Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-22 / 25. szám
IMS. VI. 22. Belpolitikai és gazdasági gondok Görögországban Karamanlisz személye és pályája O Az Észak-Atlanti Szövetség és a „különleges kapcsolatok“ O Melina Mercouri és a PASOK O A 88:84 szavazatarány a vezérválasztásnál O A megoldatlan Ankara—Athén-viták A mikor nemrégiben, .tavasz végén Budapesten ülésezett a Béke-Világtanács, a világ minden részérél a magyar fővárosba érkezett béke- harcosok egyiik legnépszerűíbbike Melina Mercouri, a görög parlament 'képviselője volt. A világhírű filmszínésznő a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PASOK, azaz Papandreou pártjainak képviselője. A filmszínésznő rendkívül határozottan, bátran és a görög tömegek akaratát kifejezve szállt síkra a békeharcosok világtalálkozóján az enyhülésért s a feszültségnöuelő NATO-tervek ellen. Melina Mercouri pártjának a legutóbbi hetekben fontos szerepe volt: állásfoglalásával, képviselőinek titkos voksaival világossá tette, hogy görög földön változatlanok a politikai frontok, mert Konsztantinosz Karamanlisz elnökké választására csak a harmadik fordulóban volt lehetőség. Az athéni alkotmány (amelyet 1974-ben a „fekete ezredesek“ tizenegy esztendeig tartó katonai diktatúrájának bukása után fogalmaztak meg) előírja, hogy az ötévenként megválasztandó elnöknek a háromszáz tagú parlament képviselői voksaikból kétszázat meg kell kapnia; a harmadik menetben elegendő már száznyolcvan szavazat is. Mivel a konzervatív Oj Demokrácia Pártnak, Karamanlisz 1974-ban alakított pártjának 174 képviselője van, a Pánhellén Szocialista Unió a PASOK pedig 93 képviselőt vonultathat fel, az a tény, hogy csak harmadjára, május 5-én sikerült 183 szavazattal elnökké választani .az ország 1974 óta miniszter- elnökként tevékenykedő „nagy öregét“ mutatja: a PASOK, amelyek képviselői tüntetőén távol maradtak az elnökválasztástól, sok belpolitikai kérdésben is, nem beszélve a külpolitikáról, szemben- áll Karamanlisszal. A görög belpolitikában a köztársasági elnök megválasztása lezárt ugyan egy rendkívül fontos szakaszt, azonban mind többen követelik az új parlament megválasztását, mert általános az a vélemény, hogy az 1976-ban megtartott választások eredménye már egyáltalán nem tükrözi az ország közvéleményét, hangulatát. Még azok a lapok is, amelyek köztudomásúlag közel állnak Karamanlisz köréhez, olyanfajta célzásokat engednek meg maguknak, amelyek szerint az Oj Demokrácia legutóbbi 42 százalékos szavazatarányát semmiképpen sem tudja megőrizni, és Papandreu pártja minden valószínűség szerint rendkívül jelentős szavazatnyereséggel kerülne ki az erőpróbából. (A jelenlegi görög választási törvény egyébként olyan, hogy Konsztantinosz Karamanlisz 1976-ban 42 százalékkal már elnyerte a parlamentben az abszolút többséget jelentő mandátum ^menny iséget ...) Jóval az elnökválasztás előtt a legkülönbözőbb fórumokon, sajtóban, politikai vitákban, talán mindenekelőtt az egyetemek jogi karán újra elemezgették a görög köztársasági elnök jogkörével kapcsolatos kérdéseket. Annak idején, amikor a fasiszta ezredesek bukása után Karamanlisz hazatért, megalakította az Új Demokrácia nevű pártot és kétségkívül vezető szerepe volt a köztársasági alkotmány kidolgozásában, az elnöki jogkör körvonalazásánál magára is gondolt. (Sokan emlékeztetnek arra, hogy az athéni egyetem azóta elhunyt A Közös Piac tizedik államaként egyelőre csak nehézségek várnak Görögországra egyik jogászprofesszora, akinek jelentős szerepe volt az alkotmány szövegének megfogalmazásában, Karamanlisz legrégibb barátja és egykori jogásztársa volt). Görögország új elnöke életpályájának néhány mondatos összefoglalása segít megérteni, miféle elnöki hatalomra gondoltak 1974-ben az alkotmány megszövegezésénél és milyen elképzelésekkel foglalta el Görögország közjogi állását Karamanlisz. A politikus több mint ötven éve szerepel hazája életében — fiatal ügyvédként, már 1935-ben parlamenti képviselő lett. Akkor az egyik konzervatív csoportosulás listáján szerzett mandátumot. 1955- ben, amikor a rendkívül keménykezű Papagosz marsall meghalt, a király Karamanliszt nevezte ki miniszterelnökké. A politikus nem sokkal később pártot alakított, Nemzeti Radikális Párt néven; ennek vezéreként volt 1954 és 1963 között miniszterelnök. Amikor 1963-ban pártja és személy szerint ő is vereséget szenvedett a választásokon, azonnal Párizsba utazott és ott egy nyilatkozatban közölte: az önkéntes száműzetést választotta, mint jövendőt. Csak 1974-ben tér vissza, amikor a fasiszta katonai diktatúra megbukott és Karamanliszt valóban a politikai erők jelentős koncentrációja hívta vissza hazájába. A tizenegy éves önkéntes emigráció alatt Karamanlisz De Gaulle tábornokelnök elképzelései hívévé szegődött és hat esztendővel ezelőtt sokan gondoltak arra, hogy a miniszterelnöki széket rendkívül hamar a köz- társasági elnök székével cseréli fel — a hatáskör az 6 személyéhez szabott volt. Akkor más történt: a politikus úgy érezte: a katonai diktatúra után szükség van erős kormánypártra és ő minden erejét annak szentelte, hogy az Oj Demokrácia fiatal szervezeteit megszilárdítsa. Ráadásul Konsztantinosz Cacosz, a köztársasági elnök, egyáltalán nem volt erős egyéniség, színtelen, kezdeményezőkészség nélküli politikusként egyáltalán nem élt az alkotmány számára tulajdonképpen mindig is adott jogkörrel. Most Karamanlisz nyilvánvalóan másként cselekszik majd és sokan azt állítják: éppen pártja követelte tőle, hogy vegye át minél előbb az elnökséget, hiszen így akkor is folytatható az általa megszabott politikai irányzat, ha a párt — akár 1981-ben az esedékes, akár még most, 1980-ban a soron kívüli választásokon — vereséget szenved. A görög politikában az új helyzetben nem jelentéktelen szerepe van annak, hogy a Karamanlisz- párt vezérválasztási harcában majdnem patt-helyzet állt elő. A jobbszárny, amely azt kívánta, hogy Evangelosz Averoff-Toszicacz hadügyminiszter legyen a pártelnök (de egyúttal automatikusan miniszterelnök is) 84 szavazatot tudott összegyűjteni jelöltje számára. A mérsékeltebb képviselők Geor- gisz Rallisz külügyminisztert jelölték: ő 88 szavazatot kapott. A hadügyminisztert úgy tartják számon, mint a NATO és a Pentagon bizalmi emberét. Averoíf-Toszicacz rendkívül mérsékelt lelkesedéssel vette tudomásul, hogy Karamanlisz .^különleges kapcsolatokra“ törekedett a NATO-val, mert azt akarta elérni, hogy a görög fegyveres erők békeidőben külön NATO-parancsnokság alá tartozzanak, amelynek élén görög tábornok van — egyébként ugyanis a Földközi-tenger keleti medencéjében könnyen előfordulhatott volna, hogy a görög fegyveres erők és a flotta török tábornokok és -tengernagyok irányítása alá kerül. Ralliszt úgy ismerik, mint aki a „különleges kapcsolatok“ elméletének részleteit kidolgozta és aki ráadásul sokkal inkább mint hadügyminiszter-kollégája alapvető fontosságúnak tartja a nemzeti érdekek képviseletét még az Észak Atlanti Szövetség szolgálata előtt is. Egyébként, amikor Karamanlisz a szocialista országok irányába történő „külpolitikai nyitás“ jelképeként elhatározta, hogy a Szovjetunióba és más szocialista országokba látogat, Rallisz volt a leglelkesebb támogatója. Az új miniszterelnöknek, Raliisznak, a belpolitikában, a gazdaságban néhány kegyetlen ténnyel kell számolnia. A közvélemény érzékenysége egyre nehezebben tűri a görög—török viszony rendezetlenségét. Sem a ciprusi-kérdésben (a szigetország 40 százalékán török megszállás van), sem pedig az Égei-tenger problémakörében nem látszik egyszerűnek a megoldás. Még most, egy NATO- hadgyakorlat idején is vita volt, hogy török repülőgépek állítólag görög légtérben szálltak el a ten ger fölött — a „levegőég felosztása“ valószínűleg még évekig vita tárgya lesz Athén és Ankara között. Akárosak a tengermély kérdése: az Égei- tenger alatt nagy mennyiségű olajkincs van, a feltárás azonban egyszerűen lehetetlen, mert a két fél nem tud megegyezni a jelentős vagyon fölött. Az infláció e pillanatban 16 százalékos, az év végére legalább 20 lesz; sokak szerint a termelés egyáltalán nem növekszik, sőt talán csökken is. Csak a legsürgősebb számlák fizetésére félmil- liárd dolláros hitel után járnak a görög pénzem- l>erek és bár 1981 januárjában az ország a Közös Piac tizedik, teljes jogú országa lesz, egyelőre csak a hátrányokat érzi majd, mert meg kell küzdeni a jóval termelékenyebb, fejlettebb kilenc partner iparával; a mezőgazdaság is csak négy-öt év múlva tud versenyképes lenni. Az új köztársasági elnök, Karamanlisz most már mint államfő segíthet majd az ellenzék és a közvélemény által mind jobban szorított pártjának. GARDOS MIKLÓS Gustáv Husák 1979-ben fogadja Konsztantinosz KaramanlUzt Prágában (CSTK-felvétel) Tw
