Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-13 / 15. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Ha ma a lézerekről beszé­lünk, illetve azok kihasználá­sáról a különböző tudományos és műszaki szakágazatokban, akkor már pontosan tudjuk, hogy melyik lézer mire alkal­mas. Meg tudjuk határozni azo­kat a tulajdonságokat is, ame­lyekkel az adott lézernek ren­delkeznie kell egy bizonyos fel­adathoz. Tudjuk például, hogy a HeNe gázlézer felhasználható a földmérésben, a bányaipar­ban, az építészetben és a köz­lekedésben. Ezeknek a követel­ményeknek másféle lézer nem felelne meg. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt ezt még nem lehetett ilyen pontosan megha­tározni, s az információk sem voltak eléggé megbízhatóak. De ez már a múlté. Hasonlóan az a döntés is elavult már, hogy számunkra a 632,3 nm hullám- hosszú gázlézer a legmegfele­lőbb. Határozottan kényelmesebb lett volna néhány évet várni, amíg a világban megjelennek a megbízható hírek és készülé­kek, amelyek hasonló céllal al­kalmazzák a lézereket. Én a kevésbé kényelmes utat válasz­tottam, az önálló kutatást, ha­zai környezetben. Kutattam a lézerek tulajdonságait, új be­rendezéseket és készülékeket fejlesztettem ki. Az egyik alap­feladat volt a lézert „elszakí­tani“ a laboratóriumtól, és ki­vinni az „életbe“, oda, ahol szükség van rá. Habár ez kezdetben igen sok problémával járt, később bebi­zonyosodott, hogy helyes volt a választott út. Az első hordoz­ható 120 om hosszú gázlézer­rel megkezdődött a lézer tulaj­donságainak, terjedésének ku­tatása egy bányatérségben és a légkörben. A Prágai Vákuum- technikai Kutatóintézetben gyártott TKG—201-es lézerrel már 1967-től elkezdődhetett a munka, amelyhez később fejlet­tebb változatok társultak. A ku­tatás a lézersugár térbeli terje­désére, a dívergenció megaka­dályozására, valamint a lézer- optikára összpontosult, hogy a kitűzött célok elérhetők legye­nek. A térbeli terjedés kutatá­sa során megállapítottuk a su­gár hőmérséklettől függő tulaj­donságait is, valamint a fény­energia ingadozását is a sugár­nyaláb belsejében. Kerestük a legmegfelelőbb el­járásokat és eszközöket a fény- nyaláb közepének a meghatáro­zására (képernyőin vagy érzéke­lő lapon), s felhasználtuk a közvetlen vizuális megfigyelés lehetőségét is, valamint a köz­vetett, fényképek által való megfigyelést. A sugárnyaláb op­tikai alakításának eljárásait ki­egészítettük a fénytörés alkal­mazásával, s az előnytelen op­tikai réseket nagyon hatásos, saját szerkesztésű diffrakciós ráccsal helyettesítettük. Ezek a rácsok tengelyszimmetrikus for­mába rendezik a sugárnyalábot, melynek középpontjában össz­pontosul a sugár energiája. Ez két csehszlovák szabadalom al­kalmazásán alapszik. Kifejlesz­tettük továbbá a referencia­egyenes meghatározásának két­pontos rendszerét, az eddig al­kalmazott hárompontos rend­szer helyett. Ez a rendszer lé­nyeges mértékben növelte a pontosságot a lézertől a célig vezető térbeli pontok halmazá­nak a meghatározásánál. Lehe­tővé tette az atmoszféra fény- terjedésre gyakorolt hatásának pontosabb mérését is, s meg­könnyítette a refrakciő, vala­mint a különböző hőmérsékle­tű levegőrétegek okozta turbu­lencia tanulmányozását. A bányatérségben végzett ku­tatásoknál a függőleges irányú sugár vizsgálatait egy kiegyen­lítő műszer tette lehetővé, amely csehszlovák találmány, míg a vízszintes és a ferde su­gár alkalmazásához egy külön­leges lézerteodolitet fejlesztet­tünk ki. Mindkét műszer sokat változott a kutatások során, végleges formájukat nemrég nyerték el. • A lézer útépítési munkáknál való kihasználásához, a gépek vezérlésénél nem elegendő az egyenes sugár. Itt síkok (vízszintes, függőleges vagy ferde) kialakítására van szük­ség. Ezt úgyszintén egy cseh­szlovák találmány, egy különle­ges üvegrudacska teszi lehető­vé. Két rúd keresztezésével két egymásra merőleges, vagy bár­milyen helyzetű sík alakítható ki, nagyon élesen látható met­szésvonallal. Optikai hasáb se­gítségével a sugarat 2 vagy több párhuzamos sugárrá ala­kíthatjuk, amelyek távolságmé­résre, vagy sík kialakítására egyaránt alkalmasak. A kutatást természetesen to­vább folytatjuk, mivel mindig újabb és újabb problémák me­rülnek fel. A műszerek kifej­lesztése és a tapasztalatok lehe­tővé tették a ilézer gyakorlati alkalmazásának kiszélesítését. Minden konkrét feladat meg­követeli azonban a lézer para­métereinek igazítását, a továb­bi segédeszközök kifejlesztését és a használati utasítások ki­dolgozását. A kiinduló pont mindig a munkamenet, a gépek működésének a pontos ismerete, amihez figyelembe kell venni a lézer adott tulajdonságait, hogy képes-e egy vagy több párhuzamos, illetve egy síkban fekvő sugárnyalábot kibocsá­tani. Ebben a rövid írásban nem térhetünk ki a gyakorlati al­kalmazás valamennyi esetére, néhány feladat elvégzése azon­ban említést érdemel. A GotJtwald-híd deformációi­nak a méréséhez a terhelési próbáknál négy lézert alkal­maztunk. A megfigyelés a ter­vező kérésére az első hídmező inflexiós pontjában történt. Két kiegyenlítő műszer a híd hosz- szanti elhajlását mérte, vala­mint a híd elfordulását is rög­zítették asszimetrikus terhelés alatt. Miután több megfigyelő pont is volt, a meghajlást a híd teljes hosszában mérhettük. Az inflexiós pontban kétszeres pontossággal mérhettük a moz­gást, miután itt egy síktükör által visszavert sugarat hasz­náltunk. A tükör egy pillérre volt erősítve, amely független volt a híd mozgásától. Az ered­mények teljes mértékben meg­egyeztek a hagyományos geo­detikus mérések eredményeivel. További hasznos méréseket végeztünk a Zeldvka, a Moldva és az Otava folyókon épülő hi­dak szerkezeti elemeinek pon­tosításához a munkák befejező szakaszában, amihez egy új mé­rőpadot és egy új mérési rend­szert fejlesztettünk ki. Kevesen tudják azt is, hogy a strahovi stadionban lézerek segítségével történt a tornagyakorlatok je­leinek a kitűzése. Lézert alkalmaztunk továbbá az egyik mosti magasépület bo- rítőpanelljeinek egyenlőtlenségi méréseihez. Ehhez a munkához lézerteodoilitokat alkalmaztunk. A feladat elvégzése hagyomá­nyos mechanikai úton, állvá­nyokról hetekig tartott volna. Hasonló eljárást alkalmaztunk az egyik templom boltívének a bemérésénél, ami elkerülhetővé tette az állványozást és az ér­tékes falfestmény esetleges megsértését. A lézer alkalmazása nagy se­gítséget jelentett a Komárov— Buzuluku-i darupályák kitűzé­sénél is, ami körülbelül egy­hetes időmegtakarítást jelen­tett, az adatok nagyobb pon­tosságáról nem is beszélve. Számos csehszlovákiai és NDK-beli bányában lézersugarat alkalmazunk a függőónos bemé­rések helyett, ami az eljárás időszükségletét 8 óráról 2—3 órára csökkentette. Kísérleti jelleggel bevezettük a föld alat­ti munkagépek lézeres vezérlé­sét is a hodoníni, a kladnól és a nyugat-csehországi bányate­lepeken. Szénkombájnok, fejtő­állványok és ekék vezérléséről van szó. A lézer a kotrópajzsok vezérlésénél is bevált, például a beneSovl Vízműépítő Válla­latnál. Libuáában pedig a West- fália cég pajzsát vezérelte a lézer. Számos lézertechnikai eljá­rást dolgoztunk ki, többek kö­zött a lézer elmozdulásának a kiküszöbölésére, az irányzás szabályozására, valamint a kül­föld: lézerek laboratóriumi és gyakorlati felhasználásra. Mind­ehhez tanácsadó szolgálatról Is gondoskodunk. DOC. ING. JAROMlR TLUST? Szerk. megj.: a szerzőt az el­múlt évben a CSSZK Nemzeti Díjával tüntették ki a lézertech­nika alkalmazásában elért ered­ményeiért a földmérésben, az építészetben, a bányászatban, a gépiparban és a közlekedés­ben. LÉZER AZ ARTRITISZ ELLEN Szovjet orvosok legújabban kecsegtető eredménnyel használ­nak lézert a reumás ízületi gyulladás kezelésére. Eddig több mint 15(1 beteget kezeltek ezen a módon a moszkvai Il-es számú or­vosi intézetben. Egyhavi lézerkezelés után az érintett ízület gyul­ladása megszűnik és tízből kilenc beteg könnyebben mozgatja a lábait, kevesebb fájdalommal. A kezelés napi 2—5 perces lézerbesugárzás, a betegség súlyos­ságától függően. A lézersugárnyalábbal különböző irányból céloz­zák meg a beteg ízületet és a hetenként egy alkalommal megva­lósított mély besugárzás eléri az ízület belsejét is. A reumás ízületi gyulladást a legkülönbözőbb gyógyszerekkel kezelik, de ezeknek olykor nem kívánatos mellékhatásaik is vannak. A lé­zerkezelés teljességgel ártalmatlan és járóbetegeken is alkal­mazható, nincs szükség a beteg állandó gyógyintézeti ellátására. CSEHSZLOUAK EREDMINVEK A LfMECHNMA niEsmsm SUGÁRTENGERBEN Elve A Nap jótékony sugárzásának köszönhetjük, hogy Földünkön kialakult az élet: a meleget adó infravörös hullámok nélkül bolygónkon örök fagy uralkod­na, látható fény hiányában nem lennének rajta nappalok. Hosszú évezeredeken át mind­össze a világűrből, a Napból és a távolabbi csillagokból érkező sugárzás, az egyetlen ismert földi sugárforrás, a tűz fénye és jótékony hője érte az emberisé­get. Idestova száz éve, 1888-ban Heinrich Hertz német fizikus megszerkesztette az első mes­terséges sugárforrást, a kon­denzátorból és tekercsből álló egyszerű rezgőkört, amelyből az olasz Marconi és az orosz Po­pov kifejlesztették a rádiót. A televíziós és a radartechnika megjelenése után meghatványo­zódott a különféle antennákból kibocsátott hullámok energiája. Napjainkban túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy sugárözönben élünk, hiszen a már említett forrásokon kívül mindinkább terjednek a mikrohullámú ház­tartási készülékek is, sütők, grillezők, valamint az elektro­akusztikai berendezéseket irá­nyító vezérlőpanelek. Napjainkban egyre népsze­rűbbé válnak ezek a készülé­kek. Ennek fő oka a nagyfokú hatékonyságuk. Egy mikrohullá­mú sütő négy-öt perc alatt meg­süti a vacsorát, míg hagyomá­nyos társa csak egy órányi me­legítés és energiafelhasználás árán képes erre. A nagyüzemi sütők ennél sokkal többet „tud­nak“, akár egy egész szarvas- marhát is ropogósra sütnek né­hány perc alatt. A nagyfokú ha­tékonyság titka abban rejlik, hogy a mikrohullámú sugárzás az anyag belsejében fejti ki hatását, így az elkészítendő étel belseje előbb melegszik fel, mint a sugárforráshoz kö­zelebb eső felszíne. A jelenség behatóbb vizsgálatra késztette a kutatókat, hiszen e háztartási eszközök elterjedése, illetve az ilyen sugárforrások szaporodá­sa esetleg negatív hatásokat is kiválthat az emberi szervezetre. A vizsgálatok megállapították, hogy a mikrohullámoknak a négyzetcentiméterenkénti 10 mtllivatt teljesítmény alatt már nincs hőhatásuk, ezért ezt az értéket adták mag biztonsági szintként, ennél kisebb energia- sűrűség még a háztartási sütő­ből is megszökhet. Ügy tűnik, hogy a nyolcvanas évek folyamán megjelenik egy újabb, nagy teljesítményű mes­terséges sugárforrás. A hatva­nas 'évek végén Peter Glaser, cseh származású amerikai ku­tató vetette fel annak a gondo­latát, hogy a Nap energiáját közvetlenül a világűrben kelle­ne átalakítani napelemek segít­ségével villamos energiává, mi­vel a légkör a sugárzás jelentős részét elnyeli, s az így nyert áramot infravörös hullámokká átalakítva lesugároznák a föld­re. E fantasztikusnak tűnő terv­vel néhány évig senk, sem fog­lalkozott érdemben, csupán a hetvenes évek közepén jelent­kező energiaválság irányította rá a figyelmet. Az Amerikai Űr­kutatási Hivatal, a NASA már komolyan foglalkozik egy kö­zeljövőben felbocsátandó kísér­leti naperőmű megszerkesztésé­vel. A környezetvédők körében azonban aggályok merültek fel, vajon sikerül-e a Földtől negy­venezer kilométeres távolság­ban keringő űrobjektuimból ki­bocsátott sugárnyalábot megfe­lelően fókuszálni. Ezt földi kö­rülmények között kipróbálni lehetetlen, mivel a mikrohullám egyenes vonalban terjed, ez a hatalmas távolság pedig az Egyesült Államokon áthaladó legnagyobb délkör hosszának felel meg. Ezért nem indokolat­lan az a kérdés, hogy milyen hatással lehet a nagyenergiájú sugárzás a vevőantennák köze­lében tartózkodó személyekre. Már a gazdaságosság, vagyis a földre juttatott mikrohullámú sugárzás minél nagyobb hatás­fokú kihasználása is arra ösz­tönzi a konstruktőröket, hogy a lehető legkisebb legyen a ve­vőantennák körüli energiaszó­rás, tehát ne érje el a bizton­ságosnak elismert 10 milliwat- tos értéket négyzetcentiméte­renként. A környezetet egyáltalán nem szennyező, tiszta energia- forrás rendkívül nagy jelentő­séggel bírna életünkben, hi­szen napjainkban a bioszféra egyensúlyának emberi-ipari te­vékenység által történő meg­bontása világszerte aggasztó méreteket ölt. A kutatókban az a kérdés is felmerült, hogy a mikrohullámú készülékek elterjedése nem je- lenit-e egy újabb „szennyezőfor­rást“. A kérdés különösen ak­tuálissá vált egy váratlan kísér­leti eredmény ismeretében. A Pennsylvaniai Egyetem kutatói egy alkalommal baktériumok­kal szennyezett ételt melegítet­tek mikrohullámú tűzhelyükön, s meglepődve tapasztalták, hogy nagymértékű baktérium- pusztulás következett be azo­kon a helyeken is, ahol a hul­lámok alig fejtettek ki hőha­tást. A megismételt kísérletek bebizonyították azt a feltétele­zést, hogy a hullámok nem csu­pán hőhatásük révén fejtik ki hatásukat. A nemzetközi mun­kamegosztás keretén belül ha­marosan egy szovjet, egy ame­rikai és egy francia kutatócso­port alakult, amelyek egymás­tól függetlenül vizsgálni kezd­ték a sugárzásnak kitett bak­tériumtelepek viselkedését. A kísérleti eredmények igazolták az első megfigyelést: a négy­zetcentiméterenkénti tíz milli- wattos küszöb alatti sugárzás is nagymértékben lelassította a baktériumok szaporodását. A következő lépésben majmokkal végeztek kísérleteket és megál­lapították, hogy különösen a magzat fejlődésére van káros hatással a sugárzás. Vizsgálataink sarán a szov­jet kutatók meglepő eredmé­nyekhez jutottak. Megállapítot­ták, hogy már kis mennyiségű elektromágneses sugárzás Is ál­matlanságot, fáradékonyságot, ideggyengeséget okoz, nagyobb dózis akár a szellemi képessé­gek csökkenéséhez Is vezethet. Ellenben azt 4s sikerült meg­állapítaniuk, hogy a rákos sej­tek fokozott mértékben érzéke­nyek a mikrohullámú sugárzás­ra, így elképzelhető, hogy az hatékony eszközzé válik a rosszindulatú daganatok gyó­gyításában. Egyelőre csupán állatkísérleteket folytatnak eb­ben az irányban, s csak ezek egyértelműen pozitív eredmé­nye után kerülhet sor klinikai kísérletekre. Rendkívül sok munka vár még a kutatókra, amíg sikerül egyértelműen meghatározni, hogy a mikrohullámú sugárzás milyen hatással van az élő szervezetekre, főleg az ember­re. Mint a kísérleték is sejtetik, valószínűleg sok pozitív hatása is van, azonban nem szabad le­becsülni a benne rejlő esetleges veszélyeket. Ezért szigorú biz­tonsági előírásokkal, egyértel­mű szabványokkal kell szabá­lyozni mind az ipari lellegű. mind a háztartásban előforduló mikrohullámú készülékek gyár­tását. A kutatások jelenlegi sza­kaszában azonban már egyér­telműen kijelenthetjük: ésszerű felhasználás esetén minden biz­tosíték adott, hogy a mikiphul- lám az emberek kényelmét szol­gálja, hasznos segítőtársuk le­gyen OZOGÄNY ERNŐ I960. IV. 13. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom