Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
lóráztál. Telefonáltam a nem vették fel a kagylót. 1? ;erűen és gúnyosan hang- í kezében megállt az épí- í is telefonált, gondolta. Ina, ha telefonál. Viccel? szép dolog. „Ha fíillen- lyan pirosra rezesedik az a házfelügyelő bácsiéi“ rodott. Elképzelte Anyát irral, mint amilyen a ház- isié. Na nem: ez is fuj. Ini sem lehet. Anya szép: ebb. Az egész oviban nin- ;k ilyen szép Anyukája. íasem lesz piros az orra. iá sfr. felfigyelt. Sfr? Iva hajolt vissza a készülő m nem sír. Nem sír, csak í furcsán érdes, áltam. A portást is felhív- iltál a szobádban, rendben iltál ott. Nem voltál a hint, rendben van: .másutt álért nézel hülyének? És íz? Mondd, te sportot űzöl :y lépten-nyomon meghiszed, nem tudom, hogy ita minden szavad hazugmegbotránkozva vágta ozba a kezében szoronga- styát. (Véletlenül akadt a ég nem volt rá szükség, só fal lóréseit kellett fel- i még sohasem hazudott! /osnál sem: Fájni fog, Gé- i akarok hazudni neked: jni fog. De te kibírod, Gé- vagy. A férfiak mindent sohasem hazudnak. Ezt meg. Tehetsz akármit, de Ij, érted Gézengúz? sietve felrántotta a zok- az egyiket, aztán a mási- ik, döntötte el. Még nem a pártjára áll majd, de tudta, hogy a dolgok nem ennyiben. Apa még so- dott. Kimegyek, és meghallani lehetett, amint hában erélyesen félrelök igcsallak, mi? Nna — hát e beszéljünk, igen?! A hi- g lehettem valahol egy másik szobában, mondjuk a számológépeknél, vagy a statisztikában vagy a mosdóban, mit tudom én — akárhol, igaz? De hogy te hol voltál tavaly télen két álló napig — no és természetesen két teljes éjszaka, amikor állítólag kiszálláson voltál, csak éppen nem voltál ott, ahol lenned kellett volna, azt még ma is sűrű homály fedi, igaz? Nagyon kérlek, ne feszegessük ezt a témát! Nagyon kérlek — te ne beszélj csalásról, jó?I A gyerek bosszúsan igazította meg a vár hátsó rotundáját. Csalnak. Mindig csalnak. Apa még sohasem hazudott, de Apa is csal. .:Még tíz lépés Gézengúz, és fent vagyunk a dombon! Tessék? Hogy már megvolt a tíz lépés? Ugyan! Rosszul számoltál, Gézengúz! Kezd elölről!“ Csalnak. Bezzeg, próbáljon csak ő egy ici-picit ügyeskedni, ha mondjuk dominózás közben rosszul illeszkednek a kockák! Bezzeg, Gabi bébi sikít, ha ő játék közben megpróbálja visszacsempészni a Fekete Pétert a talonba: Ne csalj! Ejnye, Gézengúz, ne csalj!..., De ők bezzeg csalhatnak! Felnőttek ... — De! Csak beszéljünk róla — kiáltott fel Anya szilajon a konyhában. — Miért ne beszélnénk?! Érdekes, milyen kellemetlen hangja van Anyának, amikor így sikítozik. Az a kis kövér izé szokott így sikítozni az oviban, amikor elveszik tőle a babáját. De Anya még sohasem sikítozott így előtte. „Kérlek, ne a gyerek előtt, jól“ Na hát most kint vannak a konyhában. És miért be beszélnének róla? Jó, de miről? — Rendben van, megcsalsz. Rendben van: megcsaltalak. Nos, és akkor még mi van? Miben reménykedünk még mindig? Az istenért — mire várunk? A legokosabb lesz, ha elválunk ... — Rendben van: váljunk el. A gyerek kezéből kiesett a torony, piros fényezett kupolája. Elválnak? Ezt a szót ismerte. Az öviban annak a kis kövér izének is elváltak a szülei. Az ovis néni mesélte egyszer Öhöm- böhöm mamájának. A kövér kis izé az anyjánál maradt. Az apját talán nem is látta azóta. 0, apa!... — Váljunk el. Amíg nem késő. A gyereknek elszorult a torka. Közben a gyomra is megkordult. Állati késő lehet, gondolta, és eszébe jutott a beígért borjűpörkölt. Ez végképp betetőzte a bánatát. A szeméhez nyúlt, könnyet dörzsölt el az öklével. De aztán hagyta; feltartóztathatatlanul fel- csuklott belőle a zokogás. így aludt el, a homlokát a piros zoknijára buktatva, s már nem hallotta, amikor az anyja lábujjhegyen besietett a szobába. Nem érezte, amikor az anyja felkapta, vadul magához ölel te, s úgy vetette magát vele együtt az apja karjába. Az apja pedig csak állt ott, szótlanul, görcsösen, a melléhez szorítva mindkettőjüket, s közben az a kusza érzése támadt, mintha valami mélységes, durva igazságtalanság érte volna. Csak azt nem tudta, honnan és miért. Rohadt élet — gondolta elkesere detten. goznak, és az ér- n vehetnek részt, agának... rítette a lázas tett a napfogyatko- emberek felada- izett. Mint akinek a vállára a felül anságával. i napfogyatkozás? lényegében meg gfigyeli — intet i — fontoskodott a vállát, jelezve, e végül csak odakszor harcos em- egyszer hiányzik n. igigjárta a háza- itta: — Maga az mélyről, maga fia- •a! zsin olyan erély- ;ával szervezte a advezér, aki egyA GYÖNGYTYÚK UTCÁBAN Másnap mindenki elfoglalta kijelölt őrhelyét. A tisztviselő egyenesen a fa tetejére ült, nem hogy lásson, de hogy nézzék magasrendű öntudatának bizonyságát. Az első egyén délben ismerte föl a napfo gyatkozás kezdetét. — Már kezd eltűnni a korong — kiáltotta. Mire egyre többen fedezték föl a bejósolt jelenséget. De egyesek úgy látták az árnyékot, hogy a korong alját csorbítja. Mások szerint fölülről tüntetett el egy darabkát a fényből. Rogozsin ellenőrizte, biztatta a látókat. Ö nem figyelte a tüneményt, hanem szervezte. Nemsokára telefonált a felettesének: — Az egész utcaközösség figyeli a napfo gyatkozást, és fölfogja annak rendkívüli je lentőségét. A fölöttes meglepetten visszakiabált: — Emberi A napfogyatkozás csak holnap lesz. Rogozsin csodálkozott: — Hogyan? Hát elhalasztották? — Eredetileg is holnap lesz! — magyarázta a fölöttes. Erre Rogozsin egy pillanatra elnémult, mint aki eltöpreng. De azután föltalálta magát: — Nem számít! Mi olyan jól megszerveztük, hogy már ma Is mindenki látja! Délre már teljesen beborult, s a brigádvezető házába invitálta azokat, akik messze laktak. . — Semmit sem főztem ma, egész délelőtt mostam. Most meg ez az eső... — mondta a háziasszony, mikor egy halom mosott ruhával a karján belépett. Tüzet rakott, a férje pedig megterítette az asztalt a konyhában, s kicsit félszegen intett az embereknek, hogy húzódjanak közelebb. — Kiderül még? — kérdezte az öreg Rimulis, és szelt a sajtból. — Ki tudja — felelt Milasius. — Te mit gondolsz? — Rimulis Lukstas felé bökött. — Nem gondolok semmit! — vetett oda Lukstas, s maga elé húzta a sajtot. — Egyenek — kínálta őket a háziasszony, s bűntudatosan pislogva férjére, újra mentegetőzni kezdett: — Mostam, nem volt időm valami rendes ételt készíteni. — Adna Isten nekem is egy ilyen gazdasszonytl — mondta Rimulis a bajszát simogatva: — Szép, mint a rózsa, dolgos, mint a méh. — öreg, öreg! — nevetett MilaSius. — Ha olyan fürge lennél a munkában, mint a nőknél!. ■.. — Hát nem vagyok férfi? -- kacsintott. Rimulis a háziasz szonyra. — A munka nem sza lad el, viszont jobb, ha a férfiak igyekeznek leszüretelni a gyümölcsöt. A háziasszony mosolyogva pillantott az öregre, aztán leszedte az asztalt és a polchoz lépett. — A gyűrűm!! — szólalt meg váratlanul, s rémülten fordult a férje felé. — Mosás előtt levettem a gyűrűm és ide tettem. — És nincs ott? — Nem vagyok vak — for- tyant fel az asszony. — A gyűrű itt volt. A brigádvezető körbejáratta tekintetét az embereken; az öreg Rimulis hirtelen az ajtó felé indult. — Hová mész? — Dolgom van. — Várj. — Ha kell, hát várok. — Rimulis nem ellenkezett. — Mi jót mondasz nekünk, Pranas? — A gyűrű magától nem sétált ki az ajtón, ezt mondom! — vágta oda vadul a brigád vezető. — Vicceltetek egyet, fiúk, és kész, tegye vissza, aki elvette, s ne beszéljünk többet róla! — És ha . . . — kezdte volna Lukstas. — Megmotozzuk egymást — mondta keményen a brigádvezető. — Engem megmotozhatsz, de előbb menj be szépen a járásra, és szerezz engedélyt az ügyésztől — ugrott fel Milasius. — És ha . . . — magyarázta Lukstas — és ha senki nem vette el a gyűrűt? Megmotozzuk egymást, jó, aztán meg előkerül a gyűrű valahonnan a pad vagy a szekrény alól . .. Akkor mi lesz? — Igen, akkor mi lesz? — visszhangozta Rimulis. A brigádvezető benézett a pad, a szekrény alá, aztán kiegyenesedett. Arcáról tompa makacsságot olvashattak le. — A gyűrű magától nem sétált ki az ajtón — ismételte meg. — Tessék, tessék... — * mondta hirtelen Rimulis, s kifordította zsebeit. Hangja remegett. — Nem! — kiáltott fel a háziasszony. — Nem kell! — Könnyes szemmel a férjéhez fordult. — Nem köves gyűrű volt! Nem kell motozás, semmi sem kelll ... Mindnyájan elnémultak. A csend még ezeknél az asszony! könnyeknél is nyomasztóbb volt. Lukstas szólalt meg: — Tényleg nem kell motozás. — Hát akkor? — kérdezte a brigádvezető. — Fogjunk egy darab papírt és írjuk le, mit csináltunk, amíg csak asztalhoz nem ültünk. Röviden, világosan leír juk. A hazugság nyomban kidé rül. — Írjuk lel — derült fel min: egyikük arca. — Jó neked, LukStas. Vil- niusba jársz iskolába, nem estire, mindenkinél okosabb vagy — mondta Rimulis tisztelettel. Kint csak egyre zuhogott. Az emberek az asztalra dőlve írtak, hatalmas kubikuskezükben szinte elgörbült a ceruza. Mikor befejezték, a papírokat az asszonynak adták. tem, az ablakban találtam egy régi újságot, és arról az atombombáról olvastam, amit az amerikaiak Spanyolországban elvesztettek. Aztán Pranas oda akarta húzni a padot, felálltam, Rimulis is felállt, LukStas is felállt, és odajött a sáros kötésével. Azt mondtam neki: »Menj arrébb ezzel a sebbel, mert a vértől megszakad a szívem.« Ollót kért, mert Rimulis le akart vágni a kötésből. Odaadtam neki az ollót. Úgyhogy kiderül, voltam a polcnál, de a gyűrűt nem vettem el.“ — Most én jövök! — türel metlenkedett Rimulis. — „Az előszobában levetel tem nedves zakómat, és Lukstas nevetni kezdett rajtam, mert női ujjasban vagyok. De hát nekem sajnos alaposan fel kell öltöznöm a munkához, ezért is hordom ezt az öltözéket, amit az én öregem hagyott rám, mikor elhalálozott. Milasius mellett ültem, aki utolsó cigarettámat szívta. Bekötöztem Lukátas kezét, kerestem még valami kenőcsöt, ezérl feltúrtam az egész polcot. Láttam ott valamilyen gyűrűt, aztán rögtön asztalhoz ültünk. Hálás köszönet a gazdasszony- nak a sajtért.“ Az asszony befejezte az olvasást. — Az olló! — kiáltott fel a brigádvezető. — Lukstas ollót kért, Milasius odaadta neki. De ki tette vissza? Te, Rimulis? — Nem. A szobában megint baljós csend támadt. — Én tettem vissza az ollói — szólalt meg váratlanul Lukstas. — És a gyűrűt is én vettem el. — Mosolygott. — Elvettem, és beletettem ebbe a •£. S u «a b — N n s a a oo a > * Mai litván elbeszélő — Rajtam kezdd, szépségem — kérte Rimulis. — Sorban olvasd — mordult fel dühödten Milasius. — Jó, sorban. Lukstas: „Be jöttem és leültem az ajtó melleti padra. Kezemet felsebezték a gyökerek és tiszta kötést kértem a gazdasszonytől. Ű azt mondta: — »Keress a polcon.« — Odamentem Rimulishoz, hogy kötözze be a kezem. Az öreg azt mondta: »Marha vagy te, kell neked így vagdalkoz- nod.« Amint bekötözött, mindjárt aszt'alhoz hívtak bennünket.“ — Most az enyémet olvasd — sürgette Rimulis. — Várj! — Várok, ha muszáj. De már nem sokáig. — Milasius: „Én nem vettem el a gyűrűt, mert nem mentem a polchoz. Rimulis mellett ülzsebbe, itt. — A szekrényen tó gott a háziasszony köténye. A háziasszony mereven Lukstast nézte, s belenyúlt a kötény zsebébe; a gyűrűt emelte ki belőle. Mindnyájan elképedve álltak — Ez az eső ... — mondtu Lukstas, egyre csak mosolyog va>. — Gondoltam, hogy sokáig nem áll el és unalmas lesz a várakozás... Jól kigondoltam, nem igaz? Hiszen nem unatkoztunk ... Ez az eső — LukStajs jobbra-balra tekintge tett, de senki nem nézett rá. — Csak vicceltem! — Lukstas már kiabált. — Hiszen esik .. . esik! Senki nem nézett rá, s Luk stas ekkor megértette, hogy teljesen egyedül van az emberekkel zsúfolt szobában — egyedül és feleslegesen. BOJTÁR'ENDRE fordítása
