Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-20 / 3. szám
ozsrn * M Ren dhagyó interjú Vlagyimir Konsztantinovics Kolegovval, a ” “ ' ' Szovjet Szocialista Köztársaság kulturális miniszterével Az interjúk általában úgy készülnek, hogy a riporter előre bejelenti magái, esetleg írásban teszi fel a kérdéseket a meginterjúvolandó személynek. Feladatom könnyebb volt, mert sok-sok órát töltöttem együtt VLAGYIMIR KOLEGOVVAL, a Komi ASZSZK kulturális miniszterével. Szinte hallom a rosszmájú megjegyzéseket. Nos élvezetes együttlétröl volt szó, de hivatalból eredő együttlétről. Vlagyimir Kolegov ugyanis a barátsági hónapban hozzánk látogatott Komi Állami Dal- és Táncegyüttessel járt Csehszlovákiában, Szlovákiában kilenc napot töltöttek. Minthogy az együttes műsorát konferáltam, sokat beszélgethettem Vlagyimir Kolegovval. A Komi ASZSZK a szovjet Távol-Kelet európai részén, a Vicsegda és mellékfolyói mentén terül el, több mint 400 ezer négyzetkilométeren (háromszor akkora területen, mint Csehszlovákia), de lakosainak száma mindössze egymillió. Az ország kétharmad részét erdő, egyharmad részét tundra borítja. Természeti kincsekben igen gazdag, jelentős mennyiségű szenet, kőolajat és papírt ad a Szovjetuniónak. Prandl Sándor felvétele • Miniszter elvtárs, milyen az egymillió lakos nemzetiségi megoszlása? — Legtöbb a komi nemzetiségű, valamivel több, mint háromszázezer. Azonkívül élnek az országban oroszok, a komik után a legtöbben, majd az ukránoík következnek, a be loruszok, azerbajdzsánok, tatárok, több mint hetven nemzetiség. A komi- permjákoknak Nemzetiségi Körzetük van. 0 Huszonegyben alakult meg a Komi Nemzetiségi Körzet, harminchatban lett Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság. Milyen változást hoztak ezek az évek? — Erre nagyon könnyű válaszolni: óriásit. Az Októberi Forradalom előtt mindössze egyetlen újság jelent meg komi nyelven, és csak egyetlen költőnk volt, Ivan Kuratov, ő komi nyelven írt. 0 Milyen a komi írásbeliség? — Nagyon régi. A tizenegyedik században élt Sztyefan Hrap misszioná rius, vagyis Permi Szent István püspök, aki pravoszláv hitre térítette a komikat (akkor még permieknek ne vezték a komik és komi-permjákok őseit). Az ópermi ábécét István 1372- ben állította össze a görög ábécé és a permi nyelv alapján, tehát a komi írásbeliség hatszáz éves. 0 Megmaradt ez az ábécé a mai napig? — Nem, harminchatban, mint több tnás kis nemzetiség ábécéjét, a komi ábécét is cirill betűsre változtatták. Ez a jobb és a kölcsönös megértési szolgálja, könnyebb az .információ- áramlás mindkét irányban, jelentősen megkönnyíti a könyvkiadást, a fordítást. Természetesen azok a betűk, amelyek a komi nyelv sajátjai, mint például az ä, ö, ü, megmaradtak. 0 Voltak-e iskoláik a forradalom előtt? — Egy papnevelde volt és száz- nyolcvan iskola, négyosztályos iskola. Ez az oka annak, hogy tizenhét előtt a komiknak mindössze húsz százaléka volt Írástudó. Ma már nincs százalékban kifejezhető Írástudatlanság. Meglehet, akad tizenöt-húsz idős ember, aki nem tud írni-olvasni. • Hány iskola van jelenleg az országban? — Hirtelen nem is tudom megmondani, de megmondom, hány pedagógusunk van: tizenkétezer. Egy iskolában átlag harminc pedagógus tanít, tehát körülbelül négyezer alap- és középiskola működik az országban. 0 Milyen nyelven tanulnak a gyerkek? — Az orosz tanítási nyeivűekben oroszul, a komi tanítási nyelvű iskolákban oroszul is, heti három órában, már az első osztálytól kezdve. 0 Milyen komi felsőfokú oktatási intézményeik vannak? A fővárosban, Szitívkarban két pedagógiai főiskola, azonkívül egye tem, Uhtában pedig műszaki főisko la működik. 0 Milyen színvonalú a komi irodalom?. — Függetlenül attól, hogy az egységes modern komi irodalom csak az Októberi Forradalom után alakult ki, meglehetősen gazdag az irodalmunk, vagyis: van komi irodalom, vannak íróink, akik természetesen komi nyelven írnak. Példaként megemlíthetném Vaszilij Juhnyin Vörös szalag című regényét a komik forradalom előtti életéről; Jakov Rocsev regényét, a Két barát címűt, vagy a másik ki magasló müvét, a Tundra tüzelt, amely az iparosításról szól; Genna gyij Juskov a Tajgában című regényét, hogy csak néhányat említsek. '0 Ez tehát azt is jelenti, hogy a könyvkiadás /elentös ... — A Komi Könyvkiadó — ez a neve — évente huszonöt-harminc köny vet jelentet meg. 0 Nem kevés ez? — Kevés? Havonta két új könyv. De ez csak az eredeti irodalom. Azon kívül a fordítások oroszból, ukránból sltf. A fordításos irodalom kevesebb, évente tizenöt titulus körül mozog. Egy egy könyv 1000—10 000 pél dányszámban jelenik meg. Az átlag- példányszám háromezer. Évente ősz szesen körülbelül százezer komi nyelvű könyvet adunk ki. Természetesen a legjobb komi müveket lefordíják oroszra. 0 Hány színházuk van? — Szikitivkarban kettő, zenés színház (opera és balett-társulattal) és drámai színház, Vorkutában szintén két állandó színház működik, de ezek — mivelhogy Vorkutában igen kevés komi él, a város lakossága orosz nemzetiségű — orosz nyelvű színházak, de természetesen komi darabokat is játszanak. Meg kell említenem a Filharmóniát, amelynek nemcsak szimfonikus zenekara van, hanem esztrádcsoportjai is. És a felsorolásból nem hagyhatom ki az Állami Dal- és Táncegyüttest, az Aszja Kiját sem. 0 Erősen élnek Önöknél a hagyományok? — Igen. A komi folklór kutatása és gyűjtése most folyik. Művészegyüttesünknek, az Aszja Kijának többek között ez is feladata, nemcsak hogy p népzenét, a ma még élő szokáso kát felgyűjtse, bemutassa. A Filharmónia mellett működik egy társaság, amely minden egyes feldolgozott zenei, illetve táncszámot — még mielőtt az együttes műsorára tűzné — igen erős vizsgának vet alá, megállapítandó, hogy a szóban forgó szám a színpadra alkalmazás során nem veszítette-e el a komi folklór jellemző elemeit. Egyébként az együttes művészeti vezetői maguk is foglalkoznak gyűjtéssel, s ennek eredménye a három kötetben kiadott komi népdalok. 0 Nagyon keveset tudunk a komi irodalomról, művészetről, a kultúrá ról. — Pedig forrásanyag bőven van, hiszen az ország tizenöt járásából tizenkettőben van járási lap, s a tizenkettőből tíz komi nyelven jelenik meg. Azonkívül országos napilapunk van, az írószövetségnek folyóirata, az Északi Csillag; szóltam már a könyvkiadásról, a rádió és televízió komi nyelvű műsort sugároz, s én azt hiszem, ez nem kevés. Prágában elég sok, az országunkra vonatkozó forrásanyagot találtam, és meggyőződésem, hogy a bnatislavai könyvtárakban is elegendő irodalom található. KOPASZ CSILLA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 1980. I. 20. A Kriterion könyvkiadó legújabb vállalkozásáról Megszoktuk már a romániai magyar szellemi élei |)ezsgését és azt a tényt is örömmel vettük tudomásul, hogy az ott megszületett szellemi értékek rövid időn belül könyv alakban is napvilágot látnak. A Kriterion könyvkiadó gondozásában legutóbb megjelent Művelődéstörténeti Tanulmányok a tör ténettudomány világába kalauzolja olvasóit. A kötelet Csetri Elek, Jakó Zsigmond és Tónk Sándor szerkesztette. Amint azt bevezetőjében Jakó Zsigmond hangsúlyozza, ezt a most megjelent válogatást kettős igény szülte, mégpedig, hogy a mai romániai törté netírás sem mélyülhet el az erdélyi országrész múlt - jának feltárása nélkül és ennek az erdélyi múltnak feltárását, kutatását az ország történettudománya elsősorban az ott élő nemzetiség szakembereitől várja. Azoktól tehát, akik megjelenő tanulmányaikban egy ben kielégíthetik a romániai magyar olvasóközönség ilyen irányú fokozott érdeklődését történelmi múltja iránt (nem is beszélve arról, hogy a sorozat egyben fórumot biztosít a magyar szakembereknek eredményeik magyar nyelvű publikálására). Jákó Zsigmond hangsúlyozza: „Felfogásunk szerint nekünk tudatosan nemzetiségtörténetet keTl művelnünk. Ez a nemzeti ségtörténet azonban teljes egészében felöleli az erdélyi magyarság múltját, beleértve a tartományra annyira jellemző hármas együttélésből fakadó kapcsolatokat és kölcsönhatásokat is ... A nemzetiség történet ugyanis nem jelenthet csökkentértékűségei, hanem éppen fokozott tudományos és erkölcsi fele lősséget, megalkuvást nem ismerő kritikai magatar tást, alapos anyagismeretet és teljes nyitottságot az új módszerek, valamint a külföldi kutatás friss ered ményei irányában... A romániai történettudomány magyar nemzetiségű művelői előtt álló legsürgősebb feladat megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség belátható időn belül tudó mányos igényű összefogó képet kaphasson saját nemzetisége múltjáról, arról, amivel az ő elődei se gítették az ország haladását“. A kötetben 14 tanulmány foglalkozik az erdélyi magyar művelődéstörténettel. A kötet szerzői történészek, régészek, művészettörténészek, nyelvészek. Olyan emberek, akik különböző munkahelyeken dolgoznak; Sebestyén Kálmán például történelemtanár a Kőrösfői Általános Iskolában (a kötetben A . Kalo laszeg népoktatása a XV. századtól 1848-ig című tanulmánya olvasható). A tanulmányok közül feltétlenül meg kell említenünk Ferenczi Géza és Ferenczi István munkáját (Magyar rovásírásos emlékekről), Balogh Béla és Oszóczki Kálmán tanulmányát (A nagybányai ötvöscéh a XV—XVII. században), Nagy fenő munkáját (A magyar—szász nyelvi érintkezés kutatásának eredményei és jövendő feladatai), vala mint Benkó András összefoglalóját (Az erdélyi feje delmi udvar zenei életéről). Tovább szűkítve .a sort, a tanulmányok közül kicsit bővebben ismertetjük Ferenczi Géza és Ferenczi 1st ván munkáját a magyar rovásírásról. Amint azt a szerzők kimutatják, a rovásírás kutatása komoly múltra tekint vissza. Ma már közismert, hogy a magyar rovásírás belső-ázsiai türk eredetű. A legkorábbi türk rovásírásos feliratok a VII. század végéről, a Vili. század elejéről származnak. Ezek a főleg kőbe vésett sír- és emlékfeliratok igen gazdag történeti anyagot tartalmaznak. A mongol-földi Orkun folyó- nál felfedett híres ótörök nyelvű rovásfeliratot a dán Wilhelm Thomsen fejtette meg. A tudósok megállapí tották, hogy a magyar rovásírás 37 jele közül 21 kétségtelenül ótörök eredetű. A magyarság a rovásírást valószínűleg a doni szállásterületen a VIII. század végén, a IX. század elején vehette át. A máig fennmaradt rovásírásos feliratók nagy része kőbe vésve vagy puha téglába karcolva maradtak rán« (a fából készült rovásbotokra vésett szövegek természetesen nem maradtak fenn). A legkorábbi rovásírásos feliratok a régészeti le- letanyugban találhatók, például több ízben találtak ijyeneket a XI--XII. századi Árpád-kori ezüstgyűrü kön (Deszk, Székesfehérvár, Klárafalva stb.). Korai kéziratos rovásírásos emlékünk a XV. századból származó úgynevezett Nikolsburgi ábécé, amely a magyar rovásírás betűinek legrégibb, hiteles alakjai őrizte meg. A feliratos rovásírásos emlékek közül az egyik legjelentősebb a felsőszemerédi (Horné Seme- rovce). A helyi római katolikus templom hajójának oldalfalában fennmaradt későgótikus kőkapu egyik elemen látható felírás olvasata kitűnő történészünk, Püspöki Nagy Péter szerint: 1482 Kürakó János mes tér (Püspöki N. Péter, A felsőszemerédi rovásemlék, MNY 67/1971,1-17.). E felirat jelenleg a magyar rovásírás legrégibb kőbe vésett emléke. A rovásírásos emlékek azonban nagy többségben Erdélyből ismeretesek, így többek között a székelyderzsi, a homo- ródkarácsonyfalvi, a bögözi, a csíkszentmihályi, a dálnoki, az énlakai felirat. Híres még az isztambuli (konstantinápolyi) rovásírásos felirat a XVI. század elejéről. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, amit a tanulmány végén a szerzők is hangsúlyoznak, hogy „A rovásirásos emlékek létéből korántsem következik valamiféle ómagyar írásbeliség. A rovásírás eredetileg a táltosok-sámánok /javasok, javasasszonyok, orvosok), valamint a nemzetségfők és törzsfők közvetlen környezetének titkos tudománya lehetett, és csu pán babonás-varázsos erejének a kereszténység elterjedése utáni megszűnésével válhatott általánosab ban ismeri szellemi közkinccsé“. Annyi ma már biz tosnak látszik, hogy a magyarság által ismert és használt rovásírást a XVI. század második felétől fokozatosan a latin betű szorította ki. Mint láttuk, használata legtovább a Székelyföldön mutatható ki. . A Kriterion kiadó által megjelentetett Művelődéstörténeti Tanulmányok iránt már eddig is nagy érdeklődés nyilvánult meg, hazai tájainkon is. De áll junk meg itt egy pillanatra. Rövidesen megjelenik a Madách Könyvkiadó gondozásában a hazai magyar művelődésünket reprezentáló és ösztönző Üj Mindé nes Gyűjtemény első kötete. Nagy izgalommal várjuk ennek megjelenését, azért is, hiszen látni fogjuk — bizonyos összevetések után — hol tart ma, milyen lehetőségeket rejt magában hazai művelődésünk. Mindenesetre kívánjuk, hogy a bemutatkozás nálunk is legalább olyan sikeres legyen, mint az a Kriterion kiadó házatáján volt ezzel a legutóbbi értékes kötettel. TRÜGLY SÁNDOR
