Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-13 / 15. szám
VASÁRNAP 1980. április 13. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.47, nyugszik 19.22 Közép-Szlovákia: 5.55, nyugszik 1930 Nyugat-Szlovákia: 6.03, nyugszik 19.38 órakor A HOLD kel — 5.21 nyugszik 17.17 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IDA és ALES nevű kedves olvasóinkat lBS5-b«n kait meg fsait de LA FONTAINE kiemelkedő francia küllő (sail. 1S21) • leas-baa «Sietett LUKÁCS György kommunista filozófus, esztéta, iroda ssrzjnssz szlovák Írónő, érdemes műAZ UJ SZÓ JOVO HETI VASÁRNAPI SZAMANAK TARTALMÁBÓL A huszadik század — Lenin százada Vilém Novy írása Bégeden emberek Török Elemér írása New Yorkban Kulcsár István riportja Bátran aküzösmü i't » :. ii ____ ie trenozasaDan Irta. Váciav Vacok. az SZSZK fejlesztési és műszaki minisztere Válaszúton Gály Iván riportja Éjszakai járőrön Németh János riportja ÉleskwészBt Részlet Grendel Lajos xesztHO regenyeooi Vasárnap este van, az idő lassan tízre jár. A buszban kirándulásról, látogatóból hazafelé tartó emberek utaznak a szlovák főváros Dúbravka nevű lakótelepére. Fiatalok, idősebbek, ki párosán, ki egyedül. Az állatkerttel szembeni sörözőnél felszál egy negyvenöt év körüli férfi, akit egy alig tizenhat éves legényke karol szorosan. A fia lehet. Leülteti apját a legközelebbi ülésre, vagyis éppen mellém, és egy lépéssel odább áll, mintha restellné, hogy apja fel- öntött a garatra. Az apja közben motyog valamit, de a legény nem érti szavait. En is csak szófoszlányokat csípek el, melyekből annyi azért ösz- szeáll, hogy még egy sört meg akart inni, mert szörnyen szomjas. Nem tudom, hány korsótól múlhat el a szomja, de jó néhánnyal megivott, abban biztos vagyok. Es nemcsak én, a többi utas is. Az egyik megállónál a férfi hirtelen felugrik, mintha semmi baja sem volna. Fia azonban nyomban átkarolja, nehogy a következő pillanatban mégis elterüljön a csuklós autóbusz padlóján. — Miért álltái fel? — kérdi aggódva. — Ülj vissza/ — Nem ülők! — válaszolja a szülő, aki sértőnek véli a fiú utasítását. Apa és fia A fiú nem kardoskodik, bár a helyzet egyáltalán nem közömbös számára, hiszen apja egyensúlyáról is neki kell „gondoskodnia." — Már csak egy korsóval akartam meginni — tér vissza a férfi a már hallott szövegre. — Egyetleneggyel. — Majd máskor — mondja apjának az egykét centivel magasabb, de nyurgább fiú. — A kocsmánál leszóltunk, és megiszok még eggyel — felettit ki a sörbarát. — Most hazamegyünk — szegezi le a fia. — Tíz perc az egész. Talán még annyi sem — alkuszik az apa. A fiú hajthatatlan: — Hazamegyünk. A szavadat adtad rá. A busz közben fékez. — A kocsmánál vagyunk! — csillan fel a férfi szeme, s már indul is az ajtó felé. A legényke azonban visszarántja: — Megmondtam, hogy hazamegyünk — ismétli meg és még szorosabban belekarol az apjába, aki egyszeriben elszégyelli magát. Sőt, úgy érzi, meg kell magyaráznia a bizonyítványát a közelállóknak. — Bezzeg ml szót fogadtunk a szüléinknek — mentegetőzik. — De ezek már nem tisztelnek bennünket ... Valami fontosat még akart mondani, de a kővetkező fékezésnél csak nagy üggyel-bafjal sikerült állva maradnia. A fia Segítségével. Aztán leszálltak és elindultak hazafelé. Az ,Atyai szára nem hajló" fiú és az örök szomjúságra ítélt apa. Aligha tudnak nálunk oly sokan franciául mint ahányon alkalmanként megvásárolják a francia nyelvű, PIF elnevezésű gyermeklapot, mert a laphoz mellékelt celofán- tasákban mindig található valamilyen egyszerű, könnyen összeszerelhető, játék. Vagy ahogyan franciául mondják: gad- zsett. Ha a szülök, nagyszülők hírét veszik, hogy a PIF legújabb száma megvásárolható az ORB1S vállalat árudájában, elsősorban az ötletes játék, a gadzsett megvásárlása érdekében vállalják a sorban állást. A múltkor egy bácsika, feltehetően nagyapa, leplezetlen őrömmel bontogatta a celofántasakot, közben így lelkendezett: — Hiába, ilyen ötletesek is csak ott, a nagybetűs Nyugaton tudnak lenni. Meglepődött azonban, amikor az elárusítónO megkérdezte tőle: — És tudja, hogy kik azok az ötletes szerkesztők? Kik azok? A bácsika tagadást jelentő fejmozdulattal jelezte, hogy nem tudja, az elárusítónő tehát megmagyarázta; — A Pif a Francia Kommunista Párt gyermeklapja. A gadszettgyár- tó műhely vezetője Christian Lampert aki a múltkor sajtónyilatkozatban mondta el a szocialista országokból hozzájuk látogató szerkesztőknek, hogy azért fontos számukra a lap és az ötletes játék, mert közvetve ugyan, de így is propagálják a kommunista párt gondolatait. Nem szólt erre a bácst- ka semmit, de a sorban állók egyike megismételte, amit az előbb éppen ő mondott: — Hiába, ilyen ötletesek is csak ott, a nagybetűs Nyugaton tudnak lenni. Persze a hangsúlyból érezni lehetett, hogy ez az elismerés már azoknak szól, akiket valóban megillet. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzeti és a nemzetközi érdekek egységének és a szocialista közösség szilárd láncszemeként általunk teljesített kötelességeknek mélyreható megvilágítása híján az emberek képtelenek lennének megérteni pártunk politikáját és azt teljes támogatásban részesíteni Különösképpen fontos az, hogy megértsék lehetőségeink valós voltát és tudatában legyeinek annak, hogy nem minden függ csak a mi akaratunktól. Egész igyekezetünket arra orientáljuk, hogy az emberek munkájának eredményei, minden erőink és eszközünk a békés célokat, az ember javát szolgálják. Ha azonban a legreak- ciósabb imperialista erők szüntelenül áj, még pnsztitóbb és költségesebb fegyvereket fejlesztenek, s azokat határainktól Nyugatra széthelyezik, ha veszélyeztetik szocialista hazánk szabadságát és biztonságát, akkor szent kötelességünk mindent megtenni a béke szavatolására. Az öntndatosság, a szilárd meggyőződés, a szocializmus ügye iránti hűség kérdése kulcsfontosságó kérdés. Országunkban a szocialista építés három évtizede elegendő tapasztalatot szolgáltatott számunkra ennek a fejlődésnek bonyolultságáról, amely kiigazította nem egy, a forradalom kezdetéhez fűződő elképzelésünket és egyidejűleg megszilárdította azokat az alapokat, amelyeken az üj társadalmat építjük. Ideológiai munkánkban le kellett küzdenünk nem egy elhajlást a forradalmi tanítástól, a revizio- nizmusnak, a bal- és a jobboldali oportu- nizmusnak megnyilvánulásait, a romantiz- mns, a doktrinérizmus ás a szubjektivizmus elemeit. A gyakorlat ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a szocializmus útja bonyolult és éles társadalmi harc, amelyben menet közben kell megtervezni az előrehaladás irányait, felmérni helyességüket, rugalmasan megoldani a különféle problémákat, tanulni a hibáikból, ünbirálóan megítélni minden lépésünket, s mindig időt találni ax elért eredmények elemzésére, valamint az erők elkerülhetetlen átcsoportosítására. Keserűen okultunk, hogy milyen veszélyes lebecsülni a kispolgárság visszahúzó erejét, a régi társadalom csökevényei felelevenedésének képességét, ábrándokat és délibábot kergetni, türelmetlennek lenni, ágy vélekedni, hogy egyetlen nemzedék mindent megold és nem tartani tiszteletben a szocialista építés objektiv törvényeit. (Vasil Bilakinak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Már gyermekkorában vonzották a gépek. Szívesen elnézte a községükön áthaladó autókat. A hárskúti (Li- povnik) Bollo Gyula mégsem lett autószerelő, hanem az állami erdészethez került, facsemetét ültétől. Ennek többek között az volt az Oka, bogy időközben édesanyja meghalt, édesapja pedig még nem tért haza a hadifogságból. A négy gyerekről a nagyszülők gondoskodtak. Ezért volt szükség az ö keresetére Is. — De gyermekkori vágyamról nem mondtam le. Egyszer alkalmam nyílt traktorvezetői tanfolyam elvégzésére. Nem haboztam. A vizsga sikerült, és tényleges katonai szolgálatomig traktorral dolgoztam. A sors úgy hozta, hogy a katonaságnál is kormánykerék mögé ült. Megtanulta a gépjármű javítását, karbantartását. Leszerelése után a lakóhelyéhez közel eső vasúti alagút építésénél lett traktoros. Később, 1956-ban, régi vágya teljesült. Felvették a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rozsnyói (Rofiíava) üzemébe. — Ma is jól emlékszem, RND típusú tehergépkocsit kaptam. A tejszállítás volt a feladatom, ami azzal járt, hogy reggeli háromkor már úton kellett lennem. Később Skoda-kocsit kaptam, amely- lyel a kassai sörgyárból hordtam a sört járásunkba. Az üzem vezetőségének sohasem volt baja velem. Sőt, megörvendeztette azzal, hogy ő is versenyre kelt a baleset nélkül megtett kilométerekért. A hatvanas évek elején felettesei azt javasolták, üljön autóbuszra. így lett. Azóta naponta hordja munkába az embereket, iskolába a gyerekeket. Hárs- kútról reggel fél ötkor indul, és csaik este hat óra felé vetődik haza. Nyáron, munkaszüneti napokon, rövtdebb útra kirándulókat visz, főleg Magyarországra. Hangyaszorgalommal gyűjtögette a baleset nélküli kilométereket. S tavaly milliomos lett, amiért pénzjutalmat és az ezért dukáló jelvényt Is kapott. — A mai zsúfolt közúti forgalomban bizony nem könnyű közlekedni. Nem dicsekvésképpen mondom, de mindig igyekszem betartani a közlekedési szabályokat. Előnyt adok ott Is, ahol nékem van elsőbbségem. Mindig arra gondolok, hogy az autóbuszban ülő emberek életéért én felelek. Az üzem vezetői úgy mondják, nagy gondot fordít a kocsi műszaki állapotára. Minden javításnál ott van a műhelyben. Segít a szerelőknek és féltő gonddal ügyel arra, hogy minden hibát kijavítsanak. Ezzel szakmai tudását Is bővíti. S eddig még minden évben sikeresen letette a teszt-vizsgát. — Baleset nélkül szeretnék megtenni még legalább további félmillió kilométert, ha az egészségem engedi, többet is. Nincs ebben semmi ördöngösség, csak pontosan és lelkiismeretesen kell elvégezni a mindennapi feladatokat. A 48 éves Bállá Gyula az ünnepi aktus óta is közel ötvenezer kilométert tett meg baleset nélkül. S hogy az idő követelményeivel is lépést tart, ezt bizonyltja az is, hogy minden gumiabronccsal az előírtnál 4—5 ezer kilométerrel többet tesz meg, s az év első két hónapja alatt száz liter naftát takarított meg. — Szabad időmben a ház körül, a kertben teszek-ve- szek. S ha mindhárom gyerek idehaza van, akkor ünnep van nálunk. Kimegyünk az erdőbe. Máskor a rokonoknak, az Ismerősöknek segítek a családiház építésénél. Nem pénz tette milliomossá, hanem a baleset nélkül megtett kilométerek. Fényképe a napokban odakerül az üzem bejáratánál levő arcképcsarnokba. Ez büszkeséggel tölti el és még jobb munkára serkenti. NÉMETH jANOS MILLIOMOS 1980. IV. 13. ÚJ SZÓ
