Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-27 / 4. szám
VASÁRNAP 1980. január 27. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 7.11, nyugszik 16.23 Közép-Szlovákía- 7.19, nyugszik 16.31 Nyugat-Szlovákia: 7.27, nyugszik 16.39 órakor A HOLD kel — 12.46, nyugszik 3.05 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANGELIKA és BOHUS nevű kedves olvasóinkat 1875-ben született MOLY Tamás író, újságíró és fordító ( 1930-ban született Bnhdan WARCHAL hegedi művész • 1945 ben ezen a napun szabadították fel a szovjet csapatok az AUSCHWITZBIRKENAU kon centróciós tábort. AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Szívós küzdelem Irta: Pék Vendel, a CSKP KB munkatársa Kína területi követeléseivel világuralomra tör Jurij Gyimov cikke Közös erővel a nehéz kérdések is könnyebben megoldhatók Gazdag József írása ..hogy folytatásom legyen Szigeti László riportja Nem minden szemét szemét Gály Iván riportja szem kockacukor Stig Dagerman elbeszélése Formatervezés mikrofonnal — kamerák előtt Mészáros János írása Ur natkuzva kavarhattam a feketémet az egyik belvárosi káoéház- ban. Jól esett a meleg, mert a tél odakint jócskán kimutatta a foga fehérjét. Az emberek történeteket meséltek egymásnak, megvitatták az előző napi jégkorong mérkőzést, a szomszédos asztalnál pedig arról beszéltek: árt-e a dohányzás, és közben röpke félóra alatt elszívtak egy doboz cigarettát. Gondolataimba mélyedtem és egyszer csak olyan érzésem támadt, hogy valaki engem néz. Nem tévedtem. Panni volt az. Gyö nyörű kék szemét akkor sem vette le rólam, amikor elkaptam a tekintetét. Seprős nagy szempillái meg se rezdültek, csak nézett, nézett. Panni férfiak társaságában ült és unatkozott. Lehet, hogy rokonlélekre talált bennem, vagy megtetszettem neki, mert egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét. Csak a szemét láttam, mert az anyukája nyilván még odahaza bekötötte az orrát, száját, hogy ne ártson meg neki a metsző januári szél. Felhajtotta a vastag télikabátja gallérját is és a kötött sapkát a homlokára húzta. Így ült Panni az erősen fűtött kávéházban a férfiak között. Közöttük volt az édesapja is, akit jól ismerek. Többször mondtam neki a nyáron. miért hozza füstös kávé- házba a négyéves kislányt, s miért rendel neki koffein tartalmú kokakó lát? — Mit tegyek — mondotta —, az asszony a nyakamba akasztja, hogy PANNI vigyem sétálni, de kinek van kedve egész délelőtt a Duna partján kószálni? Főleg, ha az ember tudja, hogy a haverjai a ká véházban várják! Ami pedig a kólát illeti, hát mit itassak vele? Sört, vagy pálinkát? Na ugye...! Panni azóta törzsvendég a kávéházban. Szívja a cigaretta- és szivarfüstöt és issza a kokakólát. Nem nyűgös, nem sir, csak unatkozik. Nem ért a jégkoronghoz, nem tud hozzászólni a korhelytörténetekhez. Békésen tűri, hogy kis tüdejét mérgezi a maró füst s ha tekintete olykor a messzeségbe réved, nyitván hintákra, homokozókra, vagy most januárban a sárgarépaorrú hóemberre gondol. De hát mindez messze van s már egy nagy költő is Nemecká község az elméit három és fél évtizedben a fel ismerhetetlensé- gig megváltozott. Kétezer lakosának több mint a háromnegyede éj házban lakik. Ezenkívül művelődési otthon, rendelőintézet, óvoda és bölcsőde, szolgáltatóház és több más létesítmény épült. A község büszkesége a 300 tanuló befogadására alkalmas 13 osztályos iskola, amely az egyik legkorszerűbb ilyen létesítmény hazánkban {A CSTK felvétele) megírta: „Ki messze van az veszve van..." Az apuka haverjai itt vannak és itt kell lennie Panninak is. Legalább a kendőt vennék le a szájáról, a télikabátját és sapkáját vetnék le, mert melege lesz, s ha kiviszik, megfázik — tűnődtem magamban. — Ugye meleged van kicsikém? — kérdezte tőle asszonyi jóérzéssel a pincérnő. Panni sűrűn bólintott. — Vetkőztesse le ezt a gyereket! Nem látja, hogy melege van — mondta aztán az édesapjának. — Neki mindig van valami baja. Nem hagyja élni az embert — mondta az apuka. Majd mérgesen rászólt a kislányra: — Ha rosszalkodsz, megpofozlak... Aztán a haverokhoz fordult és folytatta a megszakadt mondatot. Néztem a Panni kék szép szemét, mely kendő felett és sapka alatt könnyezni kezdett. Aztán apukájára néztem és arra gondoltam: a Panni nak ígért pofont neki kellene megkapnia... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az európai nemzetek létérdekei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az enyhüléssel. Az enrópaiak már saját tapasztalataik alapján győződtek meg pozitív eredményeiről. Földrészüket már nemegyszer pusztító háború sújtotta, és ezért nem hajlandók — erről meg vagyunk győződve — egy újabb kalandot vállalni az óceánon túli politikusok akarata szerint. Aligha hihető, hogy Európában akadna olyan állam, amely az enyhülés gyümölcseit azok elé vetné, akik el akarnák azokat taposni. A nyugati államoknak, köztük az Egyesült Államoknak ugyanolyan szükségük van az európai enyhülésre, mint a szocialista országoknak és a Szovjetuniónak. Európában a közeljövőben sok konstruk- tívát tehetünk a békéért, többek között a közeledő madridi tanácskozással és a Varsói Szerződés tagállamainak a katonai enyhülésről folytatott konferencia összehívására vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Egyértelműen azt akarjuk, bogy megsokszorozzuk mindazt a pozitívumot, ami Európában a kis és nagy államok kollektív törekvéseként született az évek folyamán. Továbbra is a béke és a nemzetek közti barátság politikáját valósítjuk meg. Washington mai szélsőséges állásfoglalásától eltérően a mi álláspontunk azon alapszik, hogy folytatni akarjuk azokat az utóbbi években megkezdett tárgyalásokat, amelyeknek célja a fegyverkezési verseny megszüntetése. Ez természetesen a katonai konfrontáció enyhítésére is vonatkozik. Megismétlem: tárgyalni akarunk, de csakis becsületes, egyenjogú tárgyalást, amely során megtartják az azonos biztonság alapelveit. Éppen ilyen tárgyalást javasoltunk a közelmúltban a középható-távolságú nukleáris eszközök kérdésében. Senki sem számolhat azzal, hogy a Szovjetunió elfogadja a NATO feltételeit, amelyek az erő pozíciójából folytatott tárgyalásokat feltételezik. A NATO-országok mai állásfoglalása megakadályozza a tárgyalást erről a problémáról. A napokban mindezt hivatalosan közöltük az amerikai kormánnyal. Optimizmussal nézünk a jövőbe. Ez az optimizmusunk megalapozott. Tudatosítjuk, hogy a nemzetközi helyzet szándékos kiélezése kifejezi az amerikai imperializmusnak afeletti elégedetlenségét, hogy megszilárdultak a szocializmus pozíciói, fellendült a nemzeti felszabadító mozgalom, és megszilárdultak az enyhülésért és békéért harcoló erők. Tudjuk, hogy az akadályok ellenére a nemzetek akarata utat tört a pozitív irányvonalnak, amelyet kifejezően enyhülésnek nevezünk. Ennek a politikának mély gyökerei vannak. Óriási erők támogatják, és minden remény megvan arra, hogy az államok közti kapcsolatokban továbbra is a fő irányvonal marad. (Leonyid Brezsnyevnek a moszkvai Pravdában megjelent interjújából) ünnisyMiK A zakatoló varrógépek között otthonosan mozog az alacsony, barnabajú asz- szony. Itt-ott megáll, néhány szót vált a gép mögött ülő asszonyokkal, miközben homlokára tolja szemüvegét, funger Lajosné, a Rozsnyói (Rozöava ] Járási Inari Vállalat pelsőci (Plesi vec) 322-es részlegének mestere szereti műhelyét, örül annak, hogy a keze alatt dolgozó két bronzfokozatú szocialista munkabrigád tagjai egyenletesen teljesítik a tervet. — Tizenöt éve kerültem a részlegre. A föltételek nem voltak ilyen jók mint most, akkoriban női fehérneműt varrtunk, ma munkaruhát, mégpedig exportra — mondja nem kis büszkeséggel. — Az exportfeladatainkat az év végéig 4500 munkaruhával túlteljesítettük és a hazai piacra is mintegy 8 ezer darabot adtunk. Lánykorában tanult meg varrni. Tizennyolc éves volt. amikor férjhez ment. Jöttek a gyerekek, sok elfoglaltsága akadt a kertben, a ház körül. Férje mozdonyvezető volt, így arra évekig nem gondolhatott, hogy munkát vállaljon. Amikor 1964-ben bővült a részleg, felvették. Két év múlva már mesternek nevezték ki, s nem csanak. A lányok férjhez mentek, az idősebbeket nyugdíjazták. Ojak kerültek helyükbe. Egy hónap alatt több műveletre kell megtanítani a kezdőket, s ez elsősorban a mester feladata. — Reggel sokszor rögtönöznöm kell, amikor látom, hogy 5—6-an is hiányoznak. Ismernem kell az embereket, azt, hogy ki mire alkalmas — vallja. — Ha ilyen esetben is jól megszervezem a munkát, a terv- teljesítés folyamatos marad. ÖRÖMET LELI A MUNKÁBAN lódtak benne. Azt a pontos munkát, amit varrónőként végzett, beosztottjaitól is megkövetelte. — A mesteri munkakör nem hálás beosztás — folytatja — gyakran kell kijavítanom azt, amit mások elrontottak. Ilyenkor bosszankodik az ember, de aztán túlteszi rajta magát. Mindnyájan büszkék vagyunk arra, hogy munkánkra csak elvétve érkezik reklamáció. Abban a műszakban, amelynek ő a mestere 56- an dolgoznak, főleg betanult munkásnők. Abból a gárdából, amelyben ő is kezdett már csak 8—10-en vanJunger Lajosné szereti szakmáját. Ezt bizonyítja az is, hogy a gömörhorkai (Ge- merská Horka) táncegyüttes népviseletét ő varrta meg. Szabad idejét áldozta fel, de megcsinálta. A másik hobbija a sütés. Ha valamelyik lány férjhez megy a műhelyből, 4—5 tortát is süt. ötvenhárom éves, gazdag élet- tapasztalattal rendelkezik, ezért nem egyszer beosztottjai egyéni gondjaikkal is hozzáfordulnak. Ha tud, mindenkin segít. — Az élet igen bonyolult. Tudnom kell kinél használ a dicséret, kinél a dorgálás. Két esetben prémiumcsökkentést javasoltam. Nem népszerű dolog, de a rend, a fegyelem, a jó hírnevünk megvédése érdekében nem nézhetjük el senki hanyagságát — mondja, majd hozzáteszi. — Több mint 20 üzemrészleg közül a harmadik negyedévben az első helyen végeztünk. S ez még nagyobb felelősséget ró ránk. — Vígkedélyű asszony a mi mesterünk — veszi át a szót Fejes fános részlegvezető. — Szeretjük és megbecsüljük. Érti a szakmáját, jó mester. Nem hiába kapta meg a részleg, majd a vállalat legjobb dolgozója kitüntetést. Fürge alakja újra feltűnik a varrógépek között. Ellenőrzi a teljesítményt. Amikor visszajön a következőket mondja: — Odahaza sem unatkozom, főleg nyáron, amikor a kertben és a fóliasátorban dolgozom. Ami pedig a munkahelyemet illeti, innét szeretnék nyugdíjba menni. Meggyőződésem, hogy lesz kinek átadni a stafétabotot. Megérkezett a váltás. Néhány percre elöl a za). majd újra zakatolni kezdenek a varrógépek. Junger Lajosné is hazafelé indul, hogy holnap jókedvűen, frissen, újra munkába álljon. NEMETH JANOS. 1900. I. 27. N Ifi
