Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-15 / 24. szám
H ány óra? Kilenc mólt. De hát mit törődsz most az idővel! Szombat reggel van, jő szagú májusi reggel. A laikás csordultig tele napfénnyel. Két gyönyörűséges, szabad, teljesen szabad nap áll előttünk. Nekem nem kell a takarékba menni, téged meg nem szorongatnak a profesz- szoraid. Felejts el mindent, Attikám, a ikönyveidet, a vizsgáidat, az egész egyetemet, és add át magad egyetlen gondolatnak, annak, hogy most nálam 'Vagy, és hétfőig nincs más a földön, csak a szerelem. Most? Most nem mehetek be, ha már egyszer kijöttem, hogy reggelit készítsek. Ne csókolj inkább. Nem szedsz rá, már kétszer ott fogtál. Meg kell csinálnom a reggelit, nem hagyhatom, hogy éhezz, .legalább néha lakj jól rendesen, 'képzelem, milyen silány a menzakoszt. Tej? Van itthon, épp itt van a kezem ügyében. Már viszem is. Tessék, uram. Egy pohár tej. Nagyon egészséges! Hahaha! Hhéííí! Megfulladok! Nahát, még a lélegzetem is el állt. Hogy haragszom-e? Dehogy. Ö, ha tudnád, mennyire boldog vagyok, Attila! Már este is az voltam, amikor először kértél fel táncolni. Erzsi, tudod, az a fekete copfos azt mondta, amikor visszavezettél: klassz srác, akivel táncoltál. De piros is vagy, akár a papsapka. Ne is tagadd, hogy fülig beleestél. Nem is tagadtam és előtted se tülkölöm, hogy így volt. A te zsengécske diákagyad tán el se tudja képzelni, mennyire kalimpált a szivem, hogy másodszor is eljössz-e értem. És te eljöttél __Bíztam benne , hogy eljössz, s miután másodszor és harmadszor is felkértél, tudtam, hogy szerelmet fogsz vallani, és hogy Itt fogsz aludni velem. (Ha egy csepp fogalmad is volna róla, milyen öröm az nekem, hogy most reggelit készíthetek nekünk, az első reggelit — kettőnknek.) Juj, ez a gáz, majd megégett a kezem. 'Kimegyek. Most tőlem kapsz egy puszit, hogy ne félj itt egyedül. Imádlak! Öm-möm-ő-mim! Megfojtassz, ikis szamaram. No, en gedj, kolbászért kell mennem. De most légy csendben, mert a spájz a folyosóin van. Ugye, kolbásszal akartad a rántottét, mert kolbászt hoztam be, nem szalonnát. Mit kérdezel? Persze, már sokan vallottak nekem szerelmet. Hogy gyönyörű a testem? Ne mondj ilyen ócskaságokat, mindenki csak ezt hajtogatja. Néked nem szabad ilyeneket mondanod! Neked semmiben sem szabad hasonlítanod másokra: Hogy el- hittem-e? Némelyiknek el. De egy hét múlva már rá is jöttem, mennyire beugrottam. Ez a legutálatosabb a férfiakban, hogy fűre-fára esküdözne'k. Amíg célt nem érnek. Meg azt hazudjék, hogy nőtlenek, és néhány hét múlva kiderül, hogy a mérnök úrnak, aki tengerparti üdülést helyezett kilátásba, felesége van, és már három gyereket sikerült összehoznia, pedig alig múlt harmincéves. A legtöbbjüket persze magiam eresztem szélnek, elképesztő az arcátlanságuk, nem fs titkolják, hogy csak a pillanat érdek 11 őket, hogy csak néhány órát, esetleg egy-ikét hetet óhajtanak eltölteni egy ilyen „szoborszépségű“, egy ilyen „Vénusz testű hetéra“ karjai'között, mint amilyen én vagyok. Ilyen káprázatos bökoklkal próbáltak leven ni a lábamról. Ami azt illeti, elég ostoba „Vénusz“ voltaim eleinte, akárcsak a barátnőim, akik együtt dolgoznak velem a betétügyeiknél. De most már nem hiszek az efféle ágy bacsalogató aranyköpésekben. Neked? Neked hiszek. Azaz, hogy__ sz eretnék hinni. Akarok 'hinni! Miért? Mert te más vagy. Ügy érzem, mintha már találkoztunk volna az életben. 'Mintha már ... régóta ismernélek. Pedig csak tegnap... Hogyan? Micsoda furcsákéit kérdezel, Attilák Nem mindegy az, hány férfit szerettem eddig? Mit? Pontos számot? Elő szőr is túl kevés ideje ismerjük még egymást ahhoz, hogy ilyesmiket kérdezhess tőlem, azután meg erre nem is olyan könnyű__Szóval 'ki tudna er re kapásból válaszolni, össze kéne számolni. A két kezemen? Azt aligha. Huszonnégy éves vagyak. És ne felejtsd el, hogy tizennyolc éves koromban érettségiztem és azóta dolgozom. Ugyanabban a takarékpénztárban, ahol kezdtem, de igen sokféle embert megismertem közben. El se kép zeled, mennyire ravaszak és önzöek az emberek. Megajándékoznak vala milyen aprósággal, hogy egy kél hó nap múlva az ajándék többszörösét kérhessék tőled. Ö, sóikat tudnék mesélni neked a munkatársaimról, főként a pénztárosok meg a számvivők jeles cselekedeteiről és hát persze az ügyfeleinkről is. Hogy ki? Bármely csehszlovák állampolgár, akinek megtakarítani való pénze van. Te is. Mindenkinek az anyagi helyzetét? Elég sok emberét. Legalábbis azokét, akiknek folyószámlájuk van nálunk; este említettem, hogy jelenleg a ío- lyöszámlaügyvitelnél dolgozom. És lehet, nemsokára pénztárosnő leszek. Hát ez meg ki a fene lehet? Nem hagyják nyugton az embert. És milyen agresszíven szól. — Halló, halló, igen, itthon. Tegnap este is? Többször? Sajnálom. Későn jöttem ... Olyasmi. Kicsoda? Günther? Jó, add át. Szervüsz, Günther. In iPressburg Wann bist du nach Bratislava gekommen? ... Damals war Ich war soheinlich schon weg... Nein ich bedauere, Du kannst mich nicht besuchen ... Warum? ... Ich reise für zwei Tage fort. Das Auto wartet mich schon unten ... Am Montag. Um halb neun werde ich schon im Amt sein... Den ledernen Rock? Man sagt, dass er mir past... Ich bedauere, die ganze nächste Woche ... Meine Mutter ist krank. Ich werde bei ihr sein. Wann fährst du wieder nach Wien?... Aha, also auf Wiedersehen! ... Ez, aki hívott? Egy osztrák ruhakereskedő. Szinte havonként felbukkan itt. De miről is beszéltem, Ja, igen, hogy egyszer még pénztáros is lehetek. Pénztárosnak lenni rangot jelent. Hogy ismerek-e pénzes palikat? Nem is egyet. Millió mosok? No ná, ment nincsenek. Multi? Az vállalati titok. Némelyiknek, ezt elmondhatom, két-három számlája is van, más-más névre (de a szockon- nexiósoknaik csak számra szőlő). Tessék? Igen, nekem is. A protekciósok a legmulatsá'gosabb kliensek. Hogy minek a több számla? Te csakugyan keveset tudsz az életről, pedig a nyáron már diplomás geológus leszel. Egyszerűen azért, hogy könnyebben manipulálhassanak a családi „pénzja- vaklkal“. Két, esetleg három folyószámlát a „kötelező“ betétkönyvön kívül többnyire a nős férfiak nyitnak, akiknek a hites feleségükön kívül van egy pótfeleségük és esetleg még azon kívül egy szeretőjük Is (ez utóbbi kettő rendszerint fiatalabb a nejénél, persze a legfiatalabb a szerető, aki sok esetiben diáklány, s a legszebb is, 'következésképpen az illető erre költi a legtöbbet.) És még ott vannak persze a serdülő, gyakran már gimnazista korú lány- és fiúgyerekek. Ezeknek természetesen mindnek pénz kell. A családnak túlnyomórészt csak egyetlen számláról van tudomása. A férj erről a számláról általában keveset szokott 'kivenni és otthon azzal henceg, hogy ő milyen keveset költ, sajnáltafja magát, és a család sajnálja is. A rafinált és bizalmatlan férfiak maguk sorvasztgatják a tartalékszámlákat. A ravasz, de lágy szívű Don jüanok a pótfeleségnek vagy az ifjú istennőnek, csekiklapot állítanak ki, amely birtokában azok egyik vagy másik tartalékszámláról bizonyos ösz- szeget kiválthatnak. Az óvatos tulajdonosok a pótfeleségnek és a szeretőnek szigorúan csak ugyanarról a számláról engednek meríteni. Tehát csak egy számláról van tudomásuk. Miért, hogy a tulajdonos nagylelkűnek és bőkezűnek tessék a szeműkben. Legyezi a hiúságukat, hogy a férj őrájuik többet költ, mint mondjuk a feleségére vagy a nagylányára. Azon kacagunk magunkban a legtöbbet, amikor ezek a nősténykakukkok feleségként mutatkoznak 'be, nagy komo lyan, mi persze általában tudjuk, ki kicsoda. 'De ne félj, a nők se estek a fejükre. Számos családiban mindez épp fordítva van. A gyüge férj csak dolgozik, nyomja a sódert. Hordja haza a dohányt. A becses nej pedig manőverezik a számlákkal. Megint csak úgy, ahogy neki a legmegfelelőbb. Ügy kell az alamuszi férfiaknak, akik mellett hervadoznak a gyönyörű asz- szonyok. Még jó, hogy nem vesztek ki a szemfüles kertészeik ... Jaj, ide nézz, mekkora könnycseppek potyogtak a szememből. Mit gondolsz, kit siratok most, a megcsalt feleségeket vagy az öregedés elől a cslni nősténydémonok karjaiba menekülő szánalmas férjeket? Azt hiszed, tán szánom valamelyiküket is? Szánja a manő. Hisz akkor jótékonysági intézménnyé kellene változnom. Hol van ehhez ere je egy önálló és szabad heté- rának álcázott, valójában viszont magányos, védtelen és meglehetősen kiszolgáltatott lánynak, akit egyik zátonyról a másikra dobálnak a hullámok, s egyetlen igazi vágya, hogy elérje a nyugalmat és biztonságot adó kikötőt, mert igen-igen szeretne végre boldog lenni. Szóval semmi részvét — csupán a hagymaszeletek rí- katnak meg ennyire. Magamnak nem szoktam hagymát vágni a rántottéba, mert utána órákig könnyezek. S ha már könny hullik az ember szeméből, észre sem veszi és elkámpicsorodik. A világ legkönnyebb dolga, okot ta lální az igazi bőgésre, ha már egyszer könnyezel, mint esőben a liliom. Most erős vagyak, nem félek az efféle alattomos hangulatoktól. Melletted (de el ne bízd magad!) mindig Ilyen erős lennék ... S ha te egyszer hagymával szereted, akkor mindennap bőgök érted egy sort. És most itt vagyok, csókolj meg. Egész éjjel csókoltál, szinte alig aludtunk valamit, hogy újra és újra tönkretehessük egymást, lés mégis annyira szomjazom a csókjaidat. Nem tudom, mi történt velem, már szinte undorodtam, ha azelőtt megcsókolt valaki. Most meg — csodák csodája! Nem tudok betelni. Hogy van ez, mondd? Sszí-í- iií! Ne szorítsd annyira a mellem, mert még valami hajt kapok. Tudod, hogy kapott daganatot az unokanö- vérem? Úgy, hogy az udvarlója vadul belecsípett a mellébe. Szerencsére az anyja ápolónő, idejében orvoshoz vitte, és megoperálták. De felelj már arra, amit kérdeztem. Ugye, te nem szeretsz sokat beszélni? Vagy nem akarsz. Csak itt-ott 'kérdezel valamit. Persze nekem így is imponálsz. Azért beszélhetnél is. Szólj, kérlek, Attl, ne jobb, önálló vagyok, azt teszem, ami nekem tetszik. Tudod, az öregek már mentek az idegeimre. Folyton beszá molnii, hogy hova megyek, kivel találkozom, miért maradtam iki olyan sokáig? ... hova kell három napra vagy négyre elutaznom? ... Hisz te is biztosan ismered ezeket a kenetes atyai kérdéseket. És aztán jött egy éppen rám szabott alkalom... Ho gyan? Hogy miért hallgattam el? Már muszáj jobban odafigyelni, 'hogy meg ne pörkölődjön a hagyma, mert akkor megkeseredik. Isten őrizz, hogy az első közös reggelinkbe egy mák- szemnyi keserű íz is vegyüljön. De. Bánnám. Az ideális az, ha a férjek rántottájában sem keserű a hagyma. Miit mondasz? Ha saját kezűleg készítik el? Úgy beszélsz, mint egy nekikeseredett házasember, akit már áthúztak a tű fokán. 'Csak ne bántsd a feleségeket. Nyelnek azok is elég keserűséget. A fizetésem? Ugyan, ne bosszants fel! (Miiért érdekel téged, hogy ... Várj. csak, mintha kopogtattak volna. Nem értem, miért kopogtatnak, hiszen van csengőm. Igen, kopogtatnak. Légy icsenditx — Én vaj tam a hang fele... — Pszt. N< — A feles Trencsénbe i — Rögtön az ... az édt — Tegnap — A talán fesz, beteg. 1 kérlek. Halk Kinyílott i A __szomsz re mtés. A pi friss libámá libamájat, A szítek neket gyali eledel! Micsoda? H< setem? Jobb Tudhatod. M kel, ezerkik sebb, mint a sze hogy b Fényűző. Mi nézz úgy rám, mint az oltárí Szűz Máriára. Csak most, hogy 'két kezemben tartom a fejed, csak most látom, hogy neked sötétkék a szemed, akárcsak júliusban a Poprádi-tó vize, nem fekete, ahogy este és éjszaka tűnt nekem. Szőke haj, fehér sima bőr, kemény izmok. Gyönyörűségem. Te, te, gyantaillatú fenyőfáim. (Istenem, mennyire örülök neked. Nem Is volna szabad ilyeneket mondanom. Még elikiabálom a...) Hát semmit se szólsz? Hogy ez nem egyszerű dolog, azt mondod? Hogy talán igazán beléd szerettem? Talán... Jaj de utálatos vagy. De miért ilyen szomorú a szemed? Este, ahogyan testet testhez tapasztva táncoltunk, vidámság és ... és adriai derű sugárzott a szemedből. És remény, tartós remény ... Biztosan igen éhes vagy már, az éhség pedig bizony, mondjon bárki amit akar, lehangolja az embert. Engedj, bogaram, szaladok és beleszórom a hagymát a zsírba. Már nagyon ser- ceg. Hallgasd csak, milyen szép ez a dal a rádióban. Nem tudom, ki ez a lány, aki énekli. Várj, .felerősítem. Valamikor nagyon régen egy fiúról álmodtunk, áki jó, mint a hajnal és tiszta, mint a szél. Tralalala tam tararam, trarara, tral- lalallaim, titatata, bahahahá ... És tudtuk, 'hogy jönni fog mert jönnie kell... Tralalala tam tararam... Te is olyan tiszta vagy, mint a szél, talán meg sem érdemellek. De, igen is, megérdemellek, mert... mert annyira utálom már magam, meg lassan mindenkit... Csak ne érts félre, igen-igen kérlek! Tessék? Hogy este a Bratislava bárjában mondtam ineked? Már nem is emlékszem. Hol? Kint Főréven. Mindketten élnek, persze. Az egyik bátyám és a húgom otthon lakik velük. Hányán? Négyen, még van egy fiütest vérem. Ö a legidősebb, de ő már nős, kint lakik az isten háta mögött Hi- degkúton. Több mint egy éve nem láttam. Hogy mi az apám? Autómechanikus. Kocsialvázak, futóművek — ez a szakmája. Igen, anyám, ő otthon van. Micsoda? Hogy én mért nem lakom otthon? Hát... épipen otthon Is lakhatnék, elég nagy a házunk. Így Kövesd! János
