Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-24 / 34. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA HÁROMSZÁZ TONNÁS ÖNTVÉNY Az elektrosalakos olvasztás számos országban bejegyzett szovjet találmány. Lényege, hogy a megolvadt acélt erősen aktív, folyékony salakon vezetik keresztül, ahol megtisztul a káros szennyeződésektől, majd kristályosítóban hűl le Az eredmény — kiváló minőségű acéltuskó. A technológiát és a hozzá szükséges berendezéseket, amelyek szovjet gyárakban készülnek, felhasználják Franciaországban, Japánban, Lengyelországban, az USA-ban, Romániában, Bulgáriában és Jugoszláviában. Ilyen berendezéseket rendeltek a Szovjetunióból svéd kohászati üzemek is. 1970-ben az Avesta cégnél kezdte meg működését egy elektrosalakos olvasztó, amely lapos acéltuskókat állít elő. Rövidesen egy másik ismert svéd vállalat, az SKF kapót egy kiváló olvasztó kemencét a Szibelektroterm szovjet termelési egyesüléstől, üreges öntvények előállítására. Az utóbbi két évtizedben a Szovjetunió vezető szerepet tölt be az elektrosalakos olvasztás elméleti kidolgozása és gyakorlati alkalmazása terén. Jelenleg a Szovjetunió e technológia segítségével több acélt állít elő, mint az összes többi ország együttvéve. Ezzel a módszerrel készülnek négyzetes és lemeztuskók, csövek és szelvények. Az elektrosalakos olvasztás berendezéseit folyamatosan korszerűsítik, új technológiai megoldásokat dolgoznak ki. Ezek közül leggazdaságosabbnak a nemrég kipróbált adagolásos elektrosalakos öntés technológiáját tartják, amelynek segítségével kiváló minőségű, hatalmas acéltuskő- kat lehet előállítani. Most folynak az öntéshez használt egyedülálló kemence szerelési munkálatai, s rövidesen elvégzik az első csapolást. Hatalmas, 50—200 tonnás acéltuskókat kapnak majd, amelyek olyan kiváló minőségű gyártmányok előállításához szükségesek, mint a turbinák és generátorok forgórészei vagy a hengersorok hengerei. Hagyományos technológiával gyakorlatilag már a 30 tonnás jó minőségű acéltuskók előállítása sem valósítható meg, mivel elkerülhetetlenek az öntési hibák — a tengelyirányú po- rózusság a repedések. Az adagolt elektrosalakos öntési módszer az elektrosalakos technológián alapul, s igen nagy méretű, nagy szilárdságú és öntési hibáktól mentes acéltuskók előállítására szolgál. Először a salakrétegen keresztül a kristályosítóba juttatják az első fémadagot, amely folyamatosan, alulról felfelé szilárdul meg. Amikor a folyékony salakréteg alatt már csak egy egészen kevés folyékony acél maradt, ráöntik a következő adagot. Az új adagból származó fém összekeveredik az előzővel, és ily módon adagról adagra folyamatosan növekszik a tuskó. Az új technológiával lehetővé válik a kristályosítás folyamatának gondos irányítása, hogy a fém fokozatosan hűljön le,, és ne keletkezzenek repedéseik, üregek vagy vegyi kötéshibák. Az adagolt elektrosalakos olvasztás módszerével négyzet, téglalap, kör — egyszóval bármilyen — keresztmetszetű öntecsek előállíthatők. Különösen értékes ez a módszer ezért, mert kis -kapacitású acélolvasztó kemencék használata mellett is gyakorlatilag korlátlan súlyú munkadarabhoz juthatnak, mivel a kemencéből kis adagokban csapolható az acél a tuskó előállításához. Például, 200—300 tonnás tüskökhöz elegendő egy 10—100 tonnás kapacitású acélolvasztő kemence. Az új módszer 23—30 %-kal csökkenti a tüskök termelési ráfordításait, jelentősen növeli a munka termelékenységét, csökkenti a fajlagos villamosenergia-fogyasztást. Amíg e technológia mellett az előállított hasznos hengerelt áru, illetve kovácsolt termék aránya a csapolt acél 95 százaléka, addig egy 200 tonnás öntvény esetében bármely más módszerrel legfeljebb csak a 70 % érhető el. Az adagolt elektrosalakos olvasztásnál a kemencének két keverőberendezése van, ezekkel pontosabban irányítható a folyamat, változtatható az olvadt acél adagolása és az egyes adagok közötti idő. Az új technológia ezenkívül az acél kéntartalmát az eredeti mennyiség felére, 2/s-ére, a nem fémes zárványokét pedig az eredeti 3/s-ére, felére csökkenti. Az acéltuskók vizsgálatánál figyelmet fordítottak a két adat egybeolvadási szakaszának minőségére. Az ellenőrzés nem mutatott ki különbséget. A sajtolási kísérletek azt bizonyították, hogy az adagolt elektrosalakos olvasztási eljárással készült acél szilárdsága 30—35 százalékkal magasabb a kovácsolt munkadarabokénál. Technika A tranzit gázvezeték koufimi kompresszorállomásán már több mint egy éve üzemeltetik azt a kísérleti fóliás növényházat, melynek fűtésére az állomáson keletkező hulladékhőt, illetve a hőcserélőben felmelegített vizet használják fel. A tapasztalatok igazolták azt a feltevést, hogy a kompresszorállomások hulladékhője jól hasznosítható növények hajtatására, habár az üzemeltetett hőcserélő teljesítménye nem merítette ki az adott lehetőségeket. A koufimi állomáson azonban a gázturbinák üzemeltetése során keletkező hulladékhőt nemcsak a növényház és a szolgálati helyiségek fűtésére használják fel, hanem szaunát és fedett fürdőmedencét is füte- nek vele, amit a dolgozók társadalmi munkában építettek fel. A hőcserélőből származó másodlagos meleg vizet egy kísérleti takarmányszárítóban is hasznosítják, ahol azt vizsgálják, hogy a hulladékhő felhasználható-e ebben az irányban. A kompresszorállomások hulladékhőjét tehát üzemen kívüli intézmények is hasznosíthatják a jövőben. A tranzit gázvezeték keleti szakaszán és déli elágazásán további kompresszorállomások épülnek, ahol már nagy teljesítményű hőcserélőket is üzembe helyeznek, amelyek lehetővé teszik a hő üzemen kívüli felhasználását. E hőcserélők teljesítménye 23,2 Gj/h, 130 C°-ról 70 C°-ra történő hő- mérsékleti eséssel. A mezőgazdasági tervező intézetek már kidolgozták a hulladékhő hasznosítására vonatkozó javaslataikat a CSSZK és az SZSZK területén fekvő kompresszorállomások közelében termelő mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexumok számára. A gázvezeték tíz állomásánál összesen mintegy 30 hektár területű növényházi kertészet létesül, ahol főleg zöldséghajtással és virágkertészettel fognak foglalkozni. E komplexumok építése egyes állomások mellett már el is kezdődött. A Breclavi Agro- komplexumban például már az idén elkezdik a 2,2 hektáros területen létesített növényházak fűtését a kompresszorállomás hulladékhőjével. Habár a következő téli időszakban csak kísérleti üzemeltetésről lesz szó, mindennél többet ér az a tény, hogy erre a tervezett határidőnél két évvel korábban kerül sor. A kompresszorállomások hulladékhőjének kihasználásában azonban további tartalékok is vannak, hiszen ezek nyáron is üzemelnek, amikor a növényházak nem igénylik a meleget. Célszerű tehát a hulladékhő hasznosítását szárítóberendezésekkel és hűtőtechnikával kombinálva megoldani. Ha megépül a Konzorcium gázvezeték, s az egész tranzit gázvezeték-rendszer eléri a tervezett szállítási teljesítményt, ami 53 millió m3 földgázt jelent évente, az üzemen kívül hasznosítható hulladékhő mennyisége óránként 1256 GJ- ra növekszik. Ez bizony nem csekély mennyiség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az energiaforrások mennyisége meghatározó szerepet játszik az egész népgazdaság fejlődésében. VLADIMIR VOTYPKA A szovjet KAMAZ vállalatban, a világ legnagyobb tehergépkocsigyárában évente 400 000 tonna, óránként körülbelül 100 tonna kovácsolt alkatrészt készítenek. A gyár építése előtt a szovjet szakemberek világszerte keresték a megfelelő indukciós hevítőberendezéseket a gyárban tervezett 100 automatizált kovácsoló gépsor számára. Olyan középfrekvenciás indukciós hevitőrend- szerre volt szükségük, amely 170 tonna acélt egy óra alatt hideg állapotból 1250 Celsius-fokra melegít fel. Mivel sem Európában, sem Amerikában nem találtak ilyen kivitelezőre, végül is a prágai Elektromos Hevítőberendezések Gyára vállalkozott erre a feladatra, ahol josef Rada mérnök, kandidátus vezetése alatt kifejlesztették a KAMAZ kovácsoló gépsoraihoz szükséges középfrekvenciás indukciós hevitőberendezéseket. A hevítést tirisztoros átalakítók táplálják. A felvételen Josef Rada mérnök, kandidátus (a kép jobb oldalán) és Jan PresI elektromechanikus a kisgyártásban készített tirisztorok védőburkolatait ellenőrzi (A CSTK felvétele) SZÉLKERÉK - ÖNTÖZÉSRE Az olajválság népszerűvé teszí minden olyan megoldást, amely segíti az energiagondok csökkentését. Ezért szállnak le újra a bányákba szénért, ezért keresnek gazdaságos megoldást a napenergia igénybevételére, és ezért fedezik fel újra a szélmalmokat is. Persze nem mindig őrlésre. Ausztrália hatalmas területei természetesen ezelőtt sem voltak mindenütt vezetékes energiával ellátva, ezért ott már kifejlesztettek olyan szélkereket, amely egy nagyarányú öntözőrendszer energiaforrása. Ez a megoldás egyedinek látszott mindaddig, amíg olcsó energia- forrásra máshol is szükség nem lett. Hogy azután az ausztrálok kínálták fel ezt a megoldást más országoknak, vagy más államokban figyeltek-e fel a távoli kontinens eredményeire, azt ma már nehéz lenne eldönteni, mindenesetre ennek a szélkerék táplálta öntözőrendszernek keletje lett. A szélkeréknek csak 3 mozgórésze van: a ihajtóten- gely, a hajtórúd és a keresztfej 6,5 km/óra sebességűnél kisebb szélben is működik. Nagy szélben a vezérmű elfordítja a kereket a széliránytól, hogy megvédje a sérüléstől. Fa csapágyakat használnak, melyek megbízhatóbbak a fémcsapágyaknál. Ezeket válogatott eukaliptusz fákból vágják ki, s a faanyagot 3 évig kezelik és olajjal impregnálják. A csapágyak biztosan állják az időjárás viszontagságait. A lapátok 2,4 m; 4,25 m; 4,87 m és 9,14 m hosszúak. A gyártó cég a szivattyúk széles skáláját állítja elő, amelyek a szélkerekekhez illeszthetők. A szivattyúk több mint 200 m mélyről képesek vizet szivattyúzni, valamint a vízforrástól távoli hegyoldalon vagy hegytetőn levő tárolókba szállítani a vizet. Egy automatikus forgócsapos öntözőrendszer nagy területeket tud öntözni, és a programozás szerint felügyelet nélkül működik. A rendszer maximálisan 200 hektár területet képes átfogni, és beprogramozható egy teljes 40 órás ciklusra. A kétkerekű lábakra erősített öntöző acélcsővezetékek hossza 38 m, 45 m és 51 m. Mindegyik csővezetéken egymástól 9,6 m és 3,2 m közötti távolságban szórók vannak elhelyezve, melyek biztosítják a víz egyenletes szétszórását a szántóföldön. Az öntözőt elektromos motorok működtetik — egy-egy motor van mindegyik szakaszhoz, amely vagy bekapcsol; vagy kikapcsol, hogy egy egyenes vezeték mentén az egyes szakaszok összhangban dolgozzanak. Lehet, hogy ezek a szélkerekek nálunk is elterjednek majd? S lehet, hogy változik a nóta: nem fúj a szél, nem öntöz a dorozsmai szélmalom? M. 6. A T5C5 típusú villamoskocsik a sikeres „T“ jelű típuscsalád legújabb tagjai, amelyek számos szocialista országban jól beváltak. A T 3 és a T 4 kocsikból több ezer közlekedik a Szovjetunió nagyvárosaiban. A T5C5 típusú villamoskocsikban jelentős szerepük lesz a budapesti közlekedési viszonyok javításában. E nagy befogadóképességű kocsikat az utasok kényelmét szem előtt tartva alakították ki, szellőzése és fűtése minden igényt kielégít. A T5C5 kocsinak mindkét oldalon 3—3 ajtaja van. A kocsi hossza 14,6 méter, szélessége 2,5 méter, súlya 18,5 tonna. Az egyes kocsikat 4 tagból álló szerelvénnyé lehet összeállítani. Egy kocsi maximális sebessége óránként 85 kilométer. A kocsiban 100 álló és 28 ülő utas fér el. A kocsikat soros-párhuzamos védettségi kivitelben, félautomata ESV tengelykapcsolókkal látták el. A beépített tirisztorvezérlés jelentős energiamegtakarítást tesz lehetővé. A megrendelő igényei szerint több változat közül lehet választani. A vezetőkabint tovább bővítették, a vezető látómezője és az irányítási eszközök kialakítása tovább javult. (I- N.) 1980 Vili. ozsrn ~ M HU LLADÉKHŐ NÖVÉNYHÁZAK FŰTÉSÉRE
