Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-13 / 2. szám

* 1980. I. 13. Kétségtelen, hogy hazánkban az egy főre eső élelmiszerfogyasztfis jelentős, és e téren világviszonylatban is az élvonalban haladunk. Mezőgazdaságunk egyre több élelmiszeripari alapanyagot termel, az élelmiszeripar feladata pedig a nyersanyag feldolgozása. Talán nem mindenki tudja, bogy e fontos ágazat milyen feltételek között dolgo­zik azért, hogy mindig elegendő és megfelelő minőségű élelmiszer ke­rüljön a dolgozók asztalára. A mezőgazdásági termelésben az ötödik ötéves tervidőszakban elért re ménykeltő eredmények alapján jogo san tűzhettük magunk elé a célt, hogy néhány alapvető élelmiszerből fokozatosan önellátókká válunk. A ha­todik ötéves tervidőszak első három esztendejében azonban váratlan bo­nyodalmak nehezítették a tervteljesí­tést. Az említett években kevesebb gabona termett a tervezettnél, így mennyiségi aránytalanság alakult ki a növénytermesztés és az állatte nyésztés termelése között. Másrészt az is gondot okozott, hogy a világ­piacon szédületes ütemben emelke­dett a gabona, a takarmányfehérje, a nyersanyag és a többi mezőgazdasá­gi-élelmiszeripari termék ára. Az élelmiszeripari alaptermelésnek ilyen bonyolult fejlődése az élelmi- szeripari termelés mérsékelt lelassulá­sát vonta maga után, s 1979-ben né­hány termelési-gazdasági egységben a tervteljesítés terén kisebb lemara­dás is tapasztalható volt. Annak ellenére, hogy több új élel­miszeripari létesítményben a terv sze­rint kezdhettük meg a termelést, az 1980-as év végéig jelentős mennyisé­gű tej, hús és cukorrépa feldolgozá­sa, illetve tárolása gondot okoz. Pon­tosan 143,3 millió liter tejet [az össz- mennyiség 10 százalékát) nem része síthetünk megfelelő alapkezelésben, 92,1 ezer tonna hús hűtéséhez nincs kapacitásunk stb. A felsorolt ada­tokkal szemben ellenérvként hozhat­ná fel valaki, hogy az üzletekből vi szont nem hiányzik a kenyér, a vá góállatok sem maradnak az istállók­ban, s a megt&rmett cukorrépa min­den tonnáját feldolgozzuk. IGEN, DE MILYEN ÄRON? A tej feldolgozását úgy oldják meg, hogy a legproduktívabb időszakban — de más időszakokban is — több tíz millió liter lefölözött tejet takar­mányként használnak fel. Az író je­lentős részének száraz anyaggá tör­ténő feldolgozásához azonban nincs elegendő kapacitás. A tejipari telje­sítőképesség hiánya miatt a szüksé­gesnél kevesebb alapanyagot dolgoz­hatunk fel végtermékké. Másszóval: a rendelkezésünkre álló tejből a lehet­ségesnél kevesebb sajtot, kefirt, szá­rított tejet stb. állítiínk elő. Mivel a termelőberendezések a tejiparban túl vannak terhelve, néha a minőség romlása — főleg a tej megsavanyo- dása — is problémát okoz. A tejipar­ban, és általában az élelmiszeripar­ban kialakult helyzet úgy jellemez­hető, hogy a kapacitáshiány kedve­zőtlenül befolyásolja a választékot, a minőséget és az alapanyag végter­mékké történő feldolgozását. Ez a helyzet, noha az ágazatban dolgozó munkások és a gazdasági vezetők fo­kozott erőfeszítést fejtenek ki és ál­dozatkészen dolgoznak a terv teljesí­téséért. A húsiparban is gondot okoz a ka­pacitáshiány, ami abban nyilvánul meg, hogy az alapanyag döntő több sége feldolgozatlanul kerül a keres kedelmi hálózatba. Emiatt egyrészt a lehetségesnél kedvezőtlenebbül ala­kul a nemzeti jövedelem, és romlik a húsipar gazdasági eredménye, más részt pedig lehetővé válik egyesek számára, hogy a húskimérésekben dolgozva a vásárlók kárára jogtalan anyagi előnyökre tegyenek szert. A többi tevékenységi területen is hasonló a helyzet, amelyet a fogyasz­tók ugyancsak jól ismernek. Ezért a párt- és állami szervek jóváhagytak egy dokumentumot, amely kijelöli az egész élelmiszeripar fejlesztésének irányát és ezen belül az egyes terme­lési-gazdasági egységek programcél­jait. A árualapokba szállítandó élelmi­szer mennyisége, kiskereskede'mi árakban kifejezve, ennek értelmében a következőképpen alakul (milliárd koronában): 1975 — .26,6; 1980 — 34,2; 1985 — 39,9; 1990 — 44,9. Az egész élelmiszeriparon belül egyes ágazatok kiemelt ütemben fejlődnek. Szlovákiában a hatodik ötéves terv­időszakban — noha a tervhez ké­pest lemaradással kell számolni — a piaci termelés körülbelül 24 százalék­kal növekszik. Országos viszonylatban 16—18 százalékos növekedéssel szá­molunk. A fejlődés súlypontja az ál­lattenyésztési termékeket feldolgozó ágazatokra esik; az abszolút növek­mény több mint 50 százalékát ez a szféra adja. Hogy az élelmiszeripar kapacitásel­látottságában milyen komoly a hely­zet, azt szemléletesen mutatja az ága­zatnak a már említett dokumentum­ban kijelölt fejlődése és beruházási igénye. Ml A HELYZET A BERUHÁZÁSOK TERÉN? Az ötödik ötéves tervidőszakban új létesítmények építésére 3,2 milliárd koronát használt fel Szlovákiában az élelmiszeripar. A hatodik ötéves terv­időszakban ez az összeg 3,5 milliárd koronára növekedett, a hetedik és nyolcadik ötéves tervidőszakra pedig 9,4 milliárd koronát igényel ilyen cé­lokra az ágazat. A beruházási terv végleges megfogalmazásától függetle­nül az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma a hetedik ötéves tervidőszakra már kidolgozta a lebonyolítandó 137 beruházási ak­ció tételes listáját, mégpedig a fon­tossági sorrend megjelölésével. A lis­tában megjelölt sorrendet minden­képpen meg kell tartani, így például azt az akciót, amelyet 1981-ben kapa­citás- vagy anyaghiány miatt nem tudnak megvalósítani, automatikusan 1982 legfontosabb akciójává minősí­tik át. E módszer alkalmazásával jól kihasználhatók a tervezési előkészí­tésben rejlő lehetőségek. Ugyanakkor lehetetlenné válik a műszaki-tervezé­si szempontból előkészítetlen akciók megkezdése. Tény, hogy az élelmiszeriparban sokrétű és bonyolult beruházási te vékenység folyik. A reszort építőipari szervezetei sem személyi, sem műsza­ki szempontból nem képesek a nagy beruházások végrehajtására. Az épí­tőipar az élelmiszeripari beruházáso­kat nem tekinti kiemelt akcióknak. Ünnepélyes keretek között megkezdik az üzemek építését, azután — meg­kezdődik a pangás. A termelési-gaz­dasági egységekben kiépítik a beru­házási részlegeket, a beruházóktól a késésért megvonják a prémiumot, az eredmények azonban nem javulnak. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma ezért java solta, az építőipari tárca keretében hozzanak létre egy mérnöki szerve­zetet, amely az építés szervezőjeként szerepelne és gondoskodna a terve­zési előkészítésről, a kivitelezésről, majd a termelés beindításáról. A mi tárcánk szívesen megfizetné az ezzel kapcsolatos költségeket, több száz olyan dolgozót lenne hajlandó átcso­portosítani, akik eddig a vállalatok és a minisztérium irányító szerveiben dolgoznak. E javaslat, sajnos, mind­eddig nem talált meghallgatásra, pe­dig előbb vagy utóbb, de csak így le szünk képesek a problémák rugal­mas megoldására. A tárca beruházási politikájában a legközelebbi időszakban a termelő­I eszközök rekonstrukciójára és kor­szerűsítésére törekszünk, és keressük az építés olcsóbbá tételének, a mű­szaki berendezések színvonalasabbá fejlesztésének útját. Az utóbbi idő­szakban már folyamatban van az egyes gépsorok kihasználtságának át­értékelése, és ahol a szükség úgy kí­vánja, az egyes láncszemek teljesít­ményét maximálisra fejlesztjük. Ágazatunk fejlesztését jelentősen nehezíti, hogy az élelmiszeripar ren­tabilitása alacsony színvonalú. Ennek következtében egyes termelési-gazda­sági egységek az egyszerű újrater­melés anyagi feltételeit sem képesek megteremteni. Ez elsősorban a szo­ciális és környezetvédelmi létesítmé­nyek építését akadályozza. MINŐSÉG, MENNYISÉG ÉS EGYENLETESSÉG Az utóbbi négy év folyamán erő­teljesen javult a termékek minősége. Az irányítási szféra állandóan és cél­tudatosan e folyamat elmélyítésére törekszik. Korlátozzuk a csehszlovák állami normák (CSN) alóli kivételek engedélyezését. A szabványok meg­sértéséért nemcsak az üzemet ma­rasztaljuk el anyagilag, hanem az egész vállalatot is. Országos anonim minőségértékelési akciókat szerve­zünk, és ezek eredményei azt mutat­ják, hogy már jelentős sikereket ér­tünk el a CSSZK és az SZSZK élelmi­szeripari termékei minőségi különb­ségeinek a felszámolásában. Az 1977 előtti időszakban például a szlovákiai élelmiszeripari termékek 6 pontnyival maradtak el a minőség te­kintetében a csehországiak mögött. A tavalyi év első felében is végeztünk vizsgálatokat, és kiderült, hogy mér­sékelt előnyre tettünk szert a cseh partnerekkel szemben. A baromfifel­dolgozó ipar termékei például már ugyanolyan minőségűek, helyenként pedig jobbak, mint a csehországi ké­szítmények. Az a tény, hogy külön­böző vállalatok különböző minőségű termékeket gyártanak, azt mutatja, az irányítási szférában vannak még tar­talékok, amelyeket a vezérigazgató­ság belátható id@n belül mozgósítani iS kíván. Már hagyományosan jó minőségű termékek hagyják el a borfeldolgoző üzemeket, a kozmetikai-ipari, vala­mint a dohányipari vállalatokat. Ez­zel szemben a tejipar, a PALMA vál­lalat, a LfKO egyes üzemei, egyes al­koholmentes italokat gyártó üzemek és sörgyárak még nem képesek meg­felelő minőségű termékeket gyártani. A komplex minőségszabályozási rend­szer bevezetésével elért eredmények egyértelműen a minőségirányítás in­tézményesítésének helyességét bizo­nyítják, ezért 1980-ban e rendszert az egész élelmiszeriparban érvényesíteni akarjuk. Kétségtelen, hogy az élelmiszeripari termelés- mai színvonala a feldolgo­zási folyamatban nemcsak a minősé­gi színvonal megtartását teszi lehető­vé, hanem a minőség további javítá­sát is. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium mindemellett az alapanyagtermelőket is egyre érde­keltebbé kívánja tenni az élelmiszer ipari nyersanyagok minőségének ja­vításában. Ennek érdekében növeljük a kenyérgabona, a sörárpa, a tej stb. minőség szerinti felvásárlási árkü­lönbözetét. 1981-től a cukorrépa fel- vásárlási ára a cukortartalomhoz iga­zodik. Az élelmiszeriparnak az alapterme­léssel való formalizmusmentes integ­rálása is nagy lehetőségeket rejt ma­gában. A vállalati és üzemi szinten működő gazdasági vezetők még nem tudatosítják eléggé, hogy szervezetük számára a nyersanyag minősége, mennyisége és egyenletes szállítása mindig is létfontosságú kérdés lesz. Ez a szocialista vállalkozás alapsza­bályai közé tartozik. Napjainkban már a szocialista gazdasági tömörülés számos pozitív példáját sorolhatjuk fel. A tojás- és vágóbaromfi-termelők számára ma már természetes követelmény, hogy a feldolgozó idejében és megfelelő mi­nőségben gondoskodik a biológiai anyag szállításáról. A dohányiparban biológiai anyagon kívül ez a gépek szállítására és hovatovább a szerviz­és karbantartó szolgáltatásokra is vonatkozik. A fogyasztói csomagolás hiányos­ságai ma még komolyan gátolják az igények maradéktalan kielégítését. Az élelmiszeriparban kevés a csomago­lástechnikai berendezés. Ezen kívül azonban az ágazat még csomagoló­anyag-hiánnyal is küzd. E téren szá­mos kérdés megoldatlan maradt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium megrendeléseit a szállítók nem igazolják vissza maradéktalanul, a töltőgépeknek és a csomagolóauto­matáknak nem egész 50 százalékát szállítják le. A Kereskedelemügyi Minisztérium­mal együttműködve kidolgoztuk az innovációs programot, hogy az új tér mékek segítségével képesek legyünk a választéki hézagok kitöltésére, hogy a választékot bővíthessük és a dolgozók életmódja, étkezési szoká­sai változásaival összhangban módo­síthassuk. LADISLAV CUPlK mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi miniszterének helyettese ÉLELMISZERIPARUNK A mindössze 4 éves Gelnicai Élelmiszeripari Gépgyár termékeivel idehaza és külföldön már egyaránt hírnevet szerzett magának. E kelet-szlovákiai üzem 160-tagú kollektívája egyenletesen teljesíti feladatait. Fejlesztésének jelenlegi, második szakaszában — 1981-ig — 19 millió koronát ruháznak be. A felvételen jozef Schütti, egy tejtisztító berendezés szerelése közben (Felvétel: CSTK — A. HasCák) ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom