Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

* t 19BB VII. B. A lélektani hadviselésnek több jellegzetes vonása van. Ide tartozik a rágalmazás, a leg­szemérmetlenebb hazudozás és a felforgató szándékú félrevezetés. A pszichológiai háború legfőbb szervezői az imperialista országok speciális szolgálatát látják el. Céljuk a szocia­lista világrendszer bomlasztása, mind a nem­zetközi munkásosztály, mind a nemzetközi kommunista mozgalom megingatása, s a fejlő­dő országok imparialistaellenes, nemzeti fel szabaditó és függetlenségi harcának likvidáló sa. Maguk a burzsoá teoretikusok beismerik, hogy a lélektani hadviselés mindenekelőtt felforgató propa ganda, amelyet katonai, politikai és gazdasági intéz kedések egészítenek ki, például a katonai haderők felvonulása, hadgyakorlataik a szocialista országok határai közelében, terror, szabotázsakciók, diplomá­ciai és' gazdasági jellegű diverziós felforgató tevé­kenység. A provokatív akciók közt fontos helye van az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagok kiviteli tilalmának, a monopóliumok és állami szervek oly célzatú megegyezéseinek, melyek lehetetlenné teszik a szocialista országok számára, hogy hozzáférjenek a nyugati országok legújabb technikai és technoló­giai vívmányaihoz. Ide tartozik a behozatal korláto­zása a szocialista országokból a kapitalista országok­ba és egyebek. A pszichológiai hadviselés feladata és jelentősége rendkívüli mértékben megnövekedett a második vi­lágháború után. A hidegháború korszakában, a szo­cialista világrendszer keletkezésének, az imperializ­mus gyarmati rendszere felbomlásának idején kiéle­ződött az ellentét a világ proletariátusa és a nemzet­közi tőke között, mélyült a kapitalizmus általános válsága, a nemzetközi imperializmus létében érezte veszélyeztetve magát. Léte megmentésének eszközéül tehát a lélektani hadviselést választotta. A burzsoá teoretikusok megállapítása szerint a pszichológiai hadviselés a hadsereg bomlasztó tevé­kenysége, amely az ellenfél erkölcsi-politikai teher­bírásának megtörésére irányul; ami a hivatalos anya­gokban többnyire nincs definiálva, az a feltételezett szövetségesek megnyerése a megszállt és baráti or­szágokban. Ez a meghatározás elfedi a lélektani had­viselés osztályjellegét, és magát a hadviselést a had­seregre, esetleg ennek bizonyos részlegére korlátoz­za. Közismert, hogy ebben a tevékenységben főleg a speciális kémszervezetek, hírszerző központok és a civil, kémtevékenységgel foglalkozó egységek vesz­nek részt. Szovjet újságírók joggal jellemzik úgy a lélektani hadviselést, mint az imperializmus globális támadá­sát a szocialista világrendszer országai, a nemzetkö­zi munkásosztály, a nemzetközi kommunista moz­galom, a nemzeti felszabadító harc ellen, amely a né­peknek a békéért és a demokráciáért vívott harca el­len irányul. A „forró háború" egyenrangú fogalma Bár a lélektani hadviselés eredetileg úgy jött lét­re, mint a katonai akciók kiegészítő része, a II. vi­lágháború befejezése után a nyugati hatalmak a bé­kés időszak fegyvereként legalizálták. Az antikom- munizmus fegyvertárának elválaszthatatlan részévé vált. A pszichológiai hadviselés feladatait az anti- kommunizmus rendszerében az 1974-ben kiadott FM 33—5 számú, a pszichológiai háború harcmodorát megaatározó katonai szabályzat rögzíti. Eszerint a lélektani hadműveletek „hozzájárulnak“ a béke fo­galma hagyományos értelmezésének szétzúzásához. A második világháború után ... fontos fegyverré, vál­tak mind a béke, mind a helyi háborúk idején és hozzájárultak, hogy a béke csupán a kevésbé erősza­kos háború korszakát jelenti“. Az úgynevezett realista megfélemlítés amerikai doktrínájával összhangban a lélektani hadviselés je­lentése a nyugati teoretikusok felfogása szerint egyenlő értékű a „forró háború“ jelentésével. „Az ideológiai harc — írta pl. Reuben S. Natan a Külpoli­tika és nyugati propaganda című cikkében — életha­lálharcot jelent, és semmivel sem kisebb méretű, mint az elmúlt évek forró háborúja. Csak másféle kato­nákra van szüksége.“ Az említett FM 33—5 szabály­zat értelmében a lélektani hadviselés célja más álla­mok polgárainak befolyásolása, olyan nézetek, ál­láspontok és tettek előidézése, amelyek hozzájárul­nak „az Amerikai Egyesült Államok érdekei“ érvé­nyesüléséhez. A lélektani hadviselés^ módszerei A múltban úgy ítéltük meg, hogy a lélektani had­viselés főleg a társadalmi tudat pszichikai részére irányul, vagyis az egyén emocionális tudatalatti te­rületére; ideológiai felforgatásra, a marxizmus—le- ninizmus lejáratására, a dolgozók szocialista öntuda­tának bomlasztására törekszik. A szocialista országok ellen folytatott hadviselés azonban nem rekedt meg az emocionális ráhatásnál, az ösztönök és az ember elsődleges érzelmi szférájá­nak befolyásolásánál. A gyakorlat bebizonyította, hogy a tudat érzelmi területére gyakorolt hatás nem tartós jellegű, csak átmeneti és rövid időtartamú, s a józanul gondolkodó embernél végül mindig győz az ész az érzelmek és az indulat fölött. A lélektani hadviselés szervezői tehát arra a vég­következtetésre jutottak, hogy a szocialista társada­lom világnézeti struktúráját csak úgy zavarhatják meg, ha párhuzamosan gyakorolnak hatást az embe­reknek mind az érzelmi, mind az értelmi-gondolati folyamataira. Előkerültek a fellegzős frázisok, a pate- tikus szólamok, hivatkoznak valós tekintélyekre és valótlan személyiségekre, felhasználják a vallási elő­ítéleteket, az idejétmúlt politikai csökevényeket a la- , kosság életszemléletének és tudatának megdolgozása céljából. Abban az esetben, ha számítanak rá, hogy a múlt­hoz kapcsolódó érzelmi szálak erősek és a múlt reak­ciós hagyományai győzhetnek a gondolkodás értelmi tevékenysége fölött, a humanitásról és az osztály né.küli demokráciáról elmélkednek. Az egyszerűsítés módszerével olyan esetekben él­nek, ha feltételezik, hogy a lélektani diverziós akciók címzettéinek a szellemi-ideológiai-politikai tevékeny­ség területén nincs kellő jártasságuk, s az ideológiai­politikai dolgokat maguk is egyszerűsítik. Az egy­szerűsítés módszerét olyan emberek számára talál­ták ki, akik túlságosan kényelmesek és szétszórt fi- gyelműek ahhoz, hogy végiggondolják a dolgokat, elemezzék a problémákat, tehát szívesen elfogadják a megfelelő pótelméleteket, ha azok lehetővé teszik, hogy megtakarítsák a gondolkodást. A felforgató tevékenység másik módszere a „pol­gárok érdekeire“ való hivatkozás, ami tulajdonkép­pen nem más, mint az imperializmus érdeke; egy má­sik módszer az „emberiesség módszere“, amely az úgynevezett „józan paraszti észre“ hivatkozik. Az FM-33-5-ÖS katonai szabályzat nyíltan beszél a „ráhatás trükkjéről és e trükk módszereiről". Ezek közé tartozik például a „kártyák kiterítésének mód­szere“. Lényege a tények szelektív válogatásában rejlik, vagyis figyelmen kívül hagyja az imperializ­musra jellemző kellemetlen tényeket: a válságokat, a munkanélküliséget, a faji megkülönböztetést, és a burzsoázia érdekei szempontjából kedvező tényeket felmagasztalja (technikai fejlődés, áruválaszték bő­sége stb.) A fent említett katonai előírások értelmében „deg­radálni kell azokat a célokat, amelyek az ellenség szempontjából fontosak, és pozitív fényben felmu­tatni a saját érdekeinket.“ A szándék ez esetben a Szovjetunió és a szocialista országok bel- és külpoli fikájának lebecsülése és az Amerikai Egyesült Álla mok céljainak felmagasztalása oly módon, mintha azok az egész világ számára egyedül üdvözítő célok lennének. Ajánlatosnak tartja kihasználni az „ellenség or­szágok és szövetségeseik közti viszályokat“, ellenté­teket szítani a baráti országok között, kiélezni a val­lási, politikai és nyelvi összeférhetetlenség minden megnyilvánulását, valamint a „nép és az uralkodó elit" közti ellentéteket, a gazdasági nehézségeket, bizonyos fajta áruféleségek hiányát felnagyítani, a pletykákat, rágalmakat, rosszindulatú megjegyzése­ket terjeszteni, sértegetni, nevetségessé tenni. Ez a közvetett támadás módszere, amennyiben a közvet­len támadás ingerelné a hallgatókat. A lélektani had­viselés e módszerei, amelyet az FM-35-5 katonai elő­írás tartalmaz, ma már általánosan használt módsze­rek. Átvették a lélektani hadviselés olyan központjai, is, mint a „Szabad Európa Rádió“, vagy a különféle kémszervezetek központjai. Népirtásra való nevelés A lélektani hadviselés a nemzetközi munkásosztály, a kommunista mozgalom és a kapitalista országok dolgozói ellen folyik. Az imperialista országok pro­pagandaközpontjai megnehezítik az egyszerű polgá­rok, mindenekelőtt az ifjúság politikai éleslátásának és öntudatának kialakulását, egyes emberek alantas ösztöneire hatva felkészítik őket mind ideológiailag, mind politikailag a kegyetlenségre, a kalandokra, szó szerint megnyomorítják őket lelkileg. Így alakít ják ki a személyiség erkölcsi elpusztításának felté­teleit. Az imperializmus kiagyalt rágalmakkal igyek szik ellenséges érzelmeket kelteni az emberekben a szocializmus iránt, a kommunizmus ellen folyó ke­resztes hadjárat engedelmes eszközévé tenni őket. Az emberirtásra való nevelés evidens, markáns példája az erkölcsi megnyomorítás; a személyiség morális eltorzításának elrettentő példájául szolgál­nak azok a szakmai és pszichológiai gyakorlatok, amelyek az amerikai hadsereg felkelés elleni egysé­gei kiképzése során folyik a Pentagon kiképzőköz­pontjaiban Fort-Braggban, Fort-Benningben és má­sutt. E kiképzések egyik résztvevője részletesen el­mondta: a durvaságra, emberirtásra való nevelés lé­nyege az „agymosásban“ rejlik. „Egy pillanatig sem hagytak békén bennünket“, mondja „körbe-körbe kellett rohangálnunk, és énekelnünk a vietkongok irtásáról. A szöveget az ejtőernyősök indulójának dallamára írták, s mi futottunk körbe-körbe és ordí­tottunk: vietkong, vietkong, gyilkolj, gyilkolj! Gyil­kolnunk kell, mert az csak mulatság, mivelhogy gyil­kolni a legjobb mulatság.“ Az amerikai tengerészgyalogság istenfélő legény­ségét a háborúért imádkozó, professzionális gyilko­sokká nevelték, amely egy új világégésben csak jö­vedelmező foglalkozást lát. A Paris lsland-i laktanyák falán függ egy imádság. A katonák azért imádkoz­nak, hogy háború legyen, a tengerészgyalogság moz­gásban lehessen, mert a harc munka. A tengerész­gyalogság katonája így imádkozik: „Vándorlók a völgyeken, át / halál az árnyékom / Nem félek a rossztól /Hisz a legnagyobb én vagyok / mind közül a legrosszabb, a gazfickó fia. Elalvás előtt így imádkozom: Uram, védd a háborút / Ol­talmazz és őrizz meg / A tengerészgyalogság meg­váltja üdvösségét / Én is megkeresem a zsoldomat / Az Egyesült Államokat áldd meg. Uram! / A kiképző­tiszteket áldd meg, Uram! / A tengerészgyalogságot áldd meg, Uram! 7“ A tengerészgyalogság nyomozóinak kiképzése ab­ból állt, hogy ai ártatlan és védtelen vietnami fér­fiak és nők, öregek és gyermekek kínzásának for­máit és módszereit tanulmányozzák. A „gyakorlat- vezető instruktorok — vallotta az egyik tengerész- gyalogos — megmutatják, hogyan kell elhelyezni a foszfort a testnek azon a részén, ahol az valóban na­gyon fáj“. Az emberi agyaknak erről az ideológiai mérgezé­séről a legdurvább antikommunizmus és nagyhatal­mi sovinizmus szellemében, amely az amerikaiakat emberek fölötti emberré emeli, harcban a „techni­kailag és civilizációs szempontból elmaradott keleti és ázsiai nemzetekkel“ szemben minden meg van engedve. Így tájékoztatják a legénységet az agymo­sás specialistái. Egyikük, dr. Kasel pszichológus így fogalmaz: „Ha Vietnamban vagytok, megváltozik ál­láspontotok. Tudatotokban a humánus értékek helyét az egyszerű kötelességteljesítés foglalja el. A mi fel­adatunk az volt, hogy a szétesett egyéniségű kato­nákat visszatereljük a frontra, hogy ott minél több embert öljenek meg. A hadiipari komplexum és az ideológiai háború Az imperializmus legreakciósabb, a hadiipari komp­lexum által képviselt körei a pszichológiai hadvise­léssel és felforgató pszichológiai eljárásokkal szerel­nék gyengíteni a szocialista világrendszert, hogy képtelen legyen a védekezésre egy katonai támadás esetén. Egy nyugatnémet militarista folyóirat, a Stahlhelm a Forradalmi háború című cikkében, amely alatt a szerző ellenforradalmi háborút ért a szocializmus el­len — így ír: „Olyan háború ez, amelynek kezdetét nem határozhatjuk meg pontosan. Nem kezdődik hadüzenettel, m‘nt a háborúk általában, nem vonul fel ja hadsereg, majdnem láthatatlanul zajlik az esz­mék bevándorlásának és a kémkedés útján. Ez a há­ború annál sikeresebb, minél csendesebb, minél meg­figyelhet etlenebb a harcmodor, és minél kevesebb erőt köt le a valóságos harc.“ Az imperializmus legreakciósabb körei egyre eluta- sítóbb álláspontra helyezkednek a Szovjetunió és a többi szocialista ország békés törekvéseivel szemben, meghiúsítanak minden, a békés együttélés elveit rög­zítő tárgyalás pozitív eredményét, kisiklatnak min­den, a termonukleáris konfliktusok veszélyességét korlátozó tárgyalást. Nagy szálka a szemükben a Salt-II. egyezmény Is. A szocialista világrendszer keletkezése, azok a po­zitív eredmények, amelyeket a Szovjetunió és az egyes szocialista országok népei értek el hazájuk békés fejlesztése során, védelmi képességük megerő­södése, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a világ békemozgalmának fejlődése új perspektívákat tárt fel. Ha résen vagyunk, korlátozható a fegyverkezési hajsza. Kialakult annak lehetősége, hogy a háborút teljesen kiküszöböljük a társadalom életéből. Ilyen körülmények között az imperializmus leg­reakciósabb körei is rá vannak kényszerítve, hogy leplezzék céljaikat, tökéletesítsék a tömegek ideoló­giai megdolgozásának módszereit és manőverezze­nek. Az ideológiai felforgató tevékenység, a nyugati pszichológiai hadviselés minden formája ellen meg­felelő védelmet biztosít a tömegek marxista—leni­nista világnézetének szilárdítása minden szocialista országban. A marxista-leninista ideológiai felvilá­gosító munka célja az, hogy a tömegek helyesen tá­jékozódjanak a bonyolult nemzetközi politikai viszo­nyok közt, felismerjék 'a pszichológiai hadviselés szervezőinek céljait, el tudják választani az ideológiai felforgató tevékenység pelyváját a marxista—leni­nista tanítás igazságának tiszta búzájától, felismer­jék a szocialista eszme valódi értékeit azoktól a ha­mis értékektől, amelyeket a nyugati felforgató ideo­lógia kínál fel nekik. A pszichológiai hadviselés lényegében durva be­avatkozás a szocialista államok belügyeibe. A hideg­háború eszköze, a nemzetek közti megértés fékezője, feladata a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének meghiúsítása. * [HU ALES , ' J / ■ ~? I fi í | \ ' \ j y : i y o /■' L- /' r ( j i / l ü j / J ) I l, 1 : .] ./ \ J i i / / amelynek nincs kezdete

Next

/
Oldalképek
Tartalom