Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-19 / 42. szám
□ Kozmikus krimi A csillagfelügyelő című új szovjet film műfaji meghatározása. A cselekmény középpontjában egy nemzetközi űrhajóscsaport áll. Feladata, hogy felderítse és leleplezze azokat, akik egy űrállomást megrongáltak. Az űrállomás titokzatos labirintusában zajlanak az izgalmas események. Van a filmben emberrablás, hajtóvadászat, nyomozás egy megfejthetetlen rejtély megoldására — és egy nagy szerelem. A főszereplők között van Vlagyimir Ivasov és Valen- tyina Tyitova. □ Decemberben lesz a világ- premierje a 9-től 5-ig című új amerikai filmnek, amelynek csupa női főszereplője van. Közülük is a legfőbb, a film inspirálója, ötletének szülője: Jane Fonda. Amerikai tisztviselő- nőkről, pontosabban: főnöki titkárnőkről szól a film. Hogyan használják ki őket és hogyan fantáziáinak ezek a nők arról, hogy megbosszulják magukat főnökeiken. □ Jerzy Kawalerowicz lengyel filmrendező, az Éjszakai vonat; a Mater Johanna, A fáraó, Az elnök halála alkotója új filmjének egyik hőse a tenger. A Találkozás az Atlanti- óceánon című film hőseit az őselem, a vihar szinte provokálja, hangulataikat szélsőségesen irányítja. Két férfi csap össze a hajón; egyiküknek az a gyanúja, hogy a másik valamikor megakadályozta az ő karrierjét. Teresa Budzisz-Krzy- zanowska, Ignacy Gogolewski, Marek Walczewski, Malgorzata Niemirska játszik a nagyszerűen fényképezett filmben. A világ legszabálytalanabb megjelenésű embere egyben napjaink egyik legnagyobb színésze — írta róla egy ismert amerikai kritikus. Az első főszerepig ívelő pálya azonban kacskaringős szakaszokkal volt tele. Másfél évtizeden át a zene töltötte be életét, majd váratlanul az orvosi karra jelentkezett. De már az első anatómiaórán rosszul ■ett. Segíteni akart másokon, de végül ő szorult segítségre. Maradt a zenénél. Zongorajátékot, karvezetést és zeneszerzést tanult. Valamiből azonban meg kellett élnie. Volt eladó, pincér, tisztviselő, árukihordó. Egy nap úgy érezte, a zenében már csak félig-meddig talál kielégülést, ezért átiratkozott a színészosztályba. Két évig tanult, majd 1958-ban színészként került ki az életbe. Az „élet“ slatisztálásokat. jelentett. Apró szerepeket New York peremén működő színházakban. Rabszolgasors egy pálya oltárán, miközben prózai munkával kellett megszerezni a lakbérre, élelemre valót. Azután egy csőd szélén álló színházban egy „reménytelennek“ tartott darabban _ megkapta a főszerepet. És a premierre betévedt egy híres kritikus. Egy hónappal később Uustin Hoffmant a Broadway-re hívták és nagy szerepet ajánlottak neki az Egy szakácsot a tábornok úrnak című darabban. A tévések is v felfigyeltek rá, 1966-ban pedig a New York-i színikritikusok tekintélyes testületé neki ítélte az „Év színésze“ címet. Hetekkel később Mike Ni chols rendező felajánlotta tervezett Diploma előtt című filmjében Ben Braddock szerepét. Ezzel a szereppel hódította meg Amerikát. „Hoffman azt tudja, amit a legnagyobbak — írta egyik kritikusa az alakításról — feledtetni tudja diszharmonikus megjelenését és nagyszerű já- tékimtelligenciával az alakításán átsütő emberség, érzelemgazdagság, őszinteség segítségével megteremti a figurát, melyet mindenki megszeret. Dustin Hoffmant csodálatos jellemszínésznek láttam.“ Hoffman ezt a véleményt „előlegezett bizalomnak“ tekintette, mely azt a kötelezettséget rótta rá, hogy következő szerepeiben megfeleljen a talán nem is elég megalapozottan felcsigázott várakozásnak. A bizonyítás sikerült. Ben Braddockból, a lázadó vidéki diákból, a csupa öntudat, akarat értelmiségiből a következő filmben, az Éjféli cow- boyban, olasz származású, elesett, akaratgyenge, sodródó csavargó lett. A siker kom- merszfilmekre szóló ajánlatokat is hozott. Egyik-másik szerepre igent mondott. De másra vágyott. És Arthur Penn megtalálta számára a lehető legnagyobb lehetőséget. „Thomas Berger könyve A kis nagyember megfilmesítése egész csokorra való álomszerepet kínált. Óriási lelki és fizikai megterhelést jelentett — nyilatkozta a film bemutatója után. — Egy életet kellett eljátszanom. A főhős a film kezdetén tizennyolc, a végén százhuszonegy éves. Ez utóbbi jelenetekhez csak a sminkkészítés napi öt órát vett igénybe.“ A kis nagy ember világsikert aratott és Hoffmant a világsztárok sorába emelte. Ezután már válogathatott a szerepekben. Egyik interjújában közreadta szerepválasztásának feltételeit: „Minden olyan szerepet boldogan elvállalok, amelyet nézőként magam is szívesen látnék, érdekesnek találnék és amelyik igazi művészi feladatot jelent. Számomra az a legfontosabb, hogy a nézők elfelejtsék, Dustin Hoffmant látják és elhiggyék, hogy a színpadon vagy a filmen egy az ismeretlenségből előléptetett élő ember mozog. Nem sztár.“ Ritka év, amikor két filmben játszik. Inkább csak egyet vállal. Alakításai mindig érdekesek, színvonalasak, bár filmjeinek egy részét erős bírálattal illette a kritika, és reklám ide, vagy oda, nem kedvelte a közönség. Mérsékelt sikert aratott például a Kicsoda Harry Kellermann és miért mondja azokat a rettenetes dolgokat rólam? majd az Alfredo, Alfredo című filmje. A kitűnő alakítások ellenére általában sikertelen filmként tartják számon a híres (vagy hírhedt?) Pillangó című könyv filmváltozatát, melyben Hoffman az egyik főszereplő, csakúgy, mint a Brodway egyik sokat vitatott művészegyéniségének életét feldolgozó filmet, a Lennie-1, melynek címszereplője volt. Ezek ugyan öregbítették hírét, de valami — az átütő siker kelléke hiányzott belőlük. Nos, ezt a valamit, az izzóan aktuális politikát és a remek színészi lehetőséget találta együtt Az elnök embereiben, melyben Robert Redford partnereként alakította a Water- gate-ügyet leleplező egyik újságírót. Olyan színész, aki nehéz kezdés után jutott el a csúcsokra. De az is bizonyos, hogy igazi nagy alkotásainak, alakításainak sorozata majd csak ezután következik... FENYVES GYÖRGY H asszú fekete hajzuhatagát horgolt fehér sapka takarja, keze zsebben, mozdulatai magabiztosak. Beszélgetésünk első "percétől az utolsóig a szemembe néz; még lopva sem tekint az órájára, pedig bármelyik percben színpadra szólíthatják. — Ljudmil Sztajkov Illúziójában egy csodálatosan szép színésznőt alakit, aki megválik a színháztól, mert beleunt mások szavainak ismétlésébe. Hogyan kapta meg a bolgár film főszerepét? — Egyszerűbben, mint egy hazaiéi — mondja Zuzana Koeúriková, s közben mosoly fut végig az arcán. — Olyan simán csöppentem bele a forgatásba, hogy már ott álltam a felvevőgép előtt, és még mindig az járt a fejemben: ez egyszerűen nem igaz, otthon vagyok és képzelődöm. Nem volt próbafelvétel, s a kosztümjeimet is egyik «aprói a másikra készítették el. Szóval ott igazán jó körülmények között dolgoztam. De nem mondtam még, högyan kerültem a szófiai filmgyárba. Maga a rendező 'hívott fel telefonon, elmondta, hogy látott egy cseh filmben, s készülő alkotásában éppen olyan típusra lenne szüksége, mint én vagyok. Röviden felvázolta a film történetét, s én erre azt mondtam: próbáljuk meg. Mert akkor úgy hittem, lesz néhány próbafelvétel, s hónapok múlva megtudom, megfo- leltem-e vagy sem. — Egy évvel a forgatás után milyennek látja a szerepét? — Csupán a körvonalait látom, hiszen a kész filmmel még inem találkoztam. Majd most, ha nálunk is bemutatják, megnézem. S azt hiszem, nem is baj, ha csak annyit tudok mondani, hogy a film cselekménye a harmincas években játszódik, amikor nem volt könnyű bolgár festőnek, költőnek vagy éppen színésznek lenni. Mert róluk szól a történet, pontosabban hármuk kapcsolatáról. Zuzana Koeúriková, a bolgár film egyik jelenetében — A forgatócsoportról milyen véleményt alakított ki? — Egyenesen fantasztikus volt az együttműködésünk. Még ha rosszmájú lennék, akkor se beszélhetnék róluk lekicsinylőén. Azért nem, mert lázas alkotókedvvel dolgoztak, ami számomra majdnem szokatlan volt. Akaratuk, lelkesedésük, segítőkészségük csodálatra méltó és példamutató. — A színházi egyeztetéssel nem volt gondja? Minden simán ment? — Volt olyan hét, hogy kétszer is kinn ültem a repülőtéren, mert a színházi szerepeimet azért játszanom kellett. S ha Szófiában voltam, naponta 12—14 órát forgattam, mert akkor csak az én jeleneteimet vettük filmszalagra. Aztán esténként megbeszélést tartottunk vagy a párbeszédeken módosítottunk. — Szlovákul tanulta be a szöveget? — Bolgárul. Minden éjjel bolgárul magoltam a szállodai szobámban. Elárulom, nem ment könnyen. Néha bizony azt sem tudtam, mi az ige, mi a főnév a mondatban, mert arra, hogy lefordítsam a szöveget, sosem volt időm. Inkább a hanglejtés elsajátítására összpontosítottam. Ez viszont olyan jól sikerült, hogy arra akartak rábeszélni, vállaljam el az utószinkront is. — Egyszóval —• megérte? — Nézze, a forgatókönyvet Konsz- tantin Pavlov, a jónevfi bolgár költő írta. Ljudmil Sztajkov, a rendező szintén nagy reménységnek számít. Ezek után már csak annyit tudok mondani: gazdagabb vagyok tapasztalatokban is, élményekben is. Örülök, hogy alkotótársuk lehettem, örülök, hogy az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon is észrevették: nem egy szokványos találkozás volt a miénk. (g. szabó) 1980. X. 19. ÚJ SZÓ Du stin Hoffman egyik legújabb filmjében, az öt Oscar-díjas KRAMER KONTRA KRAMER-ban. Az alkotást rövidesen nálunk is bemutatják Arcképvázlat Dustin Hoffmanról