Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

Karamazov-felújítás MOSZKVÁBAN A nézőtérre vezető lépcsőn sebes léptekkel halad végig Ivan Karamazov. Leszegett fej­jel, mélyen eltöprengve ül Mi­tya. Egy pillanat múlva ádáz vita lángol fel az élet értelmé­ről, a jóról és a rosszról, arról, hogy mi az igazság. — Ennek a műnek, a nagy író tevékenysége koronájának irigylésre méltó színházi törté­nete van — mondja P. Hom- szkij, a színpadi változat rende­zője és szerzője. — A Karamazov testvéreket már a forradalom előtt játszotta a Művész Színház. A nagysza­bású, többsíkú darab két este ment e falak között. Az ötvenes években B. Livanov, a nagysze­rű művész érdeklődött a mű iránt. Jól ismert a regény film- változata, amelyet 1. Pirjev ké­szített. A mi előadásunk kul­csául Dosztojevszkij e szavai szolgáltak: „Az ember létének titka nem az, hogy éljen — ha­nem, hogy miért él.“ — Bár valamennyi fivér sor­sát nyomon követjük, mégis fő­ként Ivan fejlődése iránt tanú­sítunk figyelmet — megpróbál­juk feltárni filozófiájának gyö­kereit, amelyet a „minden sza­bad“ elv határoz meg. Ez az erkölcsi nihilizmust, a kegyet­lenséget, a lélektelenséget iga­zoló formula különböző válto­zataiban állandóan jelen van a modern nyugati ideológusok el­méleteiben. — Éppen ezért ennek lelep­lezésében látjuk munkánk idő­szerűségét, hiszen a Karamazov testvérek, mint Dosztojevszkij valamennyi regénye — szenve­délyes vádirat a burzsoá társa­dalom ellen, amely megrontja az emberi lelket, lezülleszti az emberi személyiséget. Az új előadással a színház folytatja a nagy orosz író pró­zájának színrevitelét. Változat­lan sikerrel játsszák itt a „Pé- tervári álmok“-at, amelyet J. Zavadszkij tíz évvel ezelőtt vitt színre a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij-regény alapján. G. Gy. VARSÓI DEKÁM ERŐN Adam Hanuszkiewicz, a var­sói Nemzeti Színház újító ked­vű igazgatója tíz-egy néhány Bocaccio-elbeszélésből színházi előadást formált. A Dekameron- ból választott novellákat közép­kori moralitás köti össze, amely­ben a világtól búcsúzó ember leszámol földi bűneivel. Az új produkcióban — amely egye­sek szerint nagy esemény, má­sok szerint kisebbfajta „bot­rány“ — Shakespeare, Baude­laire és Jan Kochanowski versei is elhangzanak. Az előadás iro­dalmi részeit a Kabaré és a Hair egyes zeneszámai egészítik ki. A Nemzeti Színház új produk­ciója, amelynek „ ... És a Deka- meron“ a címe, igen nagy kö­zönségsiker. ínházi fotók között keres-* OL gélek egy régebbi MA- TESZ-előadásról készült fény­képet, amikor a kezembe akad három iratkapoccsal összefo­gott felvétel: egy lány és egy fiatalember ezüsttrombitával a kezükben meditálnak a főnök és a beosztott viszonyáról, a munkahelyi visszaélésekről; több mint féltucat egyetemista Ady-verset játszik; három, hölgynek öltözött férfi kalim­pál a nyújtón, ami ebben az esetben gerenda. Igen, két év­vel ezelőtt látott produkciók, amelyeknek jelenetei' máig él­nek, a sok-sok színházi előadás közepette máig megőrizte őket az emlékezet. A csepeli Utca­színház, a budapesti Szkéné Színpad és a Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség zeleneéi alapszer­vezete színjátszó csoportjának kirobbanó sikerű előadását ta­valyelőtt júliusban láttam a magyar amatőr színjátszás fel­legvárában, Kazincbarcikán, a IV. Ifj. Horváth István Orszá­gos Színjátszó Fesztiválon, aho­vá nem csupán Magyarország­ról, de külföldről is rangot je­lent eljutni. Miért? Elég, ha azt említem, hogy a napokban Am­sterdamban megrendezésre ke­rülő világszínházi találkozón hivatásos színházak társaságá­ban a fesztivál 1978-as győz­tese, a budapesti „K" Stúdió képviseli a magyar színját­szást. Fodor Tamás rendező ne­ve nemcsak a magyar nyelvte­rületen, de a szocialista orszá­gokban és máshol is ismerősen cseng, hiszen Georg Büchner Woyzeckjét sokfelé mutatták be elismerést klváltóan. E fesz­tivál rangját jelzi az is, hogy A New York-ot megjárt budapesti Szkéné Színpad tagjai Ady verset játszanak (Szathmáry-Király Adám felvételei) országból, Bulgáriából, az NDK- ból, Belgiumból és Hollandiá­ból is szerepelnek majd cso­portok. Az V. Ifj. Horváth István Or­szágos Színjátszó Fesztiválon az élő színjátszás minden stí­lusa és formája nyilvánosságot kap, ha a maga közegében ki­emelkedő teljesítményt tud nyújtani. Hiszem, hogy a július 2-től 6-ig tartó színházi ünnep­napokon több csehszlovákiai magyar amatőr rendezővel és színjátszóval találkozhatok majd. Miért? Mert van mit ta­nulnunk, sőt, itt nem csupán egy-két csoporttól, de 18-tól van mit ellesni'színházszemléletből, színházi magatartásból, kísér­letező bátorságból, művészet­ből. (szigeti) KISUGÁRZÁS Zuiana MlnáEová {elvétele KAZINCBARCIKA- ÖTÖDSZÖR a budapesti Szkéné Színpad ott bemutatott produkciója, a Föl­szállott a páva — variációk Ady Endre versére képviselte tavaly a középkelet-európai színját­szást a kisszínpadok New York-i világtalálkozóján, a sajtóvissz­hangból ítélve: teljes sikerrel. A legjobb magyar amatőrcso­portok kétévenként megrende­zett seregszemléje nemzetközi jellegű, hiszen a legjobb ma­gyar társulatok mellett több je­les külföldi csoport bemutatko­zik. Két évvel ezelőtt finnek, lengyelek, NDK-beliek társasá­gában lépett színpadra Plautus A hetvenkedő katona című ko­médiájával a zelenefii csoport, a trnavai járásból. Az idén Is nemzetközi lesz a fesztivál, hi­szen Csehszlovákiából, Lengyel­Lányok, azaz fiák a nyújtón — a ze- lenefii csoport elő­adásán Egy lány és egy fiatalember ezüst­trombitával, vagyis akcióban a csepeli Utcaszín­ház iiMtKiJANABREJCHOVA Az első percekben, amikor még semmit sem tudok róla, csak fáradt arcát, hűvös tekintetét lesem, a Bűn és bűnhődés Katyerlna Ivanovnáját juttatja eszembe, ö is megálmodta minden tánclépését, mégsem győzhe­tett a sorsa felett. Kiforgatott világ­ban élt, amelyben minden megtörtént vele, ami csalk emberrel megeshet. S itt megszakad a gondolatom... Va­laki kopog. Először halkan, egészen halkan, hogy csak az hallja, akit ke­res, aztán egyre erőteljesebben jelzi: itt vagyok, ma is eljöttem. Benn a szegényesen berendezett öl­tözőben elviselhetetlenné válik a csend. A táncosnő, aki előbb még csillogó tüllruíhának hitte olcsó pon­gyoláját, s úgy táncolt az asztal kö­rül, mintha színpadon lenne, most magába roakadva tanácstalanul jár­kál föl s ialá, pedig tudja, nem sza­bad ajtón kívül hagynia az előkelő hódolókat a tisztelt embereket. Nyikolaj Petrovics Kolpakov jól öl főzött, gátlástalan kispolgár. Nem kertel és nem is próbálja leplezni lá­togatása célját. Ha nem segít a kö­nyörgő tekintet, a szenvedélytől túl­fűtött magatartás, beszél a mozdulat, gondolja. A táncosnő azonban elhá­rítja közeledését. Ismételten kezét nyújtja, a barátságát kínálja fel, de ennél többet egy szikrával sem. Kol- pakovnak ez nem elég. Nem azért jött, nem erre számított. Erőszakoskodni kezd, de Csehov közbeszól. Ismét ko­pogtatnak. Kolpakov felesége áll az ajtóban. Magabiztos, tolakodó, orcát- lan teremtés. Amikor belép, férje már a paraván mögött lapul. ... és ott áll kiszolgáltatva a tán­cosnő az öltöző közepén; kínzó kér­dések, gyötrő tekintetek záporában. Brosstűkkel, karkötőkkel, soha nem látott ékszerekkel kell elszámolnia. A magyarázkodás hiábavaló. Kolpa- kovné nem adja fel a küzdelmet. Jana Brejchová, a táncosnő életre keltője feszült perceket, nyomasztó légkört teremt. Pongyolája alól ki-kivdllan szakadt harisnyája, szavai mögött fá­jó megbotránkozás, kétségben ett til­takozás. Sajnálom őt, bár egy csöppet sem sajnáltatja magát. Könnyekkel küszködve adja át olcsó bizsuval teli ékszeresdobozát, majd a láncot, amelynek elvesztésével az utolsó fénysugár is kialszik lelkében. Ellen­kezésre nincs már ereje. Összetörve, megalázottan ül az asztal mellett, szavai elapadtak. De nem is kell meg­szólalnia ... Tudom, mit érez, tudom, mit fojt magába. A csend beszél he­lyette. (g. szabó) íaaa. VI. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom