Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
A szocialista országok Prágában székelő kulturális központjai jelentős mértékben hozzájárulnak a népeink közti barátság elmélyítéséhez. Rendezvényeikkel gazdagítják fővárosunk kulturális életét, eljuttatják a csehszlovák közönséghez nemzeti klutúrájuk értékeit, képet adnak országuk szocialista fejlődéséről, jelenéről. Ezúttal az amerikai kontinens első szocialista állama, a Kubai Köztársaság prágai kulturális központjába látogattunk el. A Kubai Kultúra Háza több mint másfél évtizedes fennállása óta százezrek számára hozta életközeibe a távoli szigetország életét, kultúráját. Ez év elejétől az intézmény a három évig tartó nagyméretű tatarozási és átépítési munkák befejeztével felújított és kibővített helyiségekben folytatja munkáját. Prága központjában, a Vencel teret a Nemzeti Színházzal összekötő Národní Tfída egyik saroképületében székelő Kubai Kultúra Házára a világos kiállítóterem, az ajándékbolt kirakatának ízléses elrendezése, s nem ritkán az érdeklődők kígyózó sora hívja fel a járókelők figyelmét. Az intézmény szerves része még a kitűnő akusztikájú koncert- és moziterem. A Kubai Kultúra Házának tevékenységéről, terveiről Manuel Corrales igazgatóval beszélgettünk. — Amikor 1963 szeptemberében megnyíltak intézményünk kapui — emlékezik vissza Manuel Corrales igazgató — célunk a testvéri Csehszlovákia népeivel való sokoldalú együttműködés kibontakoztatása és elmélyítése volt. Előadások, kerekasztal-beszélgetések, kiállítások sorozatával igyekeztünk hű képet adni a kubai népi forradalom, a szocialista forradalom eseményeiről, amelyek széttörve az imperialista elnyomás láncát, a forradalmi mozgalom új időszakát kezdték meg az amerikai kontinensen. Azokat a mélyreható változásokat, azt a gyors gazdasági és kulturális fellendülést kívántuk érzékeltetni Csehszlovákia népével, amelyeket a Batista-diktatúra felszámolása, az USA-tól való gazdasági és politikai függőség megszűnése indított el Kubában. Ezt az évekkel ezelőtt megkez dett munkát folytatjuk ma is, a szék házunk felújítása következtében létrejött kedvezőbb körülmények között. A felújított kulturális központ január 28-án, Jósé Marti a kubai nemzeti felszabadító mozgalom hőse, nagy gondolkodó, kiváló költő és publicista szü letésének 127. évfordulója napján kezdte meg munkáját, ezzel is kifejezve Kuba tiszteletét nemzeti hőse haladó eszméi iránt, amelyek nagy hatással voltak a Kuba szocialista jelenét, szociális fellendülését megalapozó forradalmi nemzedékre is. A szocialista fejlődés húsz éve, a kubai nép élete, munkája és sikerei, valamint az ifjúsági mozgalom lesz a témája az idén sorrakerülő több kiállításnak. A művészi és dokumentumfénykép kiállítások mellett természete sen kubai képzőművészek alkotásaiból is rendezünk néhány tárlatot. A jelenleg megtekinthető tárlat például Manuel Couceiro Prado, Ramón Hiti Eduarde, Rafael Queneditt Morales és a kortárs kubai képzőművészet több más képviselőjének festményei és plasztikái a kubai képzőművészet gazdag szín- és formavilágába nyújtanak bepillantást. — Milyen programmal várja a főváros lakosságát az idén az új koncert- és moziterem? — Intézményünk hagyományos programjához tartozik a kubai és a latin- amerikai zene népszerűsítése. Kiváló előadóművészek közreműködésével egy alkalommal a csehszlovák közönség már ízelítőt kapott kubai gitárra írt szerzeményekből. A jövőben pedig népszerű előadóművészek — Jorge Luis Prats, Cecilio Tieles zongoristák, Antonio Lazaro, Maria Juria Garcia énekesek — tolmácsolásában hangzanak majd fel a spanyol és néger népzenei elemeket magába olvasztó sajátos kubai zeneművészet alkotásai. Programunk összeállításakor természetesen nem feledkeztünk meg a modern és szórakoztató zene kedvelőiről sem. Számukra minden bizonnyal nagy élmény lesz a White Trio fellépése. A filmművészet iránt érdeklődők számára rendszeresen bemutatjuk székházunkban a kubai filmművészet legfrissebb termékeit, valamint az elmúlt évek sikeres alkotásait. Az egész estét betöltő művészi filmek mellett ismeret- terjesztő rövidfilmek sorával tárják a csehszlovák nézők elő Kuba természeti szépségeit, a szigetország lakosságának mindannapi életét, sikereit. Manapság sokan tanulnak Csehszlovákiában spanyolul. Néhányan közülük a Kubai Kultúra Házában működő nyelvi lektorátus tanfolyamán igyekeznek elsajátítani e nyelv alapjait. — Nyelvtanfolyamunk iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a tantermek korlátozott száma miatt nem tudunk minden érdeklődőt felvenni. A kezdők, középhaladók és haladók csoportjában jól képzett csehszlovákiai nyelvtanárok ismertetik meg a hallgatókat a spanyol nyelv szókincsével és nyelvtani rendszerével. Ennek sikeres elsajátítása után a felsőbb osztályban kubai tanárak vezetésével szabad társalgás formájában bővítik szókincsüket, beszédkészségüket. A földszinti boltban dallamos kubai zenét megörökítő megannyi hanglemez, hangszerek, hagyományos kubai termékek különféle emléktárgyak, kagylóból készült ékszerek, népművészeti elemeket őrző kerámiák — között válogathatunk. Ha szerencsénk van, jellegzetes kubai ruhát, blúzt és divatos kézitáskát is vásárolhatunk, amiből a készlet a fiatalok óriási érdeklődése miatt csak napokig, órákig tart. A Kubai Kultúra Házának fontos szerepe van a kubai nép anyagi és szellemi kultúrájának népszerűsítésében. Jelentős tapasztalatcsere-fórum, amely kubai és csehszlovákiai tudósok, művészek számára biztosítja a két ország tudományos, kulturális és művészeti értélkeinek kölcsönös megismerését, cseréjét. A legszélesebb rétegeknek szánt sokoldalú programjával, sajátos eszközökkel ad képet a szocialista Kuba életéről azzal a nemes céllal, hogy ápolja és erősítse a népeink közti barátságot. MOLNÁR ANGELA Felvétel az üzlethelyiségből C astelot Napóleon című könyvében olvasom: a császár jelvette Keller tábornok egyenruháját a Szent Teréz rendjével együtt, így játszotta ki alattvalóit, akik Avignon közelében kőzáport zúdítottak kocsijára és betörték a jármű ablakát. „Napóleon félt! Ö, akinek a szeme sem rebbent a csatatéren, megrémült az üvöltöző tömeg láttára. Mi volt ez? Gyávaság? „Ne felejtsük — figyelmeztet a szerző —, Napóleontól ered az a csodálatos mondás: az életemet elvihetitek, de azt nem tűröm, hogy sértegessetek!" Nem tévedünk: Napóleon csak a méltatlan hálál borzalmától rettegett. Vajon nem azért félünk a haláltól, mert a betegség és a vén- ség méltóságunkban megaláz, és azt a halált, amit a számunkra tartogat, „sértésnek" érezzük valamennyien? Hátha nem kisebb elszántsággal halnánk meg, mint a vérpadra lépő francia nemesek, vagy, hogy továbbra is e kornál maradjunk — a maguk ellenkező igazáért egymást lenyakazó jakobinusok, ha ki-ki ízlése szerint megválaszthatná az életéhez és egyéniségéhez illő halálnemet? A napokban hallottam egy anyáról, aki átadta az egyik veséjét a gyermekének. Veszélyes műtét volt — de szerencsés. Es ha önfeláldozása életébe kerül ...? Az ilyenfajta halál az, amtt én emberhez méltó halálnak képzelek. Az életet feláldozni csak egy értékesebb, a magunkénál többnek hitt élet megmentése érdekében érdemes. Ilyen halált bátran vállal, akinek van erkölcsi ereje. Az értelmetlen, megalázó halál azonban félelmet ébreszt abban is, aki nem gyengébb, mint Napóleon! HORVATH IMRE M ielőtt leültem volna, körül pillantottam a buszban. Egy idősebb asszony lemandóart vette le tekintetét az előbb még szabadnak hitt ülőhelyről, s tovább pásztázta a sorokat. Odaintettem, és leültettem. — Ez az idősebb úr át tudja engedni a helyét a még idősebbekmefk, de a kisasszonyok nemi Azok nyugodtan nézik ezt ahelyett, hogy ők állnának feli — reccsent bele egy ingerült hang az autóbusz megszokott morajába. Amikor felmértem a helyzetet, megállapítottam, hogy az idősebb úr én vagyok, a kisasszonyok az idősebb asszonnyal szemben ülő lányok, a reklamáló meg a mögöttünk ülő szikár férfi. Nem tudnám megmondani, melyik érzés volt bennem erősebb: a viszolygás-e attól, hogy esetleg lányokat kényszerítsenek helyük átadására ötvenegy esztendőin miatt, avagy az elégedettség, hogy akad, aki félretéve a kényelmes közönyösséget, nevelői szerepre vállalkozik a városi autóbusz nyilvánossága előtt. Az utasok is elégedett mosollyal és helybenhagyó fejbólogatásokkal nyugtázták előbb a megjegyzést, csak akkor vált egy kissé csodálko- zóvá mosolyuk, amikor fürkésző tekintetük az én kigömbölyödött arcomra esett. Igyekeztem elfordulni, amennyire lehetett, s magamban hálás is voltam a lányoknak, hogy nem mozdulnak az ülőhelyükről. — Tessék, kérem, foglaljon helyetl — ugrott fel a férfi. — Ha már a kisasszonyok nem tudják az illemet, majd én negyvenöt éves létemre megmutatom nekik, mi a tisztesség. — Szabadkozásomat elhárítva, lenyomott az ülésre. Jobbnak láttam, ha nem tiltakozom tovább: talán véget ér a kellemetlen jelenet. JIEVELGETJÜK” EGYMÁST Nem ért véget. Az udvarias férfi most már a lányiakkal szembefordulva folytatta a szemrehányást. S amikor azok kétségbe vonták, hogy bármi köze volna az ügyhöz, és csendre intették, idegesen fakadt ki: — Nem hallgatokl Sőt legszívesebben kivágnám magukat az autóbuszból! Döbbent csend fogadta szavait. Én is behúztam a nyakamat. Most már elviselhetetlennek éreztem az Idősebb úrnak kijáró megkülönböztető figyelmet és megtiszteltetést. Valahonnan szárnyra kelt egy bátortalan megjegyzés a lányok védelmében, majd magam is csillapítani kezdtem a háborgó embert. De belőle tovább folyt a szó. Egy hirtelen ötlettől indíttatva, felálltam, s megköszönve udvariasságát, felajánlottam neki a helyet. Csalódottan nézett rám: én is ellene fordulok? — Le kell szállnom a következő megállóban — mondtam, a lelhető legmegyőzőbb hanghordozásomat elővéve. Az utasokat is meglepte a váratlan fordulat. A tekintetekben megjelent a kárörvendő mosoly: hát érdemes volt ennyiért ilyen nagy felhajtást csinálni? Emberünk már nem ült le. Úgysem tudna ülni az idegességtől — legyintett lemondóan, és szomorúan állt a gúnyos tekintetek kereszttüzében. Megsajnáltam. Ha így hagyom Itt, soha többé nem emel szót a jó ügy védelmében. S talán más sem az utasok közül. De hogyan szolgáltassak neki egy kis elégtételt? Amikor megindultam az ajtó felé, belenyilallott a térdembe. Akaratlanul is biccentettem egyet a bal lábamra. Egyet akaratlanul, a többit már szándékosan. Bicegve szálltam ki az autóbuszból az utasok meglepett tekintetétől kísérve. Bicegve, mert mégiscsak másképp néznek majd a háborgó férfira, hia látják, hogy egy rokkant ember miatt emelt szót. RASKI ISTVÁN
