Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-06 / 1. szám
Embert és környezetet formáló gazdaság A Bodrog folyó két partját összekötő vashídon délkelet felé haladva, a csehszlovák—szovjet országhatár irányába vezető főútvonal mentén fekszik Szomotor (Somotor) község, Bodrogköz egyik legrégibb települése. Az ódon, szalmatetős házikókat korszerű, minden igényt kielégítő családi házak váltották fel. A látottak azt ,a benyomást keltik, hogy új élet költözött ebbe a községbe. Valóban Így van, hiszen Szomotor szinte naponta hallat magáról. Jó eredményekről adhat számot a Magtermesztő Állami Gazdaság, a községfejlesztés terén elért eredmények pedig a lakosság lankadatlan szorgalmát igazolják. 1977-ben elnyerték a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elismerését. Ezekben a napokban a Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaság három évtizedes múltjára emlékezve, azokkal beszélgettünk, akiknek élete szinte kezdettől fogva összefonódott az immár ötezernégyszáz hektáros gazdaság fejlődésével. Az igazgató, Palágyi Sándor mórján Sokol nők közel harminc éve dolgozik itt, legszívesebben az emberekről, a gazdaságalapítókról beszél. — A „törzsgárda“, s gazdaságunk valamennyi becsületesen munkálkodó dolgozójának érdeme, hogy jubiláló állami gazdaságunk sikeresen halad a szocialista emertípust formáló fejlődés útján. Tagadhatatlan, hogy kemény, kitartó munka, sikerek és problémák is kísérték ezt a folyamatosan eredményekhez vezető utat. Az indulás nálunk sem volt könnyű. Harminchat szarvasmarha, negyven ser Lokia Tibor tés, tizenhét ló, két traktor, ugyanannyi cséplőgép képezte a leltárt. A gazdálkodáshoz szükséges állatállomány beszerzése, a gazdasági épületek felépítése az ötvenes években indult meg. Arra büszke vagyok, hogy Bodrogközben elsőként mi számoltuk fel az „urasági majort“. A régi, tömegesen lakott cselédházak helyett korszerű családi fészkek, üzemi lakások épültek dolgozóink részére. Negyvenkilenc üzemi, tizennyolc szövetkezeti lakást építettünk számukra, s anyagilag támogattuk százöt családi ház építését. — A gazdaság fejlődése közepette valóban megváltoztak az emberek is — vette át a szót Loksa Tibor főgépesítő, az összüzemi pártbizottság elnöke. — Palágyi elvtárs is munkáscsaládból származik, igen sokat dolgozott, közben rengeteget tanult és megszerezte a mérnöki diplomát. Gazdaságunknak ma már több mint hétszáz dolgozója van. Közülük kilencen főiskolát végeztek, ötvennyolcán teljes középiskolai, öten gimnáziumi, tizenheten szakközépiskolai végzettség gél rendelkeznek. A több mint hatszáz munkás közül hetvenketten szakmát tanultak, heten pedig középiskolai végzettséggel bírnak. Jelenleg közel ötven dolgozónk folytatja tévúton középiskolai tanulmányait. Dolgozóink általános, szakmai fejlettségének fokozása mellett nem feledkezünk meg politikai fejlődésükről sem. A nálunk működő öt pártszervezet közel száz nyolcvan tagja, illetve tagjelöltje példáját követve, aktív politikai életet élnek. Gyarapodott, gazdagodott maga az állami gazdaság is — hangoztatták többen a jelenlevők közül. így tudtuk meg, hogy ez a jubiláló gazdaság 1960-ban például 27,4 millió korona értékű vagyonnal rendelkezett. Alap eszközeinek értéke hat évvel később 51,6 millió koronát, 1975-ben 71,5 millió koronát tett ki, jelenleg pedig meghaladja a 176 millió koronát. . — Ebből közel 80 millió korona értéket képviselnek a gépek, gépi berendezések — jegyezte meg Loksa elvtárs. — Amilyen munkát csak lehetett, gépesítettünk. Fejlett gépparkunk, korszerű központi műhelyünk van, ahol olyan nagyszerű emberek dolgoznak, mint az itt jelenlevő mű helymesterünk, aki újításokkal is fog lalkozik. Az ötvenesztendős Tóth Sándor, a környéken is kiváló szakemberként közismert műhelymester, kezdettől fogva a szomotori gazdaságban dolgozik. — A szakmát másutt kezdtem tanulni, ide a gazdaságba már segéd ként kerültem — újságolta Tóth elv- társ. — Először a régi, elavult traktorokat javítgattuk, majd az 1949—50- es években kaptunk két „Zetort“. Ezek javítása közben rájöttünk, hogy az olajszűrők kicsinyek, ezért hamar bepiszkolódnak, s így gyakran besülnek a csapágyak. Ezek helyett nagyobb olajszűrőket készítettünk, ezek beváltak. Később a traktorgyárban is a mi példánkat követték. Kocsis Jó- zsef műhelyfőnökkel és Pestik József szerelőtársammal eddig már több újítást megvalósítottunk, különböző gépeken. Rengeteg fiatal gépjavító szakembert neveltünk a műhelyünkben, de sok olyan traktorosra lenne szükség, mint a ma 67 éves Vida Jani bácsi volt, aki huszonhat éven át ült a traktorok nyergében, és a kisebb javításokat a „barázdában“, egyedül elvégezte. Vida bácsi megjegyezte, hogy legszívesebben a DT—54-es lánctalpas géppel dolgozott, tizenhárom éven át megszakítás nélkül. A fejlődés minden területen magával hozza a gépesítés szükségszerű fejlesztését — hangsúlyozták többen is beszélgetőtársaim közül, s így terelődött a sző a termelésre, a Szomotori Állami Gazdaság legalapvetőbb feladataira, ezek teljesítésének eredményeire. Juhász János főmérnök kért szót. — Nem vagyok gazdaságunk alapító tagja. Én 1977 elején kerültem Vida János ide, a társított kövesdi „Szabad Élet“ szövetkezettel együtt, melynek elnöke voltam. Akkor „olvadt be“ a szinyé- ri „Virradat“ szövetkezet is. Így ma már közel 4300 hektár szántóföldön gazdálkodunk. Tudvalevő, hogy 1963- tól magtermesztéssel és egynéhány Palágyi Sándor évvel később már törzstenyésztésse1 is foglalkozó vállalat a Szomotori Állami Gazdaság. Eddigi tapasztalataim alapján bátran kimondhatom: az alapvető feladatoknak sikeresen eleget teszünk. Gazdaságunk évente átlagosan 160 vagonra való gabonavetőmagot, 10—30 vagont kitevő „CE—250- es“ kukoricavetőmagot, 20—25 vagon hüvelyest, 5—10 vagon olajosmagot, 3—5 vagon lucerna-, lóhere- és fűmagot értékesít elismert vetőmagként. Az utóbbiakat kivéve szárított, tisztított állapotban, közvetlenül a vetőmagvakat igénylő üzemekbe szállítjuk ezeket. A törzstenyészet fejlődéséről és helyzetéről Ján Sokol mérnök, a gazdaságban kezdettől fogva dolgozó fő- állattenyésztő beszélt. — Büszke vagyok arra, hogy egyik részese, szervezője lehettem és vagyok az 1965- ben céltudatos, tudományosan megalapozott munkával beindított törzste nyészet fejlesztésének. Érdemes ezzel az ágazattal ilyen formában és ilyen fokon foglalkozni, hiszen gazdaságunk állattenyésztésének évenkénti átlagos termelési értéke megközelíti a harmincmillió koronát. Például az idén százhuszonhat vagon vágójószágot adunk a közellátásra, tejből a tervezett 2,6 millió litert már átadtuk, s az év végéig még százezer litert értékesítünk terven felül. Nálunk az átlagos évi tejhozam tehenenként már 1970-ben megközelítette a háromezer litert, négy évvel később már 3460 liternél tartottunk. Az itt jelenlévő Perduk István ennél többet, közel há- romezerhatszáz literes fejési átlagot ért, el tehenenként, s a vele szemben ülő Zselenák Géza 3800 literes átlagot, de már négyezer literest is. — Milyen hasznot hoznak a tovább- tartásra tenyésztett és értékesített állatok a gazdaságnak? — Az eddig eladott tenyészállatokért a szarvasmarhák esetében közel tizenegymillió koronát, a sertésekért pedig további tizenhétmillió korona bevételt könyvelhettünk el. Tehát valóban kifizetődő ágazat ez, nem be szél ve arról, hogy ezzel más üzemekben is támogatjuk a tenyésztés fejlesztését. A házigazda, Palágyi Sándor igazgató szavaival élve, a jubiláló Szomotori Állami Gazdaság harmincéves mérlege sikeres, örömteli. A gazdaságuk és dolgozóik életében végbemenő kedvező változások ékes bizonyítékai a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létesítésére irányuló, történelmi jelentőségű párthatározatok helyessé gének, indokoltságának. KULIK GELLERT Perduk István es Totn Sándor Nagy Andrés és Zaelenák Gésa (Gazdag József felvételei)
