Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-10 / 32. szám

typ fiatal, KOMMUNISTA (látoApáJt A hatezer lakosú Tardoskedd ITvrdosovce) Szlovákia egyik legnagyobb községe. A földművesszö- vetkezet 7800 hektárnyi megművelhető földterületen gazdálkodik. Hadd te­gyem hozzá mindjárt: eredményesen. E nagy szövetkezetben dolgozik Mojzes László és felesége, Erzsébet is. Mind a ketten párttagok. Van egy ötéves kis­lányuk és egy hároméves kisfiúk. Ar­cukról elégedettség sugárzik. Három­szobás, összkomfortos szövetkezeti la­kásban laknak. Tavaly kezdték el a sa­ját, egyemeletes lakásuk építését. Az építkezésre kölcsönt vettek fel, sze­mélygépkocsijukat is eladták, az árát az építkezésbe fektették. Hogy élnek, mi a foglalkozásuk, jól érzik-e magu­kat? Ilyen és hasonló kérdésekről be­szélgettünk. Erzsiké a harmincon még innen van. A haja sötétszöke, a szeme halványkék. Fiatalságához illően derűs mosoly csil­log a szemében. Amikor megmondtam jövetelem célját, némi zavarral így szólt: — Komolyan írni akar rólunk? És mit? — Megírok mindent, amit elmonda­nak magukról. Nevet. — Akkor kezdhetem? — néz rám kérdően, s hátradől a fotelban. — Laci és én is Tardoskedden szü­lettünk. Elhallgat, gondolatait rendezgeti. — Szüleim szegény napszámosok voltak. Amikor én születtem, már a szövetkezetben dolgoztak. A négy test­vér közül én vagyok a legfiatalabb. A szegénység fogalmát én már nem is­merem, gond nélkül nevelkedtem fel. Taníttattak is. A Komáromi Mezőgazda- sági Szakközépiskolában érettségiztem. A szövetkezetben dolgozom én is. A szárítóközpontban vagyok könyvelő. Három éve vagyok párttag. — Miért lépett a pártba? Határozottan feleli: — Ahol a férjem, ott az én helyem is. így jobb, közösen megbeszélhetünk mindent. A pártélet dolgaiban sincs ti­tok közöttünk. Tenyerével végigsimítja a homlokát. Feláll és a konyhába megy. A férje negyvenéves. Alakja olyan, mint egy távfutóé. Mélyen a szemembe tekint, aztán megfontoltan ejt ki min­den szót: — Traktorosként kezdtem a szövet­kezetben. A katonai szolgálatom idején léptem a pártba. Amikor leszereltem, sokat foglalkoztatott a továbbtanulás gondolata. Végül rászántam magam. — Mi késztette a továbbtanulásra? — Mindig szerettem tanulni, de az édesapám korán meghalt, így az alap­iskola elvégzése után dolgoznom kel­lett. Nem azért tanultam, hogy köny- nyebb állásba jussak. Az érettségi után még két évig traktoros maradtam. Né- hányan nagyon furcsán néztek rám ak­kor. Szemembe is megmondták: minek tanultam, ha továbbra is csak traktoros vagyok. Engem ez nem bántott. Sőt, el­határoztam, hogy ha már elkezdtem. nem állok meg. Levelező hallgatóként elvégeztem Nyitrán a Mezőgazdasági Főiskolát. Tavaly fejeztem be Prágában egy kétéves posztgraduális tanulmányt az állattenyésztés gépesítéséről. Belép a felesége, ezüstözött tálcán feketekávét tesz elénk. Én tovább kér­dezek: — Fontosnak tartja, hogy az ember állandóan tanuljon? — Én azt vallom, nem elég csak jól A Mojzes házaspár és tisztességesen elvégezni a munkát. Ez minden ember alapvető kötelessége. Ettől ma már több kell: tanulni és mű­velődni is. Látja, nekünk szép könyvtá­runk is van — mutat a tömött könyv- szekrény felé. Egyébként a szobában sok tárgy, köztük a falon függő festmények is a kultúra szeretetéről árulkodnak. Jó íz­lésre vall a csinos szobaberendezés is. S miközben a kávét szürcsölgetjük. (Kovács Elvira felvételei megkérdezem tőlük: értelmiségieknek tartják-e magukat. Csodálkozva összenéznek. Aztán a férj válaszol: — Őszintén szólva, ez a gondolat még fel sem merült bennünk. Eltűnődik. — Azért, hogy tanultam és agrármér­nök vagyok, én magatartásomban to­vábbra is az maradtam, aki voltam. A baráti köröm is a régi maradt, sőt köz­tük érzem igazán jól magamat. Erzsi­kének például a legjobb barátnője az egyik kiváló fejőnő. — Mi a barátainkat nem aszerint vá­lasztjuk meg, hogy milyen az iskolai végzettsége — mondja mosolyogva Er­zsiké. — Szerintem a barát megválasz­tásában a legfontosabb meghatározó az, hogy az illető személy becsületes ember legyen s ne csak önmagáért, ha­nem a közösségért is éljen. Vagyis, hogy az életszemlélete sok mindenben azonos legyen a miénkkel, vagy leg­alábbis megközelítse azt. Bólintok, és nem csupán udvariasság­ból. Magam is ezt vallom. — Milyen munkakörben dolgozik most? — fordulok a férjéhez. — Gépesítő vagyok az állattenyész­tésben. — Annyira gépesített már az állat- tenyésztés, hogy egy agrármérnök Irá­nyítása szükséges hozzá? — Még csak részben az, de néhány év múlva befejezzük az állattenyésztés teljes gépesítését. Ennek a szervezése, irányítása az én feladatom. Némi hallgatás után: — Az olcsóbb és a hatékonyabb hús­termelés legcélravezetőbb módja a gé­pesítés. A korszerű állattenyésztés csak korszerűen felszerelt istállókban lehet­séges. — Ha jól tudom, van egy másik, na­gyon fontos tisztsége is? — Igen, én vagyok a tardoskeddi pártalapszervezet elnöke. — Mi Tardoskedden a pártmunka lé­nyege, tömören kifejezve. Eloltja a cigarettáját és gondolkodik: — Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy az emberek a jó politikai munka hatására ismerjék fel mind világosab­ban és tegyék is magukévá: csak kö­zösen, az eddigieknél még jobban ösz- szefogva, a munkaidő minden percét becsületes munkával kitöltve léphetünk előbbre. — Elégedettek-e azzal, amit eddig elértek? — Amit célként állítottam magam elé a tanulásban, elértem. Most már a gyakorlatban szeretném a tudásomat kamatoztatni. Remélem, ez is sikerűi majd, hiszen ehhez a vezetőimtől min­den támogatást megkapok — mondja elégedetten Mojzes László. — Ebben a törekvésben én is támo­gatom őt. Azzal is, hogy a gyerekek nevelésének nagyobbik részét magamra vállalom — néz csillogó szemekkel a férjére az asszonyka. S tekintetében az is benne van: ezután is mindenben számíthatsz rám. TOROK ELEMEK A szocialista munkurbigádok szere­pe a termelési feladatok teljesítésé­ben és az emberek nevelésében nagy jelentőségű. Éppen ezért a pártszer vezetek és a szakszervezetek állandó figyelmet fordítanak a szocialista munkabrigád-mozgalom fejlesztésére.- Nálunk négy szocialista munka- brigád létesült — mondja KrecMák Ferenc, a Fezinoki (lép és Traktorál lomás széna /Senec/ részlege szak­szervezeti müheiybizoUságánnk elnö­ke, a párlalapszervezet tagja. Mind a négy brigád zömmel mun­kásokból áll. az adminisztratív erőket arányosan szétosztották az egyes kol­lektívákban. A négy brigád vezetője: Vargii Ferenc, fozef Kováé, Michal Valent és Franli'sek Halóéi. Az utóbbi brigádve/.ető kollektívája részt vesz az aratásban: mozgóműhelyben végez ja­vításokat. A l’ezinoki Gép- és Traktorállomás szenei részlege az Ni)K-ban gyártott ZT—300 és ZT—303-as traktorok mo­toron kívüli részeinek egyedüli spe­ciális javítója a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A motorok javítását Roziitokban végzik. — Feladataink egyre igényesebbek, de a felszerelésünk és a műhelyek a régink — szól közbe Stefan Zongor mester, az 1. szocialista munkabrigád tagja, aki már 28 éve a traktorállomá­son dolgozik. — Ezért jó volna, ha minél hamarabb felépülne az új mű­helyünk. Ezt minden dolgozónk mér nagyon-nagyon várja. Megjegyzi, hogy a feladatok teljesí­tését csak az emberek hallatlan igye­kezetének és leleményességének kö­szönhetik. Az üzemben nagyon sok hasznos újítás születik. A műhelyt jár­va, megmutatja például azt a hatal­mas prést, melyet nemrég készített el Krechfták elvtárs, s melynek igen nagy hasznát veszik. Az újítók közül Rudolf Mait) mér­nök, a részleg vezetője tavaly a ter­melési-gazdasági egység keretében a harmadik, Stefan Ingeit mester pedig a negyedik helyen végzett az újítók versenyében. Ez év első negyedében a szenei részleg a legtöbb pontot sze­rezte a termelési-gazdasági egység újítóinak versenyében. — Számos alkatrészt magunknak kell elkészítenünk, vagy megjavíta­nunk — mondja Rudolf Mai? mérnök. — Alkatrészeket csak egyszer ka­punk évente az Agrotechnikától. Az általunk megjavított vagy elkészített alkatrészek értéke évente eléri az egymillió 300 ezer koronát. Szocialista munkabrigádjainkra mindig számítha­tunk. A részlegvezető maga is brigádtag. az 1. szocialista munkabrigádba tarto­zik, melynek élén a 42 éves Varga Fe­renc áll, aki már 20 esztendeje párt­tag. A 13 tagú szocialista munkabri­gádnak a vezetővel együtt összesen öt kommunista tagja van. A munka­brigád vezetője kezdettől, vagyis 1969- től Varga Ferenc. A javítások zömét ez a kollektíva végzi. Amikor a brigád munkaidőn kívüli élete iránt érdeklő­döm, Varga elvtárs ezt mondja: — Két évvel ezelőtt két brigádunk tagjai a hozzátartozóikkal együtt ki­ránduláson voltunk az árvái duzzasz­tógátnál, a másik két brigád tagjai pedig Romániában, illetve a Magas- Tátrában jártak. Néhányan szakszer­vezeti csereüdülésen vannak az NDK- ban. Tagjaink rendszeresen járnak a városba nyári szabadtéri filmelőadá­sokra és más kulturális rendezvé­nyekre. A jegyeket, ha a brigád fizeti, a brigádvezetők osztják el a dolgo­zóknak. A brigádok pénze a szocia­lista munkaversenyben való eredmé­nyes szereplésből, ócskavas-gyűjtés­ből származik, jelenleg már csak 3000 korona van a betétkönyvünkön­— Évente legalább egyszer a válla­lat keretében részt veszünk a brigá­dok ismerkedési estjén is — egészíti ki Varga Ferenc szavait Emil Omasta, a II. szocialista munkabrigád tagja. Azt is elmondja, hogy a vállalat bri­gádjainak tagjai közül tizenhármán a közelmúltban szövetkezeti lakást kap­tak. Mindez arról tanúskodik, hogy a Fezinoki Gép- és Traktorállomás nagyra becsüli szocialista munkabri­gádjait. Az elmondottak alapján nem indokolatlanul. EOLOP IMRE A brigádokra mindig számíthatunk Helytállás — nehéz körülmények közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom