Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
VASÁRNAP 1980. április 20. A NAP kel — , Kelet-Szlovákia: 5.33, nyugszik 19.33 Közép-Szlovákia: 5.41, nyugszik 19.41 Nyugat-Szlovákia: 5.49, nyugszik 19.49 órakor A HOLD kel — 9.53, nyugszik 1.00 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIVADAR és MARCEL nevű kedves olvasóinkat 1830-ban született Louise MICHEL francia tanítónő, költő, forradalmár (1 1905) • 1648-ben született Odilon REDON francia festőművész (+ 1916) • 1905-ben született Vladimír RlHA cseh zongoraművész és pedagógus, érdemes művész (+ 1978). AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL A huszadik század forradalmi tanítása Irta: Pék Vendel, a CSKP KB munkatársa Ütésképtelen ütőkártya P. Vonyik Erzsébet cikke „Tervezett” szombatok Mészáros János riportja A pártelnök Hajdú András riportja Máié és egyellek Zolczer János riportja „Jobbomba kardot lábaimra szárnyakat...” Dr. Szathmári István tanulmánya A fák tudnak beszélni Alan Marshall elbeszélése Gyermekeink sikeres és eredményes nevelésének egyik alapjelt ét ele, hogy család és iskola egyet akarjon, a modern pedagógia vívmányait és az évszázados tapasztálatoín7h/ip«f»wííim íi/iocrtn oda, hogy művelt, sokoldalúan képzett, munka- szerető és gerinces emberek váljanak belőlük. Ez olyan közhely, hogy már szinte restelljük hangoztatni — pedig szükség van az ismételgetésre. Erről győzött meg a következő eset is. A szövetkezet gyümölcsösében gazdag volt a termés. Nem győzte a tagság a szedéssel járó munkákat, segítségül hívták a helybeli iskola tanulóit is. Szombat reggel az iskola előcsarnokában Másutt se nagyon van rá példa, így már csak ezért sem hiszem, hogy éppen nálunk akadna valamikor is ember, aki fölkutatná, és megírná, hogy ki mindenki és miként zsűrizett már nemzetiségi amatőr művészeti mozgalmunkban. Meg ha akadna is, aligha dolgozhatna a teljesség igényével, írásos dokumentumok hiányában, legföljebb sokat próbált, tapasztalt zsűritagok és régebbi szereplők emlékezetére építhetne. Úgyhogy csupán em lítem ezt, és csupán azért, mert eszembe jutott, hogy nagyon tanulságos, hasznos lehetne egy eféle írásmű. Az újságokban és amatőr művészeti tanácskozásokon, sajnos, nagyon-nagyon ritkán és akkor is szőrmentében foglalkozunk a különböző szinten működő zsűrik munkájával, amelyen pedig jóval több minden áll vagy bukik, mint ameny- nyit sokszor hiszünk. Még manapság is sok kivetnivalót — tehát bí- rálnivalót — tapasztalhatunk egész zsűrik vagy egyes zsűritagok magagyülekeztek a gyermekek. A pedagógusok lelkes szavakkal beszélnek a munkáról, minden eredmény siker és jólét forrásáról. Csillognak a gyermekszemek, már indulás előtt látjuk, tanulóink ma kitesznek magukért. Osztályonként sorakozó, és indulás az almáskertbe. A kis harmadikosok a fa alól szedik fel roppant buzgalommal a hullott almát. Sok-sok IáAAf mn/ifnlf/inol1 n hw. gádvezető bácsi meg is dicséri őket, kiemeli: a kis harmadikosok ugyanannyian vannak, mint a hatodikosok, de több álmát szedtek. A kicsik még buzgóbban dolgoznak, a hatodikosok is ne- kidurálják magukat a munkának, ekkora szégyen nem száradhat rajtuk. Vígan, szaporán megy a munka. Beállnak a traktorok. Míg felrakják a ládákat, a traktorosok elszívnak egy-egy cigarettát. A harmadikos kis Andrea leltartásában, hozzáállásában, leggyakrabban a felelősségérzet hiánya miatt. Az ízlés, a jóiké szült ség, a látás- és gondolkodás- mód színvonaláról, korszerűségéről, 'az értékeiéZSŰRIZÜNK si szempontok milyenségéről most nem beszélek. Pusztán olyan apróságot említek, mint a tapintatlanság, az alkotó j még ha nem is a legjobbat alkotóI ember iránti tiszteletlenség. Mert mi másnak nevezhetnénk azt, amikor például a versmondó — fárasztó hetekkel, hónapokkal a háta mögött — lámpalázban égve törekszik a legjobb teljesítményre, a mélyen tisztelt zsűri előtt főként, és a mélyen tisztelt zsűri egyik-másik tagja jól szórakozik valamin, beszél a szomszédjához, nem gondolván arra, hogy ez zavarja a versmondót, aki lát, sőt, elsősorban talán a zsűrit látja, már szereplése közben megprókendezve fut az édesapja jelé: Apu, mi vagyunk a legjobbak, többet szedtünk, mint a hatodikosok. Az édesapa komoran ránéz boldog kislányára, kaján mosolyt küld a közelben segédkező tanítónő jelé: „Mert titeket még könnyű bolonddá tenni.“ A gyerek megszégyenülve, csüggedten el- oldalog, a kis tanítónő szemét eljutja a tehetetlenség könnye. Nevel a család, nevel az iskola, nevel a felnőttek egész társadalma. Használt valakinek az apuka gonoszkodása? Bizony nem! De ártani ártott, legtöbbet saját gyermekének, de azoknak is, akik jültanúi voltak a megjegyzésnek, s végső soron saját magának. Ugyanis ezidáig azt tartotta róla a közvélemény, hogy szándékai tisztességéhez és munkaszeretetéhez nem fér kétség. A véleményünket gyorsan revideáltuk. bálja leolvasni az arcokról teljesítményének hatását, fogadtatását. Természetesen, nem azt akarom ezzel mondani, hogy a zsűri ne szórakozzon, ne derüljön (teszem- azt színházi előadás vagy kórusmű bemutatása közben, ha az olyasfajta; vagy kacajra fakasztó baklövéseken), és — hogy ilyet is mondjak — ne igyon meg egyetlen pohár bort sem működésének ideje alatt. Végül is az amatőr művészeti mozgalom nem aszkéták mozgalma — bár lenne föl- szabadultabb, természetesebb zajlású belső élete. De amikor a munkában megnyilvánuló emberről van szó, e munka megítéléséről és rangsorolásáról, akkor a zsűri — és ez a legkevesebb, amit mindnyájan elvárunk tőle — figyeljen. Még ha kevésbé élvezhető vagy élvezhetetlen műsor is van a színpadon. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakasza megkívánja az egész párt egységes igyekezetét, amelyek célja a politikai-szervező, de egyben az eszmei-nevelő munka intenzivebbé tétele és tökéletesítésa. Ebben is tükröződik az, hogy a zzocializmns építése során, a kommunizmus felé vezető áton törvényszerűen növekszik a szubjektív tényező jelentősége. Feltétlenül el kell érni, hogy a politikai-nevelő munka az eddiginél jóval magasabb fokon áthassa a párt szervei és szervezetei, az állami ét gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, az ifjásági szervezetek, az egész Nemzeti Front tevékenységét. A gyakran előforduló súlyos fogyatékosságok egyike, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa, vagy központi bizottsági ülései által kitűzött számos feladatot szóban elismerik, a jelszavakban hangsúlyozzák, de nem mindenütt teljesitik őket felelősségteljesen. Ennek nem az az oka, hogy a párthatározatok megvalósításához hiányzik valamilyen szervezeti láncszem. E tekintetben semmiképp sem lehet hiányérzetünk. Nyilván az sem a probléma oka, hogy nem határozták volna meg az intézmények és a vezető dolgozók hatáskörét és kötelességeiket, sem az, hogy kevés lenne a jó, világos és névre széló határozat. Az a hiba, hogy nálunk sok még a formalizmus, az alibizmus, a túlzott kényelemszeretet, s hogy azok, akik felelősséggel tartoznak, minden esetben nem cselekednek kommunista elvszerűséggel, gyakran ügyeskednek, s munkájuk fogyatékosságait úgynevezett objektiv okokkal mentegetik. Az ilyen visszás jelenségeket semmiképp sem szabad megbocsátani, elnézni, sőt mi több, meghátrálni előttük. Ezekből a jelenségekből le kell vonni a konkrét következtetéseket, mégpedig névreszőlőan, mindenkivel szemben, aki kötelességeit nem teljesíti. A kötelességek, a szocialista társadalom, a munka iránti felelősségtelje« viszony kialakítása a politikai-nevelő munka rendkívül fontos feladata, amelyet szervesen ösz- sze kell hangolnunk a párt és a szocialista állam gyakorlati tevékenységével. A felelős dolgozókat, a szerveket és a szervezeteket nemcsak aszerint kell értékelni, hogyan bontják le a határozatokat, vagy az irányelveket, hány gyűlést, szimpoziont, előadást, avagy .tanfolyamot szerveztek, illetve hányon vettek részt, hanem elsősorban munkájuk konkrét eredményei alapján. (Vasil Bilak elvtársnak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Becske István 1955 óta dolgozik a pelsőci (Pleäivec) szövetkezetben. Nyolc évig volt agronómus, tíz évig elnök. A cukorrépa termesztésében nemegyszer voltak kerületi elsők, s büszkék arra is, hogy szálastakarmány- ból mindig önellátók voltak. — Azt követően, hogy 1973-ban több szövetkezet társult, a Vörös Csillag Efsz alelnöke és az üzemi pártbizottság elnöke lettem — mondja magáról —, azóta is betöltőm ezt a két funkciót. Közvetlen azután, hogy belépett a szövetkezetbe, tehát még 1955-ben, megválasztották a hnb képviselőjének. Egy megbízatási időszakban az elnöki tisztséget is betöltötte. Volt a közrendvédelmi, a mezőgazdasági szakbizottság elnöke, jelenleg pedig a kereskedelmi, helyi gazdálkodási és idegenforgalmi szakbizottság élén áll. — Ebben a 2700 lakosú nagyközségben, amely jelentős vasúti csomópont, a fejlődés sokáig egy helyben állt. Ennek egyik oka az volt, hogy a Sajó csaknem évente kilépett a medréből, veszélyeztette a települést. Az első jelentősebb új létesítmény a 14 tantej mes iskola volt — mondja. — Sürgettük, vártuk a folyó szabályozását. Közben sem ültünk ötbe tett kézzel. Társadalmi munkával elkészült a ravatalozó, megépült a víz vezeték-hálózat. A Sajó alsó szakaszának szabályozása lehetővé tette egy új utca kiépülését. A Nyári utca új üzletet is kapott. A közelmúltban a Z-akció keretében megkezdték az oly nagyon várt művelődési ottfhon építését is, már az idén tető alá került. Mivel a korábbi iskola szűknek bizonyult, 20 millió korona ráfordítással már épül az új, 16 tantermes iskola, és lerakták az alapját a szolgáltatóháznak is. — A település fejlesztéséhez a szövetkezetünk is segítséget nyújt. Ha időm engedi, én magam is kiveszem a részemet a társadalmi munkából — mondja, majd minden szót külön hangsúlyozva folytatja —, nekünk képviselőknek kell jó példával szolgálnunk. — Becske Istvánt a pelsőciek a legutóbbi választáskor másodszor is a jnb képviselőjévé választották. Elfoglaltsága ellenére a társadalmi funkciótól sem zárkózik el. A CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke. — Nem panaszként mondom, de sok az elfoglaltságom. A szövetkezetünknek 460 állandó dolgozója van. Hét község tartozik hozzánk. Mindegyikbe el kell látogatni, részt venni a nyilvános gyűléseken és mindent megtenni ezeknek a településeknek a továbbfejlesztéséért — összegezi munkáját, feladatait. — Jó beosztással azonban mindenre futja az időmből, még arra is, hogy a kertben foglalatoskodjam. A választói, lakótársai gyakran megállítják az utcán, sokszor felkeresik az irodájában. Érdeklődnék, vitatkoznak, mivel és hogyan lehetne még jobban elősegíteni a község és a közös gazdaság fejlesztését. A szövetkezet például 49 lakást épít, 28-ba már be is költöztek a lakók. —A választási időszak végéig úgy szeretnék dolgozni, hogy a számadáskor emelt jövel állhassak a választóim elé — mondja búcsúzóul. Becske István szövetkezeti vezető, pártfunkcionárius, és képviselő, minden erejével a közösség érdekében munkálkodik. Több emlékérem mellett minden bizonnyal ezért is kapta meg a mezőgazda- sági szakágazat legjobb dolgozója kitüntetést. NÉMETH (ANOS A BIZALOM KÖTELEZ 1980. IV. 20. MUNKÁRA NEVELÜNK
