Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-15 / 24. szám
ÚJ szó 4 IB M. 'I. IS. AZ ASSZONYISAG HANGSOLYOZASAVAL SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KAFFKA MARGIT A maghatározó lényeget, a kaffkai életmű kulcsproblémáját fogalmazta meg Schöpf tin Aladár, az írónő egyik lagértőbb kritikusa a címben idézett szavakban. A magyar irodalom mindmáig legjelentősebb nőírójának munkássága az asszonyiság fogalma felél közelíthető és érthető meg leginkább. Nyilvánvaló írói erényei és művészi ereje mellett az asszonyiság, s a belőle fakadó sajátosságok az a színező és meghatározó elem, amely leginkább jellemzi életművét. Asszonyságában rejlett az a specifikum, amely lehetővé tette számára, hogy eljusson a századforduló magyar társadalmának alapvető kérdéseihez; intenzíven átélt asszomyproblémája az egész magyar élet problémája volt. Senki nálánál mélyebbre nem hatolt a női lélek rejtelmeibe íróink közül, de még a világ- irodalomban is nagyon kevesen. Elődei — még a legnevesebbek is — valamilyen módon asszonyiságuk elhallgatásával, a férfiaktól eltanult ábrázolási eszközökkel keresték az érvényesülést. Az egyik legnagyobb nőíró, George Sand, férfinéven írt, férfiruhát hordott, hogy művészetét elismertet hesse. Kaffka éppen asszonyságának hangsúlyozásával, a női lélek és szemlélet hiteles tükröatetésével érte el művészi eredményeit. írói pályája akkor ívelt fel, miikor rátalált kora asz- szonyi gondjaira. Sokat köszönhet ezen a téren a Nyugat folyóirat körű. kibontakozó irodalmi forradalomnak. Saját erejéből nem tudta volna áttörni osztálya és asszonyi sorsa korlátáit, Ady és Móricz hatása ragadta ki kora nőíróinak bájos dilettantizmusából. Különösen Ady költészete és politikai nézetei vonzották, neki köszönheti esz mei radikalizálódását, realizmusa, történelmi éraéke kifejlődését. Legbensőbb problémáit, a nőkérdés benne felhalmozódott kétségeit is sokszor neki tárta fel a legőszintébben, .férfiúnak fogalma sem lehet róla, hogy milyen semminek érezheti magát egy asszony, ha egyszer ráébred... — írja levelében — Bandika, mennyiért lennél he lyettem asszony? Mit csinálhatok én embervoltommal, ha ugyan van ilyen? Elhazudhatom két-három formában nektek, hogy minők vagyunk — ez az egész! Kell ez nektek? Nincs vonatkozásom az istennel, a világgal, a faj d iámmal sem tágabb, sem szűkebb értelemben; és semmiféle törvényével, sem rendjével a világnak, amit nélkülem csináltatok meg. Engem nem hívtak úriszékbe, amikor kiszabták az erkölcs formáit; született ellensége és kitámadófa kell hogy legyek minden emberi és isteni jognak, morálnak. Vagy nemem prófétája legyek és lel kiösmerete, és példázzam és írjam a fojtott ‘és örök lázadást... Minden nyomorult asszonyságom bennem abban, hogy ezt írom. Zagyva, rút, fél, fölös, eszközi létem ... Eat a tudatos asszonyiságot és lázadó szellemet tükrözte művei nagy részében. A lázadó szellem jellemzi formai törekvéseit is: keresi a szokatlan kifejezéseket, szorosan kötődik a valósághoz, amely gyakran apró, reális megfigyelésekben ölt testet. Senki nálánál hitelesebben nem élte és nem írta meg kora asszonyi valóságát, a nyomorult asszonyság“ és az „eszközi lét“ tragikumát, a kisemmizettséget, mellőzöttséget. Hősnői szinte kivétel nélkül lázadó asszonyok. Felismerik asszonyi létük szűk korlátáit, bor- zasztja őket, hogy „csak mint nők jönnek számba“. 'Szeretnének tenni valamit, nyomot hagyni a világban, fojtogatja őket a rájuk kényszerítetl életforma. Feltörő lázadásuknak azon ban gátat szab a rideg, lekezelő, ellenséges világ, amely a férfiak szemével lát, azok törvényeivel él és ítél. Ezért írhatta meg Kaffka Margit a magyar irodalom egyik legszebb, legharmoni- kusaibb kritikai realista regényét, a Színek és évek-et. Az irodalmi jelenségeken ritkán lelkesülő Móricz Zsig- mond méltán figyelt fel rá, s emelte ki asszonyitó mivoltát: „... ezzel a regénnyel eddigi írói útjának csúcsára ért, s egyszersmind olyan magaslatra, ahova asszonyíró nálunk még soha. Kaffka Margit ebben a regényében kész, pompásan szárnyas, minden ballaszttól szabadult írói tehetséggel jelenik meg, s egyszerűen felrepül írónő társai közül, akik Offalvi Krisztina óta, a Beniczkynéken át mindig kedves próbálkozásokat, ügyes szemfényvesztéseket produkáltak, vagy az igazi tehetségek kigubózatlan vergődését érezték, s igazi értéket csak egyes lelki helyzetekben adtak... Kaffka Margit regénye után látom csak, hogy az írás: az életnek írásban kiélése éppen úgy lehet asszonyi lehetőség, mint férfiúi. A magyar társadalomnak azt a rétegét, amelyet Kaffka Margit ad: soha senki így nem adta, nem is adhatta. Sőt, az ember életnek ennél különb, usszonyszemmel átélt, asszonytehetségen átfőzött ext- raktumát sem adhatták sokan: ez a regény igazi írói tehetségnek szerencsés és boldog kiáramlása.“ Ennél magasabb helyről jövő elismerést nem kaphatott a fiatal írónő. Ady és Móricz magukhoz méltó írótársnak ismerték el. Ady „nagyszerű Kaffka Margit nak nevezte, s a lírájáról is elismerően írt: „Örüljünk Kaffka Ma) gitnak, mert ő a feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy asszonyíró, akinek nem kell udvarias, hazug bókokat mondani. Erős ember, művész, kinek jó és biztos sorsa van, s minden kritikák se tartják vissza az életben adva-adott, kijelölt útjában, mely minden lendületben az övé.“ Mi volt a titka ennek a sikernek? Kaffka távlatokat tudott keríteni a nőkérdés problematikája köré, történelmi akusztikát, nála az asszonyiság mindig mint az általános emberi elnyomatás félelmetes szimbóluma jelent meg. A kor, amelyben élt, a gyors kapitalista fejlődés korszaka volt. A századforduló gyorsan változó életformája felszínre hozta a tőkés társadalmi rendszer rejtett ellentmondásait, így az egyik legősibbet: a nőkérdést is. A kapitalizálódó társadalom igényelte a nők bekapcsolódását a társadalmi termelésbe. Ugyanakkor továbbéltek szinte változatlanul a társadalmi előítéleték, a .feudalizmusból örökölt erkölcsi normáik, amelyek a nőt alávetették a férfi uralmának, szerepét csak a férfi és a család kiszolgálásában látták, emberi egyenjogúságról nem .is álmodhatott. Kaffka kívülről és belülről egyaránt ismerte ezt a problematikát. Családja és környezete, gyermekkora bőséges élményanyaga, valamint .küzdelmes élete tanulságai lehetővé tették számára, hogy személyes problémáiban átélje az egész társadalom válságait. Saját sorsa tükrében vizsgálhatta az anakronisztikus berendezésű magyar társadalom feloldhatatlan ellentmondásait, a tornyosodó bajokat, országos gondokat. Nem elégedett meg azonban a társadalom felszínién jelentkező ellentmondások küflsőleges, mechanisztikus tüikrözteté- sével, a nagy,, alapvető társadalmi ősz szefüggések .belső művészi megértésére és kivetítésére tört. Világosan látta, hogy az új irodalmi mozgalom nem csupán szellemi forradalom, hanem a társadalmi forradalom hatékony elő készítője. Ezt a felismerést követte nagy regényeiben: a Színek és években, a Mária éveiben, az Állomásokban, s számtalan novellájában és kis regényeiben. Megkísérelte, hogy a leg- egyénibb, legkínzóibb problémáját, asz- szonyiságának kérdését messzi .távlatokba állítsa, a társadalom forradalmi változásai tükrében vizsgálja, a részkérdést az egész felől tekintse át. Ez az igényes és bonyolult feladat csak első regényében, a Színek és évek (1912) címűben sikerült maradéktalanul. Ez a mű mindmáig a magyar kritikai realizmus egyik legjelentősebb .. alkotása. írójának sikerült egy asz szony életén keresztül bemutatnia a kor minden jelentős problémáját. Hősének, Pórtelky Magdának sorsa túlmutat önmagán, hitelesen példázza a kiszolgáltatott asszonyi sors elember- telenítő tragikumát, életútját a dzsentri pusztulásának döbbenetes rajza ke retezi. Megvan benne a kitörés vágya, az ellenszegülés erkölcsi bátorsága, de nincs ereje szabadulni osztálya és neveltetése béklyóitól. Aláveti magát az íratlan törvénynek: a nő felemelkedésének egyetlen útja a jó férjhez menés. Nem az érzelmek, az emberhez méltó kapcsolatok, hanem az érdek motiválja választását. Meghasonlott életét gyermekei sorsában kívánja kár pótolni, nekik más jövőt szán. önálló nak akarja nevelni őket, akik nem a férfi függvényeiként, hanem saját erejükre, tudásukra, munkájukra támaszkodva teremtik meg boldogságukat. „Kislányaim, leikeim, csak ti tanuljatok! Mindenáron, mindenáron! Ne csináljatok ti semmit a ház körül, majd főzök, seprek, takarítok én, az én ki dolgozott kezemmel, szétment, elhanyagolt testemnek már úgyis mindegy. Ti csak készüljetek szebb, diadalma sabb, független életre: magatok ura lenni, férfi előtt meg nem alázkodni, kiszolgáltatott mosogató cselédje, rugdosott kutyája egynek se lenni. Csak tanuljatok, mindent, ha az utolsó pár nám is adom érte." A meghasonloit életű Pórtelky Magda így véli megtailálni az utat, amely kivezet asszonyi életének szorítőjáből A bomló feudális életkereteken túl fel tűnik előtte a polgári fejlődés pens pek'tívája, ahol a család börtönébe zárt s a férfinak tehetetlenül kiszolgáltatott nőnek az új idők öntudato sodott asszonya, a dolgozó nő lép a helyébe. Hogy a kérdés ennél bonyolultabb, azt a folytatásként megírt Mária évei és az Állomások 'bizonyltja. Az első hősének, Laszlovszky Máriának sorsa zsákutcáiba fül, öngyilkossággal vet véget életének. Az Állomások modern hősnője, Rosztoky Éva pedig a társadalmi folyamaton kívül, a művészet kereteiben tudja csak megvalósítani önálló, 'független életét. Mindez arra Utal, hogy Kaffka ráébredt a társadalmi igazságra: a nők érdes nem oldható meg maradéktailanu 1 a polgári társadalomban, ahhoz a egész társadalom forradalmi átalakulása szükséges. Felismerését azonban már nem tudta íróilag hasznosítani. Tele alkotói tervekkel, a forradalmi jövőbe vetett bizalommal hált meg a háborút követő spanyoUnátha-járvány áldozataként. A halála napján megalakult Vörösmarty Akadémia, a haladó írókat magába tömörítő első magyar intézmény, első nagy halottját gyászolta benne. Műveiben egy nagyszerű író, következetesen az igazságra törő asszony tesz hitet az emberi haladás mellett. Ez teszi művészetét napjainkban Is időszerűvé. SZEBERÉNYI ZOLTÁN Három kérdéssel kerestem föl Ág Tibor népzene kutatót és karnagyot abból az alkalomból, hogy most zajlik Érsekújvárott INővé Zámky) a csehszlovákiai magyar gyermek és ifjúsági énekkarok negyedik országos seregszemléje Csengő énekszó címmel. # Hogyan látja Ön ennek az énekkari mozgu lomnak az utóbbi három évtizedét? — Tisztázzuk előbb, mi kell abhoz, hogy jó kórus szülessék. Elsósortwn egy pártfogó, aki lehet akár iskolaigazgató, akár más, de mifelénk inkább az igazgatóknak kellene betölteniük ezt a szerepet, hiszen a gyermek- és ifjúsági énekkarok nagyobb része iskolákban működik. Sok áll vagy bukik hozzáállásukon. Kell továbbá egy jói éneklő gárda, és az sem baj, ha a karnagy is jó zenész, jó karnagy, ahogy Bárdos Lajos mondta egyszer tréfásan. Ha ezekből a tényezőkből valamelyik hiányzik, nem sokat lehet elérni. Az ötvenes évékben, amikor megnyíltak a magyar iskolák, ezek a feltételek nem voltaik meg, tanító se nagyon akadt, aki kórus vezetésére vállalkozott volna. Erről a korszakról ne- liéz átfogó képet alkotni. Kevés volt az olyan kórus, amely jót tudott nyújtani. Pintér Feri bácsi például, akii ma Diószegen dolgozik, Ipolyságon hozott létre egy gyermekcsoportot, amely szép eredményeket ért el. részt vettek hatvanegyben a zselizi gyormekfosztiválon. Köztien újabb énekkarok születtek, és egyre inkább éreztük, a CSEMiADOK-ban és a Népművelési Intézetben, hogy szükség van egy, a gyermek- és ifjúsági énekkarokat rendszeresen összefogó seregszemlére. Az első ilyenre az első Kodály-napok első napján került sor, tehát még nem különálló rendezvény volt. Ha az akkori színvonalat összevetjük a maliival, azt kell mondanunk, hogy jóval alacsonyabb volt, a müsorválasztást tekintve is. A kórusvezetők nem mertek akkoriban igényesebi) müveket műsorra tűzni. Ügy vélem, hogy az olyan igazgatók száma, akik szívügyüknek tekintik az énekkart, nem növekedett azóta sem, ellenben a hanganyagban és a kórusvezetők felkészültségében jelentős fejlődés tapasztalható. A legtöbb gyermekkórus vezetője egyúttal zeneszakos pedagógus. De, ismétlem, ha az igazgatótól és a tantestülettől nem kapnak támogatást, igyekezetük hiábavaló, vagy belefáradnak az egészbe. VILLÁMINTERJÚ ÁGH TIBORRAL - A GYERMEKKÓRUSOKRÓL # Ön miben látja ennek a mozgalomnak a jelentőségét? — Először is abból kell kiindulnunk, hogy az ember gyermekkorában a legfogékonyabb mindenféle esztétikai jelenség iránt. Jó dolog az, élményt nyújtó, hogy a zeneórán énekelnek, de tudomásom szerint még egyetlen osztályban sem jutottak el addig, legalábbis nemzetiségi viszonylatban, hogy több szólamban is énekeljenek. Tehát a gyermek az énekkarban találkozik, találkozhat először olyan zenével, amely egy életre eldöntheti, hogy zeneszerető és zeneértő lesz-e felnőttkorában vagy sem. Szerencsére, a magyar kórusirodalom nagyon gazdag, és a fordításirodalom is, úgyhogy ha a karvezető jó műsorpolíitika szerint építkezik az európai zene- irodalomból, minden korszakból választ darabokat, akikor a gyermek olyan áttekintésre tehet szert, amilyenre egy másik soha. Fontos továbbá a vezető és az éneklő közösség kapcsolata. Találkoztam pedagógussal, aki megkérdezte, mit tegyen, hogy ne kelljen méterrúddal kergetni a gyermekeket a próbára. És jobb eredmények elérésére képes az a karnagy, aki zeneszakosként az órán is foglalkozik a gyermekekkel. 0 Gyermekkórust wagy felnőtt kórust vezet-e szívesebben? — Erre csak azt válaszolhatom, hogy nekem egyformán kedves mindkettő. A gyermekek talán há- lásabbak, ragaszkodóbbaik. A felnőttekkel viszont gyorsabban lehet előrehaladni. A gyermekeknek hosszabb felfutási időre ven szükségük. És mire fölfejlődnek egy magasabb szintre, eltávoznak az iskolából, újak jönnek helyettük. Ez a fluktuáció lényeges problémája a gyermekkórus-mozgalomnak. Persze nem befolyásolja, hogy szívesen dolgo- ziik-e gyermekekkel az ember vagy sem. A gyermekkórussal olyan hangzást lehet elérni, amilyet a felnőttekkel soha. Szót kell ejteni arról Is, hogy a kórusok kilencvenöt százalékát lányok alkotják. Ezen feltétlenül változtatni kell. A Csallóközben például azt tapasztaltam, hogy a fiúk szégyellnek énekelni, igaz, köztük kevesebb a jő énekes. Sajnos, van olyan pedagógus, aki megrója a fiút, ha az hamisan énekel. Meg aztán a fiúk általában nehezebben tudnak egy-másfél órát fegyelmezetten végigülni, próbálni. A helyzeten egyféleképpen lehet változtatni, éspedig úgy, -hogy a fiúkat, de a lányokat is, már a legalsóbb osztályokban intenzív éneklésre kell nevelni. Ha ez nem sikerül, akkor később nagyon nehéz a dolgunk. Sok karnagy éppen úgy ér el szép eredményeket, hogy már a kisebbekkel is foglalkozik, kiskórusok-at hoz létre. (bodnár)
