Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-13 / 15. szám
Bolyban (Bol), a példás Ik0z9ég címet viselő bodrogközi faluban, kedves és már hagyományos ünnepség a személyazonossági igazolványok átadása, a fiatalok hfi- ségesküje. ötven fiatal sorakozik a hub dísztermében Szabó Béla és Szaniszló Ferencné pedagógusok Vezetésével, Szedlák Miklós elvtárs, a hnb elnöke, Bakus Jánosné, a polgári ügyek testületének elnöke köszöntik őket. Már évekkel korábban kialakult az ilyenkor szokásos szertartás rendje, a fiatalok, akik átveszik a személyazonossági igazoJványt, pionírokként már többször is részt vettek hasonló ünnepségen, felkészültek az eseményre, tudják, miről van szó, magabiztosan, az alkalomhoz illő komolysággal, ifjú szívük lelkesedésével zengik: — Hűséges leszek a szocializmus eszméjéhez. És amikor az ünnepség végén a világ if júságának himnuszát dalolják, mindannyiuk számára úgy tűnik, hogy szilárd elhatározásuk, eltökéltségük, tartalmat adni a himnusz szavainak: harcba boldog jövőért megyünk." A szépen megrendezett ünnepség után azokkal beszélgetek, akik erre a hűségesküre és erre a harcra felkészítették őket. Zsebík Károly iskolaigazgató: — Az iskolában nemcsak tanítunk, oktatunk, hanem azzal egyidejűleg nevelünk is. Most érkezett el a pillanat, hogy ebben a jól megszervezett nevelési folyamatban önállóságot adjunk tanítványainknak, bár most inkább azt mondom, hogy neveltjeinknek, mert az illőbb az alkalomhoz, önállónak lenni nagy öröm, de persze felelősség is. Véleményünk, hogy minden fiatalnak annyi önállóságot kell adni, amennyivel élni tud. Ml bízunk bennük. Kopasz Mária, a pionírcsapat vezetője: — Megtanítottuk őket arra, hogy a boldogság nem a felhőtlen, háborítatlan nyugalom, a véget nem érő öröm és az olyan ünnepi hangulat, mint a mostani is, hanem a képesség, küzdeni a jóért, a közösség és önmagunk javára. Megtanítottuk őket arra, amit Marx ismert aforizmája így határoz meg: a boldogság harc. DuSan Dzurko, a közbiztonsági szervek főtörzsőrmestere: — Nem először látom ezeket a fiatalokat, hiszen sokszor találkoztam már velük a szakköri foglalkozásokon, az ifjúsági klubban, a sportpályán. Hivatalosan és barátilag is. Meggyőződésem, hogy erkölcsi tudatuk fejlett, törvénytisztelők, és meg fogják tartani azt az erkölcsi normát: cselekedj úgy másokkal, ahogyan elvárod, hogy mások cselekedjenek veled. Balogh Zoltánná, a hnb hivatalnoka: — Sokat foglalkoztunk ezekkel a fiatalokkal. Ezt nemcsak hivatalos személyként, hanem a szülői tanács tagjaként is állítom. Tetszik nekem, hogy erre az ünnepségre nemcsak a külsőségek, a formaságok szépsége, meghittsége a jellemző, hanem az is, hogy a fiatalok tudják, mit jelent, amit mondtak: a szocializmus iránti elkötelezettségre tettek ígéretet. Szabó Béla, osztályfőnök: — Ez az ünnepség, mely már hagyományos nálunk, annak a gondolatnak a jegyében került megrendezésre, hogy a szocialista erkölcs megkívánja: egyéni létünket társadalmi jelentőséggel ruházzuk fel. Az Ilyen értelmű felkészítés persze nem néhány napi szervező munka volt. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy már akkor megkezdtük, amikor elsősök voltak ezek a fiatalok. Bakus Jánosné, a polgári ügyek testületének elnöke: — Mielőtt átadtuk volna a személyazonossági igazolványokat, mindenkinek megmagyaráztuk, hogy melyik sora, melyik 'bejegyzése mit jelent. Ezenkívül a szocialista erkölcs normáit is megértettük a fiatalokkal. Megértettük velük azt, hogy az erkölcs általában ott kezdődik, ahol azt, ami van, abból a szempontból ítéljük meg, aminek lennie kell. A fejlett szocializmus követelményei szempontjából. Szaniszló Ferencné, osztályfő- nőit: — Igyekeztünk úgy nevelni, hogy büszkék lehessünk ezekre a fiatalokra. Büszkék mint kommunista pedagógusok, hiszen aligha lehetnek másmilyenek, mint amilyenekké mi neveltük, vagy amilyenekké mellettünk lehettek. Keresetlen szavaikkal így vallanak arról, hogy mit tettek a fiatalok hűségesküjéért, miként vélekednek az ünnepségről ők, a kommunisták, akik tudják: a szocialista erkölcs ott kezdődik, ahol az ember tetteit és belső világát a jövő, a kommunizmus fénye ragyogja be. A díszterem csillogásában, a fiatalok tekintetében ez a ragyogás a legszebb. HAJDO andrAs harcba boldog jövőért megyünk” A TAKKOZTATAS 01 FORMÁJA A politikai tömepunka szerves része A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában nem véletlenül kerül előtérbe az a követelmény, hogy emeljük a politikai tömegmunka színvonalát. E munka hatékonyságának fokozásához számos pártszervezetben hozzájárul a rendszeres politikai információ, ezek révén sikerült elmélyíteni a párt vezető szerepét, tömegkaposolatait. A humennéi és a lévai JLevice) járás tapasztalatai azt mutatják, hogy a kommunisták mindennapi, céltudatos, emberek között végzett mukája elősegíti a politikai feladatok, 'például a választási programok sikeres teljesítését, hozzájárul a dolgozók társadalmi és munkaaktivitásának valamint kezdeményezésének fejlesztéséhez. A legjobb párttagok segítségével felújult és új formával gazdagodott a személyes agitáció, s egyben szélesebb körűvé vált a kommunisták, a politikai informátorok hatása a tömegek között. Ösztönzőként hatott az SZKl' KB-nak az ideológiai és a politikai-nevelő munka fejlesztésétől szóló 1979. évi határozata. A szovjet komunisták példája s az első tapasztalatok alapján a lévai járásban kiépítették a politikai tájékoztatás rendszerét. A járási párt- bizottság elnökségének dokumentuma alapján 1978- ban néhány pártszervezetben — Zselizi (Zeliezovcej Állami Gazdaság, Ipolysági (Sahy) Piéta, lévai Járási Építőipari Vállalat — létrehozták a politikai informátorok csoportját. A szóbeli politikai tájékoztatás rendszerének bevezetése a pártszervek határozataival összhangban történik. Ezek a határozatok hangsúlyozzák, mennyire fontos követelmény az emberek erkölcsi-politikai profiljának formálásában a politikai-nevelő hatás. Fontos az is, hogy ismerjük a környezetet, az* a mun- káskoUektívát, amelyben a politikai tájékoztatást végezzük. Ez a rendszer — amint Jablonicky elvtárs, a lévai járási pártbizottság ideológiai titkára mondotta — nemcsak azt tartja szem előtt, hogy a járás dolgozóit több információhoz juttassuk, mint az a sajtó, a rádió és a televízió révén lehetséges. Az előadóval — politikai informátorral — létrejött személyes kapcsolatra gondolunk, a véleménycsere, s annak lehetőségére, hogy az ismeretek mélyebben az emberek tu datába vésődjenek. A lévai tapasztalatok azt mutatják, hogy a politikai információáramlás javítása összhangban van azzal a törekvéssel, hogy hatékonyabbá tegyük a politikai agitációt. Ebben fontos szerep jut az agitátoroknak, akik állandó és személyes kapcsolatban vannak a dolgozókkal. A politikai informátorok munkájának tökéletesítéséből nagy részt vállal a politikai nevelés házának előadói csoportja. A járás egyes munkahelyein, például a tlmaöei energetikai gépgyárban, a zselizi Állami Gazdaságban stb. rendszeressé váltak a 15—20 perces aktuális tájékoztatók. A termelési értekezletek kezdetén, műszakváltás előtt, esetleg munkaszü- notekben kerítenek sort ezekre a tájékoztatókra. Itt is érvényes az az elv, hogy a munkaidót munkára kell kihasználni. A politikai informátorok feladata tehát nemcsak a tájékoztatás, hanem a becsületes munkára, öntudatos magatartásra nevelés is. A kommunisták tudatában vannak, hogy a szóbeli politikai információ bevezetése mellett hatékonyan kell kihasználniuk a politikai tömegmunka többi formáját is. Az Ipolysági Plata üzem dolgozói legnagyobb érdeklődést a világban zajló politikai események iránt tanúsítanak. A gazdaságpolitikában az üzem tervfeladatainak a teljesítése áll a figyelem középpontjában. A szociálpolitikát, az életszínvonalat, a lakás- építésit, az ellátást, a kereskedelmet és a szolgáltatásokat érintő kérdések is gyakran szerepelnek napirenden. A politikai informátorok tevékenysége révén a pártszervezetek, a helyi állami szervek és társadalmi szervezetek számos ötlettel gazdagíthatják saját munkájukat is. Szinte mindenütt az a követelmény, hogy a politikai tájékoztatás címre szóló, gyors és következetes legyen, rugalmasan reagáljon az emberek helytelenül, szubjektívan kialakított nézeteire, az ellenséges propaganda koholmányaira, a kispolgári és vallási csökevényekre. Kritikusan rámutassanak a termelésben, a kereskedelemben, a szolgáltatások terén felmerülő gondokra, hibákra, s arra, mit lehet és kell tenni kiküszöbölésük érdekében. A politikai informátorok munkája fontos. Ezért a járási pártbizottságok fokozott figyelmet fordítanak kiválasztásukra. A legtöbb esetben vezető gazdasági dolgozók, a legjobb kommunisták töltik be ezt a tisztséget. A pártszervek segítségével így Szlovákia számos járásában felújult a személyes agitáció, tervezett és céltudatos lett a szervezése. Ahhoz, hogy pártunk központi bizottsága legutóbbi üléseinek igényes célkitűzéseit megvalósítsuk, szükséges, hogy tovább emeljük az irányító, a szervező, a politikai-nevelő és ellenőrző munka színvonalát, tökéletesítsük és hatékonyabbá tegyük a pártmunka formált és módszereit. A lévai járás kommunistáinak a politikai tömegmunka terén szerzett jó tapasztalatai valameny- nyiünk számára példáikéit szolgálhatnak: jő szóval és konkrét tettekkel minden embert megnyerhetünk ügyünknek. IV. U. STEFAN KOPCAN, mjrm az SZLKP KB előadója MmM Ai ttnnepeág jelenetei: ■ fiatalok átveiiik a sxemély azonossfi- gl igazolványt (A szerző felvétele)
