Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-23 / 12. szám
( Pártunk XV. kongresszusa fontos feladatként határozta meg a termelőmunka fejlesztése érdekében végzett széles körű kutatótevékenység egyre újabb sikereinek mielőbbi és a lehető legáltalánosabb gyakorlati hasznosítását. A kongresszuson ezzel kapcsolatban hangzott el többek között a következő megállapítás: „Kétségtelen, hogy a kutatástól a gyakorlatig vezető ciklust a legmegbíz- hatóbban a nagy termelési-műszaki komplexumokban tudjuk biztosítani. Tér melési-gazdasági egységeink döntő részét olyan egységek képezik, amelyek rendelkeznek a szükséges feltételekkel. Kutatási, technikai és termelési erejük olyan, hogy jogosan megkövetelhetjük tőlük a tudományos műszaki fejlődés meggyorsítását a távlati műszaki, termelési és kereskedelmi politika szükségleteivel és feladataival összhangban, valamint azt, hogy megoldják az ezzel kapcsolatos problémákat.“ Mindez érvényes a kutatóintézetek és fán Katriak főgépesítő módon történik a munka elosztása is. Ilyenformán az efsz vezetősége szinte percrekész információkkal rendelkezik mindarról, ami az egyes részlegeken, vagy a nagykiterjedésű határ bármelyik részén éppen történik. Az új irányítási- és szervezési módszer alkalmazásának már bíztató eredményei vannak. Tavaly, amikor az 1978-as évhez viszonyítva több mint 20 millió koronával növekedett az efsz mezőgazdasági termelése, már két és félmillió koronával sikerült csökkenteni a munkaszervezésre használt szolgálati gépkocsik és a fölöslegessé vált járatástól megkímélt erőgépek üzemanyagfogyasztását. Egyidejűleg a korábbi 16 helyett kilenc gépkocsi is elégnek bizonyult az irányítási és szervezési feladatok teljesítéséhez. Viszont nemcsak ennyi az új módszer bevezetésére fordított beruházások haszna. A közvetlen termelőmunkában ugyanis nagyon sok minden múlik a változó feltételekhez igazodó, megalapozott, operatív döntéseken is. — Szövetkezetünk kiemelt ágazata a SIKERES A MEZŐGAZDASÁGI KUTATÓK ÉS GYAKORLATI SZAKEMBEREK EGYÜTTMŰKÖDÉSE villanyáramot fogyasztunk a tárolótor- nydkba kerülő 'takarmányalapanyag utószárítsásáia — kezdett újabb témát Juraj Michalik, a szövetkezet üzemgazdásza. — Csupán a ventillátorokat két, egyenként 40 kilo wattos motor hajtja. A rovinkai kutatók elgondolása szerint azonban újabb komoly megtakarítások érhetők el, ha fekete színű, hőelnyelő és szigetelő műanyaggal befedjük a tornyokat. Így a napenergia felfogásával és hasznosításával például a kinti mínusz 15 fokos hőmérséklet esetén legalább plusz 12 fokra melegszik fel a levegő a tornyok belsejében. A takarmányok-, illetve a szalma betakarításának idején ez az érték akár az ötven fokot is meghaladhatja, amihez tavaly még igen sok, pénzért fogyasztott energia kellett, amelynek legalább egyharmadát már az idén meg akarjuk takarítani. — Számunkra mindenképpen előnyös a kutatóintézeti szakemberekkel való együttműködés — mondta később fán Katriak főgépesítő. — További konkrét példája ennek az erőgépek karbantartását és javítását megkönnyítő diagnosztikai műhely üzemeltetése. A rovinkai kutatóintézetben kifejlesztett módszer alapján negyedmillió koronái beruházással sikeresen megoldottuk a kerekes és a lánctalpas traktorok olcsóbb karbantartásának és javításának korábbi gondjait. A csúcsmurikák idején, amikor a legnagyobb az erőgépek igénybevétele, már kizárólag az éjszakai órákban végezzük a üzembiztonság műszeres ellenőrzését, a szükséges karbantartásokait és a várható meghibásodások előrejelzését. A diagnosztikai mérések alapján legtöbbször a reggeli munkakezdésig sor kerül az észlelt mo- torhiöák kijavítására is. Ennek köszönhetően tavaly többek között 38 ezer liter gázolajjal, ugyancsak jelentős meny- nyiségű kenőanyaggal és pótalkatrészszel kevesebbet használtunk el, mint MM. II. 23. Igor Dropőo mérnök, a selcei Győzelmes Február Egységes Földművesszövetkezet elnöke a mezőgazdasági vállalatok együttmű ködösére vonatkoztatva is. Szlovákiában a szocialista nagyüzemi földművelés és állattenyésztés gépesítésfej lesz/tésében különösen komoly feladatokat teljesítenek a Rovinkai Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet dolgozói, akik már évek óta együttműködnek az SZSZK három kerületének egy-egy mezőgazdasági vállalatával. Mi ennek a konkrét haszna? >A legutóbb erre kerestem választ a selcei Győzelmes Február Egységes Földmüvesszövetkezetben, az együttműködésre kiválasztott közép-szlovákiai mezőgazdasági vállalatban. — Kapcsolatunknak a Rovinkai Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet szakembereivel már több mint tizenöt éves múltja van — tájékoztatott Igor Drop- Co mérnök, a Banská Bysrica-i járás legnagyobb efsz-ének elnöke. — Még az egykori kis szövetkezetek társulása előtt, az egyik mostani gazdasági rész legünkön, a Satkovái Efsz központjában rendezték meg először a hegyi- és a hegyaljai termelési körzetben gazdálkodó vállalatok szlovákiai műszaki napjait. Az együttműködés lehetőségének gondolata akkor vetődött fel. Határunkban ugyanis a terepviszonyok ideális feltételeket biztosítanak a hegyi és a hegyaljai termelési körzet mezőgazdasági munkáira kifejlesztett gépek és berendezések sorozatgyártás előtti sokoldalú alkalmassági próbájára. Az elmúlt másfél évtized szinte minden esztendejére jutott valamilyen, közös erővel végzett, illetve megoldott feladat. A CSKP XV. kongresszusa után azonban a korábbinál jóval elmélyültebbé és sikeresebbé vált a kutatóintézet és az efsz szakembereinek együttműködése. — Napjainkban egyre sürgetőbb feladatot jelent a mezőgazdasági gépek, berendezések és technológiák műszaki színvonalának, hasznossági értékének, minőségének és megbízható üzemképességének növelése — magyarázta az efsz lőgépesitője, fán Katriak. — Viszont hasonlóan fontos a termelés- és munkaszervezés haladó módszereinek alkalmazásával elérni az élőmunka racionális kihasználását, illetve az élőmunka felhasználásának csökkentését. Feltételeink között ezenkívül további komoly követelmény a takarmánytermesztés és -betakarítás ésszerűsítése, valamint a termés tápértékének megőrzése és optimális hasznosítása. Az utóbbi időszakban ezekre a problémákra irányult a kutatóintézeti és a gyakorlati szakemberek közös igyekezete. — Egységes földművesszövetkezetünk 13 község határában 6200 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik —- folytatta Igor üropéo mérnök. — Ez a 6200 hektár azonban összesen 22 500 hektáros területen szóródik szét. Északdéli irányban negyven kilométer, keletről nyugat felé pedig húsz kilométer a határrészek két legtávolabbi pontja közti távolság. Ez a körülmény különösen komoly követelmények elé állítja az efsz Irányító- és szervező- munkát végző vezetőit. Ezért a rovinkai kutatóintézet szakembereinek kezdeményezésére diszpécserközpontot létesítettünk, ami jelentős mértékben megkönnyíti, leegyszerűsíti és főleg eredményesebbé teszi az irányító- és szervezőtevékenységet. A diszpécserpultot a selcei efsz-kőzpontban szereltük fel, ahonnan gombnyomással kapcsolatot teremthetünk az egyes gazdasági részlegek vezetőivel, összesen hét beépített, 11 gépkocsiba szerelt és 10 hordozható, URH-készüléket használunk. A központi ügyelet vezetője, Gus- táv Rakytu elvtárs, az efsz pártbizottságának elnöke, minden reggel pontosan nyolc órakor körbekapcsolja az állomásokat és a részlegvezetők beszámolója alapján az előző napi teljesítményekről pontosan tájékoztatja a félkilences vezetőségi gyűlést. Hasonló rét- és legelőgazdálkodás — magyaráz ta később Ladislav Podlipny mérnök fő- agronómus. — Szántó területünk mindössze 1205 hektár, határunk legnagyobb részét a rétek és a legelők képezik. A terméshozamokat illetően már régebben az élvonalbeli gazdaságok közé tartozunk. Viszont a tápérték-tartósítás, valamint a gyenge minőségű takarmányok — főleg a szalma — jó hatásfokú hasznosítása még a közelmúltban is megoldatlan problémát jelentett számunkra, ami azért sem lehetett közömbös, mert állatállományunk több ezres nagyságú. A takarmány-készlet gazdaságos fel- használása érdekében első lépésként egy granuláló üzemet létesítettünk, amelyben kezdetben napi 80—90 mázsa értékes etetőanyagot készítettünk a főleg gyenge minőségű komponensekből. A Rovinkai Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet dolgozóit akkor már komolyan foglalkoztatta a takarmánygra- nülálás ésszerűsítésének problémaköre. A Selcei Efsz berendezésein jelentős újításokat eszközöltek. Mindenek előtt két nagy űrtartalmú, szecskázott szalma, vagy szenázs tárolására alkalmas toronnyal „megtoldották“ az efsz takarmánygranuláló üzemét. Ezzel és a további újításokkal, módosításokkal egyszerre megoldották a folyamatos granulálási és az eredetileg tervezettnek csaknem háromszorosára növelték az üzem teljesítményét, a minőségi követelmények szigorú betartása mellett. — Jelenleg még meglehetősen sok juraj Michalik üzemgazdász (A szerző felvételei) Ladislav Podlipny mérnök, az efsz főagronőmusa 1978-ban Az utóbbi körülmény már azért is fontos, mert a korai hibafelismerés nagyobb lehetőséget biztosít az alkatrészek még kis költséggel megoldható felújítására, vagy megjavítására. A legfontosabb azonban, hogy most már munkaidőben mem vesztegelnek kihasználatlanul a javításra, karbantartásra szoruló gépek. Az idén természetesen folytatódik és tovább bővül az efsz és a kutatók együttműködése. Az újabb, közös feladatok teljesítéséből részt vállalnak a Prága melletti Chodovi Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet szakemberei is, akik a hegyi- és a hegyaljai viszonyok között gazdálkodó földművesek munkájának megkönnyítésére egy szinte valamennyi mezei tennivaló elvégzésére használható gépet szerkesztettek. A „Sklonochod“-nak elnevezett, önhordozó gép akár 36 fokos dőlésszögű parcellákon biztonságosan és nagy teljesítménnyel üzemeltethető a rekultivációs munkában, a rétek, a legelők művelése, a növényápolás és a termésbegyűjtés során. A selcei szélsőséges terepviszonyok közötti alkalmassági próbát követően minden bizonnyal ennek is legalább olyan jó hasznát veszik a földművesek, mint a másfél évtizedes együttműködés korábbi és egyre szélesebb körűen alkalmazott sikereinek. LALO KAROLY □□ □□ □□ II ■■ HKS BMI
