Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-16 / 11. szám
-* Peter Matasovskf-t nem is olyan könnyű bemutatni az olvasónak. Kezdhetnénk akár ott is, hogy immár hetedik éve dolgozik a Csehszlovák Televízióban. Egy kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ez alatt az idS alatt hétpróbás szerkesztővé érett. Mintha minden itt eltöltött év egy-egy külön feladatot, próbát tartogatott volna számára. Volt már bemondó, közvetítőcsoport-vezető, szerkesztő, kommentátor, riporter, hosszabb publicisztikai műsorok forgatókönyvének szerzője és vezetője. Színe szerint mégis a mostani beosztás áll hozzá a legközelebb: a tv-lúradó mezőgazdasági szerkesztő-riportere. — Mióta él benned a vágy, hogy mezőgazdasági szerkesztő és riporter légy? — Ezzel a gondolattal tulajdonképpen már gimnazista koromban foglalkoztam. Nyitrán nőttem fel, és nehéz megmondani, hogy kényedemből-e, vagy más okok miatt, ott ragadtam a mezőgazdasági főiskolán. Végül is jól választottam, mert a növény- és állatvilágnak, a természetnek én mindenkor imádója voltam és vagyok. így hát hetvenkettőben megszereztem a diplomát. Főiskolás koromban már szerkesztettem is. Az iskola topjának voltam a munkatársa. Ekkor másfelé is húzott már a szívem, éspedig az irodalom felé. Néhány évig egy diákokból verbuválódott irodalmi színpadnak álltam asz élén. Többször szerepeltünk Eperjesen, a jól ismert „Akademicky Presov“ versenyen is. Frisssen szerzett diplomámmal mégsem a televízió felé vettem az irányt. Először egy gyakorlati erőpróbát akartam kiállni. így kerültem a nagyrépényi szövetkezetbe. Két évig voltam ott állattenyésztő. Hetvennégyben viszont már jelentkeztem egy, a tévé által meghirdetett versenypályázatra, ahol a bíráló bizottság szerint megfeleltem a követelményeknek. Érthető, hogy tanult mesterségemtől sem akartam teljesen elszakadni, igy érett meg bennem az elhatározás, hogy mezőgazdasági szenkesztő leszek. — Végül is sikerült. Menynyire vagy ezzel a beosztással elégedett? — Bevallom, a valóság túlszárnyalta elképzelésemet. Tudniillik időközben a tv-hiradó mezőgazdasági szerkesztőinek országos vezetőjévé neveztek ki, egy héttagú szakcsoport élére kerültem. Itt, a bratisla- vai szerkesztőségbein ketten va gyünk. A többiek a prágai, a brnói és a kassai szerkesztőségekben dolgoznak. Nem köny- nyű a feladatunk, különleges terület a miénk. Egyrészt a nézők figyelmének középpontjában állunk, mert hát kit ne érdékelne, hogy lesz-e elég kenyér, hús és egyéb élelmiszer a jövőben, másrészt, ugyancsak a néző szemszögéből, viszonylag sematikus szakterület a mezőgazdaság. Világosabban fogalmazva, a mezőgazdasági termelés távolról sem oilyan változatos, mint az ipar. Nálunk egy új gabonafajta bevezetése, vagy teszem azt, a szarvasmarha- állomáiny gyarapítása egy nemesebb fajtával nem olyan látványos dolog, mint egy olyan új gép gyártása, amely színben, formában és mértékben is különbözik az előző típustól. Le hét, hagy sokan túl egyformának találják például az aratási riportokat. Ebben a témában valóban csak nagyszerű összhangban dolgozó forgatócsoport tud újat, változatosat, érdekeset mutatni. Gyakran elkerülhetetlen nem bemutatni egy kitűnő araitócsoportot, sőt, legtöbbször ez a cél. És itt kérdezem én, hogyan lehet a sematizmus vádjával Illetni egy olyan riportot, amelyben az eredményekről az beszél, aki élenjárónak számít a terüle tén. És mint ahogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, ugyanúgy nem lehet két egyforma riportot sem készíteni. Nemcsak a téma szabhatja meg a színvonalat. A megfogalmazás is naggyá tehet akár egy elcsépelt témát. Persze ennek a fordítoitfja Is érvényes, itt a tv-híradóbain igyekeztünk ■kialakítani állandó forgatócsoportokat, amelyek a szakosított szerkesztő területén dolgoznak leggyakrabban. Én pél dául csaknem minden riportomat a kitűnő Horváth Ferenc operatőr kollégámmal készítem. Rövid idő alatt olyan kapcsolat alakult ki köztünk, hogy mondhatom, Ismerjük egymás gondolatát. Persze van a mezőgazdaságnak egy változatosabb, tarkább oldala ds. Ez a beruházások területe, sertéshizlaldák, modem, emeletes istállók építése, új gépek munkába állítása, és még sorolhatnám. Itt könnyebb a riporternek is figyelemre méltóbb teljesítményt nyújtania. — Szerinted a néző milyennek látja a tv-híradóból a mezőgazdasági évet, illetve milyen képet igyekszik a híradó nyújtani a nézőnek a mezőgazdaságról? — Amennyire a műszaki feltételek megengedik: a lehető legpon/tosabbat. Olyan információkat közvetítünk a nézőnek, amelyeket a valóság is fed. Persze vannak dolgok, amelyekre szándékosan hívjuk föl a figyelmet. Ilyenek például a kitűnő eredmények, figyelemre méltó újítási javaslatok a mezőgazdaságban. De így járunk el a hibák pellengérre állításakor és a hiányosságok kipécé- zésekor is. Véleményem szerint pillanatnyilag a mezőgazdasági évről még nem alakult ki egységes nézet a televízióban sem. Solkan azt vallják, hogy ez a téma csak tavasztól őszig érdekes. Ilyen nézeteknek köszönhető, hogy a .tél mintegy kiszorítja a mezőgazdaságot a képernyőről. Mii igyekszünk ennek az ellekezőjét elérni, hiszen például az állattenyésztés télen is létező foglalkozás. Vagy: a gépesítés tokozásával a mezőgazdaság immár komoly energiafogyasztóvá vált, ezért érdekes az energiagazdálkodásról Is szólni. Fokozott figyelmet érdemel ilyenkor a gépek javítása és karbantartása is. Körülbelül február közepétől november közepéig aztán a híradó tartalma is hozzánk igazodik. Az első kiadásban minden szerdán szerepelünk önálló mezőgazdasági műsor tömbbel. A második kiadásban viszont hétfőn és csütörtökön jelenünk meg önálló tömbökkel. — Gyakran látunk a képernyőn a híradóban szaknyelven szólva mint műsorvezető szerkesztő. Hogy bírod ezt idővel? — Hányszor leírták már. hogy ez a foglalkozás tulajdonképpen hajsza az idővel. Tavasztól őszig, a már említett három adásidőben, vallóban 'kötelességem vezetni is a mező- gazdasági adást. De hogy teljes legyen a 'kép, meg kell jegyeznem, ebben az időszakiban rendszeresen szerkesztem a Szabad fórum műsorát is. Ez a műsor egyike a legérdekesebbeknek, mármint a szerkesztő szemével. Rendszerint negyven perc az adás ideje és amolyan kötetlen formában vitatunk meg egy-egy éppen időszerű mezőgazdasági kérdést. Az adás idejében közvetlen telefonkapcsolatban vagyunk a nézőkkel. Ez a tény nagyban fokozza a Szabad fórum iránti érdeklődést. És ezt nem illemből mondom, hanem tapasztalatok alapján. Volt olyan adásunk, amelyre több száz telefonhívás érkezett. Válaszolva a kérdésire, ezt csak úgy lehet győzni idővel, hogy tavasztól őszig teljes erőbedo- bással dolgozik az ember. A rendes szabadságomat is. több éve, télen veszem ki. Külön tanulmányt érdemelnének a szerkesztő-riporterek gyors átváltozásai is. Gondolok itt az olyan helyzetekre, amikor délután ötkor megérkezem a riportéiról, de hétkor már a stúdióba, a nézők elé kell ülnöm. Kiszámították, hogy az ilyen szellemi és testi erőfeszítés a súlyemelőikével egyenlő. Félreértés ne essék, nem panaszkodom, tulajdonképpen ezért is szeretem ezt a foglalkozást, ezért választottam hivatásomul. — Szerinted melyek egy jó műsorvezető legfőbb erényei? — Mondanom sem kell, először is a tiszta nyelvezet. Jómagam sokat küzdöttem ezzel a problémával. Tudniillik a televízióban nem elég a fogalmazási készség, ide még előadói tehetség is kell. Én is két éviig jártam a Művészeti Főiskolára helyes hanglejtést, ritmust tanulni. Ugyancsak fontosnak tartom az elméleti fel- készültséget, tehát, hogy a szerkesztő szakembere legyen annak a területnek, amelyről szólni kíván. Nagyon jó, ha a magamfajta tévés egy személyben szakember és újságíró. Ezért is jelentkeztem a Károly Egyetem újságírói karára. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy a képernyőn szereplő egyén ne játssza az Okost. — Terveid? — Rengeteg tervem van. Az első, egy magyar nyelvkönyv megszerzése. Magyarul ugyanis mindent megértek, csak hát a beszéddel és az írással vannak még enyhén szólva némi nehéz ségeim. Ezt a lemaradást szeretném most miniéi előbb pótolni. Környezetemben szerencsére több magyar kolléga is van, akik szívesen segítenek majd a tanulásban. Számomra azért is fontos a mágyar nyelv elsajátítása, mert gyakran megfordulok Dél-Szlovákla magyarlakta vidékein. Itt csaknem minden mezőgazdasági üzemben már jól beszélnek a szakemberek szlovákul. Illőnek tartom, hogy én is tudják hozzájuk szólni anyanyelvükön. Nem beszélve arról, hogy a magyar irodalmat is nagyra becsülöm. Ügy gondolom, hogy a nyelv elsajátításával még jobban megismerhetem. Most készítek egy novellaválogatást. Szeretném, ha erről az oldalamról is megismerne a közönség. KESZELI BÉLA HÉTKOR MÁR A STÚDIÓBAN Egy szerkesztő-riporter hétköznapjai Én is tudjak hozzájuk szólni anyanyelvükön Mozifilm a tévében Kezdetben a néző moziba ment. Azután megszületett a televízió — a néző szép kényelmesen beült a puha karosszékbe, megnyomott egy gombot és a mozi házhoz jött. Ilyen módon — bár világszerte csökkent a látogatottság — közvetve megnőtt a filmnézők tábora. Az a lehetőség, hogy a program estére vetítést ígért, a készülékhez vonzotta az előfizetőt. Még abban az esetben is, ha olyan produkciókat láthatott, amelyekért máskülönben nem állt volna sorban a pénztárnál. Egész egyszerűen azért, mert amikor oáakinn őszi eső zuhogott, ki sem kellett mozdulnia. A tévé házimozivá váltl (Mellékesen megjegyezve: ez a helyzeti előny szemlélettorzuláshoz is vezetett, sokan pusztán annak alapján ítélték meg a műsort, hogy számukra elegendő és ízlésüknek megfelelő színvonalú filmet sugároztak-e). Nézzük meg, milyen „változást«“ megy át a mozifilm, ha a tévében sugározzák. Ha őszinték akarunk lenni: az igazság az, hogy inkább a körülmények, a befogadás hangulata módosul és a képernyő mérete hat pozitív vagy negatív értelemben arra, amit látunk. Elég, ha azt említem, hogy más színes témát fekete-fehérben, vagy szélesvászonra komponált anyagot miniatürizálva nézni. (Az előbbi esetben még előfordulhat, hogy a lényeg jobban kidomborodik, mert a néző a látványos elemek híján inkább koncentrálhat erre, de az utóbbiban nem segít a boosánatfcérés, ha a fejek, sőt nem egy esetben a partnerek is lemaradnak, mert a rendező be óhajtja „lakni“ a képmezőt.) Ennek megfelelően a sok totállal, tömegjelenettel teljes produkciók óhatatlanul veszítenek erejükből, míg a kevés szereplős, kamarajellegű művek, a sok dialógus az otthoni környezetben, a kényelmes karosszékben nem válik unalmassá. A tévé koncentrálja a figyelmetI Szólni kell arról, hogy a televízió a néző helyett válogat. A műsor sok esetiben merészebb, mint a forgalmazás; nem ragaszkodik az új filmekhez, hanem tudatosan visszamegy az időben, s ezzel filmmüvéltségilnk fehér foltjait segít eltüntetni. Különös jelentőségű e tekintetben az eredeti bemutatók rendszere. A moziban vetített produkciókon kívül a tévé még olyan filmek élményével is megajándékoz, amelyek máskülönben nem jutnának el hozzánk. Sokat segíthet a televízió a művész- filmek nézettségén. A forgalmazás ugyanis az ilyen kisebb látogatottságra számító alkotásokat magától értetődően a stúdióhálózatba utalja, míg a tévé legfeljebb csak későbbi Időpontban sugározza. A nyilvánosság tehát mindenképpen többszörös! Az eredeti bemutatók — pontosabban az archív produkciók — még azt is lehetővé teszik, hogy a néző szembekerüljön korábbi élményeivel. Az emlék, az idő szépít, s az újranézés korrigálja a téves képzeteket, segít a mélyebb összefüggések érettebb fővel történő megértéséhez. A régi filmek, a korai westernek műsorra tűzése csak részben fogható fel a nosztalgiahullám kiszolgálásának. Én inkább filmtörténeti jelentőségét hangsúlyoznám. A tévé a mozifilmekből sorozatokat Is tud összeállítani: rendezők, színészek sőt operatőrök müveiből. Kiterjeszthető ez az írókra, irányzatokra, műfajokra, filmtörténeti összeállításokra is. (Természetesen nem úgy, hogy ugyanaz a film féléves, éves szünettel más és más sorozatokban is előbukkan!) Ogy érzem, a mozifilm a tévében így tehet beláthatatlan előnyre szert a filmforgalmazással szemben — ha tehát nemcsak fűmben, hanem műsorban „gondolkodik“. ÁBEL PÉTER
