös célok érdekében feláldozni, ezt támasztja alá az a „tény is, hogy hazánk felszabadításának 35. évfor­dulóját 12 965 000 korona értékű kö­telezettségvállalással köszöntötték, s azt az év első felében közel 60 szá­zalékra teljesítették. Ebből is arra következtethetünk, hogy a vrábleiek- nek a választási program értékelése­kor nem kell majd szégyenkezniük. NÉMETH IÄNOS Az építkezéseken fontos szerepe van a Jozef Zuzula vezette csoportnak, amelyet az iskolai étterem építése közben örö­kítettünk meg (Ján Udra felvételei) ra bölcsőde épült fel. A Tesla üzem­mel közösen Z-akcióbam felépítettünk egy negyven személyes bölcsődét, s ha minden jól megy, akkor az év végén az Autófékgyárral közösen épí­tett két tantermes óvodát is átadjuk. Az óvodai férőhelyek száma kielé­gítő, noha nem minden osztály van megfelelő helyiségben. Ezek helyett előbb utóbb újat kell építeni. Kár, hogy a szövetkezet elzárkózik attól a gondolattól, hogy óvodát építsen, ha nem is önerőből, de legalább kö­zös beruházással. A városi nemzeti bizottság felajánlotta, alakítsák át a Horn? Ohaj-i iskolát, de javaslatát nem fogadták el. Pedig minden üzem­nek, így a szövetkezetnek is érdeke dolgozói gyermekeinek elhelyezése. A bölcsődék terén rosszabb a hely­zet, ötvan elintézésre váró kérvény fekszik a nemzeti bizottságon. Ezek elintézését csak úgy lehet elősegíte­ni, ha a kisebb üzemek is felismerik Korszerű lakóházak épülnek a Húrban utcában A takaros kisváros megnyeri az át­utazó tetszését, csak a macska köves főúttól megy el a kedve. A szerte­ágazó mellékutcák azonban már ren­dezettek, arról tanúskodnak, hogy a városban nem teltek el eredmény telenül az évek. Vráblenak, az egy­kori járási székhelynek, ma olyan je­lentős ipari létesítményei vannak, mint a Tesla, az Autófékgyár, de a mezőgazdasági üzeme is a kerület legnagyobb szövetkezetei közé tar­tozik. — A választási programot sikere­sen teljesítettük — mondja Jozef hű­iéi, aki 1946-tól dolgozik a nemzeti bizottságon és 1971-től a vnb titkári tisztségét tölti be. — Az 1971-1975- ös években 550 lakás épült fel, a Z-akciő beruházási részében 3 mil­lió korona érték született, ami tizen­öt létesítmény átadását jelenti. A szó­ban forgó idő alatt önerővel 10 000 négyzetméter utat, 2400 négyzetméter járdát építettünk, több mint 50 ár zöldterületet létesítettünk, 20 000 díszfát és cserjét ültettünk ki. Az eb­ben a megbízatási időszakban szer­zett tapasztalatokat az új választási program kidolgozásakor, összeállítá­sakor is kamatoztatjuk. Ebben a választási időszakban az egyik legjelentősebb célkitűzésük az volt, hogy az iskolákban megszüntes­sék a többműszakos tanítást. Az egyik alapiskolához kilenc tantermet építettek, de a problémát ez sem ol­dotta meg. Éppen ezért, megkezdték egy tizennyolc tantermes iskola épí­tését, amelyet a tervek szerint 1982- ben adnak át rendeltetésének. Az új iskolához tornaterem, különböző gaz­dasági épületek és sportpálya is tar­tozik majd. — Ebben az ötéves tervidőszakban 156 új lakásba költöztek be a lakók. A lakosok számának gyarapodása megkövetelte, hogy a gyermekintéz­mények hálózatának fejlesztését szem előtt tartsuk — viszi tovább a szót Oskár Bottka, a vnb elnöke. — Járu­lékos építkezésként 120 személyes óvoda és harminckét gyermek számá­tel gyarapodott. A Jednota 1978-ban áruházat helyezett üzembe, amelyhez vendéglő is tartozik. A vendéglátó- ipar felújította létesítményeit és a Zitává vendéglő mellett büfét létesí­tett. Oj, korszerű, háztartási cikke­ket árusító üzletet adtak át rendel­tetésének, új cipőüzletet építenek. A város vezetői és lakosai szerint to­vább kell bővíteni az élelmiszerüzle­tek hálózatát. Sok és jogos bírálat éri a zöldségárusítást, az utóbbi évek­ben a városban nem fejlesztették, de nem is korszerűsítették a zöldségbol­tok hálózatát. — Az egészségügyi létesítményeink is fejlődtek — jelenti ki a titkár. — Mindez azonban nem ad okot az elé­gedettségre. A végleges megoldást a rendelőintézet felépítése jelentené. Eddig azonban csak arra kaptunk ígéretet, hogy a következő ötéves tervidőszakban négy körzeti egész­ségügyi rendelő épül. Ez is sokat ja­vítana a mai helyzeten. Vráblen ebben a megbízatási idő­szakban a szolgáltatások terén is előbbre léptek. Az autószervizben be­vezették a szombati szolgálatot, az autók alvázának aszfaltozását, diag­nosztikai gépeket helyeztek üzembe. Érthetetlen azonban, hogy bár az A Győzelmes Február lakótelep óvodája és bölcsődéje öbbségünk egyidejűleg szülő és gyermek. A múlttal és a jövővel szemben egyaránt vannak kötelességeink. Ha már gyermekeinknek megadunk mindent, ami erőnkből telik, nem lehe­tünk hálátlanok szüléinkkel, a sokat. szenvedett, nélkülözött, s a megszakadásik gürcölő generáció­val, két világháború szenvedő alanyaival szemben sem, akik minden megpróbáltatás ellenére meg­őrizték tartásukat, optimizmusukat. Nemcsak har­colni tudtak, győzni is. Életük példa és tanulság, joggal várják el a figyelmességet, a tiszteletet és a hálát. A közvélemény érdeklődése mind nagyobb mér­tékben fordul, az öregek felé. Orvosok, szociológu­sok, társadalmi szervek és szervezetek foglalkoz­nak helyzetükkel, életükkel kapcsolatos kérdések megoldásával. Mert az ember él, dolgozik, s észre sem veszi, hogy itt az ősz. Az öregség testileg-szel- lemileg megjegyzi az embert. Feltartóztathatatlanul jönnek a betegségek, hanyatlik a fizikai és szelle­mi teljesítőképesség. Ebben az életszakaszban tá­maszt, védelmet keres az ember, de ezzel egyidő- ben éreznie kell azt is, hogy szükség van rá, hogy a társadalom és a család számára pótolhatatlan. Nálunk a társadalom gondoskodása minden idős emberre kiterjed. Nyugdíjrendszerünk anyagilag biztosítja számukra a viszonylag gondtalan öregsé­get. De ez az ellátottság nem minden. Sok, de nem elég. Gyermekkoromban időnként egész falvak közvé­leményét borzolta egy-egy család lelketlensége, az idős szülők kiszolgáltatottsága. Voltak családok Js reméljük, már nincsenek), ahol szinte hagyo­mány volt az öregek megalázása, félre állítása. Ezeket az öregeket mindenki sajnálta, de a durva, kemény öklű fiúval, vagy vővel szemben senki sem avatkozott be a család ügyeibe. Az öregek tettle­ges bántalmazása, sajnos, nemcsak a dunántúli pusztákon fordult elő, a gömöri hegyek közt, a Bodrogköz tágas portáin is sor került rá. Szeren­csére ritka, kirívó és a többség által mélyen el­ítélt esetnek számított. Ma már nem a fiatalok durvaságától, hanem a magánytól rettegnek az öregek. Elnéptelenednek a falvak. Felköltöztünk a városba, de a lelkiismere­tünk nem nyugodt, mert a szülői házban ott ma­radt az édesapánk, az édesanyánk, Hoznánk őket magunkkal, de nem jönnek, csak ideig-óráig bírják a várói zaját- tülekedését, a számukra tétlen életet. Jó lelkiismerettel nem is szakíthatjuk ki őket meg­szokott környezetükből. Mi hát a teendő? Keressük a megoldást, de vajon megtaláljuk-e? A városban élő öregek élete sem problémamen­tes. A buszsofőrök, villamosvezetők sokszor türel­metlenek, gyakran záródik be az ajtó a lassan mozgó öregek előtt. Nem könnyű az idős gyalo­gosok helyzete sem. A forgalomirányító lámpák gyorsan váltanak, nem tanácsos hosszabb útra el­indulniuk. Magányosak. A fiatalok dolgoznak, s az öregek egész nap nélkülözik a gondoskodást, a se­gítséget, az emberi szót. Befizet ugyan a család az ebédre, de nincs, aki délben elhozza a nagy­mamának az ételt. Megveszik, pincében tárolják a nagypapa tüzelőjét, de ki hozza fel a pincéből a szenet, ki takarít, ki vásárol nap nap után? Ha elszigetelten szemléljük egy-egy család problémá­ját, nem nagy ügyek. De ha összességében látjuk az öregkor kérdéseit, megértjük és nagyon helye­seljük, hogy az öregek ügye világviszonylatban is a közérdeklődés homlokterébe került. Mindnyájan tudjuk, hogy adósaik vagyunk, s keressük a jó megoldásokat. A Csehszlovák Vöröskereszt kezdeményezésére októbert az öregek hónapjává nyilvánították. Az öregek ügyét azonban egész évben napirenden kell tartanunk, hogy fokozódjék a gondoskodás, oldód­jék a magány. Érezzék a törődést, a feléjük áradó tiszteletet, hálát és szeretet azok, akik mérhetetlen önfeláldozással, önzetlen szeretettel egyengették előttünk és gyermekeink előtt a jövő felé vezető utat. TÖRÖK ZSUZSANNA 191 X. E3 NEM KELL MAJD

Next

/
Oldalképek
Tartalom