Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-27 / 4. szám
ÚJ szú 19 80. I. 27. Ä történelem tapasztalatainak tanúsága szerint világtörténelmi léptékű politikusok és gondolkodók rendszerint olyan korszakokban jelennek meg a közélet porondján, amelyek fordulópontot jeleznek, amelyek minőségileg új kérdéseket tűznek napirendre. Minden ilyen korszak megteremti a történelmi személyiség sajátos típusát, amely megfelel a kor jellegének, szükségleteinek és feladatainak. A hatalmas osztályütközetek, a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító mozgalmak korában a munkásosztály, az összes dolgozók törekvéseinek, vágyainak és reményeinek kifejezője Vlagyimir lljics Lenin lett, a lánglelkű gondolkodó, az új típusú marxista párt megteremtője és vezetője. 1980 áprilisában emlékezünk meg születésének 110. évfordulójáról. Óriási jelentőségű az a korszak, amelyben Lenin élt és alkotott. Ebben a korszakban kezdődött az emberiség átmenete az előtörténetből, amely előkészítette forradalmi korunk nagy vívmányait, igazi történelmébe. Ebben a korban a társadalmi élet rengeteg feladatot tűzött napirendre, amelyeknek a megoldásától százmilliók sorsa függött. Lenin nagy filozófus, közgazdász és szociológus volt. S mivel mélyrehatóan ismerte a társadalmi élet különféle területeit és tudományos módszerrel vizsgálta őket, nagy politikai gondolkodó is volt. Lenin mint politikai gondolkodó a kérdések széles körét tanulmányozta és oldotta meg — a politika általános fogalmának meghatározásától a korabeli politikai élet konkrét problémáiig. Vizsgálta az osztályok és a politikai pártok harcának, a forradalmi mozgalom stratégiájának és taktikájának különféle vonatkozásait, elemezte a háború, a béke és a forradalom dialektikáját, a politikai blokkok és szövetségek problémáját, a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövésének távlatait, a nemzeti viszonyokat és a nemzeti kérdést. Továbbfejlesztette és megindokolta a marxista politikai tudomány alapelveit, kidolgozta legfontosabb té teleit. Ma senki — sem barát, sem ellenség — nem tagadja Lenin életének és tevékenységének, hagyatékának óriási történelmi és politikai jelentőségét. Egyetlen komoly polgári politikai gon dolkodó sem vitatja, hogy Lenin nagy politikus volt, s nevéhez és tevékenységéhez olyan események kapcsolódnak, amelyek a XX. században gyökeresen megváltoztatták a világ politikai térképét. De Lenint gyakran megpróbálják zseniális magányos politikus nak feltüntetni, akinek sikerült „inspirálnia“ a forradalmat, de a társadalom általa megteremtett politikai szervezete „történelmi anomália“. Lenin történelmi szerepének ilyen volunta rista szellemű értelmezése merőben ellentmond az igazságnak. Ellentmond, először azért, mert Lenin mindig, egész elméleti és gyakorlati-politikai tevékenységében abból a marxista elv bői indult ki, hogy a nép, a néptömegek a történelem, a politika alanyai. Másodszor azért, mert a leniniz- mus eszméihez kapcsolódó korszak minden más korszaktól különbözik abban, hogy óriási tömegeket hozott mozgásba és ébresztett tudatos történelemformáló cselekvésre. Lenin mindig azon az állásponton volt, hogy a társadalmi átalakítások mélysége attól függ, mennyire aktívan vesznek részt a politikai életben a dolgozók nagy tömegei, mennyire tették magukévá a politikai kultúrát. Elutasította azt az elitszemléletű felfogást, hogy a politikai tevékenység a politikusok szűk körének szakmai ille tékességébe tartozó terület, s hogy végzetes következményekkel jár, ha a tömegek „betörnek“ a hatalom szén télyébe. A néptömegeknek a közéletben való részvétele elengedhetetlen feltétele az olyan forradalmi politikának, tanította, amely progresszív társadalmi változásokra vezet. A lenini politikai gondolkodás ezzel leküzdötte a politikáról alkotott polgári koncepciók számára feloldhatatlan ellentmondást, amely egyfelől a politikai pártok és vezetőik, másfelől a néptömegek között feszül. Lenin az elméletben is, a gyakorlatban is bebizonyította, hogy a progresszív átalakítások annál mélyrehatóbbak és sikeresebbek, minél erőteljesebb a valóban forradalmi pártoknak és vezetőiknek a munkásosztályra és szövetségeseire gyakorolt hatása. Lenin számtalanszor hangsúlyozta, hogy a munkásosztály csak a tömegek alkotó kezdeményezésének a segítségével ragadhatja kezébe a politikai hatalmat, alakíthatja át a társadalom gazdasági szerkezetét és építheti fel a szocializmust. „A szocializmust nem jelűiről jövő rendeletekkel teremtik meg — írta Lenin. — A szocializmus szellemétől idegen a kincstári-bürokratikus automatizmus; a szocializmus eleven konstruktív, maguknak a néptömegeknek az alkotása.“ Ezt az elvet igazolták a szovjet állam, a szocialista közösséghez tartozó többi ország egész fejlődésének tapasztalatai. Lenin a munkásmozgalom forradalmi tapasztalatainak általánosítása alapján megfogalmazta a tömegek politikai meggyőzésének tudományos elveit. Kidolgozta a tömegtudat politikai befolyásolásának, az agitációnak és a propagandának, a párt vezető és szervező szerepének, a dolgozók forradalmi kezdeményezésének tudományos fogalmait. Lenin kidolgozta a forradalmi politikai gondolkodás filozófiai-módszertani alapelveit. A filozófiai eszme nem csupán a tudomány ténye, hanem nagy erejű fegyver is az osztályharcban, a két világrendszer harcában. De a filozófia még nagyobb befolyással van a társadalom életére a politikai gondolkodás és cselekvés módszertanaként. A progresszív filozófia mindig kapcsolatban van a politikával, az osztályok és a pártok harcával. Ez a kaposolat különösen nyilvánvaló a forradalmat megelőző és forradalmi korszakokban. Németországban a német klasszikus filozófia Kanttól Hegelig és Feuerba- chig az 1848-as polgári forradalom előkészítésének egyik tényezője lett. A Lenin által továbbfejlesztett marxista filozófia ideológiai és elméleti előfel tétele volt az első győztes szocialista forradalomnak, a munkásosztály által a békeért a demokráciáért és a szocializmusért vívott világméretű harc nak. A marxista filozófia meghódította milliók tudatát, s korunkban az emberiség fejlődésének, a kommunizmus felé való haladásának hatalmas anyagi erejévé vált. Az imperializmus és a proletárforra dalmak korszakában Lenin a marxista elmélet tételeire támaszkodva, alkotó szellemben alkalmazta a marxista forradalmi módszert, hogy megismerje a a társadalom gazdasági, politikai és szellemi élete jelenségeinek új komp lexumát. A társadalom élete időszerű kérdéseinek megoldásához filozófiai megalapozásként a dialektikus és történelmi materializmus Lenin által to- vábbfeljesztett tanítása szolgált. A politikai gondolkodás és cselekvés lenini módszertana a történelmi fejlődés objektív törvényeinek megismerésére és általánosítására támaszkodik, alapja a materialista dialektika volt, amelyet Lenin jelentősen továbbfejlesztett. Lenin politikai gondolkodásának jellemzője a mélyen megalapozott történelmi optimizmus. Ennek az optimizmusnak a forrása a politikai elemzés és a társadalomvizsgálat tudományos metodológiája, a társadalmi fejlődés tendenciáinak és távlatainak tudományos előrelátása, az a felismerés, hogy a társadalom osztályantagonisztikus szervezetének megszüntetése és a szocializmus és a kommunizmus felépítése elkerülhetetlen. Lenin a tudományos előrelátás elvét a kommunisták politikai tevékenységének egyik alapelvévé avatta, s kidolgozta a tervszerű társadalomfejlesztés módszertani alapjait. A szocializmus felépítése, a szocialista társadalom fejlődésének irányítása csakis tudományos prognosztika és tervezés' alapján lehetséges. Lenin politikai gondolkodásának és tevékenységének további fontos jellemzője a forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat szerves összekapcsolása. Lenin a társadalmi élet vizsgálatában szervesen egyesítette a tudományos objektivitást és az osztály-megközelítést, a pártosságot. A marxista filozófia annak a politikai és elméleti harcnak az általánosításaként jött létre, amelyet az új forradalmi osztály — a proletariátus — vív a kapitalizmus és az azt szentesítő polgári ideológia ellen. A marxista filozófia örökölte a progresszív filozófia legnemesebb hagyományait. Marx annak idején támogatta Feuerbach filozófiai materializmusát, az idealizmus, a vallás, a miszticizmus elleni harcát, viszont gyengeségének tekintette, hogy Feuerbach túlságosan csekély figyelmet fordított a politikára. „Feuerbach aforizmáival csak abban a pontban nem értek egyet — írta Marx Rugénak —, hogy túl sokat utal a természetre és túl keveset a politikára. Pedig ez az egyetlen szövetség, amely által a mostani filozófia igazsággá válhat.“ Marx a Feuerbachról szóló tizenegyedik tézisben megfogalmazta a filozófia új feladatát: nem csupán magyaráznia kell a világot, hanem elő kell segítenie forradalmi átalakítását. A filozófia annak eredményeképpen, hogy összekapcsolták a forradalmi politikával s hogy a filozófiai megismerést kiterjesztették a társadalomra is, továbbá a filozófiai materializmust egyesítették a dialektikával, megszabadult a szemlélődő jellegtől, és hatékony, aktív, alkotó, átalakító erővé vált. Lenin folytatta a filozófia és a politika összekapcsolásának hagyomá nyát. Egész elméleti tevékenységét a legszorosabban összekapcsolta a forradalmi gyakorlattal. A marxista elmélet és a forradalmi gyakorlat egységé mindig a legfőbb törvény volt számára. Az elmélet kidolgozását és ennek alapján a tudományos politika kidolgozását a legszorosabban összekötötte az osztályharc, az ideológiai harc gyakorlati feladataival. Egyszersmind mestere volt annak, hogy elméleti szinten általánosítsa a forradalmi harc gyakorlati tapasztalatait. Mélyenszántó filozófiai elemzésnek vetette alá az új jelenségeket, amelyeket a világ forradalmi gyakorlata és különösen az Októberi Forradalom idézett elő, s a következetes, forradalmi marxizmus álláspontjáról válaszolt az új kérdésekre. Mivel radikálisan megváltozott a történelmi helyzet, Leninnek jutott az a feladat, hogy felülvizsgáljon több olyan elavult elméleti tételt, amely nem felelt meg többé a munkásosztály harca új feltételeinek. Lenint ezen az alapon ellenségei az „ortodox“ marxizmustól való eltéréssel, „revizionizmus- sal“ vádolták. De az elavult tételek lenini felülvizsgálata összhangban volt a marxizmusnak mint eleven forradalmi tannak a szellemével, a forradalmi harc új feladataival és követelményeivel, amelyek a megváltozott objektív körülményekből fakadtak. Lenin feltárt és elemzett több olyan új társadalmi jelenséget, amely korunk jellemző sajátosságaként alakult ki, s elméleti szinten megoldott több időszerű problémát. Felfedezte az imperializmus korában végbemenő gazdasági és politikai fejlődés egyenlőtlenségének törvényét, megalapozta a szocialista forradalom új 'elméletét, a szocializmus kezdetben egy, egymagában vett országban való győzelmének lehetőségét. Mindezek és más nagy jelentőségű elméleti következtetések annak voltak köszönhetők, hogy Lenin a materialista dialektikának — a változó valóság megismerésére és megváltoztatására szolgáló módszernek — a tételeit és elveit alkalmazta az osztályharc stratégiájának és taktikájának a kidolgozására. Lenin ugyancsak alkotó szellemben használta fel és fejlesztette tovább a történelmi materializmus tételeit és kategóriáit, amelyek annak eredményeként szüremlettek le, hogy a dialektikus materializmus egyetemes elveit a társadalmi élet sajátos félté teleire alkalmazták. Végezetül gyakorlati feladatok érdekében fejlesztette tovább Lenin a marxista—leninista tanítás igen fontos alkotórészét, a tudományos szocializmus elméletét. A két feladat egysége — az elmélet fejlesztése és a gyakorlat égető kér déseinek megválaszolása — jellemző Lenin egész hagyatékára. Lenin mélyrehatóan elemezte és általánosította műveiben az új tényeket, az új társadalmi jelenségeket, a tudományban, a filozófiában végbemenő folyamatokat, egyszersmind vázolta a társadalom további fejlődésének távlatait, tendenciáit, irányait, az eljövendő politikai események körvonalait; megfogalmazta a helyes harci jelszót, s megadta a cselekvés vezérfonalát. A XX. században a burzsoázia ideológusai nemegyszer elavultnak minősítették a marxizmust, s szándékosan el hallgatták, hogy Lenin a marxizmus minden oldalát továbbfejlesztette. A leninizmus bírálói azt állítják, hogy a leninizmus sem felel meg a mai kor nak, mivel Lenin immár több mint fél évszázaddal ezelőtt írta műveit. Az utóbbi évtizedek folyamán valóban sok nagy esemény történt. Megújult a világ és tovább változik. Csakhogy a világnak ez a változása és megújhodása a marxizmus—leninizmus által felfedezett objektív törvények alapján megy végbe. A leninizmus visszatükrözi és elemzi az utóbbi évtizedek új jelenségeit, összegezi forradalmi korszakunk tapasztalatait, s ennek alapján tovább fejlődik és gazdagodik. A leninizmus nem avulhat el, mivel azok a körülmények és problémák, amelyek életre hívták, ma is fennáll nak. Nem avulhat el azért sem, mert nem áll egy helyben, szüntelenül fejlődik, gyarapszik az új tapasztalatokkal. A forradalmi materialista dialektika ma is a marxizmus—leninizmus lelke. S éppen ez a dialektika parancso- lóan megköveteli a forradalmi elmélet szüntelen továbbfejlesztését. A dogma- tizmus éppúgy ellensége a leninizmus- nak, mint a revizionizmus. A lenini örökség a forradalmi gondolkodás és a forradalmi cselekvés területén korunk szellemi, politikai életének örökké eleven jelensége, a progresszív eszmék kimeríthetetlen forrása. eonyid Brezsnyev a Lenin-cen- tenárium alkalmával tartott beszédében a többi közt a következőket mondta: „A leninizmus korunk leghaladóbb és legnagyobb hatású ideológiája, legyőzhetetlen ideológiája mindazoknak, akiké a jövő. Nem született soha még ember, akinek a művei any- nyira elterjedtek volna, mint Lenin munkái. A világ nemzeteinek 117 nyelvén adták ki e műveket. Példány szá műk több százmillióra tehető. A világ minden országában, valamennyi földrészen olvassák az emberek ezeket a műveket, s belőlük tanulják meg, hogyan kell élni és harcolni.“ A mai világban a társadalmi haladás egész menete, az ideológiai harc iránya bizonyítja a leninizmus legyűrhetetlen erejét, a lenini eszmék diadalát, amelyeket ma alkotó szellemben továbbfejlesztenek az SZKP és más kommunista és munkáspártok. LENIN, A POLITIKAI GONDOLKODÓ írta: Fjodor Konsztantyinov akadémikus, a Szovjetunió Filozófiai Társaságának elnöke illlllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllillllllllll
