Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-13 / 2. szám
ATOMENERGETIKAI PROGRAMUNK , \ A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN A KGST-országok a világ energiaellátásában fennálló helyzetből kiindulva nagy figyelmet szentelnek az atomenergetika fejlesztésének, amivel hosszú időre helyettesíthetők a kifogyóban levő és egyre dráguló hagyományos energiaforrások, amíg a tudományos kutatás véglegesen meg nem oldja az emberiség létezésének és fejlődésének ezt az alapvető problémáját. A Szovjetunióban például 1978-ban már 19 atomerőmű üzemelt; s további 20 építése van folyamatban. A többi szocialista ország szempontjából az is lényeges dolog, hogy a legjobban bevált és sorozatban gyártott nyomottvizes WER 440-es atomerőművek mellett a szovjet kutatók és szakemberek nagy gondot fordítanak a nagyobb teljesítményű és gazdaságosabban üzemelő atomerőművek fejlesztésére. A nyomottvizes reaktorok kategóriájában a jelenleg épülő 440 MW-os egységeket már a nyolcvanas évek végén felváltják az 1000 MW-os reaktorok, ezek után pedig a gazdaságosabb, gyorsneutronokkal működő reaktorok nemzedéke következik, amelyek még ebben az évezredben jelentős szerephez jutnak. A többi szocialista országban jelenleg csak a 440 MW-os erőművi blokkok építése folyik, de már ezek Is jelentős hányadot képviselnek az energetikai forrásokban. Az NDK-ban például az „Észak“ atomerőmű nyolc blokkja a tervidőszak végére már 3520 megawattos teljesítményt fog nyújtani. Bulgáriában 1974- ben helyezték üzembe az első blokkot Kozlodujban, s a tervek szerint 1980-ban adják át a negyediket, amivel az erőmű teljesítménye 1760 megawattra növekszik. Hasonló teljesítményű, négyblokkos egység épül a magyarországi Pakson is, melynek egyes blokkjai a következő tervidőszakban lépnek üzembe. A paksi atomerőmű teljes befejezése után a magyar- országi energiatermelésnek mintegy 20 százalékát fogja nyújtani. Romániában 1990-re tervezik elérni ezt a 20 százalékos arányt, éspedig 'az 1980-ra előirányzott 5,5 százalékról. Aránylag lassúbb ütemben fejlesztik iaz atomenergetikát Lengyelországban, ahol még jelentős szénkészletekre támaszkodhat a népgazdaság fejlesztése. ÉS Ml A HELYZET CSEHSZLOVÁKIÁBAN? Népgazdaságunk energiaszükségletének körülbelül a felét jelenleg barnaszénből és lignitből fedezzük, ■a többit az importált kőolaj és földgáz, a vízi és az atomenergia, valamint az importált villamos energia képezi. Amint a CSKP KB 14. ülésének anyagából kitűnik, barnaszénből és lignitből 1980-ban 96,3 milAz atomerőmfivi berendezések alkatrészeit Közép- Európa legnagyobb, 1200 kp medvesúlyú gépkalapácsán kovácsolják a Vítkovicei Element Gottwald Vas- és Gépgyárban lió tonnát kell jöveszteni, a kőszén előirányzott jö- vesztése pedig 28,1 millió tonna. Az utóbbi azonban elsősorban kokszolható szén, amit nagy kár lenne energiatermelésre felhasználni. Ez azt jelenti, hogy energiaszükségletünknek körülbelül 40 százalékát fedezzük behozott energiahordozókkal, főleg kőolajjal és földgázzal. A KGST-országok közötti megállapodások értelmében a világpiaci árnál jóval olcsóbban vásároljuk ezeket a Szovjetuniótól, de mivel az árak a legutóbbi ötéves átlag szerint fokozatosan mégiscsak igazodnak a világpiaci árakhoz, az említett szénhidrátok energetikai felhasználását egyra jobban fontolóra kell venni. Arról nem is beszélve, hogy ezek az üzemanyaggyártás, a petrolkémia, a műtrágyatermelés és a vegyipar nélkülözhetetlen nyersanyagai. A hazai szénjövesztés növelésével nem tudjuk pótolni az importált kőolaj és földgáz energetikai fel- használását. Szénvagyonunk felbecsülése és a jö- vesztési feltételek mérlegelése alapján azzal kell számolnunk, hogy az energetikai barnaszén és lignit jövesztése körülbelül 20—30 évig, vagyis az ezredfordulóig tartható a jelenlegit megközelítő, évi 100 millió tonnás szinten, a 21. évszázad első éveiben pedig fokozatosan csökkenni fog a jövesztés. Hasonló a helyzet a kőszén esetében, ahol nagy erőfeszítésekkel, főleg a mélyművelés fejlesztésére irányuló további beruházásokkal lehet csak fenntartani a jövesztés jelenlegi, esetleg az évi 30 millió tonnát megközelítő szintjét. Ezt azonban, mint már mondottuk, elsősorban a kohászat igényli. A feltételezések szerint még 1990-ben is körülbelül 46—47 százalékos arányban részesedhet a hazai széntermelés az energetikai források fedezésében. A tervek szerint azonban ekkor már 42 százalékos lesz az atomerőművek részaránya, ami azt jelenti, hogy tíz év múlva már nem kell értékes olajjal és földgázzal fűteni az erőműveket, hiszen a 100 százalékhoz hiányzó részt vízi energia fogja szolgáltatni, beleértve az akkortájt üzembe lépő dunai vízlépcsőt. IGÉNYES PROGRAM De hogyan fogjuk elérni ezt a tekintélyes 42 százalékos arányt, ami a KGST-országok között a legigényesebb atomenergetikai programot jelenti? Jelenleg két atomerőmű építése van folyamatban, a Jaslovské Bohunice-i és a Dukovanyi, mindkettő azonos, 1760 MW-os összteljesítménnyel, vagyis négynégy WER 440-es blokkal. A Jaslovské Bohunice-i építkezés az előrehaladottabb, ahol az első blokk már termeli az áramot, a második pedig befejezés előtt áll, de 1985-ig a Dukovanyi erőmű építését is be kell fejezni, ami azt jelenti, hogy a csehszlovák atomerőművek teljesítménye a 7. ötéves tervidőszak végére eléri a 3520 megawattot. A 8. ötéves tervidőszakban kerül sor a mochovcei atomerőmű építésére .a lévai (Levice) járásban, ahol úgyszintén négy 440 MW-os blokkot helyeznek üzembe, s egy hasonló atomerőmű építését tervezik Dél- Csehországban. Az illetékesek véleménye szerint a nyolcvanas évek végére már egy-két 1000 MW-os blokk építése is számításba jöhet. A 9. és a 10. évtizedben épülő további atomerőművek részben már az elhasználódott, kiselejtezésre kerülő szén-, olaj- és gáztüzelésű erőműveket fogják helyettesíteni, s ekkor már a jelenlegi időszakban folyó fejlesztési- kisérleti munkák alapján .az atomerőművek típusai is megváltoznak. HAZAI RÉSZEGYSÉGEKBŐL Az atomerőművek építésének előbbiekben vázolt intenzív programját lehetetlen volna megvalósítani a hazai kohászat és gépipar bekapcsolódása nélkül. Ezért a Szovjetunióval több szakaszban megállapodásokat kötöttünk, amelyek értelmében a szovjet fél rendelkezésre bocsátotta a fő atomerőművi részegységek, a reaktortartály, a nyomáskiegyenlítő, a gőz- generátor és a további tartozékok, főleg a primer kör szerelvényeinek műszaki dokumentációját, amelyek alapján Csehszlovákiában elkezdődött az atom- energetikai berendezések gyártása. A reaktorok, a gőzgenerátorok, a nyomáskiegyenlítők és a többi berendezés gyártása azonban olyan igényes feladatot jelent, amelyre csak a világ iparilag legfejlettebb országai képesek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a program az egész csehszlovák népgazdaságot egy magasabb műszaki szintre emeli, hiszen olyan változásokat kellett eszközölni a népgazdaság, különösen a kohászat és a gépipar szerA felvételen látható reaktorgyfirű csak „gyakorló“ példány, mintadarabokat vesznek ki belőle lángvágással a hegesztés minőségi vizsgálataihoz (A szerző felvételei) kezeiében, ami távlatilag külkereskedelmünkre is jelentős mértékben kihat. Az atomenergetikai program megvalósításához hatalmas beruházásokra volt szükség. Gondoskodni kellett a kohászati kapacitások megfelelő rekonstrukciójáról, s olyan szerelőcsarnokokat kellett építeni a plzeni Skoda Művek, a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár, a Sigma Lutín ás a Tlmacei Szlovák Energetikai Gépgyár területén, ahol a lemezalakítók, az esztergályosok, marósok és hegesztők az 50—60 tonnás munkadarabokkal is köny nyedén elbánnak, s biztonságosan összeszerelhetik a 215 tonnás reaktortartályt, a 178 tonnás, 12 méter ^ hosszú gőzgenerátort, vagy a 133 tonnás, ugyancsak 12 m hosszú nyomáskiegyenlítőt, amelyből három darabot a Vítkovicei Klemen! Gottwald Vasmű már le Is szállított, kettőt a Szovjetunióba, egyet pedig a magyarországi Paksra. A TERMÉKEK FELE EXPORTRA KERÜL A jelenlegi és a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott gyártási programban körülbelül 20 reaktor, 10 gőzgenerátor, 20 nyomáskiegyenlítő, 20 primer csővezetékrendszer, több mint 100 fő zárócsap és 50 gőzszeparátor szerepel. Ennek a mennyiségnek körülbelül a felét fogja igényelni a hazai atomerőmű- építés, a készítmények másik fele exportra kerül, éspedig az azonos típusú atomerőműveket építő KGST-országokba. Az atomerőművi berendezések fejlesztésébe természetesen a csehszlovák kutatóintézetek is bekapcsolódtak, részben azért, mert az említett berendezések gyártása új követelményeket támaszt a kohászati és gépipari technológiai eljárásokkal, különösen pedig a minőség ellenőrzésével szemben. Az atomerőművek biztonságát elsősorban a berendezések tökéletes, hibátlan kivitelezése feltételezi. A korszerű hegesztő- automaták kezelése például körülbelül olyan szintű szakértelmet igényel, mint a berepülő pilótáké. Nem is csoda, hogy éppen szakképzett hegesztőkből van a legnagyobb hiány, s az említett vállalatok rendkívül nagy figyelmet szentelnek a lelkiismeretes dolgozók kiválogatásának és nevelésének. A hazai kutatás emellett az újabb típusú atomerőművek fejlesztésében is jelentős feladatokat teljesít, szoros együttműködésben a Szovjetunió intézményeivel és szakembereivel. Ebben az irányban különösen nagy sikert értek el az Energetikai Gépgyártás Kutatóintézetének dolgozói Brnóban, akik szekciós gözgenerátorokat fejlesztettek ki a gyorsneutronokkal működő reaktorok számára, s a Szovjetunióban történt kipróbálásuk alapján további tökéletesített változatokat készítenek elő. A gyors- reaktorok gőzgenerátoraiban ugyanis folyékony nátrium adja le a hőt a víznek, s ha valahol szivárgás fordulna elő, ha a nátrium közvetlenül találkozna a vízzel, ez komoly károsodást okozhatna az egész berendezésben. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a csehszlovák kohászat és gépipar sikeresen megbirkózik az atomerőművek gyártásában kitűzött feladatokkal. Ebben fordulópontot jelent az 1980-as év, amikör az említett óriáscsamokok építése teljes mértékben befejeződik, s az atomerőművek gyártói a legkorszerűbb gépek, berendezések segítségével folytathatják felelősségteljes és a csehszlovák népgazdaság további fejlődése szempontjából rendkívül jelentős munkájukat. MAKRAI MIKLÓS 1980. i it e ÚJ szú
