Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-17 / 33. szám
VASÁRNAP 1980. augusztus 17. A MAP Irßt __ Ke let-Szlovákia: 5.30, nyugszik 19.45 Közép-Szlovákia: 5.3«, nyugszik 19.53 Nyugat-Szlovákia: 5.46, nyugszik 20.01 órakor A HOLD kel — 12.10, nyugszik 22.57 órakor Névnapjukon szerettei köszöntjük JÁCINT és MILICA nevű kedves olvasóinkat lMS-ban balt meg Óla SOLL norvég hegedűmévé» ét zenetzerzé (szél. IBIS) • 1950-ben halt meg Antonín MATÉjCEK cseh ■atvéazettSrtéaésx («01. I AZ UJ SZÓ I JÖVÖ HETI | VASÁRNAPI , SZÁMÁNAK , TARTALMÁBÓL — ............................................ Ér telmezzük komplex módon a káderek Irta: Jón Machyrtiak és szépül Németh János riportja A szovjet gazdaság Gennogyij Piszarevszkij írása babérokon Gály Iván cikke AzidS Herbert Ernest Bater elbeszélése Nyári képeslap Gárdos Miklós útijegyzete A Roünovi Tesla Vállalat tranzisztorszerelő részlegében dolgozó komplex raciona- lizációs brigád távlati koncepció alapján dolgozik. Felvételünkön RoZena Bélun- ková szilikonos kaucsukkal vonja be a tranzisztorokat. Ezt a műveletet korábban kézzel végezték. Most egy ötpozíciós automata segítségével a munkatermelékenységet négyszeresen sikerült emelni (P. Berger felvétele — CSTK) V adonatúj lakótelepünk egyik toronyházának harmadik emeleti erkélyén ülök és élvezem a szabadnap gyönyöreit: a külvárosi csendet, az illatos nyári levegőt, a simogató napsütést — s hogy nincsen semmilyen kötelezettségem. Azaz: élvezném mindezeket az örömöket, de lent, a ház előtti jövendő parkban reggel hét órától egy földgyalu dübörög kitartóan. Ezért nem haragszom, mert tudom, hogy a szépen elegyengetett területen hamarosan virágok nyílnak, s ha a környékbeli lurkók nem döntenek másként, talán fák is zöldellnek majd. A földgyalu nyergében borzas, fiatal fiú ül. Láthatóan örömmel csinálja, amit csinál, forog a hatalmas géppel előre, hátra, fel, le. A segédszemélyzet három tagból áll: javakorabeli, tagbaszakadt emberek, lapátokkal felszerelve. Az a kötelességük, hogy összegyűjt- sék a gép által felszínre hozott limlomot: a zsákba köveseden cementet, a száldeszkákat, dz eltemetett malteros talicskákat meg egyebeket, amiket egy-egy építkezés során érthetetlen módon elnyel a föld. \ A szakik sem henyélnek, egészen kilenc óráig jóformán meg sem áll kezükben a lapát. De akkor aztán szinte vezényszóra egy földrakásba szúrják a szerszámokat, leintik a földgyalust és élénk mozdulatokkal magyaráznak neki valamit. Nem értem, mit, mert a gép éktelenül dübörög s minden más hangot elnyom. Annyit látok azonAGITÁCIÓ ban, hogy a fiú ismételten a fejét rázza; nem, nem. A szakik vállat vonnak és elmennek. Innen, az emeleti erkélyről látom, hogy a sarki büfében kötnek ki, s mintegy félóra múlva jönnek vissza. Egyikük kezében egy korsó sör. A sör a földgyalusé, hatalmas kortyokban nyeli a habos italt s aztán folyik a munka tovább. Ogy tizenegyig. Mert akkor a szakik ebédelni kezdenek. A földgyalus is. A szakik ebéd után ismét a büfé felé Irányítják léptüket, miután sikertelenül győzködik a földgyalust, Az határozott léptekkel a gép felé indul, vissza sem néz a szakikra. Azok azonban jó kollégának bizonyulnak. Vagy húsz perc múlva visszatérve ismét egy korsó sört hoznak a földgyalusnak, aki hálás mosoly kíséretében kortyolja az italt. Aztán már nem is történik érdemleges dolog. Hacsak az nem, hogy a három segédmunkás, úgy fél kettő felé ismét földbe szúrja a lapátot. Körülveszik a földgyalut s a taglejtéseikből arra lehet következtetni, hogy a fiút agitálják valamire. Mire? Rövid párbeszéd után a fiú gyors mozdulatokkal lehuppan a gép nyergéből és a szakikkal együtt — ráérős léptekkel — a büfé felé indul. Ahonnan aztán szép egyetértésben valamivel fájront előtt térnek vissza az elárvultán zakatoló földgyaluhoz. Lám, milyen eredményes a megfelelő helyen, a megfelelő módon alkalmazott személyes agitáció... IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Szovjetunió és a szocialista közösség országai következetes, alkotó lenini békepolitikájának köszönhetően a megváltozott erőviszonyok következtében az imperializmus kénytelen volt elfogadni a békés egymás mellett élés elveit, s ezáltal a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének meghatározó tényezője lett. Az imperializmus agresszív jellege ugyan nem változott meg, de olyan helyzetbe kényszerült, amelyben a békés egymás mellett élés alapján kibontakozott a két ellentétes rendszer versenye. A szocialista világrendszer országainak sikerei, a belpolitikai helyzet kiéleződése a tőkés világban a válságok, a munkanélküliség, az infláció és egyéb tények következtében, a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozása pánikot keltett az imperialista országok uralkodó köreiben, mindenekelőtt a katonai-ipari komplexumokban, amelyek megkísérlik az enyhülési folyamat meghiúsítását és a visszatérést a „hidegháború“ időszakába. A példátlan hisztéria, amelyet az USA kormánya keltett az iráni eseményekkel, főként pedig az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséggel összefüggésben, a nemzetközi kapcsolatokban a már hosz- szabb ideje előkészített fordulatnak csupán leplezésére szolgált. Hogy a lélektani háború kibontakozásában milyen messzire lehet elmenni, azt Carter kormányzatának kísérlete tanúsítja a moszkvai olimpiai jítékok meghiúsítására, de ez a világ sportolóinak és közvéleményének éles ellenállásába ütközött. A nemzetközi reakció megkísérli a szocialista országokra rákényszeríteni a fegyverkezési hajsza ójabb menetét, és Így akarja megzavarni további gazdasági fejlődésük bátor terveit. A burzsoá és a maoista propaganda jelenleg a „szovjet katonai veszélyről“ szóló hazug tézist terjeszti, ezzel akarva leplezni az amerikai imperializmus és szövetségesei bűnös politikáját. Lenin e reakciós erők elmére találóan jegyezte meg, hogy vannak ostoba emberek, akik a vörös militarizmus- ról fecsegnek; politikai csalók ezek, akik úgy tesznek, mintha maguk elhinnék ezt az ostobaságot, és ilyen vádakat szórnak mindenfelé, felhasználva emellett fiskálist meghazudtoló ügyességüket hamis érvek kitalálására és arra, hogy port hintsenek a tömegek szemébe. (Az SZLKP KB ülésén elhangzott elnöikségi beszámolóból) — Zsúpfedeles, agyagpad- lós házban láttam meg a napvilágot Kóvár községben — idézi gyermekkorát Lakatos István. A természettel ikorán megismerkedtem, mivel édesanyám gyakran magával vitt a határba. Később egyre inkább megszerettem a természetet, hiszen pajtásaimmal egész nyarakat töltöttünk az Ipoly-parton libákat őrizve. Élményekben gazdag időszak volt ez. A gondtalan gyermekélet nem tartott sokáig. Kereset után kellett nézni, hogy hozzájáruljak a szegényes háztartáshoz. Tizenkét éves koromban marokszedő lettem, pár évvel később pedig már én is vágtam a rendet. Becsülettel dolgozó, de bérükért harcolni is merő emberekkel együtt. így ikerültem szinte gyerekfejjel abba a munkásmegmozdulásba, amelyet az urasági aratók szerveztek a munkafeltételek javításáért az illési pusztán. Ezt a „tűzkeresztséget“ a csalli útépítőmunkások sztrájkja követte, melyben én is részt vettem. Ezek a megmozdulások kihatottak életemre. Ezerkilencszáz- negyvennégy augusztusában (A szerző felvétele) bevonultam katonának, s a visszavonulás egészen Németországig sodort, ahol az amerikaiak fogságába estem. Amikor hazajöttem, az építőiparban találtam munkát, szülőfalumtól távol, Prágában. — Hogyan lett pedagógus? — 1948 februárja után, amikor rendeződött az itt élő nemzetiségek sorsa, megkezdődött az anyanyelvi oktatás. Prágában, 1950- ben olvastam az Oj Szó-ban, hogy a magyar tanítási nyelvű iskoláknak tanítóikra van szükségük. Felébredt hát bennem a régi vágy: tanulni, értékesebb emberré válni. Tanulni... és tanítani! Még abban az évben elindultam az új úton, amely a nagykürtösi járás egy kis községéneik, Kőkeszinek az iskolájához vezetett. Tanítottam, teli lendülettel, ambícióval, mint akkor sokan mások, szép tervekkel, elképzelésekkel. És csak az életből hozott tapasztalattal... A rövid felkészülés után beiratkoztam a Pedagógiai Főiskolára, s történelem—földrajz szakon képesítést szereztem. következetes munkára szoktatott. * * * Most, hogy nyugdíjba vonult, elmondhatja: nehéz utat tett meg, melynek voltak buktatói Is. Sőt olyan szakaszai is, amikor csak az igaz emberi magatartás vezette helyes Irányba. Vállalta azt a munkatöbbletet, mely a nemzetiségi iskolák pedagógusaira várt, hiszen, mint mondotta: „aki ezt a hivatást választotta, annak ezzel tisztában kell lennie“. Lakatos István becsülettel helytállt. Mint kommunista pedagógus őszinte meggyőződéssel végezte munkáját. Tanúsítja ezt az is, hogy három évtizedes tevékenységével kiérdemelte a Példás pedagógus elismerést. Olyan ember, aki jelentős politikai és közéleti tevékenységet is végez. Ipolynyéken (Vinica) tanított, de lakóhelyén, Kőkeszln (Kamenné Kosihy) is aktívan tevékenykedett. Évtizedek óta a járási pártbizottság megbízható aktivistája. Ha kell, előadásokat is tart, segíti a hnb munkáját. Mert most, a pihenés időszakában sem tétlenkedik. Azok közé tartozik, akik azt tartják; az úton, amíg lehet, menni kell. BOjTŰS JÄNOS 1980. VIII. 1! X. ÚJ SZÚ — Mi indította el e felelősségteljes hivatás felé? — Kiskoromtól fogva szerettem volna tanulni, sajnos a háború keresztülhúzta terveimet. Ahogy lehetővé vált az anyanyelven való tanulás, megragadtam az alkalmat. Talán a nagy átalakulásban szerettem volna részt vállalni, talán többre akartam vinni, mint szegény szüleimnek sikerült. Nem tudom. Az azonban biztos, hogy mélyen élt bennem gyermekkori iskolám emléke és annak tanítója, aki MENNI KELL
