Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-27 / 17. szám
ÚJ szú I) Bl SZMM HMHIMMIMTASt IMI. IV. 27. Nincs a világon olyan hely, ahol Lenin neve ne hangzana .forradalmi felhívásként az elnyomás, a jogtalanság ellen. Az emberi történelem folyamán egyetlen társadalmi tanítás sem ragadta magával oly erősen a millióik tömegeit, mint a marxizmus—leniniz- mus. Egyetlen tanítás sem terjedt oly gyorsan, és nem segített a nemzetek harcában a változtatás igényével, mint Lenin tanítása. Ez csak azért lehetséges, mert egyetlen tanítás, egyetlen világnézet sem fejezte ki a dolgozók 'érdekeit oly teljesen, mint a lenini eszme. Éppen ezért a leninizmus azok ideológiája, akié a jövő. A leninizmus ezért a huszadik század marxizmusa. Oj korszakot nyitott Lenin nevével, tevékenységével ösz- szeforrott az emberiség egész forradalmi korszaka. V. I. Lenin a munkásosztály harcának kiváló szervezőije, stratégája, és forradalmi gyakorlatának tapasztalt, öntudatos képviselője. Az egész haladó emberiség mély (tisztelettel adózik Leninnek mint zseniális gondolkodónak. A marxista elmélet ;új korszakát nyitotta meg, gazdagítva a marxizmus összes alkotóelemét, a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a tudományos kommunizmust, ezért vált a leninizmus a huszadik század marxizmusává. A történelmi tapasztalat igazolja, hogy a leninizmus nemcsak elmélet, amely a világot magyarázza, hanem egyiben a világ megváltoztatásának hatalmas eszköze, a tömegek forradalmi tevékenységének irányítója a társadalmi haladás érdekében. Ebből kiindulva a burzsoá propaganda elkövet mindent e forradalmi tanítás lejáratásáért, szembeállítja a marxizmust a leninizmussal. A szocialista világ és a nemzeti felszabadító mozgalom összes tapasztalata igazolja a leninizmus nemzetközi jelentőségét, történelmi igazságát és általános érvényét. Alkotó érvényesítése lehetővé teszi helyes feleletet adni mindazon alapvető kérdésre, mely a világ forradalmi mozgalma összes egységei előtt áll. A leninizmus általános érvényességének tagadása alapjában véve a keletkezésétől létezik, és az Októberi Forradalom után még jobban felerősödött. A kapitalizmus védelmezői, a revizionista és opportunista ideológusok már évtizedek óta tagadni próbálják a marxizmus fejlődését, lenini időszakát. Ogy magyarázzák a leni- nizmust, mint kimondott specifikus körülményekhez idomított elméletet és programot. Nem létezik azonban semmilyen „keleti", illetve „nyugati" marxizmus. Lenin sohasem tagadta az Októberi Forradalom némely sajátos vonását. Ellenkezőleg, figyelmeztetett erre épp úgy, mint a jövőben más országokban végbemenő forradalmak különlegességeire, amikor egyes országok kommunista pártjainak politikáját és annak alapelvelt magyarázta. A Szovjetunió munkásosztályának az új szocialista társadalmat közgazdaságilag viszonylag elmaradt országban kellett építenie, sőt, mi több, egyedül és a kapitalista világ által körülzárva. Az ilyen feltételek sok irányban egyediek és alapjában nem ismétlődnek. A GYŐZELEM FELTÉTELE Lenin eszméi ezért győzhettek és győzedelmeskednek, mivel a kommunisták nem sablonszerűén érvényesítik, hanem az adott konkrét korszaknak és a reális feltételeknek megfelelően alkalmazzák. A marxizmus megköveteli tőlünk — írta Lenin — az osztályok kölcsönös viszonya és a konkrét történelmi helyzet minden különlegességének objektíve igazolható mérlegelését. Mi, bolsevikok mindig törekedtünk eleget tenni e követelménynek, amely minden tudományosan indokolt politika szempontjából elengedhetetlenül szükséges. A világon nincs egyetlen ország sem, ahol azonos feltételek volnának a szocializmushoz való átmenethez. A kommunista pártoknak a politikai irányvonal meghatározásakor, megválasztásakor tekintettel kell lenniük a külső és a belső feltételekre, a nemzetközi viszonyokra és kapcsolatokra. A szocializmushoz való átmenet nem lehet azonos, ott, ahol túlsúlyban van a kis és középparasztság, azzal, ahol nagylétszámú munkásosztály van. Lenin 1921-ben ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet lehetséges aszerint, hogy az illető országban már túlsúlyban vannak a kapitalista viszonyok vagy a felaprózott gazdálkodás van túlsúlyban." A kommunista- és munkásmozgalom tapasztalata mutatja, hogy milyen káros volna az adott különlegességet felnagyítani és túlzásba vinni. Az ilyenféle hozzáállás jellemző a jelenkori revizionizmusra, amely a „nemzeti szocializmus", vagy a szocializmus „nemzeti modelljének" eszméjét igyekszik átültetni, megvalósítani. A szocializmusnak a nemzeti különlegesség leple alatt való építése káros az adott ország munkásosztályának és a nemzetközi szocializmusnak is. A revizionizmus állítása abban csúcsosodik ki, hogy a szocializmusnak sokféle modelljének kellene lennie, melyek minőségileg eltérnének egymástól, vagyis annyi modellnek, ahány egymástól kölcsönösen eltérő ország létezik. A revizionista elméletek elutasítják a Szovjetunió és a többi szocialista ország általánosan érvényes tapasztalatát és annak internacionalista jellegét. Céljuk annak igazolása, hogy az az óriási tapasztalat, melyet az SZKP gyűjtött össze a szocialista építés folyamán, nem bír internacionalista jelentőséggel. A TAPASZTALATOK GAZDAG FORRÁSA Az általánosan érvényes és a sajátosan különleges kérdésnek nagy figyelmet szenteltek a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai is. E kérdésre az 1957-ben Moszkvában megtartott nemzetközi tanácskozás arra a következtetésre jutott, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak szociális, közgazdasági feltételei fő vonalakban az összes országban azonosak. A szocializmus építését objektiv folyamatok jellemzik, amelyek a társadalmi élet minden területén a közgazdaságban, a politikában, az ideológiában és a kultúrában egyaránt jelentkeznek. A szocialista rend megteremtése csak azok következetes tiszteletben tartása mellett lehetséges. A szocializmus építése a Szovjetunióban először a történelem folyamán igazolta, melyek a fő utak a szocialista társadalmi rend megteremtéséhez. Ezt az utat járták be a többi országok kommunista pártjai Is, melyek a szocializmus építésének útjára léptek a második világháború után. Ezen az úton haladnak majd a többi országok is, amelyek a jelenben vagy a jövőben lépnek az új társadalmi rend megvalósításának útjára. A munkásosztály hatalma megteremtésével Szovjetoroszországban felmerült a kérdés, hogy milyen legyen a szovjethatalom, a szovjet állam kapcsolata, viszonya a forradalmi munkásmozgalom és a gyarmati országokban működő nemzeti felszabadító mozgalmakhoz. Alapvető volt olyan kapcsolatok megteremtése a munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom nemzeti egységeivel, mely megszilárdítja az egyes nemzeti egységek forradalmi mozgalmát és erőt ad a tőke nemzetközi szervezettségével szembeni harchoz. Így a Szovjetunió Kommunista Pártja a megalakulásától kezdve szilárdan a proletár internacionalizmus talaján áll, és ez átszövi az SZKP több mint hetvenéves történelmét. Az imperializmus megjelenésével nem csökkent a tőke nemzetközi szövetsége, sőt ellenkezőleg, megerősödött, kiszélesedett. Ezért a marxisták—leninisták arra törekedtek, hogy még következetesebben betartsák a munkásmozgalomban a proletár internacionalizmus alapelveit. Az orosz bolsevikok pártja Lenin vezetésével élesen bírálta az egyre szélesedő kispolgári nacionalista és soviniszta irányzatokat, melyek fokozatosan elárasztották a II. Internacionálét és fékezték a forradalmi munkásmozgalom ütőképességét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a szovjet kommunisták internacionalista politikájának a győzelme volt. Október a proletár internacionalizmus fejlődése új korszakát nyitotta meg, mely azon alapul, hogy a nemzetközi munkásmozgalom ettől kezdve harcában támaszt kapott a világ első államilag szervezett munkásha- talmátóll. A munkáshatalom megteremtése, a szocialista átalakulás és a békés építés összhangban volt azzal a lenini tézissel, hogy a munkásosztály, és annak politikai pártja minden országban, ahol győzelmet arat a burzsoázia fölött, segítsen a szocializmus építésében. A szovjethatalom megteremtése után a proletár internacionalizmus az első szocialista állam politikájának egyik fő meghatározója, irányadója lett. Az SZKP mind kül-, mind belpolitikájában egyre aktívabban lépett fel a forradalmi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom védelme érdekében. A proletár internacionalizmus lenini alapelvei, melyek a NOFSZ-ban öltöttek testet a világ jelenkori forradalmi mozgalmában kiszélesedtek, elmélyültek. A szocializmus kiszélesedése, a szocialista társadalmi rend világméretű győzelme a proletár Internacionalizmus új fejlődési fokát hozta létre. Ez a szocialista országok közti kapcsolatok alapelve, amit szocialista internacionalizmusnak nevezünk. Oj típusú kapcsolatok A történelem folyamán először új típusú viszony jött létre az államok közötti kapcsolatokban, amely nemcsak az egyenlőség, önállóság és a belső ügyekbe való be nem avatkozás elvén alapul, hanem a kölcsönös segítségnyújtás alapelvén is. A kölcsönös segítségnyújtás kérdése a szocialista internacionalizmus megértésének alapvető kérdése, és nem véletlen, és nem csoda, hogy a szocializmus ellenzői, a burzsoá és opportunista politikusok arra törekszenek, hogy alapjaiban kiforgassák a szocialista internacionalista kapcsolatok ezen aiapel- vét. Elutasítják a munkásosztály egyes osztagai és a szocialista országok közötti kapcsolatokban a kölcsönös segítségnyújtás elvét. Csupán az egyenjogúság, egyenlőség és a beilső ügyekbe való be nem avatkozás elvét hirdetik. A kölcsönös segítségnyújtás eszméje és a tényleges együttműködés elválaszthatatlan az internacionalista politika marxista—leninista értelmezésétől. „A kispolgári nacionalizmus — hangsúlyozta V. I. Lenin — a nemzetek egyenjogúságának elismerését hirdeti internacionalizmusnak, de semmi többet." Nem véletlen tehát, hogy a kommunista és munkáspártok dokumentumai hangsúlyozzák, hogy az internacionalista álláspont nem merül ki a kölcsönös kapcsolatok, az egyenjogúság, a szuverenitás és a belső ügyekbe való be nem avatkozásban. A kommunista és munkáspártok 1957-ben kiadott nyilatkozata hangsúlyozza: „Ezek fontos alapelvek, de nem merítik ki a szocialista országok közötti kapcsolatok lényegét. A kölcsönös kapcsolatok elválaszthatatlan része a kölcsönös segélynyújtás. Ebben a kölcsönös segítségben fejeződik ki a proletár nemzetköziség alapelve.“ A KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG A szocialista országok internacionalizmusa a forradalmi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom egyes nemzeti egységeinek nyújtott gyakorlati és reális támogatásban is megnyilvánul. A szocialista országok részéről a világ haladó erőinek nyújtott segítség magában foglalja nemcsak a nekik nyújtott anyagi, erkölcsi segíséget, hanem a nemzetközi imperializmus népellenes politikája leleplezését stb. Az elmúlt évtizedek bizonyítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen teljesíti a proletár és szocialista internacionalizmus alapelveit. A proletár internacionalizmus jelentősége állandóan nő. Ez segítséget nyújt a reakciós és nacionalista nézetek leküzdésében. Az a nemzetek közötti új típusú kapcsolat, melyet a reális szocializmus valósít meg, egyre szélesebb méreteket ölt a világon a nemzetközi és a nemzetek közötti kapcsolatokban. A politikai hatalom megteremtése után a munkásosztály belső internacionalista lényegével érdekelt a proletár internacionalizmus érvényesítésében a nemzetközi kapcsolatok területén. Az egész világ munkásosztálya és a dolgozók Internacionalista szolidaritása és annak reális politikai befolyása a világ összes reakciós és revizionista erői incselikedése ellenére egyre befolyásosabb és hatékonyabb érő. A szocialista országok buzdító példája, ahol a mindennapi politikában hajtják végre Lenin tanításait, hogy a „proletariátus harca minden egyes országban legyen alárendelve a proletariátus világméretű harcának" a világ forradalmi átalakulásának eszméjévé és a huszadik század történelmi erejévé változtatják át a világ forradalmi haladásáért küzdő harcosok proletár szolidaritásának gondolatát. PÉK VENDEL, a CSKP KB munkatársa MUNKA K 9 Z B E N Vysoké Mytóban, a Karosa autóbuszgyárban 1981-ben új típusú autóbuszokat fognak gyártani. A mintapéldányokat hosszú ideig ellenőrizték és próbálták a prágai Közlekedési Vállalatban, ugyanakkor a moszkvai NAMI kutatóintézetben is elvégezték az igényes próbákat. Az új autóbuszok motorját a jármű hátsó terében helyezik el, ezáltal csökkentik a zajt és növelik az utasok kényelmét. Felvételünkön balról jaroslav Mend, a fejlesztési műhely dolgozója Oldfich Sykora munkatársával együtt a 734 típusú autóbuszba szereli a motort (J. Tachezy felvétele — CSTK)
