Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-23 / 12. szám

VASÁRNAP 1980. március 23. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.30, nyugszik 17.52 Közép-Szlovákia: 5.38, nyugszik 18.00 Nyugat-Szlovákia: 5.46, nyugszik 18.08 órakor A HOLD kel — 10.12, nyugszik 0,54 órakor Névnapjukon szeretettel kőszöntjflk EMŐKE és ADRIAN nevű kedves olvasóinkat AZ ÜJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK r TARTALMÁBÓL Az antikommuflizmiis és az ideológiai Daniel Kalás tanulmányának 1. része Siránkozásra nem fecsérelnek időt Fülöp Imre riportja Rendszeresen túlteijesitik a tervet Kulik Gellért írása Labdával, labda nélkül Bodnár Gyula riportja Valami felkiáltott Jaroslava Pasiaková cikke Zuzana Andrej Chudoba elbeszélése Bibliai tájakon Önody György útijegyzete L egnagyobb építövál- lalatunk vidéki fióküzemébe fiatal szak­munkás került. Igaz, szakmáidról azt tartották, művelőjének nem szüksé­ges, hogy sok haja hull­jék ki a tudományo­kért ... Ö azonban más­képpen gondolkodott. Ötletei, javaslatai élet- revalóaknak bizonyultak, így a legközelebbi szak- szervezeti konferencia je­löltlistájára is odakerült neve. Ezt követően pedig már a szakszervezeti bi­zottság tagjaként tehette meg javaslatait. Megsze­rették a munkások, meg­szerette az igazgató. Közben tovább tanult, javaslatai pedig továbbra is a munkaszervezés te­rületét szolgálták jótéko­nyan a munkások, sőt a vezetőség megelégedésé­re. Mivel vészesen közel- gett a szakszervezeti el­nök nyugdíjbavonulásá- nak a határideje, gondol­ni kellett arra, ki lép majd helyére. Kevés kér­désben volt ennyire egy­behangzó az üzemvezető­ség véleménye, amikor hősünkben látták a meg­üresedő funkció egyetlen és legfőbb várományosát. Az előkészítő tanfo­lyam végeztével, ahol egyébként rátermettségét lépten-nyomon bizonyltot ta, egyre lényegesebb kérdésekhez szólt hozzá érdemben. Növekedtek is az üzemvezetés gondjai, hogyan megoldani az egyébként mindenképpen épkézláb javaslatokat. A fiatalembert egyre jobban kedvelték a munkások, kevésbé az igazgató... így aztán rövidesen az egyik nagyberuházáson találta magát, „ahol majd kedvére javasolgathat ezt-azt-amazt, amíg meg nem unja“ — vélekedett az igazgató. Miköben volt munka­helyén a szakszervezeti elnök elárvult helyére új munkaerőt keresnek, fia­talemberünk még sincs a búnak eredve. Ott foly­tatta, ahol abbahagyat­ták vele, s új főnökei csak sajnálni tudják, hogy vezetők hasonló baklövéseire csak ritkán számíthatnak... (?!) Ők kétségtelenül jól jártak, bár a kádermun­ka írott és íratlan törvé­nyei szerint a történet kissé másképp ért volna véget. Csakhogy az efajta „poénferdítésért“ manap­ság még nem jár elma­rasztalás. A KUKAT KÖTELEZ Délután kél óra. A 34- es autóbusz ráérősen ka­nyarog az új lakótelep felé vezető úton. Még nincs csúcsforgalom, csaknem mindenkinek jut ülőhely. A rokkantak számára fenntartott helyek egyi kén 60 körüli nagypapa ül, ölében négyévesforma kisfiú. A fiúcska kérdez­get, az öreg mesél, ma­gyaráz, válaszol. — Es mondd csak, nagypapa, mi van oda­írva, ahol a sofőrbácsi ül? — mutat a gyerek a vezetőfülke üvegfalán látható fehér táblára, melyen piros betűk hir detik, hogy az autóbusz vezetője a „minőségi já­rat“ címért versenyez. A nagypapa egy picit gondolkodik, majd egy­szerű magyarázatba kezd: Tudod, kisfiam, a so­főr bácsi azt szeretné, ha mindenki szívesen utazna ezen az autóbuszon. Azért vigyáz, hogy az utasok ne rendetlenked­jenek, esős időben nem fröcsköli a gyalogosokra a sarat és pontosan in­dul a megállóról, hogy senkinek se kelljen sokat várnia.“ A legényke bólint. Megértette. Egy-két meg­álló még, az autóbusz csaknem üres. A nagy­papa és unokája — akár­csak jómagam — a vég­állomáson készülődünk a kiszálláshoz. Én az első ajtóhoz állok, ők a kö­zépsőhöz. Az autóbusz vezetője először a közép­ső ajtót nyitja ki. A nagypapa kiszáll, venné le az unokáját, de az aj­tó hirtelen becsukódik, s a kislegény kabátját s egyik lábát is becsípi. Rászólok a vezetőre, mi­re az sűrű szabadkozások közepette kinyitja az aj­tót, s a riadt kisfiú sze­rencsésen huppanhat a földre. Az öreg vigasztalóan csap a gyerek vállára: Ugyan, no, miféle legény vagy? — De nagypapa — luippög a kicsi —, hi­szen azt mondtad, hogy a sofőr bácsi vigyáz, hogy ne redetlenkedje- nek az emberek. És neki szabad? Akárhogy nézzük is, a gyerek rátapintott a lé­nyegre. Hisz az a felirat a vezetőfülke üvegfalán nem disz. Az a felirat kö­telez. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Lényegesen emelni kell a központi nép- gazdaságirányitás színvonalát, főleg a kon­cepciós, koordinációs és ellenőrző tevé­kenysége fejlesztése során, meg kell szilár­dítani a döntő népgazdasági feladatok vég­rehajtásáért, a szerkezeti változások meg­valósításáért, illetve a népgazdasági tervek teljesítéséért viselt felelősséget. Arra is szükség van, hogy az egyes irá­nyítási szintek közötti kapcsolatokat ész­szerűen határozzuk meg, s egyértelműen szabjuk meg az egyes irányítási szintek jogkörét és felelősségét is. Határozottabban kell cselekedni a CSKP XV. kongresszusa követelményeinek teljesítésekor. A kong­resszus többek között megszabta: „A kor­mányok és a minisztériumok feladatainak növelése és tevékenységük színvonalának emelése mellett a szakágazati irányítás alapfokú irányítási láncszemévé a vezér­igazgatóságokat kell kifejleszteni“. Céltu­datosan ki kell dolgozni az ágazati és szak­ágazati irányítás komplex fejlesztésének és a termelési-műszaki bázis fokozatos ész­szerű felépítésének tervét. E terveket pedig fokozatosan végre kell hajtani. Párhuzamosan az irányítás színvonalának emelésével szemben támasztott követelmé­nyek és a feladatok bonyolultságának nö­vekedésével, elkerülhetetlenül fokozódnak a vezető dolgozók erkölcsi-politikai maga­tartásával ás szakmai tudásával kapcsolatos követelmények is. A CSKP KB Elnöksége és a csehszlovák kormány megköveteli az irányító dolgozöktól — minden szinten — a következetes elkötelezettséget, a' hatékony döntést, a problémák határozott megoldá­sát, a társadalmi felelősséget a feladatok teljesítéséért. A CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kor­mánya hangsúlyozza, hogy a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökélete­sítésére irányuló intézkedések fokozatos le­bontása és érvényesítése rendkívül igényes, de sürgető és halaszthatatlan feladat. Meg­oldása, végrehajtása a túlhaladott nézetek és eljárások, a rntinszerüség káros hatásé­nak leküzdését követeli meg. Éppen ezért a jelenlegi bonyolult gazdasági feltételek közepette az intézkedések fokozatos érvé­nyesítését következetesen kell irányítani és ellenőrizni. Az egyes intézkedéseket ösz- sze kell kapcsolni a népgazdaságfejlesztés tételes feladatainak megoldásával, az egyes ágazatok és szakágazatok konkrét feltéte­leivel. (A CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának határozaté ból.) idBMM Alig, hogy elvégezte a ke­reskedelmi akadémiát, be­hívták tényleges katonai szolgálatra. A leszerelés után sem örülhetett sokáig a civil életnek. Űjra behív­ták, tartalékos hadnagyként Olaszországba került, oda Irányította a fasiszta rend­szer a megbízhatatlan szlo­vák ‘katonákat, akik azon­ban ott is .megtalálták az utat az ellenállási mozga­lomhoz. Közéjük tartozott Drahotín Bystricky hadnagy, ma a Csehszlovák Állami Bank Szlovákiai Főigazgató­ságának osztályvezetője is. Az akkori tevékenységéért kétszer kapta meg az SZNF emlékérmét. — A fölszabadulás után a nemzeti bankban kezdtem el dolgozni — mondja. — A statisztikai osztályon, majd a hitelosztályon dolgoztam. Tudtam, bővíteni kell isme­reteimet, ezért az első al­kalmat megragadtam, hogy a közgazdasági iskolát elvé­gezzem. Ebben a időben adott elő­ször vért. Amikor meggyőző­dött róla, hogy ez egészsé gére nem káros, rendszeres véradó lett. Az azóta eltelt évek alatt 86-szor adotl vért, ebből 46-szor térítés- mentesen. Ezért kapta meg a Jánsfky emlékérem arany fokozatát. — Munkahelyemen is igyekeztem a véradást nép szerűsíteni — folytatja — több mint tíz embert sike­rült meggyőznöm. Egyikük, Rudolf MikuS mérnök már megkapta a Jánsky emlék­érem ezüst fokozatát. Egy alkalommal az egyik kolle­ganőm kórházba került. A mellette fekvő beteg vérát­ömlesztést kapott. Megnézte a kiürült üveget és nagy meglepetésére az én nevem olvasta le róla. Amikor újra munkába állt, elmondta ezt a munkatársainak, akik a szocialista munkabrigád cí­mért versenyeztek. Elhatá­rozták, hogy ők Is az ön­kéntes véradók táborába lépnek. Mint a hitelosztály vezető­jének bőven van munkája. Nemegyszer még haza is visz belőle. Gyakran utazik. Ennek ellenére, mégis talál időt arra, bogy a társadalmi funkcióikból adódó feladato­kat becsülettel teljesítse. Az óvárosban, a Vöröskereszt 2. alapszervezetében az al elnöki tisztséget tölti be. Tagja a Szocialista Akadé­mia Szlovákiai Központi Bi­zottsága ellenőrző és reví­ziós bizottságának. Felelős funkciót tölt be a szakszer­vezetben is. — Életemben semmi kü lönöset nem csináltam, csak a feladatomat, a kötelessé­gemet teljesítettem a leg­jobb tudásom szerint — vallja magáról. — Egy év múlva elérem a nyugdíjkor­határt. Addig még legalább négyszer adok vért. Az után­pótlásról is gondoskodtam — a fiam az idén ad elő­ször vért. Vezető beosztásban dolgoz­ni nem könnyű feladat, fő­leg nem a hitelosztályon. Drahotín Bystricky mérnök azonban helytáll, s nem is akárhogyan. Erről tanúsko­dik az a tény is, hogy meg­kapta a Csehszlovák Állami Bank példás dolgozója ki­tüntetést. Egy tíztagú bronz- fokozatú szocialista munka- brigád tagja. — Lamaéon egy régi csa­ládi házat vásároltam, amelyhez kis szőlő is tar­tozik. A szabad időmben a házat javítom, a kertben foglalatoskodom. Ez az én pihenésem — mondja búcsú­zóul. Ki tudná megmondani, hogy az általa adott vérrel hány ember életét mentették már meg. ö sem törődik ez­zel, elég számára az a tu­dat, hogy mindig azok kap­ják, akiknek arra a legna­gyobb szükségük van. NÉMETH JÁNOS AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL IS GONDOSKODOTT Kádermunka

Next

/
Oldalképek
Tartalom