Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-20 / 3. szám
£ V w k * TUDOMÁNYI TECHNIKA A színes televízió múltja, jelene és jövője 'Amikor több mint 25 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban elkezdődött a színes televíziós közvetítés, a színes készülékeik méreteiket tekintve még egy tálalószekrényhez hasonlítottak; fogyasztásuk pedig elérte a fel kilowattot. Az utóbbi azonban az akkori energiabőséges világban nem sokat számított. A kép minősége már akkor is, de még ma is a képernyő minőségétől függött. Az első színes képernyők a fekete-fehér képcsövek másai voltak, de mivel a színes kép 3 alapszínből áll (piros, kék, zöld), így hát a képcsőbe is* három elektronágyút kellett beépíteni, s gondoskodni arról, hogy a 3 ágyúból kilőtt elek trón sugarak pontosan a képernyő síkjában találkozzanak. Ez meglehetősen nagy probléma, ami az ilyen rendszerű képcsöveknél még ma is fennáll. Kezdetben a még ma is használatos delta elrendezésű ágyúkkal oldották meg ezt a feladatot. Ebben az esetben a 3 ágyú egy egyenlő oldalú háromszög csúcsain helyezkedik el. A képernyő belső falára egy apró pontokból álló maszkot tettek. A pontok úgyszintén delta elrendezésben vannak. E maszk síkjában találkoznak a sugarak, mégpedig minden sugárnak a megfelelő színtű pontot kell megvilágítania. így áll össze a szemünkben a színes kép. A fejlődésben akkor került sor nagyobb ugrásra, amikor más államokban is áttértek a szíijes közvetítésre. A japánok voltak az elsők, akik a hatvanas évek végén újat tudtak alkotni a képcsövek terén. Ekkor jelent meg a TRINITRON képcső. Itt az ágyúik már egy sorban vannak elhelyezve és a maszk pontok helyett függőleges sávokból áll. Ezzel az elrendezéssel elmaradtak a konvergencia-hibáik, ami óriási előnyt jelentett. Hátrány volt azonban, hogy ezek a képernyők nem készülhettek nagyobb méretekben. így ez a képcső lett az alapja a kisebb képernyőjű, hordozható színes készülékeiknek. Az áramkörök nagyon leegyszerűsödtek, így a fogyasztás is jelentősen csőikként. Később Európa vette át a szót, s megjelentek az első IN-LINE képcsövek. Ezeknél a beállítás teljesen elmarad, kon- vergenciós hibák nincsenek. A ágyú egymás mellett van egy sorban — innen az in-line elnevezés —. A képernyő maszkja függőleges pálcikákból áll, az eltérítő áramkörök a lehető legegyszerűbbek. Közben azonban a készülék többi áramkörét is lényegesen egyszerűsítették. Az eredeti készülékekben az alkatrészeket egy nagy nyomtatott áramköri lemezre helyezték el. Ez a technológia nagyon kedvező volt a gyártó számára, mert egy készülék mindössze S—4 panelből állt. Annál körülményesebb volt azonban a javítás, s ezek a készülékek kezdetben elég gyakran szorultak javításra. Ez a körülmény késztette a konstruktőröket arra, hogy az alkatrészeket modulokban helyezzék el. Ezek a modulok (8—14 darab) egy konnektorsorba vannak bedugva. A javítás mindössze modulcseréből áll. A legjobb típusokat még hibajelző áramkörrel is ellátták, s apró világító diódák jelzik, hogy melyik modulban van a hiba. Ezek a készülékek azonban kisebb társadalmi jellegű bonyodalmat is okoztak. A javító szakemberek tekintélye jelentősen megcsorbult a vevők szemében, mondván, hogy ilyen modult bárki ki tud cserélni, aki nem vak. így egyre kevesebben foglalkoztak tévéjavítással. Az is hatalmas befektetést igényelt, hogy legyen elegendő modul a raktárban, míg azelőtt elég volt •olyan apró alkatrészeket raktáron tartani, amelyek valamennyi készülékhez „passzoltak“. A gyáraknak sem volt ínyére a modulrendszer, hiszen a korábbi 3—4 alaplemez helyett 8 —14 kisebb méretű modult kellett készíteni, ami jelentős költségtöbblettel járt. Idővel a modulok további nehézségei is előlkerültek, mégpedig a kontaktusok idő általi korróziója, a készülék olykor csak „ütésre működött“. A drága aranykontaktusok viszont megfizethetet- lenekké váltak. A kutatók előtt újabb feladat állt. A kérdés 1979-ben oldódott meg, amikor megjelent a „síkmodul“ készülék. Az alaplemez itt úgy van kialakítva, hogy a szakember megkeresheti a hibás alkatrészt, kijavíthatja vagy kicserélheti, amint azt a kezdet kezdetén tették, vagy pedig kitöri a hibás modult az alaplgmezből és egy újjal helyettesíti. Az új modul beszerelése néhány apró huzal beforrasztásával történik. Hogy melyik módszert választja a javító, az teljesen az egyén képességeitől függ. így aztán a szakember sem szenved kárt, meet mindig tőle függ, hogy melyik módszert részesíti előnyben, a vevő is elégedett, mert ez a készülék olcsóbb, és az apróbb hibákért nem kell egy egész modult kicserélni, s a gyár számára is előnyös az ilyen készülékek kivitelezése. A készülékekben a legújabb PIL (Precision In Line) képcsövek vannak, amelyek fényerő- sebbeik az eddigieknél. A legjobb készülékekben speciális áramkör biztosítja a mindenkori környezeti világosságnak megfelelő képernyő-fényerőt. Az új színes készülékek szinte kivétel nélkül távirányítással kezelhetők, így akár az ágyból is kapcsolhatjuk a készüléket és válogathatunk a programokban. Többségűk 12— 30 állomás vételére alkalmas, ezek kikeresése teljesen automatizált. Állomásváltáskor 10 másodpercre megjelenik a képben a váltott csatorna száma, és a képernyőn megjelenik a beépített digitális kvarcóra által mutatott idő. A legjobb és legdrágább készülékek lehetővé teszik az éppen figyelt műsor képsarkába „becsempészni“ egy másik adó műsorát is fekete-fehérben, így nem mulasztható el például egy focimeccs kezdete. Azt, hogy mennyire egyszerűsödtek a mai színes televízió- készülékek, néhány további adattal is jellemezhetjük. A színes dekódoló és meghajtó egység eredeti mérete 25x40 cm volt, ma 10x15 cm, és az eredeti több tucat tranzisztor helyett csupán 4—5 integrált áramkört és 3—5 tranzisztort tartalmaz. A régi készülékek fogyasztása a hatvanas évek végén 250—300 W volt, ma alig 100 W. E fogyasztás mellett az új készülékek hangkimenő teljesítménye 10—15 W, ami akár HI-FI minőséget is biztosíthat. Minden készülékhez hozzákapcsolható a képmagnó, sőt egy speciális áramkör segítségével még a telefon is, amely különböző információkat juttat a tulajdonoshoz. A legújabb készülékek a képernyőszöveg olvasására is alkalmasaik. Már jó néhány országban sugároznak a televíziós társaságok különböző szövegeket. Elég egy gombnyomás a készüléken, s maris megtudhatjuk az európai időjárást, az éttermek étrendjét, a vonatok, repülőgépek indulását-énkezését, vagy a valutaárfolyamok alakulását. De az ajtón már kopogtat a jövő. A japánok már megjelentek az első lapos képernyővel, bár még csak fekete-fehérben. Ez a képernyő különlegesen nagy méretekben is készülhet, a tervek szerint a nyolcvanas évek végére elérik a 2x3 méteres határt, s vastagsága (mélysége) mindössze néhány centiméter. így valószínű, hogy idővel eltűnnek a mai „bútorkészülékek“, hiszen ezt a képernyőt egyszerűen a falra lehet majd akasztani, mint a vetítő- vásznat. A készülék vezérlő; egysége nem lesz nagyobb egy kazettásmagnónál, amely kábellal csatlakozik a képernyőhöz. A műsor-választék is jelentősen bővülhet majd a műholdak által közvetített műsorokkal és azok közvetlen házi vételével. A modern készülékek idővel a „házi számítóközpontok“ munkájába is bekapcsolódhatnak, s ezzel körülbelül olyan szerepet vesznek át, mint a mai hang- erősítőik, vagyis a házi „adat- és szórakozási bank“ központi elemévé válnak. TAKÁCS IENŰ Január harmadikén adták át az fij prágai telekommunikációs központot, amely a Nemzetközi és Interurbán Telefon- és Távíróközpont Prága szervezet székhelye. Ez most Csehszlovákia legfontosabb nemzetközi telefonközpotatja, amely közvetlen kapcsolatban van a moszkvai kontinentális központtal, valamint hazánk további 22 tranzit távbeszélő központjával. A telefonközpont működését számítógép irányítja, s a klasszikus kapcsolőpultok helyét korszerű, képernyővel ellátott manipulációs egységek foglalták el. A kapcsolásokat végző személyzet a számítógépnek adja az utasításokat, s csupán ellenőrzi a művelet lebonyolítását. A felvételen a kapcsolóterem képernyővel ellátott asztalkái láthatók (A CSTK felvétele) SZUPERMÁGNES A Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézetében üzembe helyezték az ország első, igen erős mágneses teret előállító készülékét. A Szolenoid nevű berendezés állandó mágneses terének erősségét 150 ezer oerstedig tudja változtatni. Az igen bonyolult szerkezet működési elve megegyezik az elektromos áram mágneses hatását 150 éve felfedezett, Oersted által ajánlott konstrukcióval: lényege szintén egy tekercs, amelyben áram folyik. Egy 150 ... 200 kiloroested erősségű mágneses tér keltéséhez azonban 3600 A-es áram átbocsátása szükséges, 9 ezer MW teljesítmény mellett. Ilyen körülmények kö zött mindazon anyagok, amelyek kisebb áramerősség és térerősség, mellett normálisan viselkednek, az adott viszonyok között felrobbannak, megolvadnak. A Szolenoid konstruktőreinek sikerült a nehézségeket leküzdeni. A nagy teljesítményű egyenáramú generátorokat a leningrádi Elektroszi- la készítette el. A „tekercsek“ sugárirányban elvágott és keresztmetszetében spirál elrendezést képező rézkorongokból készültek. A korongokban több száz apró furat van, amelyeken keresztül különleges recept szerint tisztított, 10 atmoszféra nyomású hűtővizet bocsátanak át. A hőt hő cserélő és külső vízhütés segítségével vezetik el, kiküszöbölve ezzel a réz megolvadását. E készülékek megépítését az indokolja, hogy nélkülük lehetetlen félvezető, mágneses, szupravezető és egyéb anyagokkal kapcsolatos alapkutatásokat folytatni. A nagy táverősség hatására a tanulmányozott hatást nem zavarják mellékfolyamatok. Ezenkívül az új készülék nagy mágneses térerősségű része igen nagy térfogatú, így egyidejűleg erős mágneses térnek, nagy nyomásnak és alacsony hőmérsékletnek kitett objektumokkal is végezhetnek egyedülálló kísérleteket. Egy ilyen kísérlet során például félvezetőkkel 150 kilooersted térerősségnél, mintegy 15 atmoszféra nyomáson és kb. mínusz 270 °C-on dolgoztak. Számos technikai probléma megoldása is erős mágneses teret igényel. Mindenekelőtt a félvezetőkhöz szükséges új anyagok, új mágneses szerkezetek és készülékek létrehozása során az optimális megoldás gyors megtalálásáról van szó. Ilyenek a szupergenerátorok, plazmafizikai és termonukleáris reakciók irányító sával kapcsolatos vizsgálatokhoz szükséges aggregátorok, elemi részecskegyorsítók, mágneses spektronomé- terek, energiatárolók stb. A nagyon erős mágneses terek számos népgazdasági ág alapvető műszaki és technológiai problémáinak megoldásához is segítséget nyújtanak. Ilyen például az ércek mágneses elemzése és szeparálása, a beton szilárdításának a környezeti feltételektől független meggyorsítása, az új területeken alkalmazható szupravezető anyagok felmágnesezése is. A szupernagy térerősség segítségével megoldható az igen kis súrlódással jellemezhető rendszerekben a mágneses függesztés problémája, ami elvileg új rendszerű, biztonságos és gyors közlekedési eszközök létrehozását teszi lehetővé. A Szolenoid-dal végzett kísérletek. kapcsán hozták létre a KSZ—250 típusú készüléket, amely a világon a legerősebb (250 kilooerste- des) mágneses tér előállítására képes. Ezt a munkát a Leningrádi Akadémia Atom- energetikai Intézete végezte el. A KSZ—250-et hibrid mágneses rendszernek nevezik, mivel a vízhűtéses mágnes körül szupravezető anyagból készült tekercset alkalmaztak. így az általuk keltett két tér összeadódik, és egységes, igen erős mágneses mezőt alkot. (Technika) 1980. I. 20. 16 ÚJ SZÚ Az IN-LINE képernyő működési elve
