Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

VASÁRNAP 1980. július 6. A NAP kel — Kelet Szlovákia: 4.38. nyugszik 20.3!) Közép Szlovákia: 4.46, nyugszik 20.47 Nyugat-Szlovákia: 4.54, nyugszik 20.5? órakor A HOI.D kel — 1 00, nyugszik 14.15 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjiik CSABA és PATRÍCIA nevű kedves olvasóinkat 1775-ben született Jnhn FLAXMAN karának lenje lentősehb angol szobrásza, rajzoló és művészeti iró |t 1826) • 1900 ban született Richard WEISNKR, festő, nemzeti művész ( + t972|. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Kommunista fiatalok Gól László riportja Védelimink megbízható A. Drobkin írása Gyorsmérleg: 4.3 milliárd Mészáros János cikke Az öngyógyításért nem lelkesedem, bár nálunk a sok orvoshoz járás mellett ez is dívik mos­tanában. Tegnapig ki is nevettem magamban azokat, akik minden görcsre, nyilalló fájda­lomra, szédülésre, émely gésre azt mondták, hogy az „idegalapon“ törté­nik, orvoshoz nem men­tek, bekaptak egy nyug tatót, s dolgoztak tovább, mintha mi sem történt volna. Tegnapig, mon­dom. Közönséges, átlagos munkanap volt a tegna­pi. A meteorológia nem jelzett frontátvonulást. Semmi izgalom, semmi váratlan nem történt ve lem. Olvasgattam a pio­nírtudósítók leveleit, egyikből-másikból pró­báltam hírt szerkeszteni. Es ekkor került kezembe az a levél, melyben az egyik, ötödik osztályos fiúcska eléggé ferdére sikerült sorokban, kusza betűkkel, többek között ezt írta: „Elnézést kérek a csúnya írásért, valami baj van a szememmel, el Idegalapon is mentem az orvoshoz, azt mondta, hogy talán szemüvegre volna szük­ségem, kivizsgálásra szemorvoshoz küldött, beutalót is adott, öt hét múlva kell jelentkeznem a szemorvosnál, előbb nem kerülhet sor reám, addig hát írok, ahogy tudok. Elnézést...“ Ekkor összefutottak szemem előtt a sorok. Szé­dülni kezdtem. Megpró­báltam újra elolvasni a levelet, de csak egyet­lenegy szót láttam: El­inézést. Behunytam a szemem, a szédülés csak nem múlott. Összeszorí­tottam a fogam, ökölbe rándult a kezem, nagyot csaptam az íróasztalra, és felkiáltottam: Az an­gyalát! Akár hiszik, akár nem, de való és igaz: abban a pillanatban elmúlt a szédülés, egészen jól éreztem magam. Csak mosolyogtam, mosolyog­tam, amikor a gépírónő riadtan nézett felém és megkérdezte: Idegeske­dik? Adjak egy nyugta­tót? Csupán ennyit mondtam: Elnézést. Tegnap óta tehát hi­szek az öngyógyítás módszereiben. Nem ma­radéktalanul persze, mert ha a fiúcskára, meg az öthetes várako­zásra gondolok, úgy tű nik, hogy nem a megfe­lelő asztalra csaptam. dluOcJs Éltek, míg meg nem haltak Éjszaka eső szakadt a temetőre. Hajnalban a még álmodó fűszálakon millió vízcsöppben, har­matgyöngyben szikrá­zott föl az ég pirosló szemével. Aztán férfi jött, fémpenge suhant el a sí­rok között, millió apró robbanás hallatszott, odalettek minden fé­nyek. A hasadó, szétom- 16 gyöngyökből gyöke­rek alá folyt a hajnal. Ami maradt, az a frissen kaszált fű egyszerű il­lata. Állni ebben az illat­ban, hallgatni, akiről eddig nem hallottál. Hallgatni, hogy ki volt Katona Mihály, hogy ke­rült ide, Búcsra, ebbe a temetőbe, hallgatni a költőt, aki nem messzire innen, a sírköveken túli porták valamelyikén lát­ta meg a napvilágot vagy százhúsz évvel a szatmárnémeti születésű földrajztudós halála után, hallgatni őt, amint A föld mathematikai le­írása __ és a Közönsé­ge s természeti földleírás című művek méltatlanul elfelejtett szerzőjéről be­szél a Jókai-napokról idebuszozott kis csoport­nak. Es megállni néhány kilométerrel odébb, a virti temető régebben kaszált füvén, ahol a székely származású Baróti Szabó Dávid pihen, aki ezen a tájon élte le utolsó két évtizedét, itt írván több nagy versét, hevesen vi­tatkozó munkáját a ma­gyar költészet megújulá­sáért. Állni és tiszteleg­ni. Es töprengeni. Amíg a Bodrogközben éltem, nem tudtam, hol van Virt, mint ahogyan nem tudtam sok más, hasonló helyről. Hogy kinek a bűne, ki a hibás, ki kö­vetett el mulasztásokat? Az biztos, hogy az isko­la nem törekedett önis­meretem, önismeretünk gyarapítására ilyen vo­natkozásokban. De vajon tudja-e ennek a vidéknek a szülötte, hogy például Erdélyi János Nagyka- poshoz kötődik? Állni és töprengeni, hogy meny­nyire nem becsültük föl kincseinket. Nincsenek is a szélesebb köztudat­ban. Irodalmunk is, pub­licisztikánk is alig tett valamit eddig azért, hogy közelebb kerülje­nek és legyenek hozzánk a Katona Mihályok, Ba­róti Szabó Dávidok, Er­délyi Jánosok. Legalább azok, akik valamiképpen tájainkhoz kötődnek. Akik nélkül nem lehet teljesebb sem a mai, sem a holnapi jelenlétünk. Az utóbbi esztendőkben fiatalabb írástudóktól ér­keznek egyre biztatóbb jelek. Es néhány peda­gógustól. Mozdulni és cseleked­ni, amíg csupán fűszála­kat érint a fémpenge, amíg csupán a sírok kö­zött suhan. Es amíg nem jönnek a bulldózerek. Mert odalesznek az illa­tok is. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Eredményeink azt mutatják, hogy a het­venes évek elején a szocialista gazdasági integráció komplex programjának elfoga­dásával megkezdett ót helyes és szükséges. Megfelel az egész közösség és minden tag­állam létérdekeinek. Egyre több lehetősé­get és feltételt nyójt arra nézve, hogy ha­tékonyabban birkózzunk meg a növekvő igé­nyekkel és követelményekkel, a jelenlegi bonyolult feltételekkel. A komplex program céljainak a népgazdaságfejlesztési tervek egyeztetése, a hosszá távú együttműködési célprogramok kidolgozása és fokozatos megvalósítása, a kooperáció és a gyártás­szakosítás elmélyítése, a tudományos-mű­szaki együttműködés fejlesztése terén és más területeken történő megvalósítása egyre hatékonyabban mozdítja elő orszá­gaink szociális és gazdasági fejlesztését, az egész közösség gazdasági erejének megszi­lárdítását, valamint nemzetközi sólyának és szerepének növelését. Sikereink legfontosabb forrása az, hogy a szocialista rendszer előnyeire támaszkod­hatunk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának gyakorlati tevékenységében egyre érezhetőbben kifejezésre jntnak a marxizmus—leninizmus internacionalista eszméi. Tevékenységünk szilárd, változat­lan alapját az egyenjogóság, az önkéntes­ség, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös elő­nyösség és a kölcsönös segítségnyójtás le­nini elvei képezik. Jelenleg a KGST tevé­kenysége egyre észrevehetőbben demost- rálja a szocialista típusé nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok fölényét az imperia­lista világ kizsákmányoló jellegű kapcsola­taival szemben. A KGST egész tevékenységét békés építő szellem, a népeink jólétéről való gondos­kodás hatja át, s ez egyértelműen alátá­masztja a szocialista közösség békés jel­legét és szándékait. £s ugyanúgy, mint nemrég a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének üléséről, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsának prágai ülésszakáról is a béke szava száll. A nemzetközi együttműködés fejlesztése, a bonyolult nemzetközi kérdések békés rendezésére való következetes törekvés, a Szovjetunió és a szocialista világ azon békekezdeményezéseinek támogatása, ame­lyek a jelenlegi nemzetközi feszültség tűz­fészkeinek reális, igazságos felszámolására irányulnak, ez politikánk lényege. Alátá­masztja, ezt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának és tagállamainak gyakorlati el­járása a világ minden országával való kap­csolatuk fejlesztése terén, amely az egyen­jogóság és a kölcsönös előnyösség elvein alapul. (Gustáv Husák elvtársnak a KGST XXXIV. ülésén résztvevő küldöttségek tiszteletére rendezett fogadáson mon­dott beszédéből) Városokat és falvakat formálnak Komlósi Lajos riportja Határőrök között Kardos Márta riportja Telei árkádok alett Gály Iván riportja Koczka Pali, a brigadéros Csicsay Alajos elbeszélése Aki csak egy kicsit is is­meri a ruhagyárakban folyó termelőmunkát, az tudja, hogy ott minden varrólány rövid idő alatt leszokna esetleges bőbeszédűségéről. Halkan nem érthetik egy­más hangját, hangoskodni fárasztó, különben meg ott a norma, ami nem ad módot a sok tereferére! Aki nem járt még ilyen helyen, vi­gyen egy villanyvarrógépet egy nagy terem közepére, in­dítsa el, s a zaját szorozza be nagyjából kétszázzal. Szerény becslésem szerint ugyanis mintegy kétszáz varrógépet láttam a tornai­jai (Safárikovo) ruhagyár csarnokának azon a részén, ahol Peter Hostoveckyvel, az üzem gyártásvezetőjével jártunk Farkas Kornéliát, az üzem egyik élmunkását ke­resve. — Ott van Farkasné — mutat az egyik szalag felé —, bár belőle nehéz lesz ki­szedni valamiféle hosszabb nyilatkozatot. Azonkívül, hogy jól dolgozik, szerény is! Nem néztem az órámat, hogy tudnám mennyi ideig A szerző felvétele sével érkeznek a nadrágok, majd néhány perc múlva új­ra visszakerülnek a kampó­ra, hogy a következő műve­letet elvégezze a munkatárs­nő. így megy ez sorjában, nyolc órán keresztül, két műszakban. Már vagy a harmadik ötös csomagot továbbította a ringlizés után, amikor nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, egy műszak alatt nagyjából hány nadrág megy át a keze alatt?! — Attól függ, milyen nad­rág. Ha a hagyományos, az­az szövetnadrág, akkor 12 helyen kell megerősíteni. EGYMILLIÓ NADRÁG beszélgettem Farkas Korné­liával, aki párbeszédünk közben sem hagyta abba a „ringlizést“. A ruhagyári zsargon nevezi így a műve letet, amelynek során a nad­rágok varrását a szakadásra leginkább esélyes helyeken megerősítik. Farkasné nagyjából tizen­három éve végzi minden munkanapon ezt a művele­tet. A szalagon sorban, ötö­abból egy műszak alatt 360—400 darab jut egy mű­szakra, a farmernadrágok­ból meg 600—620. Azokat ugyanis nyolc helyen kell átvarrni. Gyors számolás: ez átlag­ban műszakonként ötszáz — durván számolva — (vagyis a műszak alatt egy nadrágra nagyjából egy perc ideje jut), ez ugyebár ha­vonta tízezer, évente száz­ezernél is több, így a tizen­három év alatt túljutott már az egymillión is. Ebbe a számításba még azt is bele­kalkuláltuk, hogy a korábbi gépek kisebb teljesítményű ek voltak a maiaknál. — Hogyan telik el egy műszak? — Dolgozom és gondolko­dom. — Például...?! — Mi lesz, ha hazame­gyek, mit kell főznöm, mit csinálnak a gyerekek. A gyerekek: egy nagy­lány, óvónő, most érettségi­zett, meg a fiú, aki 17 éves és a füleki Kovosmalt szak­munkástanulója. Műszak vé­gén a hét kilométerre levő Kövecsesre (Strkovec) tér haza, ahol családi házuk van. Férje az iskolaügyön dolgozik, s a nyarat szere­tik a legjobban, mert akkor otthon vannak a gyerekek. A varrógép fölött két éve függ egy zászló. Jelentése: „a munkádhoz add a ne­ved!“ Farkasné tizenhárom éve adja a nevét. Már több mint egymillió- szőr. MÉSZÁROS JÁNOS 1980. 9 UJSZ0 s

Next

/
Oldalképek
Tartalom