Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

% I A marxizmus—leninizmus tudományosan bi­zonyítja, hogy a társadalmi fejlődés szempontjából meghatározó tényezők az anya­gi létfeltételek, különösen a termelési mód. A történelem materialista értelmezésével Marx és Engels a történelem folyamán először bizo­nyította tudományosan, hogy a társadalmi fej­lődés szempontjából nem az egyes személyisé­gek azon törekvése a lényeges, hogy zsenikké váljanak, hanem a nép, az emberiség tevé­kenysége a meghatározó tényező. A nép, a párt, a vezetők a maguk dialektikus egységében, a történelmi materializmus értelmezésé­ből kiinduló, helyes kölcsönös viszony érvényesíté­sével hatalmas társadalmi erőt képeznek, amely meggyorsíthatja az emberi társadalom progresszív fejlődését. A nép nem lehet meg vezetők nélkül, s ugyanúgy a nagy személyiségek, politikusok, filo­zófusok, hadvezérek és tudósok jelentősége a nép­pel való mély kapcsolatukban rejlik. A nép és történelmi szerepe A nép történelmi szerepe változó. Vannak korsza­kok, amikor — amint Lenin írta — a tömegek mint­ha aludnának, s ellenkezőleg, a forradalmi örvény- lésben előtérbe kerül a tömegek szerepe, jelentő­sége. A nép viszont mindig dialektikus egységben és csupán „tömeget“ látott volna benne — jutott el a nép marxista-leninista értelméhez. A nép mag- vát mindig a proletariátus képezte, de a hazánkban folyó osztályharc kezdetétől vele együtt a többi ki­zsákmányolt osztály is, elsősorban a parasztság és a kisiparosok. A munkásosztály nem egy sztrájkját támogatta a kisparasztság — ez ismeretes. A fasiszta megszállók ellen folytatott harcban a nép fogalma tovább szélesedett, a néphez tartoztak mindazok a rétegek, osztályok és szociális csopor­tok, amelyek ellenálltak a megszállóknak, nem értet­tek egyet a hitleri fasizmussal. Csak az árulók, a fasiszták, a kollaboránsok, a nagyburzsoázia képvi­selői és néhány deklasszált elem nem tartozott a “ néphez, a nép ellenségei voltak. A CSKP marxista- leninista politikája lehetővé tette, hogy a megszállók ellen folytatott harcba az egész nép bekapcsolódjék. 1945-ben a Nemzeti Frontba tömörült a nép, amely nem a politikai pártok koalíciója, hanem a nép szervezete volt. 1945. március 8-án Kassán (Koéice) Klement Gottwald Így jellemezte a Nemzeti Frontot: „Szociális szempontból a Nemzeti Front a munkás- osztály, a parasztság, a városi kispolgárság, értelmi­ség és a burzsoázia azon demokratikus részének tömbjét jelenti, amely a Nemzeti Front programjá­nak megvalósításában velünk együtt akar részt venni“. 1946-ban a Nemzeti Front által a népről alkotott fogalom megváltozott. A nép a munkások, a parasz­tok, a dolgozó értelmiség szövetsége lett — a bur­zsoázia ellenforradalmi pozícióba ment át, megpró­bálta szétzúzni a Nemzeti Frontot, egymás ellen uszítani a népet. Hála a CSKP helyes marxista­szerepei eszmei vezetőivel. Az emberi társadalom történelme meggyőzően bizonyítja, hogy a nép sze­repe az egyik társadalmi rendből a másikba való átmenettel egyre növekszik. iA nép szerepe a tár­sadalmi fejlődésben annál jelentősebb, minél hala­dóbb szellemű az a társadalmi rendszer, amelyben az ember él, minél jobbak a lehetőségek az öntudat, az alkotó tevékenység, a kezdeményezés fejleszté­sére. A társadalmi fejlődés általános érvényű törvé­nye, hogy minél szélesebb körű és mélyebb a tár­sadalmi átalakulás, annál több ember szükséges an­nak megvalósításához. A jelenben minél több ember vesz részt aktívan az értékek megalkotásában a társadalom minden területén, annál inkább szükség van a marxista- leninista pártra, tapasztalt, széles látókörű, a nép pel egybeforrt forradalmárokra, politikusokra, akik képesek a nép vezetésére. Ugyan az egyes társa­dalmi rendszerekben a nép szerepe egyre nőtt, ennek ellenére a kizsákmányoló, antagonisztikus tár­sadalomban mindig kizsákmányolt tömeg volt. Csu­pán és először a szocializmus tette lehetővé, hogy a népek nemcsak a forradalomban, gazdasági téren, az élethez szükséges javak létrehozásában váljék öntudatos résztvevővé, hanem a politikában, a kultú­rában és a művészetben is. A nép, a párt és a ve­zetők kapcsolata nem egyszer s mindenkorra adott, annak mindig konkrét történelmi tartalma van, első­sorban azért, mert maga a nép fogalma is változó, fejlődő. A nép fogalma A nép, a tömegek — ez nem valami osztály fölötti kategória, amely egyszer s mindenkorra létezik. A társadalmi fejlődés különböző szakaszaiban az em­berek más-más társadalmi osztályokba, szociális cso­portokba tömörültek, néha — mint Lenin is figyel­meztetett — a nép antagonisztikus társadalmi osz­tályokat alkotott, s ezek között osztólyharc folyt. A nép nem csupán az anyagi értékek közvetlen megteremtője, létrehozója, amint azt néhány korábbi mű magyarázza. Igaz, akik az anyagi értékeket köz­vetlenül létrehozzák, a nép magvát képezik, viszont a népet csupán a magvára redukálni, azt jelenti, nem értik meg, hogy bizonyos konkrét történelmi korszakban a többi osztályok, társadalmi csoportok is játszhatnak haladó szerepet. Munkásmozgalmunk története kellő bizonyítékokkal szolgál arra» nézve, hogy például a szociáldemokrata párt nem mindig értette meg a nép fogalmának marxista jelentőségét, és a II. Internacionálé oppor­tunista vezetőinek hatására gyakran elvetette a dol­gozó parasztságot s azt az egyedüli reakciós tömeg­nek tekintette. Csupán d kommunista párt — anél­kül, hogy glorifikálta volna a népet, vagy a nép mögé rejtőzött volna, vagy lebecsülte volna a népet leninista politikájának, a marxizmus—leniijizmus al­kotó érvényesítése tapasztalatainak, ez a törekvés meghiúsult. A CSKP nemcsak arra törekedett, hogy megnyerje a dolgozók nagy többségét, hanem arra is, hogy politikájának megszerezze a nemzet nagy részét, az egész népet. Ez sikerült is, és a marxista—leni­nista párt — élén ‘Klement Gottwalddal — vezette munkásosztály 1948 februárjában győzedelmeskedett. Megvalósította a forradalmat — amint Gottwald mondta — egyidejűleg felülről és alulról. Serken­tette a nép kezdeményezését és ezzel együtt kihasz nálta a kormányban és a parlamentben a harc vala­mennyi formáját és lehetőségét. A nép tömeges fellépésével eltökélten támogatta a Nemzeti Front gottwaldi kormányát, s így a burzsoázia vereséget szenvedett, győzött a nép. S egyben a nép saját ta­pasztalataiból okult, meggyőződött arról, hogy csak a kommunista párt vezette munkásosztály képes arra, hogy a népi élére álljon, biztosítsa aktív, ön­tudatos részvételét az új, szocialista társadalom létrehozásában. Így győzött nálunk a szocializmus a nép műveként, a nép öntudatos törekvésének eredményeként, s lett a történelem igazi formáló­jává. Munkásmozgalmunk tapasztalatai igazolják, hogy a szocializmus ereje főként akkor nyilvánult meg igazán, amikor jók, helyesek voltak a nép, a párt és annak vezető egyéniségei közötti kapcso­latok. A nép, a párt, a vezető személyiségek Ha a nép, az osztály és a párt teljesíteni akarja haladó történelmi küldetését, ki kell jelölnie sorai­ból forradalmi vezetőit. A történelem folyamán — írta Lenin — semmilyen osztály nem szerzi meg a hatalmat, ha nem képes politika vezetőket szülni soraiból, ügyük olyan érett képviselőit, akik képesek a mozgalom szervezésére és irányítására. A vezető személyiségek és a vezető politikai párt nagysága abban rejlik, hogy mennyire képes képviselni, aktí­van egyesíteni és vezetni a népet a társadalmi fej­lődés objektív tényezőivel, alapvető érdekeivel össz­hangban. A nép nem érvényesítheti — főleg nem a szocialista társadalomban — társadalmi szerepét élősködő módon; szervezettségre, tudományos ideo­lógiára, hatalmi fölényre van szüksége. A nép vezetői a munkásosztály, amely a dolgozók alapvető érdekeit képviseli. S erre csak akkor ké­pes, ha élén tudományos ideológiával felvértezett politikai párt áll, olyan párt, amely politikailag, szer­vezetileg akcióképes, ideológiailag egységes. S ilyen párt a marxista—leninista párt a maga politikai képvi­selőivel. A marxista—leninista párt a tudományos ideológiai tanítása, a társadalom- és más tudományok eredményei révén feltárja a társadalmi fejlődés ten­denciáit, rámutat, milyen formák, módszerek és eszkö­zök segítségével érhetők, el a konkrét, kitűzött célok. Ebben rejlik a marxista-leninista párt és vezetőinek nagy jelentősége. A társadalmi fejlődés tudományos elemzése így nem csupán a tudósok és szakemberek dolga, hanem az egész párt és annak vezetősége aktív irányító és megismerő tevékenysége révén is biztosított. A párt vezető szerepének érvényesítése alapfel­tétele a nép cselekedetei sikeres irányításának, a hi­bák és veszteségek lehető legkisebb előfordulásával. A nép vezetése a munkásosztály és élcsapata, a mar­xista—leninista párt által elsősorban azt jelenti, hogy megteremtsük a feltételeket a nép tevékeny­ségének fejlesztéséhez, s hogy a nép, az osztály, a párt helyes kapcsolatáért folyó küzdelemben szün­telenül felújítsuk a dialektikus egységet. Harcoljunk minden és mindenki ellen, ami és aki ezt az egy­séget veszélyezteti, gyengíti. A nép, a párt és vezetői kapcsolatának dialektikája egyes korszakokban megbomlott, például a személyi kultusz idején, vagy a bürokratizmus, a párt töme­gektől való elszigetelődése idején, amikor paran­csolgattak, rendeletekkel irányították a tömegeket, felfuvalkodottan bántak a néppel. Ezek a tapaszta­latok azt mutatják, hogy az ilyen törekvések min­dig vereséghez vezettek, egy időre meggátolták az előrehaladást, lehetővé tették a hurzsoá erők, a revi­zionisták és az opportunisták fellépését. Viszont a nép előtti hajbókolást, az uszálypolitikát, az élvonal­beli vezetés képtelenségét mindig kihasználta az osztályellenség saját érdekeinek megvalósítása cél­jából. Épp ezért minden marxista-leninista párt feladata, főleg a hatalmon levőké, hogy állandóan ápolják a nép, a /párt és annak vezetői helyes, jó kapcsolatait. E kapcsolatok helyes, alkotó gyakorlati érvénye­sítése a szocialista eszmék megvalósításának, a szo­cialista társadalom építése sikereinek a fő forrása. Ezt tanúsítja Csehszlovákia Kommunista Pártjának hatvanéves története, ezt tanúsítják a Tanulságok is. E dokumentum különböző szempontokból elemzi a párt és a nép kapcsolatát, bírálóan rámutat az ellenség azon törekvéseire, hogy megbontsa a párt és a nép egységét, s a munkásosztályt az „ember­arcú“ szocializmus jelszava alatt saját érdekei ellen uszítsa, a párt ellen, s mindezt azzal a céllal, hogy visszaállítsa a burzsoá viszonyokat. A párt alkotó és szervező ereje A Tanulságok így értékeli a szocialista építés tapasztalatait: „A feladatok bonyolultságából és új mivoltából származó nehézségek mellett a szocia­lista építés során néhány szubjektív hibát is elkö vettünk. Ezek az önelégültségben, a párt életében és tevékenysége során a lenini alapelvek követ- kezetlen érvényesítésében, a gyakorlat és a tömegek tapasztalatainak elégtelen általánosításában, a tár­sadalmi problémák iránt tanúsított osztályszempontú hozzáállás elhanyagolásában, a fejlődés megelőzésé­ben, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokratikus elvek megszegésében nyilvánultak meg. A politikai és ideológiai munka gyengülése okozta a burzsoá ideológia, a kispolgári irányzatok és az ideológiai elferdülések elleni harc elfásultságát. Ez törvényszerűen kihatott arra, hogy a párt és a dol­gozó tömegek kapcsolata meggyengült“. Vezetni, irányítani nem jelent parancsolgatást, sem engedelmességet, hanem azt, hogy gondosan odafigyeljünk a nép hangjára, tanítsuk a népet, s egyben tanuljunk a néptől, szigorúan megtartsuk a demokratikus centralizmus elveit, időben fellép­jünk a helytelen irányzatok ellen, érkezzenek azok bármelyik oldalról. Nem lehet büntetlenül megen­gedni, hogy a párt elszakadjon a néptől, ugyanúgy, mint azt sem, hogy ne értékeljük a párt vezető sze­repének, vezető egyéniségeinek fontosságát. Épp a jelen időszakban, amikor nagymértékben nő a szubjektív tényező szerepe, ügyel pártunk arra, hogy helyesen érvényesítse a nép, a párt vezető egyéniségeinek kapcsolatát. A CSKP XV. kongresz- szusa rámutatott, hogy társadalmunk legértékesebb kincse a nép odaadása, aktivitása és öntudata, eszes­sége, dolgossága. S ha helyesen szabjuk meg a fel­adatokat — s ez a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepe —, ha jó a szervező munka, ez pedig mindenekelőtt a kommunisták feladata, ha az em­berek látják munkájuk eredményét, ha helyes irány­ba terelik a nép kezdeményezését, odaadását, akkor az emberei^ nagy teljesítményekre képesek. A fejlett szocialista társadalom építése nemcsak a párttagok, a munkásosztály aktív részvételét köve­teli meg, hanem az egész nép aktív és alkotó rész­vételét. S ennek tudatában van pártunk is. A CSKP XV. kongresszusán Gustáv Husák elmondta, hogy a XV. kongresszus programja pártunk tapasztalataira, alkotó és szervező erejére épít, ideológiai fejlettsé­gére, belső egységére. Ez a program a párt és a nép szilárd, egyre jobban elmélyülő egységén alapul, s a népünk alkotó képességébe, szorgalmába, áldo­zatkészségébe vetett bizalom kifejezője. Osztályellen­ségeink tudatában vannak, hogy a párt ereje belső egységében rejlik. Ezért megtesznek mindent azért, hogy ezt az egységet megbontsák. 1968 keserű ta­pasztalatai, s a Tanulságokban összefoglalt elemzé­sük kitételei további munkánkban állandóan érvé­nyesek. A párt és a nép egysége a CSKP hatvanéves tevé­kenységének eredménye, ez a legértékesebb politikai tőke, szocialista rendszerünk szilárdságának fő erő­forrása, a ma és a jövő feladatai sikeres megvaló­sításának egyik fő feltétele. Gazdagítani, bővíteni és védeni e tőkét csupán az elvhű marxista-leninista politika alapján lehet, a szavak és tettek egységének alapján, széles körű tömegpolitikai és nevelő munka révén. LADISLAV HRZAL PART NIP EGYSEGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom