Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-13 / 15. szám
A SZOVJETUNIÓ KMilMJUANAK IBIIM HAGYOMÁNYAI A szovjet külpolitika és diplomácia, amelyet a lenini lángelme ragyog be, új távlatokat nyitott az emberiség előtt. Minden korszaknak megvan a maga politikai időjárása, megvannak a maga szeizmikus rezdülései a nemzetközi életben. S amikor a történelem felé fordulunk, önkéntelenül felidézzük emlékezetünkben azt a felbecsülhetetlen értéket, amellyel népünk e történelmet már az új társadalom kialakulásának első éveiben gazdagította — hiszen ez a társadalom hírül adta a világnak, hogy a jövendő nemzedékeket igyekszik megszabadítani a háború szerencsétlenségétől. Ezek az eszmék hódították meg az emberek millióinak szívét, és ösztönözték őket aktív tettekre. S ezekhez fűződik valamennyi állam egyenjogúsága, a belügyeikbe való be nem avatkozás elvének elismerése, amely napjainkban a nemzetközi érintkezés normájának számít. E történelmi vívmányok alapját 1917-ben rakták le, amikor elfogadták a lenini Békedekrétumot. Elmondhatjuk, hogy 1917 októberétől a nemzetközi kapcsolatok története a lenini diplomácia tekintélye és befolyása fokozódásának jegyében fejlődik. Lenin, aki elsőrendű figyelmet fordított a szovjet állam diplomáciai tevékenységére, elméletileg megalapozta a szovjet külpolitika sarkalatos elveit: béke és békés egymás mellett élés a különböző társadalmi rendszerek között, internacionalizmus és szolidaritás a nemzeti felszabadulásukért és függetlenségükért harcra kelő népekkel. A békés egymás mellett élés gondolata az első világháború éveiben ötlött fel Leninben, amikor a szocialista forradalom elméletét dolgozta ki. Tőle származik az a következtetés, amely szerint az egyes országok egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlettsége miatt a szocializmus előbb egy vagy több országban győz, a többi pedig bizonyos ideig burzsoá ország marad. Ebből az következett, hogy a szocializmus és a kapitalizmus egymás melletti létezése — történelmileg elkerülhetetlen és szükségszerű. A szovjet állam létrejöttével együtt új diplomácia is született, amely elvileg új tartalmú és irányzatú. Ez azzal magyarázható, hogy a szocialista állam olyan feladatokat tűz diplomáciája elé, amelyek a szocializmus természetéből erednek: a béke biztosítása, az országok közti egyenjogúság és kölcsönösen előnyös együttműködés, a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek segítése, az imperializmus agresz- szív erőinek visszaverése. A szovjet fél a hódító háborút bűncselekménynek nyilvánította, azt követelte, hogy an- nektálás és hadisarc nélkül békét kell kötni. Ebben rejlett a lenini eszmék legyőzhetetlen ereje. Ez erejük titka ma is, napjainkban. Manapság joggal beszélünk a szovjet külpolitikáról úgy, hogy az lenini politika. De nemcsak a mi országunk követi a lenini külpolitikai irányvonalat; napjainkban az egész szocialista közösség politikáját azok az eszmék és elvek határozzák meg, amelyeket Lenin alapozott meg. A régi világ sok képviselője bocsátkozik még ma is találgatásokba arról, vajon mi a szovjet állam diplomáciája által több mint hat évtized során elért sikerek oka? Ha valaki a nemzetközi politikát „a lehetséges művészetének“, „az erők játékának“ vagy „a furfang területének“ tekinti — akkor nem értheti meg ezt az egyszerű igazságot. Itt egyvalamit kell tisztán látni: a szocialista diplomácia — tudományos diplomácia. Georgij Csicserln, az első szovjet külügyi népbiztos írta: „A szovjet diplomáciát módszerei a legélesebben megkülönböztetik a régi diplomáciától és ezért más országok diplomáciájától is. Ez a történelmi folyamat marxista elemzésének segítségével tevékenykedik, és ezért a legmélyebbre ható irányzatokat keresi a jelenkor politikai és gazdasági viszonyainak fejlődésében. A mai nap konkrét viszonyai mögött igyekszik megérteni a jelenkori események legfőbb mozgatóerőit, hogy tevékenységét ösz- szeegyeztesse ezeknek fejlődésével.“ A szocialista diplomácia erejének titka az, hogy a marxista—leninista tudomány teljes fegyverzetében száll síkra. A marxizmus—leninizmus kincsestárából nemcsak az általános fejlődéstörvények ismeretét meríti, hanem azt a képességet is, hogy ezek alapján a legbonyolultabb nemzetközi helyzetekben is helyesen tájékozódjék. A valóság konkrét fényeinek tekintetbevétele, a történelmi fejlődés általános irányának ismeretével párosul — biztosítja a szocialista diplomácia valóságérzését, kezdeményezőkészségét és hatékonyságát. A csalás, a leplezés módszerei ellentétben állnak a szocialista diplomáciával. Szerves tulajdonságai: az őszinteség, az igazság, a becsületesség. Lenin írta: ennek a régi világnak megvan a maga régi diplomáciája, amely nem képes elhinni, hogy egyenesen és nyíltan is lehet beszélni. Már az a körülmény, hogy a szovjet állam diplomáciája egyenesen és nyíltan beszél, zavarba ejti a régi világ politikusait és diplomatáit. Október súlyos csapást mért a kizsákmányoló osztályok diplomáciai tevékenységére, céljaira és módszereire. A szovjet állam személyében olyan erő jelent meg a világ porondján, amely számára ezek a módszerek nem alkalmazhatók. A lenini külpolitikai művek olyan, igen fontos tudományos-elméleti tételeket is tartalmaznak, mint a kül- és belpolitika szerves egységben történő vizsgálata; a politikának a gazdasággal közvetlen kapcsolatban történő tanulmányozása, amelyből az a következtetés ered, hogy a gazdasági tényezők meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatokban; a politika osztályalapjának marxista értelmezése, a külpolitikai problémák történelmi elemzésének, a konkrét történelmi viszonyoknak és a valóság reális tényezői tekintetbevételének követelménye; a nemzetközi élet jelenségeinek fejlődésbeli vizsgálata, mint ezt a dialektika követeli. Végül pedig, Leninnek a nemzetközi problémákra vonatkozó szemléletét az jellemzi, hogy szigorúan megköveteli a politikai folyamatok tudományos pontosságú meghatározásainak kidolgozását. A húszas évek első felében, az imperialista intervenció szétzúzása után, a szovjet diplomácia határozottan elfoglalta helyét a nemzetközi színtéren, és hangja valamennyi országban eleven visszhangra lelt. Legfőbb erőfeszítései arra irányultak, hogy az agresszorral szemben tanúsított közös ellenállás útján az újabb háborús kalandok útját állják. A későbbi években is ezt az irányvonalat követte. Amikor azoknak a népeknek a képviselői, amelyek a második világháború fő terhét viselték, 1944-ben Dumbarton Oaksban az Egyesült Nemzetek Szervezetének bölcsője mellett álltak, ez is javarészt a szovjet diplomácia kezdeményezésének, törekvéseinek és erőfeszítéseinek eredménye volt. A Szovjetunió a Biztonsági Tanács állandó tagjaként az őt megillető jogokkal élve, szüntelenül harcol a békéért, az új háború veszélye, az agresszió ellen. Állandóan síkra száll a fiatal, fejlődő országok érdekeinek védelmében. Pozitív hozzájárulással gazdagította az ENSZ valamennyi szervének — a politikai, gazdasági, szociális és jogi kérdésekkel foglalkozó bizottságoknak — munkáját. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, más nemzetközi fórumoknak szónoki emelvényéről messze hangzóan cseng a szovjet diplomácia szava — pártunk és államunk hangja, az igazság és a béke hangja. Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa után, amely kidolgozta a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát a jelenlegi szakaszban, hatalmas szovjet békeoffenzíva bontakozott ki. A Szovjetunió kezdeményezései az enyhüléssel, a világbéke és a népek biztonsága megerősítésével összefüggő problémák egész komplexumát felölelik. Ide tartoznak azok a konstruktív javaslatok is, hogy kössenek szerződést az erőszak nem alkalmazásáról az államközi kapcsolatokban, hívjanak össze leszerelési világkonferenciát, tiltsák meg új tömegpusztító fegyverfajták és -rendszerek kidolgozását és gyártását. A Szovjetunió az atomfegyverkészlet és a hordozóeszközök korlátozásának, azután pedig a fegyver gyártása teljes megtiltásának és megsemmisítésének problémáját helyezi előtérbe azért, hogy örökre megszabadítsa bolygónkat az atomkatasztrófa veszélyétől. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az európai háborús konfrontáció enyhítésének, a kontinensen állo- másoztatott fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének. Éppen ezt a célt követik azok a kezdeményezések, amelyeket L. I. Brezsnyev múlt év októberi berlini beszédében fejtett ki. A Szovjetunió elhatározta, hogy egyoldalúan 20 ezer katonát, ezer harckocsit és megfelelő mennyiségű egyéb hadifelszerelést von ki az NDK területéről. Hajlandó arra, hogy a Szovjetunió nyugati körzeteibe telepített közép-hatótávolságú atomrakéták száma csökkentésének kérdését is megvizsgálja, ha az európai NATO-tagországok lemondanak arról, hogy területükre a Szovjetunió ellen irányuló új amerikai rakétákat telepítsenek. A szovjet kormány világosan kijelentette: több NATO-or- szágnak az a döntése, amely szerint területén új amerikai rakétákat állomásoztál — a fegyverkezési verseny újabb fordulóját jelenti. A Szovjetuniónak a legutóbbi időben kezdeményezett békeszerető akciói — meggyőző bizonyíték arra, hogy az SZKP és a szovjet kormány következetesen érvényesíti a lenini külpolitikát. Nincs nagyobb gondjuk annál, mint hogy megőrizzék a békét és kiépítsék a leszereléshez vezető utat, amelyet Lenin a szocializmus eszményének tekintett. NYIKOLAJ FEDORENKO, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja NAGYVÁROS A SIVATAGBAN A Kizil-Kum sivatag tulajdonképpen nem kedvez az életnek. Száraz, homokos sivatag, itt úgyszólván csak tévedésből esik. Annál gyakoriabbak a homokviharok. Nyáron megszokott dolog a plusz 45 fok árnyékban, és noha a tél rövid, a hőmérő higanyszála képes mínusz 20 fok alá is süllyedni. A talaj mindenütt terméketlen, kötött. Erős a napsugárzás és mégis: a fényképezőgép lencséjével ke resem a helyet, ahonnan a leghatásosabb felvételt készíthetném a folyó közelében levő szőkőkútról a város közepében levő téren. A Kizil-Kuim megpróbáltatásai közül csak egyet érzek: az erősen égető napsugarakat. A fénymérő a lencseszűkítés és az idő hihetetlen kombinációját mutatja, az arcom és a kezem déltájban már vörösesbarnára színeződik. A három üzbég folyó életadó vize, amelynek emlékmű jelle gü szökőkutat állítottak, mentesítette a talajt a sótól, lehetővé tette, hogy magas nyárfák nőjenek. A várost körülvevő gyűrűjük véd a homokviharoktól, amelyeknek a fák gátat vetnek. A város zöldje csökkenti a nap hevét. De ez túlságosan ke vés lenne, ha a tervezők nem döntöttek volna a háztömbök és általában -minden más épület kelet-nyugati orientációja mellett, minden egyes lakás tagolása átgondolt, lehetővé teszi a jó szellőzést, de meggátolja a léghuzannot, minden lakás déli oldalán ott az elmaradhatatlan erkély, amely árnyékol, és lehetővé teszi a falak jő hűtését. Nyáron ez a megoldás öt fokkal is csökkenti a hőmérsékletet a lakásban, s így nincs szükség nagy teljesítményű klímaberendezésekre. lelizaveta Henrichoona And rejeva, a városi pártbizottság titkára orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárnő. A taskenti egyetem elvégzése után mindjárt ide került tanítani. — Még az első építők sátor- városkájába -érkeztem — mondja. — Éppen akkor kezdődött az első utcasor építése. Ma a város középpontjában van, de nagyon figyelmesen kell keresni — az egyemeletes házak már régen eltűnnek a fáik és a bokrok között. A betonalapokkal együtt kezdtük ugyanis elültetni a gyorsan növő facsemetéket is. — A mai napig annyit ültettek belőlük az építőik, hogy a városban háromszor annyi zöld jut egy lakosra, -mint például Bratislavában, amely nem fekszik forró, barátságtalan sivatagban, hanem enyhe középeurópai övezetben! 1958-ban itt nem a zöld mezőn, hanem futőhomokon kezdtek építkezni. Ma a városban már több mint százezer ember él. Szakmák szerint ezek építők (mivel a város állandóan növekszik, és 2000-ig háromszorosára emelkedik lakóinak száma, orvosok, szülésznők, védőnők (mível évente 2500—3000 gyermek születik itt), pedagógusok és nevelők (mivel Buha- rából átköltöztették ide a politechnika egyes osztályait, és a helyi szakközépiskola százszámra nevel technikusokat a nem messze levő arany-lelőhely szá mára), energetikusok (mivel a helybeli hőerőmű a legnagyobbak közé tartozik Üzbegisztánban, és a szomszédos Türkmenisztánnak is szolgáltat áramot), vegyészek (a helybeli műtrágya- és műszáltermeló kombinát részére). A várost Aliser Navoiról, a híres üzbég költőről és tudósról nevezték el. Navoi városa azonban ma már ismertebb a világban, mint a középkori költő. A város két fő tervezője — Jozsif Bronszlavooics Orlou és Nyiko laj Ivanooic Szimonou — a Nemzetközi Epítésszövetség kongresszusán megkapta az egyik legnagyobb nemzetközi elismerést, amelyet műépítész elnyerhet: a Sir Patrick Aberc- rombie-diiat. Navoi tehát a világ egyik legszebb modem városának nem hivatalos címével büszkélkedhet. Ellenvethetjük, hogy hiszen a világon sok szép modern város van kietlen vidékeken, amelyeket híresebb építészek terveztek, mint Orlov és Szimonov. De a szocialista Navoinak sehol sin csenek nyomornegyedei, víz- és csatornázás nélkül azok számára, akiknek nem telik jobbra. Navoiban rendesen lakik mindenki — a párttitkár, az Iszpol- kum elnöke és azok az asszonyok, akik irodáikat takarítják. Egy lakosra ma a mellékhelyiségeken kívül 9 négyzetméter lakóterület jut, és az új mikro rajociokban főként négy- és ötszobás lakásokat fognak építeni, mivel az üzbég családok rendszerint népesek, öt gyerek egyáltalán nem ritka. A tervezők kitűzték a feladatot: megalkotni a szocialista nagyváros modelljét, komfortos környezettel, ahol minden feltétel megvan a gyümölcsöző munkához, az élethez és a pihenéshez. Emellett Navoi nagyvonalú megoldásával egyáltalán nem képgz kivételt a Szovjetunióban. Nemzetközi díjat kapott a két leningrádi építész Seocsenko olajváros megtervezéséért is a Kazah-sivatagban a Mangisiak-félszigeten, a Kaszpi- tengernél, és többek között az ő munkájukat dicséri a Novoszi- birszk melletti világhírű Araa- demgorodok is. jAn blaZej Ai özbég folyók »xökőkát ja (A szerzó felvétele)
