Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-23 / 12. szám
TUDOMÁNYI wmmmmmmBmm TECHNIKA V l forradalmi opus a dunai hajózásban — Az INTERLICHTER nemzetközi hajózási vállalat létesítését egyrészt a vízi számítások területén elért műszaki fejlődés, másrészt pedig a szocialista országok állandóan elmélyülő együttműködése alapozta meg — jelentette ki egy beszélgetés alkalmával Vlagyimir Petrovics üsakov, az INTERLICHTER vezérigazgatója. A nemzetközi vállalat alapvető küldetése,hogy hatékony feltételeket teremtsen a Duna menti államok számára a tengerentúli országokkal folytatott kereskedelmükben. A Dunán, Európa második legnagyobb folyamán már több mint egy éve közlekednek a lichtereknek nevezett, kis méretű teherszállító folyami bárkák. Egy ilyen bárka 1000 tonna árut képes szállítani. A bárkákat a Duna torkolatánál különleges tengeri járművön, bárkaszállító hajón helyezik el. Így a bárka ezen az anyahajén konténerként szolgál, a folyón pedig áruszállító hajóként közlekedik. A vállalat jelenleg két bárkaszállító hajóval rendelkezik. Az elsőt, amely a „julius FuCík“ nevet viseli, 1978 decemberében helyezték forgalomba, ehhez egy évvel később társult a „Szamuely Tibor“ bárkaszállító hajó. A bárkaszállító hajókat Finnország ban építik, a bárkák pedig a Szovjetunió gyártmányai. Egy bárkaszállítói hajón 26 bárkát lehet elhelyezni. A bár- kaszállítő hajók a Fekete- a Márvány- és a Földközi-tengeren közlekednek, s a Szuezi- csatornán áthaladva a Vörös tenger és az- Indiai-óceán kikötőibe is eljutnak. Feltételezhető, hogy az INTERLICHTER még az idén kiszélesíti a bárkaszállító hajók útvonalait, éspedig egészen Vietnamig és Szingapúrig, sőt még — szükség esetén — Ausztrália is számításba jöhet. A bárkákat vagy kiürítik a tengeri kikötőkben, vagy pedig tovább úsztatják az indiai, pakisztáni, iraki, egyiptomi folyókon a folyami hajókikötőkbe. A bárkaszállító hajó 34 nap alatt teszi meg az utat a Duna torkolatától Indiába és vissza. E szállítási rendszer nagy előnye részben az, hogy lényegesen meggyorsítja a rakodás ütemét, főleg pedig az, hogy a Bra- tislavában vagy Komáromban (Komárno) berakott áru a szállítás egész ideje alatt érintetlen marad. A bárkákat ugyanis ha- jődaruval emelik az anyahajó fedélzetére, s a célkikötőben ugyanígy helyezik vissza a vifere. A bárka 38,25 m hosszú, 11 m széles és 3,3 m magas folyami uszály. Az ikersorban elrendezett bárkák folyami szállításra vontató- és tolóhajókat alkalmaznak. Az üres bárka merülési mélysége mindössze 55 cm. Rakodótérsége 1300 köbméter, 2,5 méteres merülési mélységnél körülbelül 750 tonna különböző anyagot, darabárut, ömlesztett vagy folyékony anyagot lehet a bárkán elhelyezni; 3,3 méteres merülési mélységnél ez a mennyiség 1100 tonnára növelhető. Maximális megterhelésnél a bárka és az áru együttes súlya 1300 tonna. A rakodótérség nyílása 30,9 mx8,8 m méretű. A bárkaszállító hajó egyszerre 26 teljesen megrakott bárkát vihet magával. Aiz anyahajó hossza 267 miéter, magassága 35 méter, merülési mélysége 11 méter. Teherszállító képessége 36 ezer tonna, sebessége 20 csomó, ami valamivel több, mint 37 kilométernek felel meg órán ként. Hatósugara 22 000 angol mérföld, vagyis a hajó körülbelül az egyenlítő hosszának megfelelő távolságot képes megtenni kikötők érintése nélkül. A hajó 2600 tonna teherbírású saját daruja a bárkákat három szinten helyezi el a fedélzeten. A 26 bárka be-, illetve kirakása alig két napot vesz igénybe. Az anyahajé két hajócsavarral van ellátva. Nagy előny a hajók nagy haladási sebessége, a gyors be- és kirakodás. Ez az új szállítási rendszer forradalmi eseménynek számít a Dunán és a tengeren. Eleinte Észak-Amerikában kezdték alkalmílzni, de ma már a közép-európai Duna menti államok is tapasztalhatják az előnyeit. Az INTERLICHTER nemzetközi gazdasági hajózási társulást Budapesten alapították meg, itt vein a vállalat székhelye is. A csehszlovák, a magyar, a szovjet és a bolgár du- nahajőzási vállalatok hozták létre 1978. május 19-én. Az említett államok közlekedésügyi, illetve hajóforgalmi minisztériumai aiz illetékes dokumentumok aláírásával jogilag is megerősítették a közös vállalat keletkezését. Az elmúlt év végén az INTERLICHTER központjában értékelték az első év munkájának eredményeit, s miközben a „Julius Fuöfk“ bárkaszál- Iftó hajót műszaki ellenőrzés céljából a finnországi hajógyárba küldték, a tengerek és az Indiai-óceán vizein megjelent a „Szamuely Tibor“ bárkaszáillító, amely most rendszeresen közlekedik Európa és India között. A Szovjetunió területén, Izmail kikötő közelében egy különleges bárkaforgalmí kikötőt is építenek, ez lesz a Dunán közlekedő bárkakonvojok végállomása, itt kerül sor az anyahajók be- és kirakására. Az 1N- TERLICHTER megalapítása a KGST-országok fokozatosan elmélyülő gazdasági integrációjának újabb példája. Szolgálta tásait azok a Duna menti országok is kihasználhatják, amelyek nem tagjai a társulásnak, mint például Jugoszlávia, az NSZK, Ausztria és Románia. Az INTERLICHTER bárkái már bekapcsolódtak az áruforgalom lebonyolításába Regensburg, Linz, Bratislava, Komárno, Csepel, Dunaújváros, Belgrád, Sviscsov, Rusze, Silistra, Brai- la, Galac, Reni, Izmail dunai kikötőiben, sőt még az ogyesz- szai és az iljicsovszki szovjet fekete-tengeri kikötőkben is megjelentek. A'z INTERLICHTER legmagasabb szerve a Tanács. A Tanács elnökének a tisztségét kétéves időszakra valamelyik nemzeti hajózási vállalat vezérigazgatója tölti be. Jelenleg, 1980 közepéig Kovács István, a MAHART vezérigazgatója a Tanács elnöke. Az INTERLICHTER önálló gazdasági szervezet, jogában áll szállítási szerződéseket kötnie az egyes külkereskedelmi vállalatokkal. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok további fejlődése szempontjából igen lényeges, hogy a bárkákon nagyméretű és súlyos terhek is szállíthatók, például az atomreaktorok főegységei vagy nagy kazánok. Amikor a „Julius FuCík“ első útja során befutott az indiai Bombay kikötőjébe, akkor itt 143 tengeri szállítóhajó, Karachi kikötőjében pedig 89 hajó várakozott. Óriási előnyt jelenteti, hogy a bákahordozónak nem kellett várakoznia, gyakorlatilag azonnal kirakhatta az árut, nem kellett igénybe vennie a kikötők parti daruit. Csehszlovákia eddig kohászati termékeket, lemezeket, csöveket, betonacélt, üvegárut, traktorokat. TATRA tehergépkocsikat szállított az egyesület bárkáin, s különböző vegyipari termékek, valamint samott-téglák szállítását is tervezik. Külföldről főleg olajpogácsa, gabonafélék és egyéb mezőgazdasági termékek, valamint gumiabroncsok szállítására került sor. Ha majd a bárkaszállító hajók útvonala kiterjed egészen Szingapúrig és Ausztráliáig, bárkákon érkezhet a természetes kaucsuk és a gyapot is. A sfeakemberek véleménye szerint igen alkalmasak lennének a kisebb méretű, 6 bárkát szállító, mozgékony és gyorsan közlekedő bárkaszállítók is, különösen a Földközitenger kikötőiben. Azzal is számolnak, hogy a Gaböíkovo— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése után a bárkák a Vág, a Nyitra, a Garam és az Ipoly alsó folyásain is közlekedhetnek, így például Gúta (Kolárovo), Vágsellye (Safa nad Váhom), Sered, Vágtornóc (Trnovec nad Váhom), esetleg további községek és városok is bekapcsolódhatnak az INTER- LICHTER által lebonyolított ke- kesdelmi forgalomba. Ugyancsak a Tisza felső szakaszának hajózhatóvá tétele nagy jelentőségű lehet a vízi szállítás fejlesztése szempontjából Bodrog- szerdahely (Streda nad Bodrogom) és a Kelet-szlovákiai Vasmű térségében. VLADIMIR RYMAREVlCALTMANSKIJ A „Julius FuCík“ bárkaszállító hajó be- és kirakásának vázlatos rajza. Az anyahajó mellett a bárkák vontatott és tolatott konvojban vannak feltüntetve A szabványosítás 1990-ig szóló fejlesztési prognózisából, amelyet a KGST Szabványosítási Intézete dolgozott ki, megállapítható, hogy a jóváhagyott KGST-szabványok nem tud- v jak kielégíteni az együttműködési célprogramokban szereplő intézkedések normatív-műszaki ellátása iránti szükségleteket. A prognózisból következik, hogy ehhez mintegy 5700 szabványra van szükség, ezen belül a bányászatban és a kohászatban 900-ra, a cellulóz- lés papíriparban 700- ra, a gépiparban ^500-ra, a számítástechnikában és az elektronikában 890-re, az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban 440-re, a könnyűiparban pedig 250-re. E kérdéssel kapcsolatban a Voproszi Ekonomíki rámutat arra, hogy a nemzeti szabványosítási rendszerek kiépítése, valamint a KGST-szabványok kidolgozása terén szerzett több mint negyedszázados tapasztalatok jó alapot adtak a KGST keretében kialakuló szabványosítási gyakorlat tökéletesítéséhez. A Szovjetunióban 1970-ben vezették be az állami szabványosítási rendszert. A rendszer egyesíti a népgazdaságirányítás minden szintjén végzett szabványosítási munkát (az államit, a köztársaságit, az ágazatit és a vállalatit), meghatározza a szabványosítás alapvető céljait és feladatait, a munkák elvégzésének megszervezését és módszerA KGST ORSZÁGÚI ECVMKÖKSE a szabiianvoshasban tanát, a szabványok kategóriáit és fajtáit, felépítésük é. megalkotásuk szabályait. Hasonló nemzeti szabványosító rendszereiket dolgoz ki és vezet be fokozatosan többek kö zött Bulgária, Kuba és Mongólia. A KGST-országok gazdasági és tudományos-műszaki, ezen belül szabványosítást együttműködésének gyakorlata új feladatokat tűz a résztvevőik elé, és megköveteli az ilyen munkák elvégzésében kialakult és érvényben levő szabályok és rend megfelelő módosítását. Ezzel összefüggésben a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága határozatot fogadott el a szabványosítási, a metrológiai és a minőségellenőrzési tevékenység normatív dokumentáció-rendszerének létrehozásáról, a KGST szabványosítási határozatában jóváhagyott elvek alapján. A normatív dokumentumok rendszerének legfőbb célja a KGST-szervekben és a nemzetközi szervezetekben végzett szabványosítási, metrológiai és minőségellenőrzési munkák egyesítése a tagországok együttműködési intézkedéseinek tervszerű, célirányos, hatékony és kellő időben történő normatív-műszaki és metrológiai ellátásához. Alapdokumentummá válik a szabványosítási tevékenységről szóló, a KGST Végrehajtó Bizottsága által jóváhagyott határozat, amely rögzíteni fogja a KGST keretében végzett szabványosítási munka, egységes szervezeti elveit, az országok szabványosítási együttműködésének céljait és feladatait, az alapvető fogalmiakat és meghatározásokat a normatív és a normatív-műszaki dokumentumok kategóriát, a KGST-szervek és a szocialista országok nemzetközi szervezeteinek alapvető szabványosítási dokumentumai kidolgozásának, jóváhagyásának, felülvizsgálásának és változtatásának rendjét. A program előirányozza a meglevő szabványosítási módszertani útmutatók maximális haszno sítását, valamint új dokumentumok kidolgozását a szabvá nyosítás, a metrológia és a minőségellenőrzés olyan területein, amelyek eddig nem voltak szabványozva. A tervek szerint a normatív dokumentumok rendszerének kidolgozása 1983-ra befejeződik. A rendszer bevezetése lehetővé teszi a KGST-szervek és a nemzetközi szervezetek szabványosítási munkájának pontosabb koordinálását, együttműködésük javítását, valamint a szabványosítási munkák stratégiájáért, tervezéséért, megvalósításáért és gyakorlati eredményeiért felelős Szabványügyi Állandó Bizottság szerepének növelését. A normatív dokumentumok rendszere alapot ad az egymással összefüggő KGST-szabványok tervszerű kidolgozásához, a tagországok nemzeti szabványosítási rendszereinek fokozatos egységesítéséhez. A KGST Szabványosítást Intézetében levő normatív műszaki dokumentumok információs alapja, amely a KGST- országok állami és ágazati szabványaiból, néhány legfej lettebb fökésország szabványaiból, 12 nemzetközt szervezet szabványaiból és ajánlásaiból áll, mintegy 180 ezer dokumentumot tartalmaz. A normatív műszaki dokumentumok száma évről évre nő. Ezért egyre nehezebbé válik a normatív műszaki dokumentáció hagyományos módszerekkel való nyilvántartása, keresése és ellenőrzése. ’ A szocialista gazdasági integráció Komplex Programjával összhangban és az előbbiekkel összefüggésben a KGST Szabványügyi Állandó Bizottságának keretében létrejön a szabványosítás és a metrológia automatizált információs rendszere. Ennek kapcsán a KGST Szabványosítási Intézetét megbízták, hogy tájékoztassa a rendszer felhasználóit a nemzetközi szervezetek normatív műszaki dokumentumairól. Ennek érdekében az intézet a Szovjetunió Szabványügyi 1980. Állandó Bizottsága ele krónikus számítógépeinek igénybevételével kiépítette a KGST-szabványokból, a szabványos!- Ul. 23. tási ajánlásokból, az ISO-szabványokból és ajánlásokból, a nemzetközi etalonbizottság és még 9 nemzetközi szervezet szabványaiból álló adatbank automatizált alapjának első sorát. A fő adatbank bázisán megkezdődött az elektronikus számítógépeken összeállított hagyományos (numerikus és csoportok szerinti), illetve a speciális (permutációs) mutatók „gyártása“. Ezek a mutatók, elsősorban a speciálisak, számottevően megkönnyítik a szükséges normatív műszaki dokumentáció keresését, biztosítják maximális hasznosítását, és egyben nagy időmegtakarítással járnak. A szabványosításiban való együttműködés természetesen sok bonyolult kérdés megoldását igényli még, ami a szorosabb együttműködés nélkülözhetetlen feltétele. MŰSZAKI ELET 16 ÚJ SZÚ
