Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-21 / 38. szám
a szovjet televízió nemré- /l gíben mutatta be azt a hétrészes filmsorozatot, amely Marx Károly fiatal éveiről készült szovjet—NDK koprodukcióban. A sorozatot nagy elismeréssel fogadta mind a közönség, mind a kritika. Alek- szandr Karganov, a szovjet filmművészek szövetségének titkára egyebek közt a következőket nyilatkozta róla az APN munkatársának: „Lev Kulidzsanov rendező filmjének szerkezete egyszerű. Talán csak egy „eljárás“ emlékeztet a kortárs televíziós művészet útkeresésére: az idős Marx, szürke szakállal és dús hajzattal, ahogy a portrékról ismerjük őt, beszéli-idézi ifjúságának egy-egy szakaszát. Habár a film első pillantásra szegényesnek tűnik föl a művészi eszközöket tekintve, és a rendezés visszafogottnak tetszik, tartalmával mégis hozzájárul a kortárs filmművészet fejlődéséhez, nem kevésbé azoknak a képi lehetőségeknek a kihasználásával, amelyekkel föltárható a jellem dialektikája. Kulidzsanov sorozata véleményem szerint azok közé az alkotások közé tartozik, amelyek magas színvonalon ábrázolják az ember lelki-érzelmi életét, úgy, ahogy csak regényben lehetséges. A Marx Károly fiatal évei című film az első ilyen jellegű kész alkotás a tudományos szocializmus megalapítójáról, (léteznek befejezetlen vagy más befejezett filmek, de azok gyakorlatilag semmivel sem gazdagították a filmművészetet). Az alkotók (a forgatókönyv- író Anatolij Grebnyev, Borisz Dobrogyejev, Lev Kulidzsanov és Hans Pfeifer), továbbá Ven- ceszlav Kiszev, a fiatal bolgár színész a vidám, mondhatnánk gondtalan diákévektől kezdve a Kommunista kiáltvány megalkotásáig elevenítik meg Marx alakját Életének ebben az időszakában több határkő volt, több fontos esemény zajlott le. Amikor visszapergettem magamban a filmet, különösen a bírósági epizódra emlékeztem. A fiatal Marx látta, hogy Ítélik el a földműveseket azért, mert rőzsét gyűjtöttek a földesúr erdejében, „megsértve“ ezzel a „szent tulajdonjogot“. Abban a pillanatban, amikor a bíróság osztályérdekből fakadt igazságtalansága rendkívül élesen nyilvánult meg, a kamera totál képben mutatja a közönséget majd Marx alakján állapodik meg. Marx tekintete szenvedésről és intenzív összpontosításról árulkodik. Ha belenézünk ezekbe a szemekbe, nemcsak pillanatnyi lelki állapotát, hanem a fiatal férfi jövőjét is láthatjuk. Ebben és még számos epizódban elevenednek meg Marx első kapcsolatai azokkal az emberekkel, akik a szocializmus kérdéseivel foglalkoznak. Marx könyveket, újságokat, dokumentumokat tanulmányoz. Vitatkozik, éles ellentétbe kerül azokkal, akik lealacsonyítják, semmibe veszik vagy deformálják a szocializmus nemes eszméjét. Képet kapunk szerelméről, majd azokról az éles vitákról, amelyeket apjával folytatott, akinek egészen más elképzelése volt a gazdagságról és boldogságról, és sokat nem tud megérteni abból, amivel tehetséges fia, a majdani Kommunista kiáltvány szerzője foglalkozik. Majd: lapok jelennek meg; harc a cenzúrával; rendőri nyomásra költözködés egyik helyről a másikra; a. kommunisták szövetségének első kongressszusa. Amikor az alkotók e jelentős élet egy-egy eseményét mutatják be, sikeresen fogják egybe az érzelmi motívumokat, benyomásokat. Marx jellemének formálása közben olyan részletekre is gondolnak, amelyek önmagukban fölöslegesnek tűnhetnének, de a fejlődés folyamatának érzékeltetésében fontosak, tartalmat hordoznak. A részletek beépítésével növelik a kép hitelét és vonzerejét. Marxot mindig olyannak mutatják be, amilyen volt egy- egy időszakban, nem futnak előre. A jövőt a jelenben sejtetik. A lángelme fejlődését hol finom átmenetekkel, hol gyors váltásokkal jelenítik meg, hiven a valósághoz. Közben felszínre kerülnek tiszta emberi érzések, magas erkölcsi értékek: a jóság, a becsületesség, az emberség, a bátorság és az erős akarat, valamint a kitartás. Ügy gondolom, hogy ezt a sorozatot, nemcsak a Marxról szóló könyvek és filmek vetü- letében kell látnunk, összevethetjük a Leninről készült filmekkel is. Ugyanis kettőjük ábrázolásában sok a közös vonás. Ismeretes, hogy a harmincas években, valamint a háborút követő esztendőkben készült filmek Lenint mint vezért ábrázolták. Kevésbé voltak sikeresek azok a kísérletek, melyek a forradalom géniusza fejlődésének bemutatására törekedtek. Bizonyára arról volt szó, hogy Lenin forradalmi tevékenysége és gondolkodása teljes mértékben tükröződik könyveiben, cikkeiben, beszédeiben. Csakhogy a jellemalakulás folyamatának érzékeltetéséhez alkotó képzelet szükségeltetik, különösen dokumentumok hiányában. Láthatóan nehézségeket okozott a színészi megjelenítés is a szóban forgó sorozatban. Hiszen korban hasonlónak kell lenni ahhoz, akit megszemélyesít, tapasztalt művésznek kell lennie, hogy visszaadhassa a géniusz formálódásának folyamatát. Szó, ami sző, a valóság az, hogy ez előtt az alkotás előtt a szovjet filmművészet nem ért el ilyen sikert, ami az imént említett folyamat ábrázolásának mélységét illeti.“ MARX FIATAL ÉVEI A KÉPERNYŐN K orántsem vagyunk olyan jók történelemből, amilyenek lehetnénk, amilyeneknek lennünk kellene. Korántsem foglalkozunk annyit a történelemmel, amennyit lehetne, amennyit kellene: Többé-kevésbé rendszeresen és módszeresen csak addig tanultuk, ismerkedtünk vele, amíg iskolapadban ültünk, aztán már jobbára áttételesen, közvetett úton, egy-egy újságcikkben, rádióműsorban, könyvben, dokumentumképen, mozivásznon vagy festményen került elénk, és ha elég érdekesen, érdekfeszítőn, hát odafigyeltünk, talán gyarapodott is történelemismeretünk, de nem annyira és olyan szinten, hogy a jelenünk megítéléséhez, jövőnk biztosabb tervezéséhez is nélkülözhetetlen történelmi összefüggések, összefüggő történelmi képek alakulhattak volna ki bennünk. Vagyis azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy történelemben lássunk és gondolkodjunk, hogy kiszűrhessük a közeli és távoli múltból a haladó eszméket, nemes eszményeket, az egész emberiség ügyét előmozdító törekvéseket. Nem akarom azt mondani, nem is mondhatjuk, hogy amióta élettársunk lett a tévé, jártasabbak lettünk, otthonosabban mozgunk a történelemben. De azt igenis állíthatjuk, hogy hozzásegít bennünket a múlt, és a múlt által a jelen jobb megismeréséhez és megértéséhez. A rádióhoz, de különösen a sajtóhoz képest fiatal még a televízió, mégis, sajátos „képességéből“ (képiségéből) eredőn, sok tekintetben erősebb hatást gyakorol az egyéni és társadalmi tudatra, mint két idősebb társa. £s nem csupán azért, mert népszerű, mert általában több órát töltünk el vele, mint a rádióval, sajtóval, sőt, még a könyvvel is. Ha megszemélyesíteném a tévét, azt írnám ide, hogy manapság a legnagyobb és legszenvedélyesebb útkeresők közé tartozik, és egyike a legsikeresebbeknek is. Hosszabb-rövidebb időközönként meg-megújul, új műsortípusok, új formák, új képi megoldások, sajátos eszközökkel és eljárásokkal kifejezett tartalmak tűnnek föl a képernyőjén. Múltat faggató-ábrázoló-ismertető tartalmak is a sok egyéb között. Mint ahogy tájékoztatónk, szórakoztatónk, művelőnk, mint ahogy politikai, társadalomtudományi, művészettörténeti előadónk, mint ahogy földrajztanárunk, biológiatanárunk, nyelvtanárunk a tévé, ugyanúgy a történelemtanárunk is. Sőt! Nem múlik el nap, hogy valamelyik műsornak ne lenne történelmi vonatkozása vagy ne lenne teljesen történelmi vonatkozású. Ha nem film, akkor a tv-híradó, ha nem riport-, portré- vagy vetélkedőműsor, akkor dokumentumösszeállítás hozza közvetlen közelünkbe a történelem egy-egy jelentős fejezetét, egy-egy kiemelkedő alakját, példát mutatva-ad- va a mának. Folytathatnánk a sort színházi közvetítések kel, tévéjátékokkal, gyermekműsorokkal, sok-sok olyan élő tanújával a huszadik századi történelmi viharoknak, társadalmi, nemzeti fölemelkedéseknek, akik a képernyőn, velünk szemtől szembe nyilatkoztak meg, okítván, nevelvén bennünket, gazdagítván tapasztalatokkal, hogy mind kevesebb részünk legyen, vagy egyáltalán ne legyen részünk a rosszban. Történelemtanárunk tehát a tévé. Nélküle, megkockáztathatjuk ezt a kijelentést, jóval kevesebbet tudnánk például századunk munkásmozgalmának, antifasiszta harcának, a kommunista eszmék győzelméért vívott csatáknak, a béke és a haladás ügyét szolgáló írók, művészek, publicisták küzdelmének a történetéből is. Képekben vésődtek és vésődnek belénk történelmi mozgások, pillanatok, alakok, akárcsak mindennapi életünk megannyi mozzanata. Jó és rossz, fölemelő és kegyetlen képek raktározódnak el emlékezetünkben, miközben a jó, a fölemelő felé mozdítják a tudatot, ha úgy tetszik, a rossz, a kegyetlen ellen fordítják, persze, érzelmi világunkat sem hagyván érintetlenül. És amikor történelemről beszélünk a tévével kapcsolatban, beszélnünk kell a jelenről is, amely nem is oly sok évtized múlván úgyszintén történelem lesz. Hogy milyen képeket sorakoztat majd föl rólunk a tévé, amely mindennap rögzíti életünket, munkánkat, elsősorban tőlünk függ. Jelenünk és mi magunk nem lehetünk, nem szabad, hogy kevesebbek legyünk az eljövendő nemzedékek képernyőjén, mint az előző nemzedékek, azok sok-sok szilárd jellemű, bátor magatartásé, harcos szellemű képviselője a mi képernyőnkön. És mert a televízió publicisztika is, legyen méltó folytatója társadalmunkban annak a publicisztikának, amely minden ember és nép szabadságáért, boldogulásáért küzdve, közben a történelmet is alakítva teremtett szép hagyományt. BODNÁR GYULA Törtenäerntanärunk, A TELEVÍZIÓ TIZENNÉGY LÖVÉS TÉVÉFILM A KOSÜTI ESEMÉNYEKRŐL Élőszóban, írásban, dokumentumműsorban sokan és sokszor elevenítették föl az 1931-es kosúti véres eseményeket. Most a Szlovák Televízió vállalkozott megidézésükre, a CSKP megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére. A vállalkozás: háromrészes tévéfilm, Tizennégy lövés címmel. Rendezője, és Emil Kadnár közreműködésével a forgatókönyv szerzője, fozej Medved. Operatőre: Vladimír OndruS. Major István alakját Ivan Mistrík, Clementist Leopold Haveri formálja meg. A filmben szerepet kaptak nyitrai, trnavaí és komáromi színészek, köztük Ropog József és Csendes László. A rendező Plavecky Stvrtok központját választotta helyszínnek, mivelhogy a mai Kosút már egyáltalán nem hasonlít az ötven évvel ezelőttire. Az egyes epizódok címe: Visszatérés, Véres pünkösd, Tárgyalás. Az első érzékelteti a tragikus események előtti helyzetet. légkört, a második magáról a tragédiáról szól, míg a harmadik Major István perét eleveníti meg. A rendező egyik nyilatkozatában elmondotta, hogy a téma régót;, foglalkoztatja, pontosabban, Emil Kadnár Véres Kosút című könyvének megjelenése óta. Szívesen fogadta el a Szlovák Televízió ajánlatát és vállalta a munkát, amely egyben tisztelgés, a „véres pünkösd“ úgyszintén közelgő 50. évfordulója alkalmából, a hősök emléke előtt. • — bor „Válság van, a bérek atacsonyabb lesznek, és elbocsátok egy kocsist“ — mondja a major intézője. Borisz Farkai, Jozef Dó- czy és Csendes László a film egyik jelenetében. ELENA HRÍBOVÁ felvétele 1980. IX. 21. 14
