Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-28 / 39. szám
Bár szerintem is kiérdemli, de nem én minősítem a címben jelzett módon Kanada legnyugatibb tartományát. Ez még az ott regisztrált gépkocsik rendszám-tábláján is olvasható. Ez a tartomány fél-hivatalos jelzőfe. Brit Kolumbia már régen nem a briteké és természetesen nem is Kolumbusz fedezte fel. Egy fuan Perez nevű spanyol hajósról jegyezték fel elsőnek, hogy az Észak-nyugati Átjáró keresése során vetett itt horgonyt és parolázott az itteni indiánokkal. Négy esztendővel később, 1778-ban jött a mindent felfedező Cook kapitány, feltérképezte a vidéket és kitűzte a brit zászlót. Öt követték a Hudson-öböl Társaság prémkereskedői, no iineg azok fegyveres kísérői. Aztán jöttek a papok, a kalandorok, a telepesek, hozván az őslakosságnak az európai kultúrát és civilizációt: a lőfegyvert, a tüzet és a szifiliszt. Az indiánok pusztulni kezdtek, a gyarmatosítók pedig megvetették a lábukat. Bármily messze volt is le vidék Európától, az arany felfedezése a XIX. század derekán a világ végéről is idevonzotta a gyors meggazdagodásra áhítókat. És 1886-ban már az Atlanti-óceántól kiinduló kanadai Pacific vasút is elért ,ide, a |Csendes-óceán partjára. A tartomány fővárosa, a szigeten fekvő Victoria nemcsak nevével emlékeztet a századforduló Angliájára. A kikötő két oldalán egy-egy kolosszális méretű, jellegzetesen brit kastélystílusban emelt épület áll. Az első a tartományi parlament, a másik a Császárnő nevű szálloda. Az utóbbit valaha azért építették ekkorára, mivel az óriási óceánjáró gőzhajók korában itt szálltak meg az első éjszakára a Japánból és más távol-keleti országokból érkezett utasok. A parlament előtt, a szinte kötelezően patinás hadvezér-szobrok között olyan zöld a fű, akárcsak Angliában, ahol pedig állítólag az a titka, hogy hatszáz évig kell szüntelenül nyírni és öntözni. itt még csak száz esztendeje teszik ... Az időjárás is sokban emlékeztet itt a „ködös Al- bionra“. Valóban ködös, esős és meglehetősen enyhe, legalább is jóval enyhébb, mint ahogyan fekvése alapján hinnők. Angliát a Golf-áramlat melegíti. Brit Kolumbia partvidékét, de mindenekelőtt Victoria és környékét — a Kuro-shio áramlat. Maga Victoria csinos városka. Takaros utcáin emeletes buszok közlekednek, már szinte meglepő módon nem a bal oldalon. Annyira azért mégsem brit ez a Kolumbia ... A tartomány igazi központja azonban nemez, hanem Vancouver, a szemben lévő parton, a kontinensen fekvő metropolis. Brit Kolumbia területe a hét és félszerese Csehszlovákiáénak. Lakossága azonban csak két és fél millió lélek, abból is másfél millió Vancouverben és közvetlen környékén él. Ez a hegyoldalon, a Fraser folyó deltájában és a tenger számtalan öble benyúlása, betüremlése között felépült város valaha kikötőként jött a világra. Ma is ez az amerikai kontinens egyik legna- gyob kikötője a Csendes-óceán partján. Ha az ember néhány órát elüldögél a Lion’s Gate (Oroszlánkapu) híd közelében és a kilátóhelyről figyeli a szoroson áthaladó hajókat, némi képet kaphat a város, sőt egész Brit Kolumbia gazdagságáról. Két csöpp kis vontató — egy elöl, egy hátul — hihetetlen kiterjedésű tutajt igazgat a tengerszoroson át. A járhatatlan, úttalan vadonban kitermelt (és gyakran léggömb segítségével kiemelt) fát a folyókon leúsztatják a tengerre, bevontatják a fűrész- malomba, hogy azután innen már építőanyagként induljon útjára az Egyesült Államok, Japán vagy Nyugat-Európa valamelyik kikötőjébe. A kokszolható szén kifelé halad a szoroson, akárcsak a rézkon- centrátum. Mindkettő japánij meg dél-koreai kikötők felé. A konténeres hajók fémdobozaiban gépeket visznek Kínába, a Fülöp-szigetekre, vagy hoznak Japánból és az Egyesült Államokból. A tankhajók a Vancouver! kikötőben nem be-, hanem kirakodnak. A tartománynak ugyan van némi olaja, de kevesebb, mint a saját szükséglete. Hogy miért nem a ^szomszédos kanadai Alberta tartományból érkezik az olaj? Mert onnan az Egyesült Államokba adják el, ugyanúgy, ahogyan Ontario tartomány sem Brit Kolumbiából kapja a kokszolható szenet, hanem délről, az Egyesült Államokból. Kanada lakosságának túlnyomó többsége az ország déli határa mentén, egy viszonylag keskeny sávban található. És kapcsolatai sokkal inkább észak—déli, semmint kelet—nyugati irányúak. Ez vonatkozik a turistaforgalomra, a kereskedelemre, de még a televízióra is. (Legalább annyian nézik Kanadában a legközelebbi USA-adót, mint a nemzeti CBC műsorát). A kanadai tartományok gyakran szorosabb kapcsolatokat ápolnak a tőlük délre fekvő amerikai szövetségi államokkal, semmint a szomszédos kanadai tartományokkal. Brit Kolumbiában különben is azt mondják: őket a Sziklás-hegység elválasztja Kanada többi részétől, legalább annyira, mint a Csendes-óceán Ázsiától. Vagy talán még inkább. Hiszen Vancouverből „alig“ nyolc óra alatt Japánba repítik az utast a Boeing 747 óriásgépek, míg az Atlanti-óceáni szigeten fekvő kanadai tartományba, Oj Fundlandba tizenegy órát kell repülnie innen az embernek. Vancouvernek nemcsak csodálatos fekvése megkapó. Építői, fejlesztői, lakói Európából és az Egyesült Államokból egyaránt azt vették át és honosították meg, amit valóban érdemes volt. Felhőkarcolói nem a gazdagságukkal hivalkodó első New York i felhőkarcolókra emlékeztetnek, hanem egyszerűek célratörőek és mégis tetszetösek. A forgalom szervezése a városban kitűnő. A töméntelen mennyiségű gépkocsi ellenére is ritkák az elviselhetetlen forgalmi dugók. A járművezetők (és a járókelőkj imponálóan fegyelmezettek és előzékenyek. Noha esténként az utcákon szép számmal látni kábítószer élvezőket és -árusokat (az utóbbiak valahogy ugyanúgy kínálgatják árujukat, mint a felszabadulás előtti Budapesten az illegális tűzkő- és szaharin-áru- sok), egészében véve a közbiztonság jő. Legalábbis az Egyesült Államokból érkező utasnak feltétlenül úgy tűnik. Az utcák tiszták. Az USA-átlagszinthez mérve ez a város a szó szoros értelmében sokkal kulturáltabb is. Több a színház, a hangversenyterem, az állandó színházi és zenei együttes. És hogy valami ázsiait is említsek: feltűnően sok mandulavágású szempár-tulajdonos járja Vancouver utcáit. Brit Kolumbiában kétszer olyan gyorsan növekszik a lakosság mint Kanadában átlagosan. Ez azonban elsősorban nem a természetes szaporulat. hanem a bevándorlás eredménye. Az utóbbi évtizedekben pedig a bevándorlók számottevő része Ázsiából jött: a Fülöp-szigetekről, Dél-Koreából, Tajvanról, Hongkongból. Azt mondják, a vancouveri kínai negyed még a nevezetes San Franciscó-i Chi- natown-nál is nagyobb és népesebb. Talán ez a nemzetiségi összetétel az együk eleme annak, ami Brit- Kolumbiát oly sajátossá, a többi kanadai tartománytól elütővé teszi. A Vancouver felhőkarcoló-erdejében ágaskodó építődaruk sokasága között a látogatónak az a benyomása támad, hogy Itt hamisítatlan fellendülés van. Pedig egészében véve egyáltalán nem ez a helyzet. Brit Kolumbiában a munkanélküliség szintje már tavaly elérte a nyolc százalékot, ami még a magas kanadai átlagot is meghaladja. Egyrészt ország (és a tartomány) gazdaságát uraló amerikai tőke sugározza ide közvetlenül a saját bajait, másrészt speciális helyi problémák is adódnak. — Megtörténhet — magyarázta el egy magasrangú helyi beszélgető partnerem — hogy a Szikláshegységtől keletre a gazdaság hanyatlik, míg nálunk jól mennek a dolgok, de lehetséges fordítva is. Például a vietnami háború idején a világpiacon ugrásszerűen szökött a réz ára. A rézércben oly gazdag Brit Kolumbia gazdagodott ezen. Az óriási alumíniumkohókkal rendelkező tartomány érzékenyen figyel és reagál a fehér ezüst iránti keresletre is. Viszont lássunk egy helyi példát, amely egyben az amerikai gazdaságtól való függést is demonstrálja. Az infláció lassítása érdekében az Egyesült Államokban az év elején hihetetlen módon felemelték a bankhitelek kamatlábát. Ezért sokkal kevesebben vettek fel építési kölcsönt, sokkal kevesebb családi ház építésébe kezdtek. Ki érzi ezt meg az amerikai építőiparon kívül? Az Egyesült Államok észak-nyugati részét a fő építőanyaggal ellátó kanadai faipar ... Gyakran éppen ezekből a gazdasági összefüggésekből buknak elő Kanada politikai gondjai. Az egyik tartományi minisztérium főtisztviselőjét a québeci problémáról faggattam. Ez még a májusi népszavazás előtt történt, amikor elvben még lehetséges volt, hogy a nagyobbrészt franciaajkúak lakta Quebec népe a kanadai konföderációból való kiválás mellett szavaz. — Ugyan, mit érdekel az bennünket! — mondta erre ismerősöm. — Nézze, mi a tartományon kívül kereskedelmünk 75 százalékát az Egyesült Államokkal bonyolítjuk le. 10—15 százalékot a távol-keleti országokkal, 8—10 százalékot Kanada úgynevezett préri-tártományaival és Ontarióval. Quebecre aligha jut 2—3 százaléknál több. A mi életünket az határozza meg, hogy mi történik az Egyesült Államok szomszédos államaiban és nem az, hogy mit csinálnak Quebecben. Még az Ontario tartományban fekvő szövetségi főváros, Ottawa is iszonyú messze van Victoriától, a tartományi fővárostól. A szónak nemcsak földrajzi értelmében .. . Kanadában például nem ritkaság, hogy az egyes tartományi parlamentekben egészen más pártok vannak képviselve, mint a szövetségiben. Az ottawai képviselöházban két olyan nagy párt foglal helyet, amely a hatalomban váltja egymást: a jelenleg kormányzó liberális és az úgynevezett haladó konzervatív. Ezzel szemben például Brit Kolumbia parlamentjében sem az egyik, sem a másik pártot ne keressük. Ott jelenleg a konzervatívoknál is jobboldalibb Társadalmi Hitelpárt van kormányon, míg az ellenzék padsoraiban a liberálisoktól balra elhelyezkedő szociáldemokrata jellegű Oj Demokrata Párt képviselői ülnek. S mivel a közigazgatásban egyébként is a brit hagyományok érvényesülnek, vagyis kormányváltozáskor csak a miniszterek változnak, a köztisztviselői kar nem, ez utóbbiaknak — elvben — pártatlanoknak kell lenniük. Ezért hivatkoztam név nélkül magasrangú beszélő partnereimre. Őszintén megmondták, amit gondoltak, de azzal: nem fér össze a hivatalos játékszabályokkal, hogy politikai nyilatkozatokat tegyenek, tehát névszerint ne idézzem őket. Éppen egyikük, egy világos eszű, kiváló egyetemi képzésben részesült, fiatal, de máris fontos posztot betöltő hivatalnok magyarázta el, hogy miben látja tartományuk ellentéteit a szövetségi kormánnyal: — A sűrű lakossággal rendelkező két központi tartomány küldi a legtöbb képviselőt az ottawai parlamentbe. Következésképpen bárhonnan származzanak is a szövetségi miniszterek, mindig e két tartománynak — Ontariónak és Quebecnek — kénytelen kedvezni, mert azoktól függ, hogy ki legyen kormá nyon. Ezért mi szükségesnek tartanánk egy olyan — tényleges hatalommal bíró — kanadai felsőház létrehozását, amelyben minden tartománynak egyenlő súlya, szava legyen. Megfelelő képviseletet akarunk a Legfelső Bíróságon is. És így tovább. Gazdaságilag az történik, hogy Ottawa velünk, meg az olajban gazdag Albertéval fizetteti meg a szegény Atlanti-óceáni tartományok fejlesztésére irányuló programját. Ezek érdemi politikai és gazdasági ellentétek, míg az iparilag ugyancsak fejlett és sűrű lakosságú Quebec ellentétei Ottawával nemzeti, még inkább úgy mondanám: kulturális jellegűek. Döntse el, melyek a súlyosabb problémák ... Amikor Montrealban, Quebec tartomány nagyvárosában jártam, ottani ismerőseim — kivált a fran- ciaajkúak — nem egészen így vázolták a Kanadát feszítő ellentétek lényegét és jellegét. Dehát ez alkalommal Brit Kolumbia'lakóinak a véleményére voltam kíváncsi... KULCSÁR ISTVÁN A tartományi parlament épülete Victoriában hutiiunm
