Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

A NEGYEDIK ELŐTT. Viktor Szanyejev, a hár­masugrás háromszoros olimpiai bajnoka immár 35 éves, ennek ellenére a negyedik olimpiai sze­replésére készül. Remé­nyeit makacs sérülései sem csökkentették. A ki­váló sportember nemrég megjelent önvallomásá­ból idézünk néhány jel­lemző részletet... Gyen­ge voltam, de erős akar­tam lenni, mint a leg­több gyerek — ezért kezdtem sportolni. Elő­ször a labdarúgással, majd a kosárlabdával próbálkoztam, végül az atlétikánál kötöttem ki. Futottam, ugrottam, do­básokkal kísérleteztem, hallatlan örömet jelen­tett a mozgás. Amikor igazán belekóstoltam a sportba, akkor éreztem teljesítőképességem fizi­kai és lélektani határait. A határok túlszárnyalásá­ért vívott küzdelemben arattam pályafutásom el­ső igazi győzelmeit. A sportban tulajdonképpen méterek, pontok, másod­percek döntenek. Az évek múlásával egyre in­kább. Három olimpián győztem. Mexikóvárosban 17.39, Münchenben 17.35, Montrealban 17.29 méte­res eredménnyel. Egye­sek szerint tehát állan­dóan gyengébb teljesít­ménnyel. Ám a mezőnv A háromszoros olimpiai bajnok Viktor Szanyejev ne­gyedik olimpiájára készül (Archívumi felv.) hármasugrásban is egyre szorosabb. A tegnapi eredmény holnapi meg­közelítéséhez mindig több energiára van szükség. Nap nap után többet kell befektetni, de ha az em­ber szeretettel csinálja, ez akkor sem jelent ter­het, terhes kötelezettsé­get. Különben nincs pihe­nés, megállás. A negye­dik olimpiai szereplésre készülök. Sokan azt mondják, hogy kár a kockázatért. Ha nem nyerek, akkor inkább ne induljak. Nem osztom vé­leményüket, sportoló va­gyok, versenyezni aka­rok. Mindig lelkiismere­tesen készültem verse­nyeimre. Amikor a mexi­kói győzelem után szülő­városomban, Szuhamiban készültem rajthoz állni, egy tiszteletre méltó is­merősöm mondta: „Mit izgulsz, hiszen itt nincs ellenfeled!“ Valóban senki nem veszélyeztet­hette elsőségemet. De mégis, mint akkor, azóta is mindig, minden kísér­let előtt újra meg újra elfog a versenyláz. S ak­kor, ellenfél nélkül, egy kis versenyen 17.34-et ugrottam. De ebben a városban, ahol felnőt­tem, azt is ismerem, hogy a fának milyen az árnyé­ka ... Pályafutásom leg­szebb emlékei közé tar­tozik ez a Szuhumiban elért eredmény, hiszen hiányzott a nagy ellen­felek, a sok néző jelenlé­te által biztosított lélek­tani dopping. Végered­ményben a centiméterek döntenek, s ez igazságos is. Az embernek hinnie kell, hogy a legmesszebb­re ugrik, bízni kell a győzelemben! Szeretném, ha Moszkvában, a negye­dik olimpiai szereplésem alkalmával is így len­ne ... NENINGER ÉS TÄRSAI. A kubai férfi kézilabda­válogatott sikere, az olimpiai részvételi jog kivívása nagy örömet je­lentett a szigetország­ban, hiszen a kubai kézi­labdázók most először vesznek részt az olim­pián. Mint ismeretes, az amerikai földrész orszá­gainak selejtező mérkő­zéseit Mexikóvárosban rendezték, s a kubai vá­logatott négy alkalommal győzött és egyszer mér­kőzött döntetlenül. Ame­rika képviseletében leg­utóbb az Egyesült Álla­mok csapata szerepelt a montreali olimpián, a ka­nadaiak rendezőként in­dultak. Kuba együttese most mindkét együttest legyőzte, az amerikait 23:21-re. a kanadait pe­dig 21:19-re. Mexikó (28:22) és Argentína el­len (29:19) simán nyer­tek, míg Brazília csapa­tával döntetlenre végez­tek (19:19). Kubában egyre népszerűbb a kézi­labdázás. Néhány eszten­deje már az iskolai tan­terv anyagában is szere­pel ez a látványos labda­játék. Az országban nyil­vántartott mintegy ezer csapatban körülbelül 11 000 játékos kézilabdá­zik, és többsége rend­szeres bajnokságban is szerepel. így ma már a kézilabdázás Kuba egész területén a legelterjed­tebb sportágak közé tar­tozik. Az olimpiai részvé­tel újabb nagy lökést ad a sportág fejlődésének. Nem feledhetjük el, hogy a kézilabdázás néhány évvel ezelőtt teljesen is­meretlen volt Kubában. És most az olimpiára ké­szülnek. Jósé Neninger, a kubai válogatott leg­jobbjai bizonyára Moszk­vában is bemutatkozik. Mexikóban a selejtezők gólkirálya lett. Egyéb­ként a kubai kézilabdá­zók kemények, gyorsak, kitűnő a labdatechniká­juk is. Taktikailag azon­ban elmaradnak az eu­rópaiaktól, s ezért azt mondják: tanulni men­nek Moszkvába. Ám ahogy ismerjük a kubai sport rohamos előretöré­sét, nem kizárt, hogy már a kézilabdázók is meglepetést okoznak. AHOL NEMCSAK SZERETIK A SPORTOT Sokszor lejátszott lemez a vidéki sportélettel kapcsolatban, szinte már szégyen újra feltenni: a falusi em­bereket, fiatalokat és öregeket nem érdekli a sport, nehéz rendezvénye­ket szervezni, mert nincs pénz, hiányzanak az önkéntes, lelkes sport­vezetők. A felületes szemlélő egy ámennel le is zárná az ügyet. Ez van, azt kell szeretni... A dolgok azonban mégsem ennyire egyszerűek: már jó néhány évtized­del ezelőtt megmondta valaki, hogy minden relatív. Még a vidéki és fa­lusi sportélet helyzete is. Tény és való: a falu embere a rá­dió, a televízió, a mozi és az újsá­gok korszakában „elvilágiasodott“, egy kicsit kozmopolitává vált és olya­nok is akadnak, akik majmolni igye­keznek a kispolgárokat, nem nagyon érdekli őket a falu élete, kihalt be­lőlük a jó értelemben vett lokálpat­riotizmus. Ezek az emberek azonban csak minimális százalékát alkotják a mai falunak. A nagy többség, a fia­talok és az idősebbek egyaránt tud­nak lelkesedni, akarnak sportolni, csak meg kell velük szerettetni a testnevelést, a mozgást, a falu életét érdekesebbé, változatosabbá tevő sporttevékenységet. Elsősorban erről van szó. Ehhez önfeláldozó, akadályokat nem isme­rő, kitartó sportvezetőkre van szük­ség, akik tisztában vannak a sport, a testnevelés jelentőségével, küldeté­sével. Ahol akadnak ilyen vezetők (saját falujában Is lehet „próféta“ az emberi), ott van sportélet. Mert a falu embere tud lelkesedni, csak fel kell őt rázni nem kis passzivitásából. Mint ahogyan azt például a szép munkásmozgalmi múlttal rendelkező Muzslán (MuZla) tették. * * # Már az ötvenes esztendők végén gondoltak egy merészet és nagyot: sportnapot kezdtek rendezni. Szép és jó ötlet volt, a muzslaiak megszeret­ték a rendezvényt. Ennek talán az életvitalitésáról ismert Zalaba And­rás, a falu „élő lexikona“, a Dru2s- tevník sportegyesület elnöke örül a legjobban. Sikerült „megmozgatniuk“ a falu lakosságát. Atlétikai verseny, kerékpározás, gyerekjátékok, focitor­na, tombola... Mi kell még több? És mindez egy délután. Van is min­dig hangulat a takaros kis „stadion­ban“. Fiatalok és idősebbek verse­nyeznek egymás ellen. Tavaly csak­nem kétezren buzdították őket a pá­lya széléről. Mindez szép dolog, mondogatják az okvetlenkedő maximalisták, de mit ér egy falu sportélete jó futballcsapat nélkül? Nem mintha Muzslának rossz csapata lenne. Nem. Csakhát a múlt­hoz képest... A hatvanas években az I. B-osztályban játszottak, most pedig a III. osztályban. A fiúk jelen­leg sem futballoznak rosszul, a fel- jebbjutók között tartják őket számon. Amióta Drapál Károly játékosedző irányítja az együttest, egy olyan kol­lektíva van kialakulóban, amely még sok örömet szerezhet a muzslai foci­rajongóknak. # * # Am nemcsak labdarúgás van a vi­lágon! Muzslán asztaliteniszezni, sak­kozni is szeretnek, nem vetik meg a csoportos természetjárást sem. És ami figyelemre méltó a dologban, a felnőttek is bekapcsolódnak a sporto­lásba. Ez pedig nem mindennapi je­lenség, mert falun még mindig bizo­nyos előítéleteket táplálnak a tömeg­sport és az alacsonyabb szintű ver­senysport iránt. Hogyan sikerült szemléletet változtatni? (Zalaba And­rás: „Még csak a kezdet kezdetén járunk. Azt hiszem, a sportnapok ren­dezésével ráébresztettük embertár­sainkat, hogy van értelme a testne­velésnek. örülünk, hogy egyre töb­ben tudato’sítják ezt. De még sok a tennivaló, sok munka és szervezés vár ránk.“) Nem könnyű falun sportvezetőnek lenni. Lelkesedés, fanatizmus nélkül nincs is értelme. Mert a szabad idő, a magánélet rovására kell futkosni Ponciustól Pilátusig. Szerencsére Muzslán egy olyan gárda irányítja a testnevelést, amely nem ismer fárad­ságot és lehetetlent. Halasi Frigyes, az egyesület titkára naponta lót-fut, intézi a csapat és az egyesület ügyes­bajos dolgait, szervez, agitál, vitat­kozik. Néha a feleségével is, rajta kívül a sportnak Is „örök hűséget esküdött“. Halasi Frigyes a testnevelés megszállottja, izzig-vérig sportember. Ne is csodálkozzunk ezen: a helyi alapiskola tornatanára. ' Sorolhatnánk tovább azoknak a nevét, akik a sport „ébrentartásán“ fáradoznak Muzslán: Kozma János, Gubó László, Szalay József, Janlcsek Gyula, Porubszky Boldizsár, Csik Jó­zsef, Szórád Gyula ... Nagyon jó a sportegylet együttműködése a helyi egységes földművesszövetkezettel, és a helyi nemzeti bizottsággal. Ezek után már érthető, miért van pezsgő sportélet a mintegy 3000 la­kosú faluban. Az. idei sportnapot jú­nius 29-én rendezik. Váltófutás, ke­rékpározás, gyerekjátékok, sparta- kiád-bemutató, futballmeccs, tombola, „kosfogás“ szerepel műsoron. Aki megfogja a „szarvas bárányt“, azé lesz. Készül is már falu apraja-nagy­ja a vasárnapi eseményre ... # * * íme egy falu az érsekújvári (Nővé Zámky) járásban. Ugyanolyan házak­kal, elégedett emberekkel, mint meg­annyi más dél-szlovákiai község. Mégis valami többlettel. Többlettel, amit a sport, a testnevelés ad az embereknek. Saját „portájukon“ való szórakozást, kikapcsolódást és egy kis kocogást. Muzslán nemcsak sze­retik a sportot, hanem tesznek is ér­te valamit. Az elnök, Zalaba András azonban elégedetlen. Szomorúan mondja (leg­alább is úgy tűnik): „Sportéletünk­ben egy dolgot nem tudtunk elérni: hogy futballcsapatunk megmérkőz­zék a szlovákiai magyar újságírók labdarúgócsapatával, amelyről már annyi sok jót és szépet olvastunk ...“ Aztán nevetett egy nagyot. Viccnek szánta. Mi viszont szaván fogtuk az elnö­köt: június 29-én lemegyünk a muzs­lai sportnapra. Lehet, hogy beneve­zünk a kosfogásra is ... TOMI VINCE A muzslai futballisták, akik felsőbb osztályba szeretnének lépni ö ÚJ szó Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. SzsrfcMZtl a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Raboy Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gaz­dasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme. Bratislava. PRÓBANYOMAS. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jirásková_5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közű- etek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezis 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Űstredná expedíció a dovoz tlace 884 19 Bratislava, óottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs számo 5/2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom