Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-26 / 43. szám
i 188». X. 28. V an, ami az embert az első látásra érdekelni kezdi, foglalkoztatja. Még az épületek között is akad olyan, amelyikre oda kell figyelni, mert egyedülálló, nem gyakori. Kassán (KoSice) a Kovács utca 20-as számú háza kinézetre nem tartozik a különleges építmények családjába. Három emeletével, erkélyt, tornyokat és említést érdemlő díszítést nélkülöző homlokfalával, s kopár, déli és északi tűzfalaival feltűnés nélkül áll a százéves épületek sorában. Ha az ember elhalad előtte, csupán azt veszi észre rajta, hogy közvetlen szomszédjai közül az egyiktől három, a másiktól két emelettel magasabb, s hogy két kapuja közül az egyik állandóan zárt, a másik viszont többnyire sarkig nyitott. Az épület azonban csak kívülről szürke. A látogatót fogadó benti kép, a falak mögötti birodalom már nem az, s alighanem sokkal színesebb, szekrényeknek helyet adó szűk teremben a jellegzetes papírszag is a gyűjtemény régiségéről árulkodik. Az iratok korát az üveg mögött sorakozó irattartók évszámai szemléltetik. — Ez a legértékesebb — állt meg kísérőm az ablak melletti sarokban pihenő vasszekrény előtt, amelynél jó néhány percet elidőztünk. Hogy az nem akármilyen szekrény, az nemcsak abból derült ki, hogy sokat kellett forgatni zárjában a kulcsokat, amíg kinyílt, hanem Jozef Kirst magyarázatából is: — Tulajdonképpen ennek a szekrénynek köszönhető, hogy a XIII. századbeli okiratok és írásbeliségek aránylag jól, épségben élték túl a természeti katasztrófákat, a háborúkat és egyéb veszélyes eseményeket. Az itt található dokumentumok voltak a legféltettebbek, hiszen ezek igazolták a régi Kassa rangját megUgyanakkor sok-sok a feldolgozatlan anyagunk. A városi tanács dokumentumai 1900-ig vannak összegezve, komplettizálva, s más szakaszon is megközelítettük a jelent, de, hogy teljesen utolérjük, az lehetetlen, annyi itt a munka. Ha kiselejteznénk a rengeteg érdektelennek tűnő iratot, akkor szaporábban haladnánk, de nem tesszük mert minden írásbeliségnek van értéke. Előfordulhat, hogy a szöveg semmi újat nem mond, és a nyomtatvány formája, a kivitelezés, a pecsét elárulhat egyet-mást. A papírrengeteget szemlélve felvetődött bennem a kérdés, milyen feladataik vannak a levéltárosoknak. — Akit érdekel, annak élvezetes munka ez. Igaz, azonkívül, hogy valaki szeret kutatni a régi iratok között, szüksége van arra is, hogy értse a nyelvet, amelyen íródtak az anyagok. — Itt például? A levéltár épülete sokkal gazdagabb, mint a város bármelyik más épületében. Hogy miért? Egyszerű a válasz. Rengeteg olyan értéket őriz, amelyből csak egy van a világon, s amelyek részletesen megismertetik az utókormi a város történetét. Jozef Kirst, a Kassai Városi Levéltár igazgatója szerint: — Az egyházi létesítmények, s talán a kórház kivételével egyedüli intézmény ez a városban, amely egy évszázada ugyanott dolgozik, s nem változott sem a neve, sem a munkaköre. A neve azért maradt a régi, mert hosszú időn át így volt ismert, így őrizte egykoron is az ország legjelentősebb városai közé tartozó Kassa emlékiratait, és ezen a néven érdeklődnek iránta a hazai, valamint külföldi történészek. — Sokan járnak ide? — Szép számmal. A külföldiek, köztük a magyarok, a németek és a lengyelek már a múltban is gyakori vendégek voltak, mert sok értékes anyag van itt számukra. A hazai történészek is be-benéznek, de a történelemszakos helyi középiskolai, vagy főiskolai tanárok nem nagyon, pedig itt volna miből bővíteni a tankönyvek és más szakirodalom alapján szerzett tudásukat, főleg a város történelmével kapcsolatban. Nehéz lenne részletesen leírni, hogy mi mindent lehet itt megtalálni, milyen érdekes és értékes kincset őriz a belváros hétköznapi épülete. Amikor az igazgató helyiségéből elindultunk, hogy a dolgozószobákon át eljussunk a legdrágább, legféltetteb dokumentumokat őrző vasajtós irat- raktárba, csengőszó jelezte, hogy nyílt a kinti ajtó. Egy néni érkezett. •— ök a leggyakoribb látogatóink — jegyezte meg savanyú mosollyal az arcán. — Tudja, fölöttünk van a geodéziai hivatal és így sokan hozzánk tévednek be, tőlünk kérnek telekkönyvi kivonatot. Bár ugyanilyen gyakran „tévednének“ ide a több évszázados múltra visszatekintő Kassával foglalkozó szakemberek. A kicsit homályos, könyvekkel, papírdobozokkal zsúfolt polcoknak és határozó jogokat és kiváltságokat. Ezek az iratok mindig a titkos levéltárba tartoztak és tartoznak, így ha tűzvész, vagy más elemi csapás pusztított, akkor mindig ezeket óvták a legjobban. A szekrényt soha nem volt egyszerű kinyitni, mert négy zárja van, s a kulcsok közül kettő a levéltárosnál, kettő pedig a városházán volt. Még a levéltáros is csak akkor nyithatta ki, ha a -városatya beleegyezett. Minden nyitásról és zárásról hivatalos jegyzőkönyv készült, így aztán a szekrény tartalma elég ritkán került a napvilágra vagy a kutatók kezébe. A szekrényben fiókok sora az abc betűivel jelölve, a fiókokban pedig az iratok mind külön borítékban. Itt található V. István adományozó levele 1261-ből, mellyel a király Samphleben és Obi nevű személyeknek adományozza a Felső Kassának nevezett földterületeket, itt őrzik 1307-ből a szűcsök első céglevelét, s a 'Nagy Lajos által 1369-ben adományozott címerről szóló, bizonylat is itt pihen rengeteg más okmánnyal együtt. Érdeklődve nézem, milyen anyagra írták és festették; jól láthatók a szép, rajzolt betűk; s az is említésre méltó, hogy a gyűrődéseken kívül épek, nem foszladoznak a pergamenek és hosz- szú időt átélt papírok. — Az első levéltári nyilvántartás a XVI. század elejéről származik. Ogy látszik, már akkor is annyi fontos irat volt, hogy rendszerezni kellett — mondja az igazgató —, mert másképpen nem pillanthattak vissza a múltba és nem tudták volna gyorsan, könnyen megtalálni a város legfontosabb jogait „rögzítő“ pergameneket. — Hogyan lehetne szemléltetni, mennyi anyagot tárol a levéltár? — Egyszerűen. Ha az iratokat egymásra raknánk, akkor egy három kilométernyi vastag könyv keletkezne. A kérdés azonban mégsem olyan egyszerű. Van ugyanis rengeteg egyedi darabunk és olyan is, amelyiknek nincs nagy jelentősége, mert mondjuk másutt is megtalálható. Az 1737- ig terjedő korból például több mint 30 ezer ilyen egyedi okiratunk van. — A mi levéltárunkban a latin, a német és a magyar nyelv ismerete nélkül nem boldogulna az ember. Néha még az is kevés, ha tisztában van az élőnyelvvel, ugyanis a nyelv sokat változott és változik. Néha gondot okoz a korabeli rövidítések megfejtése, de az archaizmusokat is ismerni kell, mert mondjuk például a „marha“ valamikor kincset, vagyont jelentett. A levéltári szemle során újabb anyagok is előbukkannak, hiszen az élet nem állt meg. — Ma már csak megszűrve őrizzük meg az írásbeliségeket, mert különben nem tudnánk hol elhelyezni ezeket — panaszkodott az igazgató, miközben a többi terem polcait néztük, A régi, „salátakönyvek“ mellett ép borítójú, szép, sértetlen lapokból álló, ám régi, évszázadokkal ezelőtti könyvek is vannak, ami azt jelenti, hogy a Kovács utcai levéltárban nemcsak őrizgetnek, nemcsak válogatják és osztályozzák az írásos emlékeket, hanem törődnek azok felújításával is, elvégre a hagyatékot — kivált ha ilyen felbecsülhetetlen értékű — vétek lenne veszni hagyni. — Meggyőződésem, hogy a város emlékezőcentrumában, vagyis a levéltárban nem teljes a gyűjtemény, s hogy naponta sok-sok olyan magán- tulajdonban levő levél, személyekre, egyletekre, intézményekre, cégekre vagy üzemekre vonatkozó iratok, valamint régi újságok, könyvek, képeslapok és más levéltárba való dolgok vesznek kárba, amelyeket mi szívesen megvennénk, mert azok a kutatóknak nagy segítséget jelentenének munkájukban. Nem ártana, s ez nemcsak a kassaiakra érvényes, ha azok, akiknek vannak ilyen anyagaik, jelentkeznének a levéltárban. A Kassát (említő első ismert okirat keltezésétől eltelt 750 év alatt a városban sok minden történt, sok minden megváltozott, ám az elmúlt századokról semmi sem tud valósághűbb képet festeni, mint a helyi levéltár. GAZDAG JÓZSEF A vasszekrényben minden okiratnak külön borítója van (A szerző felvételei) i > 9 >> !:Í Í ■*- a : S.2, * E — P U N 3 X *3 C u i:or® Jozef Kirst Kassa károsának világszerte ismert, Zsigmond korabeli ún. második címerlevele 1423-ből A két felvétel Kassa legrégibb, a XIV. századbői va ló könyvéről készült. Igaz nem egyszerre, mert az egyik az évszázadok során való használattól tönkrement könyvet, a másik a restaurálás utánit ábrázolja * A FALAK MÖGÖTT
