Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-18 / 20. szám

NINCS MEGÁLLÁS A nagyobb cél felé vezető út meg­alapozása volt a feladata annak a kö­zelmúltban megtartott tanácskozás­nak, amelyen a rozsnyói (Roáftava) járás mezőgazdasági élmunkásai vet­tek részt. Az Almási (Jablonov) Efsz görgői üléstermében a Járási pártbi­zottság, a járási nemzeti bizottság, a járási mezőgazdasági igazgatóság és a Szövetkezeti Dolgozók Szövetsége járási bizottságának képviselői, szak­emberei, továbbá efsz elnökök, állami gazdaságok igazgatói, munkacsopor­tok vezetői, gépesítő’k, növénytermesz­tők és állattenyésztők, valamint a szövetkezeti alapltótagok találkoztak, hogy megvitassák a jobbért, a többért folyó munka időszerű kérdéseit, fel­tárják a .haladás újabb lehetőségeit és meghatározzák a közös teendőket. Az értekezlet központi témája ez­úttal a dolgozók munkakezdeménye­zésének nagyobb arányú mozgósítása volt, hiszen a 16 ezer hektár szántó­földdel, valamint 27 ezer hektár rét­tel és legelővel rendelkező rozsnyói járásban ebben látják a további elő­relépés megteremthető feltételeit. Ezt beszámolójában Peter Dobrota mér­nök, a járást mezőgazdasági igazga­tóság igazgatója többször is hangsú­lyozta. Példákat sorolva igazolta, hogy a járásban a múltban is volt és ma is van sok olyan munkakollektíva, amelyek tagjai nem elégszenek meg sem a termelés jelenlegi mennyiségé­vel, sem minőségével, és munkájuk hatékonyságának növelésére töreked­nek. Elmondható ez a mezőgazdaság­ban dolgozó négy komplex racionali- záoiós brigádról és a 106 szocialista munkabrigádról is. Ugyanakikor a földműveseknek erre az évre tett 5 millió korona értékű szocialista köte­lezettségvállalása is megerősíti a tennitakarást. Dobrota mérnök nem titkolta, hogy minden 'segítő szándékra és a szán­dékot követő tettre szükség van, hi­szen a járás mezőgazdaságára az idén komoly feladatok várnak. Annak el­lenére, hogy 1976 és 1979 között a járásban 8,4 százalékkal magasabb volt a bruttó mezőgazdasági termelés értéke, mint az 1971—1974-es Időszak­ban, tennivaló most is akad bőven. Az elmúlt évhez viszonyítva például az idén 16,1 százalékkal kell növekednie a növénytermesztés és 6,3 százalékkal az állattenyésztés termelésének. Ez konkrét számokban kifejezve azt je­lenti, hogy a gabonaf élékből 35 300 tonna az idei terv, s többek között az 5520 hektár vetésterületű búzából hektáronként 3,3 tonna, árpából 2,67 tonna, burgonyából 15 tonna, szemes kukoricából pedig 4,5 tonna a cél. Az állattenyésztőkre szintén komoly feladat vár, de a fejőstehenenként! 2870 literes tejteljesítmény nem elér­hetetlen. Az állattenyésztésben a szak­emberek sokat várnak a takarmány- alap javítására tett ígéretektől, pon­tosabban azok megvalósításától. Ter­mészetesen jó munkával, a rétek és legelők szakszerű ápolásával elérhető, hogy a felajánlásnak megfelelően egy sZarvasmaiiha-egységre 50 mázsa szé­na jusson. Ez a oél reálisnak tűnik, mivel az illetékesek is arra töreked­nek, hogy a közeljövőben évente leg­alább 500 hektár parlagon heverő, ke­vésbé kihasznált földterületet tegye­nek legeltetésre, kaszálásra megfele­lőbbé. Hogy az újabb sikerek megalapozá­sában van kire „építeni“, az az érté­kelés második felében bizonyosodott be, amikor Greso Béla, a Szövetkezeti Dolgozók Szövetsége járási .bizottsá­gának nevében értékelte a járás me­zőgazdasági dolgozóinak tavalyi szo­cialista munkaversenyét. A mumkaver- senybe bekapcsolódók közűi jó példá­val szolgálhatnak a Rejdovái Efsz tag­jai, akik az egy millió tonna gabona- termés eléréséért folyó kerületi moz­galomban tavaly azzal érdemelték ki a járási pártbizottság vándorzászlaját, hogy tervüket 107,4 százalékra telje­sítették. A Lubeníki Efsz szintén di­cséretet érdemel, mivel 54,7 tonnával túlszárnyalta az előirt mennyiséget. Velőik együtt a Szilicei {Silica) Efsz is jól zárt, s a 101 százalékos teljesít­ménnyel a harmadik helyre került. Tejtermelésben a volt Görgői (Hrhov) Efsz — 1980 januárjában egyesült az Almási Efsz-szel — érte el a legjobb eredményt, s az egy te­hénre eső 3103 literes átlagárt ő kap­ta az első helyezettnek járó arany- kannát. A munkacsoportok versenyét itt a Kiss Júlia vezette pelsöci (PleSi- vec) fejők nyerték 3256 literes telje­sítménnyel. A hízómarhák tenyésitésében szin­tén Görgő bizonyult a legeredménye­sebbnek, mégpedig a napi 86 de­kagrammos súlygyarapodással, míg a csoportok versenyében Csobádi Má­ria almása kollektívája szerezte a leg­több pontot, s vele a legnagyobb ju­talmat. A sertéstenyésztők versenyét 59 de­kagrammos napi súlygyarapodással a Pelsőci Efsz nyerte, a Jerg Ilona cso­portja révén a munkabrigádok között is pelsőci siker született. A hústerme­lésben a goőaltovói, illetve a lubeníki egységes földművesszövetkezetek igye­kezetét koronázta a legnagyobb siker. • • « A kitüntetettek ás díjazottak ered­ményei bizakodásra jogosítják társai­kat, vezetőiket és a fogyasztókat egyaránt. Aki pedig ismeri ezeket a munkát szerető embereket, az tudja, hogy ők ezután sem lesznek elégedet­tek a már elért szinttel, hanem nap­ról napra igyekezni fognak egy újabb lépcsőfokkal magasabbra jutni. Ezzel a határozott magatartással és a múlthoz hasonló munkakedwel ké­pesek a járás Idei mezőgazdasági fel­adatait is maradéktalanul teljesíteni. GAZDAG JÓZSEF . A termelési szakosítás és koope­ráció a szocialista gazdasági integráció fontos eszközei, közé tarto­zik. Hozzájárul a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás kibontakoztatá­sához, így alapvető fontosságú együtt­működési formát jelent. Gazdasági megfontoláshál a KGST keretében Is kidolgozták a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció alapelveit. A KGST Végrehajtó Bizottságának 29. moszkvai ülésén 1967-ben elfogadták A szakosítás és a kooperáció fejlesz­tése előkészítésére, jogi szabályozá­sára és megvalósítására hozott haté­kony intézkedések című dokumentu­mot. A szakosítás lényegében a termelés koncentrálását jelenti. Arról van szó, hogy bizonyos termékek gyártását a KGST egy, illetve néhány tagállamá­ba összpontosítják. A kooperáció vi­szont több termelőnek szorosabb ter­mében a kölcsönös szállítások érté­ke az 1981—1985-ös időszakban eléri a 150 milliárd rubelt. Energetikai szempontból ez azt jelenti, hogy Cseh­szlovákiának kb. 600 ezer tonna kő szénegyenértékü tüzelőanyagnak meg­felelő energiát sikerül megtakarítania, és kb. 2 milliárd korona értékű beru­házástól mentesülünk. Az ágazati programokból arra következtethetünk, hogy 1985 után tovább növekedik a szállítások mennyisége. Reálisan szá­molhatunk azzal, hogy a CSSZSZK je­lentősen növelheti az Ilyen jellegű termékek forgalmát, hiszen a szakosí­tásnak köszönhetően jelentősen nö­vekszik a polimer-anyagok, a növény- védőszerek, az akril-anyagok, a szer­ves festékanyagok és a pigment-anya­gok termelése. A szovjet vegyipar is új termékekkel lép majd porondra. Oj műgyantagyárakat állít üzembe, az eddiginél lényegesen több katalizátort, iDVünmíihöijés a vegyiparban szakosítással energia is megtakarítható melési együttműködését jelenti. A végterméket ilyenkor megegyezésen alapuló munkamegosztással állítják elő. A nemzetközi szakosítás és koope­ráció alapvető követelménye a társult felek igényeinek hatékony kielégítése a mennyiség, a választék és az igé­nyelt műszaki-gazdasági szabványok szempontjából. Ar" KGST-tagországok komplex együttműködési programja kijelölte a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció megvalósításának módsze­reit és eszközeit. Hozzájárulást jelent ez a külkereskedelem hatékonyabbá tételéhez is. A vegyiparban a követ­kezőkről van szó: — a társadalmi .munkatermelékeny­ség növeléséről, — a beruházási költségek csökken­téséről, — a termelési folyamat innoválá'á- ról, — a 'termelési kapacitások optima­lizálásáról, — a végtermékek műszaki színvo­nalának javításáról, — a produkció termelési és külke­reskedelmi profiljának szakosítá­sáról. Az 1971—1975-ös időszakban a cseh­szlovák—szovjet együttműködés kere­tében, az első konkrét kormányközi megállapodások alapján meg is való­sítottuk a vegyiparban, a kőolajfel- doligozásban, a petrolkémiában, vala­mint a cellulóz- és papíriparban az el­képzeléseket, és ez a tendencia — az egyezmények felújítása alapján — az 1976—1980-as időszakban is folytató­dik. A termelési és szállítási együttmű­ködés az említett területeken elmé­lyülőben van. A csehszlovák és szov­jet szervek képviselőinek legutóbbi, ez év februári tárgyalásai is ezt bizonyí­tották: a régebben érvényes egyez­ményeket újból meghosszabbították az 1981—1985-ös időszakra. A vegyesbi­zottság a távlati, 1990-ig szőlő együtt­működési programot is kidolgozta. En­nek előkészítése során a két ország legfelsőbb párt- és állami vezetőinek egyezményeiből indultak ki. A két or­szág illetékes minisztériumainak kép­viselői az említett alkalomból a vegy­ipari termelésben való szakosítás és kooperáció fő irányait illetően Is megegyeztek. Az egyezmények értel­mében a szakosítás és a kooperáció úgy valósul meg, hogy a Szovjetunió — adottságaiból kiindulva — főleg az energiaigényes vegyipari termékek gyártására szakosodik, míg a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a KGST többi tagállama az ilyen szov­jet vegyipari késztermékekért kevésbé energiaigényes vegyipari termékeket szállít a Szovjetuniónak. Ez az alap­elv teljesen összhangban van a táv­lati együttműködési célprogramok el­képzeléseivel. Konkrétan arról van szó, hogy a Szovjetunió hazánknak műtrágyát, szintetikus kauesukot, műanyagot és metanolt szállít. Ezek kivétel nélkül energiaigényes termékek. A Csehszlo­vákiából a Szovjetunióba szállítandó kevésbé energiaigényes vegyipari ter­mékek a következők: polimer-adalék­anyagok, gumiipari gyártmányok, tisz­ta vegyszerek, üvegszövetek, festék­anyagok és egyéb vegyipari készter­mékek. Az említett egyezmény értel­J 1980. V. 18 Peter Dobrota, a járási mezőgazdasá­gi igazgatóság igazgatója fe stékipari félkészterméket, növényvé­dőszert stb. gyárt. A petrolkémiában is új termékek bevezetését tervezik. Csehszlovákia a gumiipar gyors fej­lesztésére késaíll, a Szovjetunió pe­dig gumiipari féikésztermékek gyártá­sára rendezkedik be. A szakosításnak és a kooperációnak köszönhetően a termékek műszaki színvonala is javítható. Ez főleg a műanyaggyártásra, az üvegszövet, a szerves festékanyag, a gépkocsiab­roncs és a magasnyomású tömlők elő­állítására vonatkozik. A későbbiek során bevezetésre ke­rülő termékekkel csökkentjük a nem szocialista országokból származó im­portot. A szakosítás és a kooperáció tehát a szocialista közösség gazdasá­gi függetlenségének erősítéséhez is hozzájárul. Az ágazati programok ér­telmében a tagországok — rekonst­rukció, korszerűsítés és kapacitás- építés révén — majd optimalizálják a termelési kapacitásukat, és felszámol­ják a párhuzamos tevékenységeket. Teljesen nyilvánvaló, hogy az együttműködés elmélyítéséhez megfe­lelő — egyezményekből kiinduló — tudományos- műszaki együttműködés­re van szükség. A tervek és beruházások egyezte tése a később felépítendő kapacitá­sokra is kiterjed. A Szovjetunió táv­lati tervei azzal számolnak, hogy a testvérország a jövőben növeli a ha­zánkba irányuló mesterséges kau- csuk, bor-, foszfor-, klór- és katalizá­torszállításait, mi pedig egyre több műszálat, vegyipari segédanyagot és egyéb műanyagot szállítunk a Szov­jetunióba. A Szovjetunióval való együttműkö­dés, a vegyipari termelés szakosítása és kooperációja következtében a jövő­ben tovább módosul az ágazat struk­túrája. Szlovákiában bizonyos kon­cepció-módosításokkal is számolni kell. Csökkentjük a nehézvegyipari termékek részarányát, mert ezek rendkívül energiaigényesek, és növel­jük a kevésbé energiaigényes vegy­ipari termékek részarányát. Ezt első­sorban annak érdekében valósítjuk meg, hogy több kőolajunk és földgá­zunk maradjon további vegyipari fel­dolgozásra. A vegyipari termelés dinamikus fej­lesztése, az ágazati struktúra optimá­lissá fejlesztése és a tudományos-mű­szaki fejlesztés elsősorban szakosítás és termelési kooperáció révén valósít­ható meg. A termelési szerkezet is csak nemzetközi együttműködéssel alakítható megfelelően. A KGST-tag- országok a távlati tervek készítése közben figyelembe veszik az igénye­ket és a nyersanyagel-látási, értékesí­tési lehetőségeket, az energia- és mun­kaerőtartalékokat, valamint a tudo­mányos-műszaki bázis fejlődéséből adódó egyre nagyobb lehetőségeket. A KGST-tagországokkal — főleg a Szovjetunióval — való együttműködé­sünk az egyenlőségen és a kölcsönös előnyösségen alapszik. A Szovjetunió­val való együttműködés eddigi fejlő­dése nemcsak a sokoldalú előnyös­séget bizonyítja, hanem azt is, hogy objektíve szükséges folyamatról van szó, főleg ami a vegyipart illeti. VOJTECH VÄMOS mérnök, az SZSZK Iparügyi Minisztériumának munkatársa A jó munkáért elismerés jár (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom