Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
ozsrn m Az é pítkezés tágas üzemi ebédlőjében, ízes étel mellett tudom meg, hogy a V—2-nek „fogyasztása“ éven te mintegy 28 tonna dúsított urán lesz. S gondoljuk meg, hogy ennek a klsétkű atomerőműnek teljesítménye százhetvenhatszor lesz nagyobb a huszonhat évvel ezelőtt rendeltetésének átadott első szovjet atomerőmű teljesítményénél. Sokat, igen sokat jelent ez majd energiaigényes világunkban, amelyben fokozatosan kiszikkadnak, kimerülnek a klasszikus tüzelőanyagok készletei. Hazai szakembereink kiszámították például, hogy az ezredfordulón Csehszlovákiában a feltételezett energia- fogyasztásnak csupán 75 százalékát tudnánk fedezni szénnel, kőolajjal. A jövő tehát nyilván még a jelennél is meggyőzőbben igazolni fogja tíz évvel ezelőt megtett lépésünket: a kormányközi szerződés megkötését a Szovjetunióval, amely lehetővé tette és teszi — indulás ként — az ország első két atomerőművének felépítését és üzembehelyezését... — ez a gondolat foglalkoztat, miközben a hátunk mögött lassan a tájba vész először a hatalmas épületkomplexum, majd — jóval később — a békésen pöfékelő négy hűtőtorony is. GÄLY IVAN Százhúsz méter magasba felszökkenő négy hűtőtorony gőzt pipál. Jaslovské Bohunicétől már jó messze jelzi, hogy lényegében teljes kapacitással villamosáramot szolgáltat közhasználatú hálózatunkba az ország első atomerőművének, a V—1-nek két, egyenként 440 megawattos blokkja. Nem is keveset. Hozzávetőleg a háromszorosát a milliós nagyváros, Prága fogyasztásának. Az óriások tőszomszédságában épülőfélben és csaknem készen további négy társuk árulkodik róla — lázas munka folyik az azonos teljesítményű, novovo ronyezsi típusú V—2-es atomerőmű építkezésén. — A V—1-es volt számunkra a próbakő — szólal meg halkan kísérőm, Martin Studénka mérnök, a bra- tislavai Hydrostav vállalatnak, az építkezés fővállal kozójának dolgozója. — A kettesen 1977 tavaszán kezdtük el a munkát. S hogy azóta mit végeztünk el, azt csak érzékeltetheti néhány alapvető adat. Miután mindkét fél számára elfogadható megegyezés született az építkezés minden hektárnyi termőtalajáért okkal-joggal szót emelő mezőgazdasági szervekkel, hozzáfoghattunk az alapozáshoz. Megközelítően ötmillió köbméter földet mozgattunk meg. S azóta már beépítettünk — a többi között — csaknem négyszáz- ezer köbméter vasbetont, lefektettünk százezer tonnn csövet. Persze, ezen már régen túljutottak. Rend uralkodik az építkezésen, ami különben sajnos, nem is olyan gyakori jelenség. Ám azért terepszemle közben, még a szaporán elhangzó figyelmeztetések ellenére is, jól kell figyelnünk, nehogy kíváncsiságunknak az épülő mű mértani pontossággal kibontakozódó labirintusában kárát lássa a lábunk, vagy a fejünk. Fokozatosan készülnek már az erőmüvi főegységek is, vagyis a Hydrostavval párhuzamosan szóhoz jutnak a Plzeni Skoda Műveknek, a technológiai rész generálszállító jának szerelői és egyéb szakemberei. — A V—2 építése mind a méreteiben, mind az épít kezés módjában eltér elődjétől. A nagyobb méreteket az magyarázza, hogy célunk az üzemelés még szigorúbb biztonságának a szavatolása. Egyes biztonsági rendszereket megötszörözünk. Az építkezés módjában pedig az a változás, hogy fokozottan alkalmazzuk — szovjet dokumentáció alapján — a különféle előgyártott elemeket. S mivel a pontosság itt létfontosságú, ezt a munkát nem épftőanyagipari, hanem gépipari vállalatok kivitelezik. Természetesen menet közben érvényesítünk egyéb, főként a műszaki fejlődés diktálta módosításokat is. Ennek köszönhetően a V—2-es szerkezetileg, technológiai és biztonsági vonatkozásban még tökéletesebb lesz — fejtegeti Frantiiek Gerc, a generálberuházó képviselője. Hol is tartanak? mind az építőipari munkálatokban, mind a techno lógiai berendezés előállításában és szállításában. Er re büszkék lehetünk és 'vagyunk is, de az atipikus, műszakilag rendkívül igényes feladatok elvégzése lépten-nyomon, menetközben megkívánja számos nehézség, buktató leküzdését. Az építőipariak egyebek között szóváteszik, hogy bizony elkelne még ide jó néhány szakmunkás, főként hegesztő, ács, vasmunkás. Az egyik épülő reaktorcsarnok vasbeton födémén magától értetődően hangzik el a kérdés, mi történik majd a radioaktív szennyezettségű hulladékkal? A vá lasz az, hogy a folyékony és a szilárd halmazállapotút egyaránt, öt évre biztonságos betonbunkerekben helyezik el a létesítmény területén. A kutatók azon fáradoznak, hogy rátaláljanak a folyékony hulladék bitumennel és betonnal való tömörítésének, illetve a szilárd halmazállapotú elégetésének célravezető módjára. Távlatilag azután a fennmaradó, erősen csökkent radioaktivitású anyagot valahol egy régi bányatárnában kívánják tárolni. A reaktor aknájában Anton StefiCek hegeszt * (S. Petráé, CSTK felvételek) Az épülő V-2 atomerőmű panorámájának egy része, háttérben a V-l hűtőtornyai. Balra az egyik új épülő reaktor Tavaly már az egész építkezésen kibontakozott a munka. A döntő év azonban az idei. A csaknem tíz milliárd korona értékű beruházáson (ennek egyne gyedét teszik ki az építkezési költségek) 1980-ban az építőipari munkálatok tervezett értéke 456 millió korona. A fő cél, hogy ez év szeptember elsején hoz záfoghassanak az atomerőművi főegység acélszerke zetének szereléséhez. Csak így érhető el, hogy az erőmű első blokkjának turbináit 1982, a másodiknak pedig 1983 végén beindíthassák. — Már most átlagosan 1500 dolgozónkat foglalkoztatjuk itt, és számuk a csúcsmunka idején eléri a kétezret — jegyzi meg Jaroslav Zika, a Skoda Müvek képviselője. A V—1-hez képest itt — a továbbra is igen jelen tős és nélkülözhetetlen szovjet segítség mellett — szüntelenül növekszik a hazai kivitelezők szerepe ROHAMOSAN ÉPÜL MÁSODIK ATOMERŐMÜVÜNK fi IHM 1 1980 n 7Q KULTURÁLT KÖRNYEZET — EREDMÉNYESEBB MUNKA Magas alumíniumlemez-kerítés veszi körül a gazdasági udvart, így csak a kapun belül tapasztaljuk, hogy e gazdaság vezetői és dolgozói szívügyüknek tartják a környezeti kultúra ápolását. S úgy van, ahogy azt a Komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon mondották; itt az emberek aktivizálása, a lehetőségek ésszerű kihasználása példamutató járási viszonylatban is. — Nálunk, a nemesócsai (Zemian- ská Olóa) Csehszlovák Néphadsereg Egységes Földművesszövetkezetben a környezeti rend kialakítása régebben kezdődött — magyarázza Cséml Jó zséf mérnök, a szövetkezet elnöke. — A környezet formálására, szépítésére a mezőgazdaságban is számos lehetőség kínálkozik, csak élni kell velük. Mi erre a célra legkézenfekvőbb módszert választottuk: a növények eszköztárából merítettünk. Mindez elenyésző anyagi ráfordítást igényel, gyors és szembetűnő hatások érhetők el vele. A nemesócsai részleg telepét beton út szeli ketté. Az út bal oldalán az istállók, a job oldalon a szolgáltató épületeit; magtárak, gépjavító műhelyek stb., vannak. Az út mindkét oldalát piros-fehér színű korláttal körülvevő park díszíti. A parkban karcsú jegenyék, fehér törzsű nyírfák, szomorúfüzek, sok termést ígérő gesztenyefák, rózsaszín virágú díszfák, vi- rágbaborult díszbokrok pompáznak. A park talaját frissen kaszált fű borítja. A fák magasságáról és törzsük vastagságáról látszik, hogy régebben ültették őket, s ahogy az elnök is mondotta, hagyománya van itt a környezet ápolásának. A fehérre meszelt istállók látványa pedig azt bizonyítja, hogy a zoohigié- niára is nagy gondot fordítanak. — Elvünk á tisztaság — mondja az elnök. — Enélkül a tömeges állattartás elképzelhetetlen. Résen kell lennünk, egyébként könnyen fertőző betegség ütheti fel a fejét. Hogy az egészségügypelőírásoknak maradéktalanul eleget tegyünk, az istállőtrágyát sem a telepeken tároljuk. Ahogy termelődik a trágya, máris pótkocsira rakják mind a négy telepen és kihordják a határban egy erre a célra kijelölt helyre. Ezáltal jobbak a trágya kezelésének feltételei, s így a talajba bedolgozva nagyobb annak hatékonysága is. E probléma megoldásával eltüntették a telepekről az átható bűzt és a legyeket is, amelyek csak betegségek hordozói. Nem utolsósorban pedig növelték a környezet kulturáltságát. A nemesócsai telepről Okánikovóra, az efsz másik telepére megyünk. Hófehér istállók, betonozott utak, füves területek látványa fogad bennünket. — Amikor 1975-ben egyesült a nemesócsai, az okánikovói, a tanyi és a lipovéi szövetkezet, akkor az utóbbi három telepe még nagyon rendezetlen volt — mondja kísérőnk, Both László pártelnök. Ezen a telepen például va- gyonnyi ócskavas hevert és az udvarán tengelyig süllyedtek <r sárban a traktorok. Hogy azóta mind a négy telepet kicsinosították, azt ^ felsőbb szervek is méltányolják. A szebb, "kulturáltabb környezetért folyó versenyt már többször megnyerték. Nem is értjük, miért nem tanulnak tőlük azok a mezőgazdasági üzemek, amelyekben az ápolatlanság, a hanyagság, a nemtörődömség következtében szomorú képet mutatnak a gazdasági telepek, a düledező, sorsukra hagyott öreg magtárak, istállók. Sajnos sokfelé ez a helyzet a komáromi járásban. Gyakran az anyagi eszközök hiányára hivatkoznak. Valóban olyan sokba kerül a környezet ápolása? — Évente tíz—tizenkét ezer koronát költünk erre a célra — mondja a pártelnök. — Ez minimális összeg. Kevés pénzre, de annál több önbecsülésre, jó ízlésre, figyelemre, lelkesedésre van szükség ehhez a munká hoz. Munkahelyük szebbé tételéből a szövetkezet dolgozói is kiveszik részüket. Szinte teljes létszámban csatlakoznak a kezdeményezéshez Meghatározott időpontokban közös munkával segítenek egy-egy akcióban. Az, hogy nagyon rósz fényt vetne az állattenyésztésben dolgozókra, ha termőterületek a táblák rendezettsége mellett az állattenyésztési központok rendetlenek, elhanyagoltak lennének. Igazuk van, mert a szép tiszta környezet megteremtésére fordított energia bőségesen megtérül. A kellemes, esztétikus környezet kedvezően hat az emberek közérzetére és eredményesebbé teszi a munkát. KOVÁCS ELVIRA A nemesócsai (Zemianská Olfiaj gazdasági telep egy része [Gyökeres György felvétele)
