Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-16 / 11. szám

IMI. III. IB. N in Helsinkiben - Romes Csandránál Raymonde Dien törékeny francia lány volt, amikor .egy kis francia va­sútállomáson, Saint Pienre-des-Corps-on sínekre feküdt, 'hogy útját állja egy lőszerszállító vonatnak. 1950-et írtunk, Európa és a világ .felett sötét felhők gyülekeztek, s Franciaországban a viet­nami szennyes háború ellem tüntetőkre nemcsak gumitoottal és könnygázzal tá­madt a rendőrség, hanem sok fiatalt börtönbe vetettek. Raymonde Dien csak egyetlen órával késleltette a hadisze­relvényt, de tettével ezreket és tízez­reket ébresztett arra, hogy tenni kell valamit a fegyverkezés, a háború ellen. Akkor ismertük meg a holland Piet van Staveren nevét (amiért megtagad­ta, hogy indonézekre lőjjönj. Bejárta a világot Henri Martin bátorságának hí­re: mint francia tengerész, megtagad­ta a parancsot, s nem lőtt a békés vietnami lakosságra, ezért börtönbe zár­ták őt. A kubai Marcelino Prado az atomfegyverek betiltását követelő alá­írásokat gyűjtötte, ezért zárták börtön­be őt, ahol azután őrzőivel is aláíratta a békeívet... Sorolhatnánk tovább .azoknak a ne­vét, akikről három évtizeddel ezelőtt így beszélték: békeharcosok. Fiatalok voltak — m:a legtöbben tekintélyes személyiségek. LÖNNROT1NKATU 24/A Rájuk gondoltam, amikor Helsinki­ben, a Lönnrotinkatu 24/A szám alatti fehér irodaház hatodik emeletének egyik kis szobájában Romes Csandrára vártam. Helsinki az otthona a Béke­világtanács központjának és ezen az emeleten — másfél tucat szobában — dolgozik a béke világmozgalom vezér­kara. Olyan szerény körülmények kö­zött, ahogyan maga Romes Csandra végzi küldetésének tekintett megbíza­tását. Egy mexikói böketanácskozáson csodáltam fáradhatatlanságát. Ott hal­lottam munkatársaitól, hogy az indiai lapszerkesztőből lett .elnök naponta altiig 3—4 óra alvást engedélyez magá­nak. Szerencsém van, hogy Helsinkiben találom — tegnapelőtt érkezett ide, s ma este már Bécsben lesz, azután de hiszen a repülőjegye egész tömb, annyi állomás szerepel beame! Fél tízre várjuk. Nincs reprezentatív autó­ja, egymást váltva hozzák be őt reg­gelenként kocsijukkal munkatársai, a BVT tisztségviselői. A békemozgalom centjeit, pfennigjeit, pennyjeit nem reprezentálásra költik. Korán érkeztem. Dr. Laukó Károly, a BVT titkára javasolja kukkanstunk be néhány szobába. John Bensonhoz, aki az ausztráliai tengerészek szakszer­vezetétől került a békemozgalom köz­pontjába, azután a dél^afirikai Afrikai Nemzeti Tanácsot (ANC) képviselő Patrick Magapatonához, majd a kiad­ványok és plakátok expedíciójába. S a többi helyiségbe, ahol már 'kattognak az írógépek, csöngenek a telefonok. ÚJ PERSPEKTÍVA — 4 NYELVEN A titkárság üléstermének végében egyszerű szinkrontolmács-berendezés. Erre hamarosan szükség llesz, mert Uruguay békemozgalmának küldöttei spanyol nyelven számolnak be munká­jukról a titkárságnak. És itt gyülekez­nek a levelek is. Egyszerű emberek és világhírnek örvendő személyiségek ír­ják meg véleményüket, javaslataikat a BVT-nek, olykor megrázó történeteket, néha versbe foglalt tiltakozásokat a háború ellen. A leveleket egy kanadai küldött rendezi, de a válaszadásban a titkárság többi munkatársa is osztozik. Az ebédlőit vagy a kávézót hiába ke­resem, erre nem jutott hely, az étke zést mindenki a maga módján oldja meg. Egy emelettel lejjebb néhány szobá­ban rendezték be a BVT tájékoztató központját, s itt találni a kiadványok expedícióját is. Itt szerkesztik a BVT angolul, franciául, németül és spanyo­lul megjelenő folyóiratát, az Oj pers­pektívát. Közben megérkezett Romes Csandra. Rövid bemutatkozás és máris várja a kérdéseket. Bevezetőként .egy käs visszaemléke­zés: a békemozgalom bárom évtizeddel ezelőtt, az 1949-ben Párizsban és Prá­gáiban egyidejűleg megtartott alapító kongresszuson öltött szervezett formát. Már dúlt a hidegháború és a küldöttek egy részétől megtagadták a beutazást Párizsba. Ők Prágából — telefon- és rádióösszeköttetés útján — kísérték fi­gyelemmel a tanácskozást. A BVT-t 1950-ben Varsóban hozták létre. — Nos, az elmúlt három évtized so­rán a BVT hatalmas tömegmozgalom összehangolójává lett, a különböző pár­tok, szakszervezetek, női- és ifjúsági szervezetek részvételével a legnagyobb befolyású mozgalommá vált. A BVT reprezentánsai közölt találjuk az ural­kodó és az ellenzéki pártokhoz tartozó politikusokat éppúgy, mint a tudomány és a kultúra személyiségeit. Soraink­ban vannak mindazok, akik fellépnek az imperializmus, a fasizmus, a fegy­verkezés és a háborúk ellen — a bé­Romes Csandra (Sebes Tibor felvétele) kéért. 1977-ben a BVT a leszerelést követelő 700 millió aláírást adott át az ENSZ-nek. A BVT legutóbb a lesze­relést és az enyhülést veszélyeztető középha tósugarú amerikai rakéták Nyu- gat-Eurőpába telepítése ellen indított kampányt. Leleplezzük a hidegháborús washingtoni terveket, amelyek NATO- beli szövetségesek és új pekingi part­nereik támogatásával veszélyes hely­zetet teremtenek a világban. VILÄGPARLAMENT SZÓFIÁBAN — Mi ígérkezik 1980-ban a BVT leg­jelentősebb kezdeményezésének? — Kétségtelenül a szeptemberben Szófiában megrendezendő Népek Világ- parlamentje a Békéért, minden idők legnagyobb ilyen jellegű találkozója. Ügy vélem, az amerikaiak, nevezete­sen a Pentagon veszélyes akciói újabb nagy tömegeket ébresztenek annak a veszélynek a felismerésére, amit az im­perialista politika és a fegyverkezés újabb eszkalációja jelent az emberiség­nek. Nemzeti és regionális „békeparla- menteken“ készülnek erre a találko­zóra, s májusban Budapest látja ven­dégül a nemzetközi előkészítő bizott­ságot. Előtte Oj-Delhiben márciusban az ázsiai országok képviselői találkoznak, ahol megvitatják majd a jelenlegi közép-keleti helyzetet, különöé tekin­tettel Pakisztánnak az amerikaiak és a kínaiak által tervezett erőteljes fel­fegyverzésére, a Perzsa-öböllel kapcso­latos amerikai behatolásra, az Indiai- óceánon felállítandó új amerikai flot­tára és Diego Gardának amerikai atom­támaszponttá való kiépítésére. Ezek persze nemcsak Afganisztán független sége ellen irányulnak, amelyet a szov­jet erők belépésével védelmeznek, ha­nem a világ békéjét veszélyeztetik. — Ejtsünk szót az ifjúságról. Az 50-es években ismerte meg a világ a francia Raymonde Dien, Henri Martin és más ifjú békeharcosok nevét. A mos­tani években nincsenek ilyen szemé­lyiségek? — Érdekes kérdés. Az ifjúság termé­szetesen mind nagyobb számban vesz részt a nemzetközi békemozgalomban. A nyugati propaganda azonban igye­kezett olyan ifjúsági vezetőket előtérbe állítani, akik hamis utat mutatnak a fiataloknak. De azt kell mondanom, hogy ezek sorra lelepleződnek és ma nem egyes fiatalok bátor tettei, hanem az ifjúság nagy tömegeinek demonstrá­ciói, akciói jellemzik a békemozgalmat. A titkárnő sürgeti öt, a Titkárság tagjai és az uruguayi küldöttek már a szomszéd szobában a hosszú asztalnál várják Romes Csandrát... SEBES TIBOR A BBC tudósítója megkérdezte Jahja Bajszenbajev sejket, hogy ő, a tekintélyes muzulmán szemé­lyiség, aki kétségtelenül hű az iszlámhoz, sokszor volt zarándokúton, miért nyilatkozik annyira elis­merően a Szovjetunióban fennálló szocialista rend­ről? Talán az iszlám és a szocializmus egy és ugyanaz?. „Nem nyilatkozhatok másként arról a rendszerről, amely kivezette népemet a nyomorból és a jogfosz- tottságból — felelte Bajszenbajev —, s a kihalás küszöbéről a modern civilizációk szintjére emelte. A szocializmusban megszűnt a nemzetek közti vi­szálykodás, véget vetettek a nemzeti kultúra pusz tulásának. Mint ember és mint muzulmán köszöntőm azt a rendszert, amely a szilárd nemzetközi békéi saját sikeres fejlődése alapjának tekinti.“ Az áldozati szertartás muzulmán ünnepe, az ad al-Ad'h, amelyet másként még ,,kurban-ibajnam“-naU is neveznek, 1978-ban a holdnaptár szerint novem bérré esett. Moszkvában, Ufában, Kazanyban, Lenin grádban a reggeli ünnepi imára induló igazhitüek dideregtek a télikatoátbain. Namangan, Szovjet-Ozbegisztán gyöngye, a Fér gana-völgy ékessége, november 10-én még üde zöld növényzettel köszöntötte az ünnepet. Színpompás látványt nyújtott a két nagy mecsethez vonuló hivők tarka menete. Kilenc óra előtt tiz perccel, az ima kezdetére, a mecset és a parkokkal övezett udvar megtelt embe­rekkel. Az Iszlám hagyományaihoz híven a nők, bál' a férfiakkal együtt érkeztek, kint várták meg az istentisztelet végét. Közben bent a mecsetben a főimán Allah dicsé­retét zengte, áldást kért a prófétára és a kor szel­lemiéhez híven áttért erkölcsi és szociális kérdésekre. Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt év folyamán Üzbe­gisztán áldott völgyeiben az újabb öntözési munká­latok után további több tízezer hektár földet tettek termővé; hogy a gyapottermelő gazdaságok több mini 5 millió tonna „fehér aranyat“ adtak el az államnak; s hogy Üzbegisztánban emelkedett a nép jólétének színvonala, amiért csak hálát kell adni Allabnak. Az imám ezután felhívta a híveket, hogy imádkoz zanak együtt a paleszünai arab testvérekéért, hogy a következő id-al-Adhot már otthon, szülőföldjükön ünnepelhessék; majd pedig imádkozott az üzbegisz tani zarándokokért, hogy sikeresen fejezzék be a szent földre tett zarándokújukat, s szerencsésen visszatérjenek hazájukba ... A Szovjetunió területén gyakorolt 40 vallás közöli az iszlám a követőik számát tekintve a pravoszláv vallás után a második helyen áll. Főleg Üzbegisztán­ban, Kazahsztánban, Kirgiziában, Türkméniában, Azer­bajdzsánban, Dagesztánban, Kabardin-Balkarijában, Tatárföldön terjedt el. A területi megoszlás szerint megalakított négy Muzulmán Egyházi Hivatal kiadja az iszlám kultúra írásos emlékeit; közép- és felsőfokú papneveldékben gondoskodik az utánpótlás képzéséről; összehívja a mecsetek vezetőinek konferenciáit és szemináriu­mait; magyarázatokat ad a dogmatika és az etika egyes 'kérdéseit illetően a közösségeknek megküldött kü.ön felhőkben. • Az Egyházi Hivatal egyik feladata, hogy zarándo­kokat küldjenek Mekkába és papnövendéikeket a kül­földi iszlám egyetemekre, általában fenntartsák a nemzetközi kapcsolatokat, és gondoskodjanak a képviselőkről. Történelmileg úgy alakult, hogy közép-Ázsla, a Kaukázus, Szibéria, Közép-Oroszország muzulmánjai nak csak az elmaradottság és a tudatlanság ellen harcot hirdető és folytató szovjethatalom nyújtott A rektor levonja a tanulságot segítséget ahhoz, hogy ateista polgártársaikkal együtt életben maradjanak, majd pedig megtegyék évszázadok' útját néhány évtized alatt. A negyvenéves Samszuddin Babanov, a askenti al-Buhari imámról elnevezett iszlám egyetem rektora nagy tiszteletnek örvendő családból származik. Nagy­apja, Abdulmadizsidhan ibn Isan Babahan mufti 1943 tói 1957-ig vezetője volt a közép-ázsiai és kazahsztáni muzulmánok Egyházi Hivatalának. A nagyapa halála után tisztét Bahanov apja, a ma is jó egészségnek örvendő Zijautdlnhan ihn Isan Babahan vette át. Abdulmadzsidhan annak idején csak medreszt, azaz középfokú iskolát végzett. Ismereteit azután egész életében önképzés útján gyarapította. A fia, a mos­tani mufti a medresz elvégzése után Kairóban foly­tatta tanulmányait: a negyvenes évek végén a híres Al-Azhar egyetemen a sariák tanszékén szerzett diplomát. Samszuddin Babahanov, Abdulmadzsidhan unokája már elvégezte a szokásos szovjet középiskolát, majd Taskenti Állami Pedagógiai Főiskolát, Moszkvában pedig az Orientalisztikai Intézet aspiránsa volt. Ez­után Kairóba ment, az Al-Azhar egyetemen négy évig tanult arab filozófiát. Hazatérése után meg­védte doktori disszertációját, amelynek ez volt a cí­me: „A szám kategóriája az arab nyelvben.“ Most mint az Iszlám Főiskola rektora egyidejűleg a telje­sen világi jellegű Orientalisztikai Intézet tudományos munkatársa. Babahanov doktor több alkalommal zarándokolt Mekkába. A zarándokok közt voltak üzbégek, kazahok, kir­gizek. azerbajdzsánok, türkmének, tatárok, baskírok, ujgurok. Találkoztunk köztük imámokkal, munkások­kal, parasztokkal, mérnökökkel, nyugdíjasokkal, mu- tavalliatok tagjaival és a Muzulmán Egyházi Hivatal dolgozóival. A legidősebb túljárt a 70-en, a legfiata­labb — a kazanyi mecset müezzínje — alig múlt 30 éves. Zömök szunnita volt, de voltak köztük síiták is. A Szovjetunióban a muzulmánok közt a szunniták vannak többségben, de vannak síita közösségek is. De még a szunniták sorain belül is megkülönböztet­hetők a banifiták, a safirták és az izmaeliták, ami természetes ilyen sok nyelvű országban. „Wem ez volt az első zarándokutam — mondta Abdulbari Iszajev mufti, a csoport vezetője —, és meg kell jegyeznem, hogy a mostani zarándoklásnak vannak bizonyos sajátosságai. Először a hidzsra 1400. évfordulójának küszöbén vagyunk, és sok kérdést tettek fel azzal kapcsolatban, hogyan készülnek erre a nevezetes eseményre az igazhitüek a Szovjet­unióban. Meg kell említenem a mostani zarándokút eggy másik sajátosságát is: nyoma sincs az egykori óva toskodásnak a szovjet muzulmánokkal szemben. Hit­testvéreink százai és ezrei jönnek hozzánk aggodal­mak nélkül, s életünk iránt érdeklődnek. És mivel a béke és a kölcsönös megértés az egyik legfőbb muzulmán erény, büszkén említem azokat az erőfe­szítéseinket, amelyeket a külföldi muzulmánokkal való kapcsolataink erősítése érdekében teszünk.' „Gazdasági, történelmi és földrajzi ismeretek kis bőröndjével indultam a Szovjetunióba, no meg két óriási bőrönddel, amelyek tele voltak előítéletekkel és bizalmatlansággal — mondja Abu Bakr Hamza, a párizsi mecset Iszlám Főiskolájának rektora. — Több mint 15 000 kilométert utaztam a Szovjetunió­ban, s oda mentem, ahová akartam. Ez az utazás valóságos felfedezés volt számomra. Egyetlen nehéz bőrönddel tértem vissza, amely megtelt e nagy nép iránti barátsággal. Ami azokat az állításokat illeti, hogy a szovjet muzulmánok korlátozva vannak fo­gaikban, sőt üldöztetést szenvednek, ki merem mon­dani, nem felelnek meg a tényeknek." JURIJ TROFINOV (A SZOVJET KELET MUZULMÁNJAI című folyóirat anyagai nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom