Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-16 / 11. szám

V A holdújév ünnepe Február közepén nálunk már majd­nem el is {elejitettük, hogy szilveszter­kor hol s kivel szórakoztunk, hogyan köszöntöttük az újévet, a Vietnami Szo­cialista Köztársaságban még csak ak­kor készülődnek az új év a hold­újév megünneplésére. Bár már Viet­namban is befejeződtek az ünnepek, mégis elevenítsük fel atmoszféráját. Annál is inkább, mert nem mindig volt zavartalan: tavaly pl. közvetlenül a holdújév után támadt Vietnamra a ha­tár egész vonatán az északi szomszéd, Kína. A vietnami kormány diplomáciai úton kérte a kínai felet, hogy az ünnepek alatt tartózkodjon mindenféle olyan ak­ciótól, amely megzavarhatná az ünnepi hangulatot. Mint ismeretes, Peking ezt a kérést — csakúgy, mint több mást — elutasította. A vietnami főváros, Ha­noi lakosait azonban a provokatív ak­ciók sem késztethették arra, hogy ne készülődjenek az ünnepre, mint a ko­rábbi évek során. Az öröm, a vidámság mellett persze számítani kellett az északról jövő esetleges támadásra is ... Vietnamban s főleg Hanoiban az ün­nepek előtti hangulat igen sajátos. A rengeteg apró üzletben, a bazárokban, az óváros vásárcsarnokaiban csakúgy, mint a külvárosokban, nagy türelem­mel kínálják az árusok az arra járók­nak az egykor csaknem az arannyal felérő rizst, a friss zöldséget, fűszere­ket, gyógynövényeket, bronzedényeket, porcelán figurákat... Ilyenkor szokás az is, hogy az em­berek különböző díszített képeslapokat küldenek szeretteiknek, s így kíván­nak nekik egészséget, boldogságot. A színes képek kicsiknek és nagyoknak egyaránt örömet szereznek. Az egyik ilyen képeslapon egy teknősbéka pán­célján raqgy szakálilú öregember ül. Ezi a békés állatot kőbe vésve gyakran látni az ország egész területén megta­lálható pagodákban. Hanoi barátaimtól tudtam meg, hogy a teknősbéka a hosz- szú élet jelképe. De mit akar kifejezni az a kép, amelyen egy középkori man­darin szarvast üldöz? Ez a jelenet, amelyet egyébként igen gyakran látni a bazárokban, a porcelánárus porté­káin, a gazdagság jelképe. (Ezzel kap­csolatban megemlíthetjük, hogy a viet­namiak többsége nem áhft kimondottam az anyagi gazdagságra, villa, hétvégi ház, drága ékszerek, autók formájában. Legnagyobb óhajuk és egyben gazdag­ságuk is az, hogy békében élhessenek, dolgozhassanak, és nevelhessék gyer­mekeiket.] Egy másik igen kedvelt új­évi lap szintén egy férfit ábrázol. Phuc- nak nevezik és gyereksereg veszi kö­rül. Ez a jelenet a gazdag gyermekál­dást jelképezi. Valamennyi papírdísz, az apró aján­dékok már az ünnepek előtt mind az utolsó szálig elfogynak. De van még itt valami, ami nélkül Hanoi lakosai el sem tudják képzelni az újévi ünnepe­ket. Közvetlenül a főváros központjá­ban, ahol a francia gyarmatosítók 1874- ben megsemmisítették a gyönyörű ki­rályi palotát, s a környéken egy csomó éjszakai mulatóhelyet, játékkaszinót, nyilvánosházat létesítettek, most ta­karos kis házaik állnak. Épp az a hely, ahol az embereik az ünnepektől elvá­laszthatatlan virágokat vásárolják. Iga­zán van itt miből válogatni: gladiólusz, krizantém, tulipán, fiatal bambusz vagy igen kicsiny, de gyönyörű faágak kap­hatók. t Az ünnepi hangulat ezután elárasztja Hanoi utcáit, valamennyi otthont. A vá­rosokban, így Hanoiban is kissé más módon ünnepük a holdújévet, mint az ősi hagyományokhoz erősebben kötődő falvakban, a hegyek között. Természe­tesen itt is összejön a család a vi­szonylag szerényen megterített asztal köré. Hanoiiban azonban szokás még, hogy a szülők a gyerekekkel, a bará­tok, a szerelmespárok sétálni indulnak a várasba, vagy valamelyik parkba, a tavak környékére. Sokan mennek ilyen­kor kerékpáron kirándulni a város kör­nyékére, a lakosság többsége azonban a csendes és örökké zöld, legendák övezte Hanoiiban marad ... A vietnami falu átalakulása Amikor az imperializmus belépett az emberiség modem történelmébe, a viet­nami nép — csakúgy, mint a korábbi évszázadok során — számos nehéz próbatétel előtt állt. A múlt évszázad­ban a francia gyarmatosítók foglalták el Vietnamot és mindenféle felkelési vagy ellenállást csírájában elfojtottak. A leginkább talán a vietnami földmű­vesek szenvedtek. A második világhá­ború előtt a földbirtokosok, mandari­nok, papok és a franciák tulajdonában volt a föld hatvan százaléka, s a fenn­maradó részt fokozatosan osztották szét a „phiák“ között. így nevezték azt az embert, aki földbirtokos is és bíró is volt egy személyben. Így történhe­tett, hogy még az 1945-ös augusztusi forradalom előtt az országban csaknem kétmillió földnóllküli és kisparaszt volt. Sorsuk nem volt irigylésre méltó: egész éven át szántottak, vetettek, ön­töztek, tizst ültettek... A trópusi nap­sütéstől csak a hegyes szalmaika'lapak védték őket, a zivatarok vagy az apró téli eső idején bambuszlevelekből ösz- szeeszkábáilt „köpenyt“ viseltek. A mo­csaras területeken szúnyogok, piócák kínozták őket, s a gyarmati korszakra oly tipikus betegségekben szenvedtek, mint a malária, vérszegénység, tuber­kulózis és a lepra. Ugyanakkor orvos, kórház, gyógyszer nem nagyon volt. A legnehezebb sorsa falun a fel- szabadulás előtt a nőnek volt. Ezeréves tragédiája az ősi hagyományokban, a feudális törvényekben és hiedelmek­ben, majd az európai, főleg a francia civilizáció hatásában rejlik. A régi időikben a házasság és a szerelem két különböző dolog volt. A földbirtokos­nak több asszonya lehetett^ jobban mondva több rabszolganővel rendelkez­hetett. Hogy még több legyen belőlük, a földbirtokos fiatalkorú fiait idősebb nőikkel házasította össze. Megtörtént, hogy egy tízéves fiú a szomszéd tizen­négy éves lányát vette el! A fiú szülei sök pénzt fizettek a lányért és mint .^menyüket“ földjükön dolgoztatták. Egy öregasszony mesélte nekem, hogy 16 évesen szegény szülei felesé­gül adták egy földbirtokos 12 éves fiá­hoz. A birtokon rabszolganőként dolgo­zott, ütötték, verték, éhezett, írni és olvasni pedig csak Ho Si Minh elnök­sége idején tanult meg. Csaknem kétmillió parasztcsalád ka­pott a földreform idején mintegy egy­millió hektárnyi termőföldet, százezer bivalyt és más állatokat. A falusi „phiák“-at népi bizottságok váltották fel. Valamennyi faluban esti iskolákat nyitottak, gyakorlatilag mindenki írni, olvasni, számolni tanult. — a vietnami vidéki lakosok 95 százaléka volt írás­tudatlan. Egy év alatt hárommillió em­ber tanulta meg a betűvetést. Betiltot­ták a gyermekek házasságát, és ezálta: rohamosan csökkent a fiatal szülő- anyák elhalálozási száma, nem beszél­ve a gyermekhalandóságról. A vietnamiak északon megnyerték a franciák elleni háborút, majd győzel­met arattak az analfabetizmus el'eni harcban is. A további évek során a fa­lusi lakosság úgy döntött, hogy közö­sen fog gazdálkodni. Ennek köszönhe­tően lehetett hatékony az amerikai ag- resszorok ellen harcoló katonák ellá­tása. Most, az ország egyesítése után a mezőgazdaság szocialista átalakulása sikeresen folyik délen is. Lehetőségem nyílt meglátogatni egy viszonylag ered­ményes szövetkezetei a Mekong deltá­jában. A szövetkezet rizsfajták nemesí­tésével foglalkozik, amelyek a déli or­szágrész kiváló éghajlati feltételei kö­zött évente kétszer is gazdag termést adhatnak. A Mekong deltája környékén a több száz Önsegélyező brigádon kí­vül már 150 ún. átmeneti típusú föld­művesszövetkezet létezik, amelyekben a parasztok közösen művelik a rizs­földeket, a kókuszpálma-, narancs-, ananász-, banánültetvényeket stb. Épp innen, a Vietnami Szocialista Köztársaság „éléskamrájából“ a háború előtt kb. 6—9 millió tonna rizst expor­táltak évente. Ez a lehetőség most is adott. Ahhoz azonban, hogy az itteni parasztok nyugodt körülmények között dolgozhassanak a földeken, és egyre jobb eredményeket érhessenek el, nél­külözhetetlen a béke. Ha az ország természeti kincseihez, a jó termőföldhöz hozzászámítjuk a vietnami parasztok szorgalnías munká­ját és a testvéri szocialista országok internacionalista támogatását, a Viet­nami Szocialista Köztársaság húsz éven belül minden bizonnyal a KGST-tagor- szágok egyenértékű partnere lesz, ami a mezőgazdasági termelést illeti. Dr. ÓTA KÖTIK % * 1980. III. 19. Aeroflot Szovjet Légiforgalmi Társaság térképén évről évre újiabb pontok jelennek meg, az új és új repülőterek szinte már természete­sen hatnak a városkák, mindenek­előtt a szibériai ipari körzetek men­tén. Kezdetben gyakran csak ideig­lenes kifutópályákat építettek a íü- vön vagy a iledöngőit földön, fogadó­csarnok gyanánt pedig összeszerel­hető faházak szolgáltak. Am, ahogy a JAK—40 vagy az AN—24 kapacitása már nem felel meg az igényeknek, olyan gyors tempóban változnak az ideiglenes repülőterek: beton-kifutó­pályák és végleges repülőtéri épüle­tek készülnek. Az új repülőterek épí­tésével egyidejűleg folyik a fontos légi csomópontok pályáinak és épüle­teinek a rekonstrukciója is, ugyanis kapacitásuk ma már nem kielégítő. A jelenlegi ötéves tervidőszakban Taskentban már felépült az új repülő­tér, amely több külföldi légitársaság tranzit leszállóhelye az Európa és Ázsia közötti útvonalon. Oj épülete­ket kapott Rosztov, Orenburg, Vlagyi­vosztok, Cserkasz, lés a jövő év vé­gére további harminc szovjet repülő­téren adnak át új épületeket. Legnagyobb az építkezés Moszkvá­ban, ahol a szovjet légiutasok és a kül­földről érkező utasok 14 százaléka fordul meg. A Seremetyevoi nemzet­közi repülőtérrel szemben hatalmas fogadócsarnok épül, ahol húsz moz­gatható, teleszkópos, új formájú fo­lyosó lesz, amelyeken keresztül az utasok közvetlenül s egyszerre húsz repülőgépbe szállhatnak. Az új épű­letet a moszkvai nyári olimpiai játé­kok előtt adják át, ez az esemény egyben próbára is teszi az egész re­pülőteret, ugyanis az Aeroflot leg­újabb IL—86-os hatalmas repülőgépei egyszerre 350 külföldi sportolót és turistát képesek szállítani. Nagyarányú rekonstrukció folyik Moszkva másik repülőterén, Vnuko- vón is, ahonnan főleg a Szovjetunió Ilyen less a tallinni repülőtér... európai részébe indulnak a repülő­gépek. Az új, kétszintes csarnok — szintén az olimpiára adják át — le­hetővé teszi, hogy a repülőtér ka­pacitása a mai 1500 utasról 4200-ra emelkedjen óránként, gyorsabb lesz továbbá az utasok kiszolgálása, a re­pülőgépek rövidebb ideig fognak tar­tózkodni Vnukovón, és azok, akik hosszabb időt lesznek kénytelenek itt tölteni, komfortos várótermekben, ká­véházakban, büfékben tölthetik ide­jüket; üzlethálózat, posta, könyves­boltok stb. épülnek. Annak ellenére, hogy mind a négy moszkvai repülő­teret bővítik, egy ötödik felépítését is tervezik, amely jóval nagyobb lesz a ma létező európai nemzetközi repü­lőtereknél. Amellett, hogy az építkezések több helyen egy időben és gyorsan halad nak, az Aeroflot Légiforgalmi Társa­ság arról is gondoskodik, hogy a re­pülőterek kényelmesek legyenek, és kielégítsék az utazók kívánságait, sőt arra is figyelmet fordít, hogy ne ha­sonlítsanak egymásra, mint egyik to­jás a másikra. Valamennyi egyedül­álló a maga nemében, építészeti és más szempontból. Minden repülőteret úgy kell megtervezni, hogy a jövőben a már létező épületekhez továbbiakat építhessenek. Az egyik legeredetibb konstrukció vitathatatlanul a jereváni repülőtér, amelyet a jövő évben adnak át. Kör alakú lesz, egy helyen autópálya szeli ketté, amely a íogadócsamok első emeletével egy szinten halad majd, körbejárja mind a hét önálló épületet. Minden szekcióban annyi hely lesz, hogy egy órán belül 300 utas halad­hasson át rajta. A jereváni repülőtér érdekessége a kör alakú, építmény közepén egy 50 méter magas irányí­tótorony s annak tetejében egy étte­rem lesz. Minden bizonnyal sokan keresik majd fel, ugyanis jő kilátást fog nyújtani a repülőtér forgalmára. J. B. AZ AEROFLOT ÉPÍTKEZIK p : ' : , ■ - * > ' VIETNAMI LEVELEK (2) ' ' ■ . ,­' ' • ; ; • /; ' ! [\i\f §yjj i i ^ i ^ j m 1 b

Next

/
Oldalképek
Tartalom