Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-20 / 3. szám
1980.1.20. VASÁRNAP BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Ara I KORONA ár titkot ringat a változatját %ag,äSSa?lernber magzata. — Nem bírom, jaj, nagyon fáj! — Türelem, anyuka, lélegezzen szaporán, már nem tart soká. A várakozással teli kilenc hónap véget ért. A félt ve őrzött titok a világra kívánkozik. Fájdalom kíséri első útján. Fájdalom, mely a kis jövevény első hangjára feledésbe merül. — Kisfia van — mondja az orvos, magasba emelve az apróságot. A kismama fájdalomtól eltorzult arci egy pillanat alatt kisimul. Az orvos tréfálkozó — jó lesz? — kérdésére fáradt mosollyal válaszol. Amikor meghallja a kicsi erőteljes sírását, boldogan behunyja a szemét. Az egyik szülésznő injekciót ad a kismamának, a másik az orvosnak segédkezik a még hátralevő teendőknél. Az apró emberke pedig kitartóan próbálgatja a hangját. Hiába, szokni kell az új világot. A gyermeknővér — maga is jóformán gyerek még, alig száradt meg érettségi bizonyítványán a tinta — gyakorlottan tartja a kisfiút a vízcsap alá, aztán a mérlegre teszi, majd a hosszál méri meg, s pár perc múlva bepólyázva a csöppség is megnyugszik. Az újszülött adataiban ez áll: született 1979. december 2-án, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), súlya 3,5 kilogramm, hossza 51 centiméter. Mindezt elmondják a későbbiekben a kis Csabának is, de azt, hogy ki segítette a világra. — dr. Varga Sándor nőgyógyász, Csukás Judit és Adamcsa Gyöngyi szülésznők, s Laky Georgina csecsemőgondozónővér — talán soha nem tudja meg. Az orvos és a nővérek sem tartják már számon, hányadik emberpalánta születésénél őrködtek, hogy minden rendben menjen. — Még gyakornok koromban vezettem le önállóan az első szülést — emlékezik vissza Varga doktor. — Biztos jobban izgultam akkor, mint maga az anyuka. Akkor is kisfiú született, Horváth Lalika. Azóta úgy megnőtt, hogy már én nézek fel rá, ha találkozunk. Lassan húszéves lesz. Akkoriban még magamnak is feljegyeztem minden levezetett szülést. MinKockás Piroska csecsemőgondozónővér den kezdő orvos így van ezzel. Nem azt akarom per sze mondani, hogy most már semmit sem jelent számomra egy-egy szülés levezetése. A felelősségérzet a tapasztalatszerzéssel nem csökken és nem is csők kenhet, hiszen minden alkalommal két életért felelünk: az anya és a gyermek életéért. Ilyen alkalom évente átlag kétezerszer adódik. Ennyi gyerek születik ugyanis a dunaszerdahelyi szü lészeten. A nőgyógyászati és szülészeti osztály munkája persze ennél sokkal összetettebb. Hétköznap annak, aki nem vizsgálatra jön ide. szinte lehetetlen szót váltania az orvosokkal. Dr. La dislav Térén osztályvezető főorvos is két operáció között szakított ránk időt. — Tizenkét orvos és 47 nővér látja el az osztályon az egészségügyi teendőket. A fiatal, a középkorú és az idősebb nemzedék egyaránt képviselve van. Nem dicsérni akarom a kollektívát, de sem szakmai téren, sem a betegekhez való viszonyukat tekintve nincs panasz a munkájukra. Főorvosukat a nőgyógyászat és a pszichológia mesterének tartják. Szigorúságban és pontosságban egy formára állítja a mércét saját maga és a kollektíva számára. Mire egy nőgyógyásznak a pszichológia? Erre Varga doktor szavai adják meg a választ: a be teg olyan, mint a mesterhegedű, finomat), érzéssel keli rajta játszani. Ehhez pedig jó emberismeret szükséges. — Eredményeink közül azt említeném elsőként, amit a legfontosabbnak tartunk: javult a csecsemő halandóság aránya, nyolc éve pedig szülésnél nálunk egyetlenegy anya som halt meg. A nőgyógyászati műtétek terén is jó eredményekről adhatunk számot, csökkent a műtét utáni szövődmények száma. Ez annak is köszönhető, hogy műszerekkel elég jól el vagyunk látva. Azokat a vizsgálatokat pedig — például ultrahanggal —, amit mi itt nem tudunk elvégezni, a pozsonypüspöki kórházban csinálják meg számunkra. Gondjaik között első helyen viszont az szerepel, hogy egyre több a veszélyeztetett terhes. — A koraszülések nagy többsége nem egészség- ügyi okokra vezethető vissza. Gyakoriak a szociális- gazdasági veszélyeztető tényezők, például a mindennapos utazás, a nem megfelelő munkakörülmények, s ezeket az egészségügy önmagában nem tudja kikü szöbölni. Számunkra a járható út, hogy a veszélyeztetett kismamát hosszú ideig kórházi megfigyelés alá helyezzük. Ebben viszont korlátozza a lehető ségeinket, hogy a veszélyeztetett terhesek számára csak húsz ágyunk van. Bizonyos átszervezéssel a közeljövőben bővíteni akarjuk ezt a részlegünket. Az is ismeretes, hogy a terhességmegszakítások károsan befolyásolják a következő terhességet. Ezért igen nagy gondot fordítunk a felvilágosító munkára, így próbáljuk elérni, hogy kevesebb legyen a művi terhességmegszakítás. Felvilágosító munkát nemcsak a terhestanácsadóban vagy a rendeléseken végeznek. Az osztály orvosaival gyakran találkozhatunk a csallóközi falvak ban is. (Folytatás a 9. oldalon) I ;_lp ■■■ I i ^ ^ ‘ ^ ^ ^ :
