Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

det. Az intézet szakemberei nagy jelentőséget tulaj­donítanak a szerves trágya felhasználásának. A műtrágyázás térhódításával jócskán emelked­tek a hektárhozamok — magyarázza beszélgetőtár­sam. — A műtrágya kezelése, bedolgozása a talajba egyszerűbb és kulturáltabb körülmények között vé­gezhető. Már-már azt hittük, hogy az istállótrágya használatáról végleg lemondhatunk. Ám kiderült, hogy a talajba pótolni kell szerves anyagokat is, kü­lönben megszűnik benne a mikrobiológiai élet. Rá­adásul a csak műtrágyázott föld termésének a minő­sége gyengébb, kisebb például a fehérjetartalma. Ugyancsak az elmúlt tíz évben dolgozták ki a rossz minőségű talajok termővé tételének, a csök­kent termőképességű talajok minősége javításának módszereit. Ez utóbbiak közé tartoznak a savanyú talajok. Nyugat-Szlovákiában a talajoknak az egy­negyede, Kelet- és Közép-Szlovákiában a talajok há­romnegyede savanyú kémhatású. A talajok sava­nyúsága már nem okoz problémát, mert meszezéssel semlegesíthető ez a rossz tulajdonságuk. A mezőgaz­dasági üzemeknek ehhez elegendő mennyiségű mész áll a rendelkezésükre. Körülbelül ötezer hektárt tesz ki a szikes talaj, amelyen nem terem semmi. Termővé tételüket pedig sok esetben bosszantó apróságok fékezik. A szike- sedés megszüntetésére ugyanis kiválóan alkalmas a gipsz, amellyel sok üzem nem tud mit kezdeni, csak hulladékként csúfítja a környékét. Az arra rászoruló mezőgazdasági üzemeknek viszont nem teszik lehe­tővé, hogy elszállítsák ezt a mellékterméket. A többi rossz minőségű, könnyű, kötött, agyagos, homokos talaj pedig melioráció útján, vagy úgy hasznosítható, ha megfelelő növényt termesztenek rajtuk. Homokos talajon például jó termést ad a sző­lő és a dinnye. Ma*« «T<*S és TópanyogeMata Kutató Intézet A tala) a mezőgazdaság alapvető terme­lőeszköze. Legfontosabb tulajdonsága a ter­mőképessége, vagyis az, hogy egyidejűleg képes a növények víz- és tápanyagigényét kielégíteni. Mezőgazdaságunk mai, intenzív irányú fejlődési szakaszában különös je­lentősége van mezőgazdasági földterülete­ink ésszerű hasznosításának, a talaj termő- képessége megőrzésének és fokozásának Ez megköveteli azt is, hogy egyes talajtípuso­kon olyan növényeket termesszünk, ame­lyeken azok a legmagasabb hozamokat adják. A szocialista mezőgazdaság létrejöttének kezdett időszakában nem mindig a talajadottságoknak és a növények biológiai tulajdonságainak fi­gyelembevételével termesztették az egyes növénye­ket. Ennek bizonyítására az is elegendő, hogy volt idő, amikor egyes mezőgazdasági üzemeik rizst is termesztettek. Természetesen drága befektetés árán és kevés eredménnyel. Ugyanezeken a területeken viszont búzából, árpából, kukoricából szép termést takaríthattak volna be. Már az is a múlté, hogy min­den közös gazdaságban valamennyi nálunk terjeszt­hető növényt termeszt. Ezeket a gyermekbetegsége­iket kinőtte mezőgazdaságunk. A fogyatékosságok ki­küszöböléséből jócskán kivette részét a Talajtani és Tápanyagellátási Kutató Intézet, amelyet 1960-ban hoztak létre Bratislaváhan. Most, húsz év után is a RoZftavská utca 32 szám alatt működik. Itt kerestük fel Zoltán Bedrna mérnö­köt, a tudományok doktorát, az intézet igazgatóhe­lyettesét, hogy közelebbi tájékoztatást kérjünk az intézet húszéves tevékenységéről. Felidézte azokat a „hősidőket“, amikor az intézet mindössze hét alkalmazottal megkezdte működését. Az alapítók egyike ő volt. Elmondta, hogy a talaj- kutatással párhuzamosan szakemberneveléssel is foglalkoztak, hiszen kimondottan pedológusokat ak­kor sem és ma sem képeznek a mezőgazdasági főis­kolán. A hozzájuk került főiskolát végzett agronó- niusok, vegyészek, mikrobiológusok itt váltak talaj- szakértőkké. AZ ELSŐ TlZ ÉV Az intézet 1960—70 közötti tevékenységére az alapvető ismeretek szerzése volt a jellemző. Ebben az időszakban bejárták Szlovákia valamennyi mező­gazdasági üzemét. Alapos talajelemzést végeztek. Megállapították a talaj típusát, kémhatását, humusz- rétegének vastagságát stb. Az ilyen módon elkészí­tett térképeket átnyújtották a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek, hogy azok a tériképen feltüntetett adatok figyelembe vételével gazdálkodhassanak. — Még szerencse, hogy minden térképből magunk­kal hoztunk egy-egy példányt az intézetbe. A hely­színen hagyott mappáiknak ugyanis nyoma veszett — mondja Bedrna mérnök. Hiábavaló lett volna a tízéves kutatómunka? Nemi A mezőgazdasági termelésünk olyan szakaszba lé­pett, amikor talajismeret nélkül már lehetetlen ered­ményesen gazdálkodni. így hát egy idő óta egymás­nak adják a kilincset a szövetkezetek, állami gazda­ságok vezetői, jönnek lemásolni az intézetben őrzött térképekről, vajon milyen tulajdonsággal rendelke­zik az a föld, amit ők művelnek. A tízéves kutatás nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy talajaink 12 százaléka feketeföld, 14 százaléka bar­natalaj, százaléka minőségi, a többi homokos, agya­gos, szikes stb. S azt is tudjuk, hogy 23 százaléka nagyon jó, 42 százaléka jó tulajdonságú, a többi gyenge minőségű. A szakemberek szerint általában elégedettek lehetünk talajainkkal. A mezőgazdasági földterület nagyságával azonban már kevésbé. A kincsnek számító földet egyidőben még pazaroltuk is, ahelyett, hogy védtük volna. Talajtani szempont­ból nagyon értékes területeket építettünk be. Meg­nyugtató azonban, hogy a meglevő földterületek ter­mőképessége fokozható. Hogy miként, arra vonatko­zólag az intézet 1970 óta végez kutatásokat. MÁSODIK szakaszban Az idén kezdődött el az intézet életének második szakasza. Az első dolguk az volt, hogy kidolgozták a helyes tápanyaggazdálkodás módszerét. A mező- gazdasági üzemek javarésze már az általuk javasolt tervek alapján műtrágyázza, szervestrágyázza a föl­ELHIVATOTTAN Az új évtized küszöbén újabb nagy feladatok meg­oldásához láttak hozzá az intézet dolgozói. Az inté­zet kívül-belül nagyon szerény felszereltsége ugyan nem felel meg a követelményeknek, de falai között 152 elhivatott szakember dolgozik. — Szlovákia talajtakarója sokoldalúan és részle­tesen tanulmányozott — mondja az igazgatóhelyet­tes. — Erre vonatkozóan nagyon sok adattal rendel­kezünk, viszont még nem találtunk magyarázatot minden talajban végbemenő jelenségre. Hogy csak két példát említsek. Egyes vidékeken a talaj egyik nap olyan nedves, hogy nem lehet rámenni, másnap meg olyan száraz, hogy nem érdemes belevetni a ma­got. Egyszóval rossz a vízháztartása. Az is sokfelé előfordul, hogy egyszer túlteng a talajban a nitro­gén, másszor meg nyomokban is csak alig található meg a földben. Olyan módszer kidolgozása a felada­tunk, aminek alkalmazásával meg lehet szüntetni a talajoknak ezt a szeszélyességét. Beszélgetésünk folyamán arról is szó esett, hogy az elméleti ismereteket csak nehezen érvényesítik a gyakorlatban. Az elmúlt húsz évben legalábbis ez volt a jellemző az Intézetben, de már javult a kap­csolatuk a gyakorlattal. E kapcsolat elmélyítéséért a közelmúltban Talajtani Konzultációs Központot lé­tesítettek. Feladata, hogy a talajkísérletek során nyert ismeretek érvényesítése érdekében közvetítsen a kutató intézet és a mezőgazdasági üzemek között. Az érdeklődők tanulmányozhatják az archívumban és a könyvtárban felhalmozott anyagokat, az elmé­leti szakemberek tanácsadással szolgálnak a növé­nyek tápanyagellátását illetően stb. Ezáltal Is haté­konyan hozzájárulnak a talaj termőképességének nö­veléséhez, a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedéséhez, az elmélet és a gyakorlat közötti kapcsolat elmélyítéséhez. KOVÁCS ELVIRA Talajelemxésre alkalmat laboratórium ax intéxetben A Bratislava! Talajtani ét Tápanyagellitíii Kutató Intéxat Roiftavxká utcai épü­lete (Archív felvételek) Síiket talaj lecsapolásóra ajánlott módsxert próbál­nak ki a gyakorlatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom