Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-14 / 37. szám

VASÁRNAP 1980. szept 14. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.09, nyugszik: 18.49, Közép-Szlovákia: 6J.7, nyugszik: 18.57, Nyugat-Szlovákia: 8.25, nyugszik: 19.05 órakor A HOLD kel — 11.01, nyugszik — 21.05 órakor ....-........... '■■■ "• ........ Né vnapjukon szeretettel köszöntjük SZERÉNA G$ CUDOMIL nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI vasárnapi SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A béke szerződése és az agresszió paktuma (2. rész) Irta: Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára Terveink összehangolása irta: Zdenék Sedivy, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese Kezdődik a „tánc”... Mészáros János riportja Flórián Márta riportja ÉK elődeink Szigeti László írása József, a kubikus Tamás Mihály novellája Tudom, hogy furcsa, de ami igaz, az igaz: kedvelem a divatról szó­ló tudósításokat. Felvidít a belőlük áradó naivitás, hangulatuk pedig bájt már megállapodtak a ke­reskedelemmel, az pedig az iparral. Persze, néha gond meg­érteni, hogy milyen szín­ről is van szó, mert nem egyszerűen ezt írják: pi­ros, kék, sárga, barna. Nincs azonban vész, hi­szen tanultam valamikor kémiát, emlékszem a szín­elemzésre: léteznek vilá­gosabb és sötétebb ár­nyalatok, összetett színek, SZÍN ELEMZÉS kölcsönöz még a való élet rideg tényétnek is. Egyébként pedig határa zottan tetszik, amikor túrt adnak a divatszínek- ről. Tetszik, mert úgy értem a szöveget, hogy: tessék csak nyugodtan keresni az üzletekben az ilyen és ilyen színű in­geket, ruhákat, hiszen a divatot tervezők ebben mint a zöldeskék, vagy a zöldessárga. Azonban ilyen színek­ről olvastam a múltkor: nádzöld, galambkék, her­vadt sárga. Megpróbál­koztam elemzésükkel. Persze, a magam módján, s kitaláltam, hogy így kérném a kiszolgálótól a nádzöldet: ,/formál zöld, csak ötször kimosva.“ A nád zöldjét ugyanis a tó vize mossa, mossa. A ga­lambkéket így kérném: ,/Htja ott a téren azt a szürke tubicát? ... Nos, ilyet, csak kékben.“ Ugyanis, az összetett szí­neket valahogy csak meg kell határozni. A hervadt sárgát pedig így kérném: ,/tai maoista.“ Egyszerű értelmezés ez, megértheti bármelyik kiszolgáló. Olvastam azonban Uyen divatszínről is: csukaszürke. Nos, ezt nem kell elemezni, értel­mezni, A sajátos, kimon­dottan magam módja szerinti színelemzés alapján állítom: semmi köze a csukához, inkább valami máshoz. Különben is: nekem nem tetszik ez a szín. Es remélem: nem is jön majd divatba. L Itt az ősz és vele együtt a cipőgondok is. Ilyenkor mi nők nya­kunkba vesszük a várost, hogy kényelmes, olcsó, de divatos lábbelit vásá­roljunk. Ha kapunk. A rádiót hallgatva azt hit­tem, ezen az őszön ilyen gondok nem gyötörnek majd, mert arról adtak hírt, hogy azon a kiállí­táson, amit úgy nevez­nek, hogy Trenéín, a di­vat városa, jó hírű to- pánkagyárunk több ter­méke aranyérmet ka­pott ... Gondoltam egy merészet, és elhatároz­tam, hogy én pedig ezen az őszön aranyérmes ,lábtyűben“ jogok járni. Túl merészet gondoltam. Aranyérmes topánka nincs. Egyelőre nem is tudják, mikor lesz. Nincs aranyérmes ci­pőm, viszont sikerült megfejtenem egy rej­télyt. Régebben foglal­koztatott ugyanis, hogy abban a régi szép város­ban évenként megrende­zett divatcikkek legjobb­jait miért díjazzák arany­éremmel, s főleg hogy ezt a díjat miért nevez­ték el arany 'Fatimának. Olvasóink bizonyára is­merik a történetet, hogy a trencséni vár kegyet­len ura a rab törők ifjú jegyesét, a szépséges Fa­timát csak azzal a fel­tétellel volt hajlandó szabadon enegedni, ha a szerelmes ifjú vizet fa­kaszt a sziklából. S a szerelmes ifjú hosszú évekig törte a követ, s arája, a szépséges Fati­ma várt. Hosszú-hosszú évekig, türelmesen, sze­relmesen. Ám kitartását siker koronázta, mégis­csak víz fakadt a sziklá­ból, s a hajdani ifjú reszkető kézzel ölelhette magához megvénült ará­ját. Hát ezért nevezték el a díjat Fatimának. Mi is hosszú évekig várha­tunk a divatos holmikra, miközben telik az esz­tendő, Fatimából Fatima néni lesz, és mire a di­vatos cipő megjelenik az üzletekben, már nekünk nincs rá szükségünk, jó meleg papucsot kere­sünk. Megöregedtünk. DIVAT ÉS TÜRELEM IDŐSZERŰ GONDOLATOK Annak érdekében, hogy a béreszközök képzése közvetlen összefüggésbe kerüljön a komplez tervteljesítés és a gazdálkodás eredményeivel, szélesebb mértékben be kell vezetni a saját teljesítmények muta­tóját. (Ez a mutató, amely alapjában véve az anyagfogyasztás nélkül fejezi ki a ter­melési értéket, hatékonyabban segíti elő a termelés anyag-, energia és szállítási igé­nyességének, valamint az improduktív költ­ségeknek a csökkentését.) Ogyszintén fo­kozatosan érvényesíteni kell a termelési alapok jövedelmezőségi mutatóját, amely kifejezi a létrehozott nyereség és a hasz­nálatba vett termelési alapok közötti vi­szonyt. Ez a mutató egyrészt nyomást fog gyakorolni a költségek csökkentésére és a nyereségek növelésére, s egyúttal hatást fejt ki az állóeszközök és a készletek jobb kihasználására is. A bértömeg-szabályozás­ban további mutatók is fognak érvényesül­ni (naturális mértékegységek, munkaigé­nyességi szabványok stb.), éspedig megkü­lönböztetett módon az egyes ágazatokban és az irányítási szintek szerint. Ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy foko­zódjon a dolgozók érdekeltsége a jó gaz­dasági eredmények eléréséért. A termelési-gazdasági egységek és a vál­lalatok munkájában elért jó vagy rossz eredmények intenzívebb hatása a bérala­pok fejlődésére az ötéves és az évi ter­vekben előirányzott feladatok teljesítésé­ben a dolgozó kollektívák nagyobb anyagi és erkölcsi érdekeltségét fogja eredmé­nyezni a munka hatékonyságának növelé­sében, minőségének javításában, az irányí­tási munka tökéletesítésében minden szin­ten, a műhelyekben, az üzemek, a vállala­tok és a termelési-gazdasági egységek problémáinak következetes megoldásában. Végső fokon az egyének fokozottabb mér­tékben megkülönböztetett bérezéséhez ve­zet a tényleges érdemek alapján. Az elkövetkező időszak bonyolult gazda­sági feladatainak teljesítése a munka szín­vonalának lényeges emelését követeli meg a központi tervező és tárcaközi szervektől, az ágazati minisztérinmoktól, a termelési­gazdasági egységektől, valamint a vállala­ti és a vállalaton belüli irányító szervektől egyaránt. Párhuzamosan az irányítás színvonalának emelésével szemben támasztott követelmé­nyek és a feladatok bonyolultságának nö­vekedésével, elkerülhetetlenül fokozódnak a vezető dolgozók erkölcsi-politikai maga­tartásával és szakmai tndásával kapcsola­tos követelmények is. A CSKP KB Elnöksé­ge és a csehszlovák kormány megköveteli az irányító dolgozóktól — minden szinten — a következetes elkötelezettséget, a ha­tékony döntést, a problémák határozott megoldását, a társadalmi felelősséget a fel­adatok teljesítéséért. (Á CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának határozatá­ból) Amikor néhány nappal ezelőtt Bolykon (Bofkovce) az egykori tanítói lakásból átépített óvodában felkeres­tem Balázs Erzsébet igazga­tónőt, munkatársnőjével és a konybai személyzettel ép­pen a közelgő tanévnyitóra készülődött. Az egyhónapos nyári pihenő míndannyiuk- nak jól esett, ám az újra­kezdés kellemes, várakozás­sal teli feszültsége érezhe­tően ott vibrált már a konyha főttkukorica illatát árasztó levegőjében, hatal­mába kerítve az összefor­rott, kicsi közösséget. Pedig az igazgatónő — mindenki Erzsiké nénije — számára ez már a huszonhatodik tanév. Amikor 1954-ben a komáromi (Komárno) óvó­nőképző elvégzése után Apátfalvára (Opatovce) ke- ríilt, maga sem gondolta, hogy végérvényesen gyöke­ret ereszt Nógrádban. Hat felejthetetlenül szép eszten­dő Kalondán nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy káról mindig oly színesen, izgalmasan pergő mesék hallatán. Amikor az időköz­ben meglett férfiakká, fia­tal kismamákká cseperedett tanítványok ráköszönnek a losonci utcán, ő a felnőtt tekintetekben is a gyer­mekszemeket keresi, s csaknem mindig megtalálja. Balázs Erzsébet látja a fejlődést és változást, ami az itt élő emberek életé­ben bekövetkezett, hiszen nemcsak a, nappalait, de IGAZ HITTEL, KITARTÁSSAL ma már az otthon szó hal­latán nem is a csallóközi szülői fészek, hanem a sóik fáradsággal felépített csalá­di ház jut eszébe Losonc (Lucenec) új negyedében. Bolykon, illetve azt meg­előzően a bolyki pusztán el­töltött csaknem két évtized alatt ki tudja hány gyer­mekszempár csillant fel egy-egy űj játék láttán, hány pici szív dobbant erő­sebben az Erzsiké néni aj­sokszor szabad idejét és az estéit is a társadalomért végzett munkában töltötte eL A számára mindig tar­talmas családi látogatáson túlmenően a CSEMADOK- ban, a Vöröskereszt és a Nő- szövetség helyi szervezetei­ben is a fáklyavivők közé tartozik. — Egy mai kezdő pedagó­gus, aki pazarul berendezett óvodában kezdi meg műkö­dését, örömömre, már el sem tudja képzelni, hogy a mi generációnk miként te­remtett a falvakban óvodát. Traktorral jártam a környe­ző falvakat, úgy szedtem össze ósdi bútordarabokból az első óvodai berendezést. Igaz, ma már nincsenek ilyen gondjaink, de kilin­cselni, tömegmunkát végez­ni azért most is kell. Persze, ha ezt a tennivalót is igaz ‘hittel, kitartással végzi a pe­dagógus, az emberek köré­ben ma is segítőtársra talál. Néhány évvel ezelőtt épí­tész férjével egy modern házat álmodtak, amit aztán fel is építettek. Balázs Er­zsébet itt él férjével és két tizenéves lányával, akikkel ■barátnőként tervezgeti a jö­vőt. Mellesleg mindkét szép 'leányzó a pedagógus hiva­tást választotta, óvónők sze­retnének lenni. Remélem, legalább annyi sikerélmény­ben lesz részük e nem köny- nyű pályán, mint a legutób­bi pedagógusnapon Példás pedagógus kitüntetéssel ju­talmazott édesanyjuknak. HACSI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom