Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-05 / 40. szám

Hatvan éve, 1920. szeptemberében jött létre Senica nad Myjavouban a mai Slovenskf hodváb nemzeti vállalat őse, amely hazánkban elsőként gyártott viszkóza selyemszálat. Kezdetben a gyár évi termelése 180 tonna volt. 1939-1945- ben a gyár a német tőke kezére került, 1945 áprilisában szünetelt a termelés csak a (elszabadulás után indult meg ájra. A hetvenes évektől a vállalat a szintetikus fonalak előállítására szakosította magát, s az országban elsőként kezdte gyártani a poliészter fonalat. A gyártásbővítés után a vállalat jelenlegi évi termelése eléri a 9500 tonnát. Minden jel arra mutat, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó esztendei feladatait is idejében teljesítik, s így jó alapot hoznak létre a hetedik ötéves terv feladatainak a teljesítéséhez. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a vállalat dolgozói mindent megtesznek a munkaidő lehető legjobb kihasználásáért.

Terézia Seligová azonnal közbeavatkozik, ha elszakad a szál

A szeszélyes nyár után a napsütés, a Záhorie festői tája mindjárt derűsebbre fordítja a hajnalban kelő ember hangulatát. A távolban feltűnik a vakító napsugarakat szinte kettétörő, égnek meredő gyárkémény. Mielőtt betérnénk a gyárba, még ácsorgunk egy kicsit a kapusfülkében, de amíg ott vagyunk, a dolgozók közül senki sem érkezik későn, s nem hagyja el a gyár területét. Véletlen-e, vagy valóban ilyen jó itt a munkafegyelem? Nézzük meg hát közelről.

— A vállalatban jó a munka- fegyelem, s mindent megteszünk a munkaidő lehető leghatásosabb kihasználása érdekében — mondja Samuel Rosa, a hat alapszervezet s több mint 500 kommunista, illetve párttagjelölt munkáját összehangoló üzemi pártbizottság elnöke, aki 1957-től dolgozik a Slovensky hodvábban. — Az üzem vezetőségének ez persze nem kis erőfeszítésébe került. Állandóan keressük a megoldást, a munkaidő egyre jobb kihasználására. A közelmúltban felmérést is végeztünk ezzel kapcsolatban. Miután feltártuk a tartalékokat, intézke déseket foganatosítottunk. Ezek lényege a munkaidő jobb kihasználása az egyes műszakokon belül. Például a kettes számú üzemrészlegen a nemrégiben hatályba léptetett intézkedéssel hat munkaerő szabadult fel, akikre másutt nagy szükség van. Ezt úgy értük el, hogy bizonyos egyszerű munkafolyamatoknál néhány szakmát egyesítettünk. És megszerveztük a műszakvezetők verse nyét. A stekini mozgalom is sokat javított a munkaidő jobb kihasználásán. Ez az anyagi érdekeltségen alapszik: ha egy dolgozó helyettesít valakit, fontos, hogy meg is kapja az azért járó jutalmat.

A vállalat bizonyos munkaerőhiánnyal küzd, főleg több nődolgozóra volna szüksége. Jelenleg körülbelül hatvanra (összesen mintegy 1600 nő dolgozik a gyárban). Ez a vállalat dolgozóinak valamivel több mint a fele. Gyermekgondozási szabadságon jelenleg 300 nő van. A több gyermekes anyák helyzete bizony nehezebb, mint a férfi dolgozóké. A gyereket óvodába, bölcsődébe vinni, ha beteg, orvoshoz; gondoskodni a bevásárlásról és még hosszasan sorolhatnánk. Mit tesznek ebben a vállalatban, hogy mindezt megkönnyítsék az asszonyok számára?

— Hatszáztizennyolc gyermek számára tudunk férőbe lyet biztosítani bölcsődéinkben óvodáinkban — veszi át a szót Btejan Pinter, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke, aki nem kevesebb mint harminc éve dolgozik a gyárban. — Ma már nagyon jól állunk e téren, s Igyekezetünkért és eredményeinkért a szövetségi kormánytól elismerésben is részesültünk. Ez persze nem zárja ki azt, hogyha a gyerek megbetegszik, az anya otthon maradjon. De ez örök probléma. A körzeti orvos és fogorvos itt, bent dolgozik az üzemben, s a rendelési időt úgy igazítjuk, hogy a dolgozók műszak után is igénybe vehessék őket. A vállalat vezetősége nemsokára új épületbe költözik, s itt a régiben egészség- ügyi központot rendezünk be, természetesen szakrendelőkkel. Lesz állandó fogorvosunk, nőgyógyászunk, már az év végére el kell készülnie az üzemben egy korszerű rehabilitációs központnak, ahol fedett uszoda, szauna és sportcsarnok is lesz.

— S a közlekedés? Elég sok dolgozó jár be a környékbeli falvakból. Nem késnek az autóbuszok, vonatok?

— Erre nem panaszkodhatunk, ilyen eset ritkán fordul elő, főleg csak télen, hófúvások idején. Az autóbuszkésés igazán ritka. Szerencsére a buszmegállók igen közel vannak. Egyedüli gondot az ünnepnapok, az utánuk következő szombat-vasárnapok jelentenek. Olyankor saját eszközeinkkel biztosítjuk a szállítást.

Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Ján Sajánek, a szak- szervezet, üzemi bizottságának

titkára és Vladimír Iskra, a SZISZ üzemi bizottságának elnöke is.

— A vezetőség igazán minden tőle telhetőt megtesz a dolgozók, főként a nők mun kájának megkönnyítése érdekében — mondja Sajánek elvtárs. — A viszkózafonalat orsózó műhelyben úgy szereljük fel a gépeket, hogy egy műszakra állhassunk át. így a szombat- vasárnap szabad lehetne, s legalább ilyenkor jutna idő a gyerekekkel foglalkozni. Több mint kétszáz nőt érintő intézkedésről van szó. Tervünket persze fokozatosan valósítjuk meg. Az első lépéseket már megtettük.

— S ez nem megy a termelés rovására? — kérdezzük.

— Nem, sem itt, sem a többi . részlegen. Nálunk folytonos a termelés, azaz négyműszakos. Most három hónapra próbaként három műszakra álltunk át. Ez azt jelenti, hogy a termelés eddigi mennyiségének biztosítására hetente három éjjeli műszak jut egy-egy dolgozóra, s havonta csak egy szombaton kell bejönniük.

— Sok idő veszett kárba az

ebéd miatt — mondja ismét a pártelnök. — Az étkezde az üzem területén kívül volt, elég messze. Egyik-másik dolgozónak két-három kilométert is meg kellett tennie, amíg oda- meg visszatért. Sokáig kellett sorban állni. Nem is szólva arról, hogy lehetetlen volt mindenkit ellenőrizni, hogy valóban csak az ebédjét fogyasztja-e el, vagy más apró-cseprő dolgait is elintézi egyúttal. Sokszor a néhány méterre levő kiskocsmában találtunk rá egyik-másik dolgozóra. Most már ez is megoldódott, ' az ebédlő itt van bent az üzemben. Sőt az egyes részlegen is létesültek ebédkiadók. Mindenütt van ételmelegítő. Megszűnt a sorban állás. Sok időt nyertek a gyárban azzal is, hogy megszervezték, ne külön- külön kelljen bevásárolniuk az embereknek az üzemi büfében, hanem valaki vegye meg a többiek számára is a kívánt árut.

— Eddig csak csupa jót hallottunk. Hihetetlen, hogy egy ekkora vállalatban ne volnának kihágások is — jegyezzük meg.

— Sajnos, akadnak igazolatlan kimaradások, s még csak nem is az asszonyok esetében elsősorban, hanem inkább férfiak részéről. Az ok többnyire: ivászat, másnaposság — mondja a szakszervezet elnöke. — Az is tény, hogy sokan csak azért jönnek hozzánk dolgozni, hogy sürgősen megoldják lakáshelyzetüket. Elég sok lakást adunk dolgozóinknak. Ebben az évben például nyolcvanat.

— Mi történik azzal, aki el késik a munkából? — érdeklő diink.

A szakszervezet üzemi bizottságának titkára válaszol: — A portás felírja, s ezen ikívül a munkalapokat a művezetőknek is át 'kell adniuk, s így mindenütt és mindenkor tudjuk, hogy ki hiányzik. Ha valaki vét a szabályok ellen, figyelmeztetjük, s ha ez sem használ, megvonjuk tőle a prémiumot.

Déli egy óra körüli az idő,, amikor kísérőnkkel, Pinter elv- társsal a munkahelyek megtekintésére Indulunk. A szakszervezet elnökét a dolgozók mindenütt messziről köszöntik. Szinte mindenkihez van egykét kedves szava. Egyre inkább az a benyomásunk, hogy valóban élvezi az emberek bizalmát. A parknak is beillő gyárudvaron siető nők kis csoportjával találkozunk.

— Hova igyekeznek? Már lejárt a műszak? — szólítjuk meg az egyik középkorú asz- szonyt.

— Nem, de mindjárt indul az autóbusz a közeli fürdőbe, almivá rehabilitációra járunk. Az

.elmulasztott egy órát, sőt miniden perc hiányzást is azután pótolnunk kell.

Pinter elvtrás megmagyarázza, hogy éppen azért viszi autóbusz kezelésre a dolgozókat, ihogy kevesebb időt veszítsenek.

Az orsózó műhelyben gyárhoz szokatlan tisztaság, rend fogad. Az egyik asszony mellett kicsit tovább időzünk.

— Huszonöt évet töltöttem a gépek mellett — mondja Boíe- na VaSková munkacsoportvezető. — Négy éve vagyok ebben a beosztásban. Négy gyermeket neveltem fel egyedül, de nem hiányoztam annyit, mint néhány mai fiatalasszony. Én ugyan nem panaszkodhatom a

nálunk dolgozó fiatalasszonyokra és lányokra. Három perccel a műszak megkezdése előtt itt kell lenniük, s ha késnek, rá kell dolgozniuk.

— S a tízórai-, ebéd-, uzson na, esetleg oigarettaszünet?

— A dohányzókkal sok bajunk volt, egy-egy cigaretta öttíz percbe is került. Most csak a húszperces tízórai szünetben gyújthatnak rá a dolgozók.

Bozena asszony a műhellyel szemben ízlésesen berendezett, melegítőpultokkal felszerelt helyiségbe vezet. Itt fogyasztják el az ételt, amelyet minden részlegről egy-egy beszerző vásárol az üzemi büfében, ahol azonban a büfé vezetőnője szerint nagyobb is lehetne a választék.

— Az ebédlő a mai műhelyünktől elég messze esik, panaszolja. — Még igy az üzemen belül is. Egész a másik végén van, ezért kevesen is járnak tőlünk ebédre.

A munkaidő kihasználásáról így vélekedik:

— Tudják, sokszor nem is csak tőlünk függ a munkaidő kihasználása. Ha az előző részleg rossz munkát végez, akkor mi szétszakadhatunk, az sem használ. Mostanában rosszabb az anyag minősége, s nagyon szakad a szál.

Pinter elvtárstól megtudtuk, hogy a Finnországból behozott, alapanyagul szolgáló cellulóz minősége egy időben nem teljesen felelt meg a követelményeknek.

— Bizony bosszúság, amikor igy szakad a fonál — panaszkodik Éva Gubková munkásnő is, aki a legjobb dolgozók egyike. — Harminchat orsó a norma, néha negyvennegyvenötöt is teljesítek, olykor viszont a normát sem. De ha bejáratjuk a gépeket — most vannak az egyhónapos nagyjavítás után —, reméljük, jobb lesz a helyzet.

A munkacsarnokot járva két dolog a legszembeötlőbb: a rend és a szemléltető agitáció, a megannyi falitábla, jelszó, jelmondat. Külön táblákon helyezték el azoknak a fényképeit, akik már teljesítették a hatodik ötéves terv feladatait. Egy másik táblán olvasható azoknak a névsora, akik a havi tervet teljesítik. Ismét külön áll azoknak a neve, akik valamilyen oknál fogva lemaradlak a tervteljesítésben. Kissé odább egy falitáblán azoknak az anyagoknak a mintái láthatók, melyekkel takarékoskodni kell. Minden egyes dolgozó kötelezettségvállalásait is kifüggesztették, s teljesítésüket pontosan vezetik. A szocialista munkabrigádok névsora és fényképe a kollektívák közvetlen munkahelyén látható. Ugyanott a tervteljesités kimutatása, a selejt százalék- arányának feltüntetése. A vállalat dolgozóinak a hetven százaléka bekapcsolódott a szocialista munkabrigád-moz- galomba. A hatvanöt kollektíva közül kettő már megkapta az arany fokozatot. Ezeknek a brigádoknak a vezetői: Ladis- lav Deák és Pavel Kuöera.

Az egyik szocialista munkabrigád élén a kommunista Mária Sládeková áll.

— Nálunk jó a munkaidő kihasználása — mondja. — A kollektíva ereje éppen abban van, hogy az egyén látja: a közösség tagjaként is helyt kell állnia. A minőség követelményének a fontosságával is tisztában vagyunk. Ha a nyersanyag jó, mi teljesítjük a minőségi mutatókat. Vásárlóként is mindig jó minőségű árut szeretnénk kapni, de sajnos olykor bosszankodnom kell.

Míg mi beszélgetünk, az asz- szonyok, lányok kis zsákokkal a kezükben egy mérleg köré gyűlnek. Leméretik a selejtet, az elszakadozott, összegyűjtött fonalat. A megengedett

1,6 kg-nál a mai átlag bizony jóval több. Igazuk volt az asz- szonyoknak, hogy mostanában baj van a minőséggel.

Az óra kettőt mutat, a reggeli műszak befejeződött. A dolgozók sietnak haza, az asz- szonyok rohannak bevásárolni, a gyerekért, s kezdik a következő „műszakot.“ Minden percre jut valami. A senicaiak tudják, hogy a idő drága. Ezért is igyekeznek a lehető legjobban kihasználni. Egyebek közt ez a magyarázata a helytállásuknak.

FÜLÖP IMRE, URBAN KLARA

Ladislav Deák szocialista munkabrigádja is hozzájárul a munkaidő jó kihasználásához

feiM; ott. .

Minden perc drága-3

1989.

X. 5.